Végre nem metsző hidegben, hanem egy kellemes tavaszi napon gyűltek össze a villanyautósok a Westend parkolójában a szokásos havi találkozóra. Bár a jelenlegi időjárásban a parkolóház külső része még kicsit huzatos volt, több mint 20 autóval 40-50 barátunk jött el, hogy egy érdekes témát beszéljen meg: hogyan lehet társasházban villanyautót tölteni? A témában szakember segítette a tisztánlátást – Kiss Gábor jött el egy napelem és töltőtelepítő részéről, hogy megossza tapasztalatait és válaszoljon a kérdésekre. Gábor korábban 13 évig az egyik áramszolgáltatónál dolgozott, mielőtt a napelemes céget választotta – most ez a cég bővíti profilját villanyautó töltőkkel. Közös ló Talán nem véletlen, hogy a világon mindenütt a saját házzal rendelkezők közül került ki a villanyautósok első köre. Kétségkívül a praktikusság terén az otthoni töltés a villanyautózás egyik legnagyobb előnye – benzint nem tudunk fakasztani a kertünk végében, de áram mindenkinél van. Ha valaki nagyon türelmes és elvetemült, akkor akár egy sima 230 voltos 16 amperes hagyományos konnektor is megteszi, bár azért ezt inkább csak az ellenségünknek ajánljuk. Annál is inkább, mivel nem csak a töltés sebessége rendkívül alacsony, de a „mezei” otthoni kábelezés és az ezer forint körüli fali aljzatok sem arra vannak tervezve, hogy 20-30 órán keresztül maximális terhelés alatt legyenek. A kísérletnek könnyen egy megolvadt vezeték vagy aljzat, szélsőséges esetben tűzeset lehet a vége. De, amennyiben elszánjuk magunkat és a – szolgáltatói oldalon ingyenes – 32 amperes bővítés mellett felszereltetünk otthon egy rendes villanyautó töltőt, akkor sem kell senkivel egyeztetnünk, nem kell engedélyt kérnünk. Nem így a társasházi lakások esetén. Személyes példámból kiindulva a 78 lakásos társhasházban ahol lakom viszonylag egyszerű volt a lakóközösség meggyőzése, de hallottunk már sztorikat irigy vagy kötözködő lakókról akik leszavazták a villanyautós kérelmét. Merthogy, igen, ahhoz, hogy töltőt telepítsünk a teremgarázsba, bizony kell a lakógyűlés engedélye. Bár az autóbeálló a mi tulajdonunk – sokszor igen drágán, milliós nagyságrendben fizettünk érte és a tulajdoni lapra is rákerült a nevünk – a telepítéshez közös tulajdonú területen kell fúrni, faragni és a ház elektromos rendszerére is rá kell csatlakozni. Tehát ezek miatt az első lépés a lakógyűlés. Nekem például meg kellett várnom a tavaly májusi rendes közgyűlést, de ha csak az ember nem impulzív vásárlással szerzi be az autóját, akkor azért ez tervezhető, megoldható. Engedélyek és bürokrácia Ha a lakók belementek a telepítésbe, akkor jön a hálózatbővítés, tervezés, engedélyeztetés, telepítés. Bátrabbak maguk is belevághatnak, de mire Kiss Gábor mondandója végére ért, szerintem többen rájöttek, hogy ha csak nem vesznek ki pár hónapnyi fizetés nélküli szabit és szereznek be 1-2 doboz Xanaxot, akkor inkább szakemberre bízzák az egészet. Nyilván ez nem ingyen van, de ha felsorolom mi minden nyűg van vele, akkor lehet megéri. Először is fel kell mérni, hogy a tervezett töltési paraméterekhez szükséges-e az elektromos szolgáltatótól teljesítménybővítést kérni. Ha egy 80 lakásos házban csak pár ember akar villanyautót tölteni, akkor valószínűleg van annyi tartalék a rendszerben, hogy ez belefér. Ha többen, akkor a bővítés bekerül a szolgáltató hálózatfejlesztési terveibe és egyszer csak lerakják a nagyobb teljesítményű trafót. A bővítéshez 1×32 amperen felül már hozzájárulást kell fizetnünk – ennek költsége amperenként 3600 Ft + ÁFA. Nem nehéz kiszámolni, hogy ha mi mindenképpen 3×32 ampert szeretnénk, akkor 64 ampernyi bővítés nagyjából 300 ezer forintba fáj. Érdemes végiggondolni milyen teljesítményre lesz szükség. Ha csak pár autó lesz, akkor mindenki kitalálja elég-e neki az 1×32 amper, amire még ingyen lehet bővíteni, vagy mindenképpen kell a 3×16 vagy 3×32. Itt már azzal is érdemes számolni, hogy milyen villanyautónk van és az mennyi teljesítményt tud egyáltalán felvenni – például, ha nem támogatja a 3 fázist, teljesen felesleges ezt kifizetnünk. Viszont egy társasházban azzal is célszerű számolni, hogy a jövőben mennyi igény lesz, ezért az az ideális, ha a lakóközösség összeáll és előre gondolkodik. Ezután jön a tervezés, ami már csak azért is szükséges, mert mert be kell kapcsolódnunk a ház elektromos rendszerébe. Itt például meg kell felelni bizonyos tűzvédelmi előírásoknak is, mivel a lánglovagoknak egy tűz esetén a főkapcsoló segítségével áramtalanítaniuk kell az egész házat – tehát csak e mögé csatlakozhatunk. A terv része a kábelezés és az előírásoknak megfelelő biztonsági megszakítók betervezése. Nagyon fontos részletkérdés, hogy hogyan történik majd a fogyasztás mérése. A villanyautós számára a legolcsóbb és legegyszerűbb megoldás, ha a ház közös villanyórájáról kapja a feszültséget és csak egy egyszerű, nem villanyórának számító (de akár hitelesített) mérőt rak az autó töltője elé. Ezután a ház felé kell elszámolni a fogyasztásról. Az én esetemben például ettől a lakógyűlés mereven elzárkózott. Alternatíva, ha a saját villanyóránktól visszük a vezetéket, de, hogy ez mennyire rentábilis, az függ attól, hogy hol helyezkedik el a garázs, illetve a lakás. Ha a 4. emeleten lakunk, a teremgarázsban pedig a -2 szinten a ház másik végében van a parkolónk, akkor ez nem lesz járható út. Végül a harmadik és egyben legköltségesebb lehetőség, hogy egy külön villanyórát telepítenek nekünk valahol a ház villamos-központjában és innen megy a kábel. Itt már több lakó esetén probléma lehet, hogy egyáltalán hány villanyórának van hely, ráadásul a külön villanyóra külön havi alapdíjat is jelent a szolgáltató felé. Amennyiben a lakók képesek összeállni, akkor érdemes lehet intelligens fali töltőket telepíteni, amelyek kommunikálnak egymással és dinamikusan osztják el a feszültséget. Ez már csak azért is lehet hosszú távon kifizetődő, mert, ha 40 autóhoz kell később hálózatbővítést kérni és úgy alakítjuk ki a rendszert, hogy potenciálisan mindenki egyszerre tölt, akkor feleslegesen túlterveztük a teljesítményt és ingünk gatyánk rámegy a költségekre. Ha a rendszer maga osztja el azt a rendelkezésre álló energiát az autók között, amit a ház, mondjuk éjszaka éppen nem használ, akkor jóval kevesebb teljesítmény is elég. Ezután jön a regisztrált villanyszerelő, aki szakszerűen kiépíti a vezetéket és telepíti a fali töltőt. Amennyiben csak 1-2 lakóról van szó, akkor még elképzelhető, hogy egyedi kábelcsatornában húzzák ki a vezetéket, de több igény esetén kábeltálca szükséges, amit mondjuk a mélygarázs plafonjára rögzítenek. Ez nem csak önmagában növeli a költségeket, de ekkor már mondjuk lehet, hogy fél méterenként szükséges a felfogatás is, ami miatt pedig akár egy statikus szakvéleménye is szükséges lehet. Költségek A fentiek kapcsán az szakember nem sokat beszélt konkrét árakról, mert itt nagyon sok múlik az igényeken és a konkrét helyszín adottságain. A tervezés költsége sok mindentől függ: az egyedi telepítés pár tízezerétől a sok százezerig, millióig terjedhet egy nagy, több száz lakásos társasháznál, de utóbbi esetben nyilván a költség jobban el is oszlik. Ami mindenképpen költséges mulatság az a kábelezés, már ha nyugodtan akarunk aludni és nem ezen spórolunk. Egy 32 amperes egyfázisú töltőhöz legalább 10 mm2-es rézkábel szükséges, amelynek ára 1500 forint méterenként, de nagyobb távolságoknál előfordulhat, hogy 25 mm2-es rézkábelre is szükség lehet. Ennek ára viszont már akár 3000 forint is lehet méterenként. Ezért nem mindegy honnan visszük az áramot hova – könnyen költséges lehet az a megtakarítás, amit attól reméltünk, hogy az emeleti lakástól visszük le a vezetéket, ezzel villanyórát spórolva. Egy egyszerű, 3,7 kW-os fali töltő 150 ezer forint körül kezdődik, de ha már mondjuk 32 amperen 7 kW teljesítménnyel, vagy ennél még többel 11-22 kW-tal akarunk tölteni, vagy intelligens, egymással kommunikáló egységekben gondolkodunk, akkor ennek sokszorosát is fizethetjük. A szakember kiemelte ugyanakkor, hogy ezek a berendezések tartalmazzák a teljesítményükhöz méretezett Fi-relét is – ez a biztonsági berendezés elvileg kötelező lenne a sima otthoni konnektoros megoldásokhoz is és ekkora teljesítményhez, a minőségibb verziókban annyira drága tud lenni, hogy a fali töltő gyakorlatilag „ingyen” van. A fogyasztás mérése is drága mulatság lehet. Ha csak magunknak akarunk töltést kiépíteni és a ház belemegy abba, hogy a közös költségbe fizessünk többet a villanyautós fogyasztás arányában, akkor elég egy pár ezer forintos, nem hiteles, almérő a fali töltőnk elé (vagy intelligensebb töltők esetén a beépített mérő). Ha ez nem járható út, akkor külön villanyóra kell annak minden telepítési és havi költségével. Ha pedig intelligens rendszerben kommunikál egymással több töltő, akkor szükségük van egy kiszolgáló szerverre. Van olyan töltő ami mellé ez jár, de ahol külön pénzt kérnek érte, ott ez autónként (fali töltőnként) havi 10-12 ezer forint is lehet. Végül ami a villanyáram tarifáját illeti, jó hír, hogy ha az éjszakai áram nem is használható villanyautó töltésre, de létezik egy kedvezményes tarifa, ami igen. Ezzel az A2-es tarifával csúcsidőben 42,5 éjszaka viszont mindössze 32,2 forintba kerül egy kilowattóra. Jézusom! … mondhatja a kedves olvasó a fenti hercehurca és költségek hallatán. De még mielőtt visszarohannánk a benzines autókhoz, érdemes kicsit reálisan végiggondolni az opcióinkat. Először is érdemes mérlegelni, tényleg meg akarjuk-e kockáztatni az olcsó 1,5-es vagy 2,5-es kábel + fali aljzat kombinációt. Ennek költsége ugyan jóval alacsonyabb, de nem pont arra tervezték, hogy egy éhes villanyautó 8-10 órán keresztül szipkázzon belőle. Pont ezért, ha a társasház megköveteli a rendes elektromos tervet, a szakember ilyet nem is fog vállalni. Ráadásul ilyenkor az autóhoz kapott kábelt/töltőt is használnunk kell, amit mindig ki-be rakodhatunk majd a kocsiba, de akár el is lophatják. Kiss Gábor A fenti bürokrácia, tervezési és kivitelezési nehézségek, szolgáltatói ügyintézés miatt valószínűleg célszerű szakemberre vagy cégre bízni az egészet, aki kulcsra készen adja majd át a töltőpontot. Villanyszerelőt amúgy sem egyszerű találni – főleg olyat aki nem kókler – és legtöbbjüknek nincsen tapasztalata villanyautók töltésében, az ügyintézést, terveztetést és engedélyezést pedig úgysem vállalják át helyettünk. Fontos viszont, hogy racionálisan döntsük el, mekkora teljesítményre van szükségünk. Sokszor az az ember érzése, hogy minden marketing a 3 fázis / 32 amper irányába tolja a villanyautósokat, azt sugallva, hogy ez mindenképpen szükséges. Pedig nem az. Otthon az esetek túlnyomó többségében éjszaka fogunk tölteni, amikor amúgy is 8-12 órát áll az autó. Ráadásul a legtöbbször nem nulláról száz százalékra töltünk majd. 240 V 1×32 A bőven elég arra, hogy az így elérhető 7,4 kW teljesítménnyel éjszaka feltöltsünk – a 3×16-ot is csak azoknak javasolnánk, akik autója ezt támogatja. Ezzel több százezer forintot spórolhatunk, ugyanis 3×32 esetében nem csak a hálózatbővítés 300 ezres költsége szakad ránk, de a kábelezés és a fali töltő is nagyságrendekkel drágább lesz. Mindezt azért, hogy a kocsink ne reggel 6-ra, hanem hajnali 2-re legyen feltöltve. Ha csak magunknak telepítünk, akkor az sem biztos, hogy tényleg kell nekünk az okos töltő – ha nincs wifi vagy kábeles net a mélygarázsban, akkor amúgy sem érünk vele sokat. Ellenben, bár egy több tucat vagy több száz lakásos társasházban az ember szinte alig ismeri a szomszédait, érdemes lehet körbekérdezni, ki tervezi a villanyautóra váltást. Ha ugyanis pár tucat lakó is ezen gondolkozik, akkor nem ússzuk meg a jelentős hálózatbővítést és a komolyabb tervezést, kivitelezést. Ilyenkor már kifizetődőek lehetnek az okos megoldások, ahol a töltők egymással kommunikálva dinamikusan osztják el a ház által éppen nem használt áramot, hiszen így tetemes összeget spórolhatunk meg telepítéskor. Biró BalázsA fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
