Magyarország töltőhálózata az utóbbi évben rengeteget fejlődött, Erhardt Zoltán villanyautós társunk úgy döntött, hogy szeretné kipróbálni mennyire nehéz Magyarországon villanyautóval hosszú útra menni, ezért az elmúlt hétvégén három nap alatt körbejárták az országot egy 28 kWh-s akkus Hyundai Ioniq-kal. Az utazást fotókkal és rövid bejelentkezésekkel a Hyundai IONIQ / KONA ELECTRIC-Hungary és a Villanyautós tippek és kérdések Facebook csoportokban valós időben is követhettük, aki esetleg lemaradt, íme egy rövid összefoglaló az útról a kalandoroktól: Az ötlet A villanyautosok.hu és a Mobiliti országjáró körútja adta az ötletet, amely során egy Kia e-Niroval (64 kWh akku) egy nap alatt 1300 km-t tettek meg. Persze nem ugyanazt az útvonalat szerettem volna végigjárni, így jött az ötlet, hogy nézzünk körül az országban, próbáljuk ki milyen a töltőhálózat kiépítettsége, megközelíthetősége, megbízhatósága, működőképessége. A tervezett útvonal során szerettük volna körbejárni a Balatont és Magyarországot. A tervezés Az óvatos villanyautós úgy tervezi az útvonalat, hogy mindig legyen B terv, azaz nem üres akkumulátorral érkezik a töltőhöz, hanem arra törekszik, hogy mindig maradjon annyi energia az akkuban, amivel eljuthatunk a következő töltőig, ha bármilyen okból nem tudunk tölteni. Annyit persze általában megengedünk, hogy a vészterv egy környékbeli AC töltő legyen, így nem azt kockáztatjuk, hogy ottragadunk valahol üres akkuval, csupán annyit, hogy esetleg az ideálisnál hosszabb lesz a töltési idő. Az útvonal tervezéséhez a Google Maps, a Plugshare és az ABetterRoutePlanner alkalmazásokat használtam. Az ABRP hátránya, hogy az adatbázis nem tartalmazza az összes töltőt, előnye azonban, hogy a tervezés során kiválasztható az autó típusa és figyelembe veszi a domborzati viszonyokat. Az ABRP az Ioniq-ra alapbeállításként 11,5 kWh fogyasztással tervez, ami túlságosan optimistának bizonyult. Persze tetszőleges érték beállítható, ha most indulnék, 14 kWh értékre állítanám, így mindig lenne elegendő tartalék is. A megvalósítás Péntek reggel indultunk és vasárnap késő este értünk haza. Összesen 2006 km-t tettünk meg a három nap alatt. Körbejártuk a Balatont és Magyarországot. Egyszer sem merültünk le és egyszer sem volt töltőpara. Autóztunk síkságon és hegyvidéken, derűs időben és szakadó esőben. Mentünk 7 fokban és 28 fokban egyaránt, igény szerint használtuk a klímát és a fűtést. A teljes útvonal fogyasztása az ABRP saját becslése és az általam most biztonsági tartalékkal beállítandó érték közé esett: 12,2 kWh/100 km volt az átlagfogyasztásunk. A töltési lehetőségek A túra során 24 települést látogattunk meg és 14 helyen töltöttük az autót. A töltők néhány kivételtől eltekintve jól megközelíthetők voltak, így elsőre azt gondolhatnánk, hogy elhelyezkedésük ideális. Sajnos ennyire azért nem jó a helyzet. A kisebb-nagyobb városokban félreeső helyen található töltőkkel az a probléma, hogy ha csak egy rövid 5-15 perces töltésre van szükségünk, akkor nem tudunk közben ennivalót vásárolni vagy elmenni mosdóba. Így vagy a szükségesnél tovább töltünk, amíg gyalog elmegyünk a legközelebbi helyre, vagy később töltéstől függetlenül is meg kell állnunk egy másik helyen. A másik véglet, amikor a töltő a belvárosban, például egy bevásárlóközpont mellett található. Itt nincs gond azzal, ha szeretnénk inni egy kávét, azonban ezek általában csak a nappali órákban vannak nyitva, másrészt ha nincs dolgunk a belvárosban, akkor is be kell oda autóznunk, hogy tölteni tudjunk. Szombathelyről azt hittem sose érünk ki, Győrbe pedig a bejutás volt hihetetlen lassú. Nagyon hiányoznak tehát az olyan töltőpontok, amelyek az országút vagy autópálya mentén vannak, éjjel-nappal nyitva tartó mosdóval, kávézóval. Ami pedig talán még ezeknél is fontosabb lenne: a benzinkutak többsége rendelkezik tetővel. A villanyautó töltők azonban nem. Bár a töltőoszlopok vízállóak, az emberek nem. Az egyik napunk sajnos esős volt, így – szó szerint – a saját bőrömön tapasztaltam meg a tető hiányát. A villámtöltő kevésbé problémás, ott viszonylag gyorsan sikerült bedugni a csatlakozót a kocsiba. Azonban AC töltőknél, ahol először ki kell venni a csomagtartóból a saját töltőkábelt, akkor már garantált a bőrig ázás. Ami pedig még a tetőnél is jobban hiányzik: a legtöbb töltőpont közelében nincs szemetes. Egy másik kellemetlenség az volt, hogy a villámtöltők előtt hiába van két parkolóhely felfestve, a CHAdeMO és CCS csatlakozók nem használhatók egyszerre. Ha ezen műszaki okokból nem lehet változtatni, akkor párosával kellene az ilyen töltőket telepíteni. Szerencsére csak egyszer futottunk bele olyan helyzetbe, hogy a CHAdeMO töltőn egy Nissan töltött, ráadásul a tulajdonos követte az interneten az utazásunk, ezért készségesen átadta a töltőt, hogy minél előbb tovább tudjunk haladni, azonban az elektromos autók terjedésével egyre gyakoribb lesz az a probléma, hogy egymásra kell várnunk. Az útvonalunkra tervezett töltőkkel szerencsére egyszer sem volt probléma, bár Mátészalkán a 22 kW AC töltő úgy tűnt csak fél teljesítménnyel töltött. A célállomás töltésekkel már kevésbé voltunk szerencsések. A villanyautós, ha hosszú útra megy, akkor a szállásfoglalásnál előre megkérdezi, hogy tudnak-e legalább egy konnektort biztosítani. Mindkét helyen segítőkész volt a szállásadó, azonban az egyik helyen egy 20 méteres hosszabbítóra lett volna szükség, amit mi nem vittünk magunkkal és a szálloda sem tudott biztosítani. A másik helyen – igaz éjjel 2-kor estünk be – a portás nem tudta hol található a konnektor. Reggel megtaláltuk, de így már nem tudtuk kihasználni az éjszakai parkolás közbeni időt töltésre, tehát mindkét reggel kénytelenek voltunk az időt villámtöltő keresésre és ott a töltésre várakozásra fordítani. Hogy bírta a Hyundai Ioniq? A töltőknél az Ioniq nagyon jól vizsgázott. Egy kivétellel mindig DC töltőket használtunk, és annak ellenére, hogy 3 napig szinte folyamatosan mozgásban volt az autó, egyszer sem tapasztaltunk lassuló töltést. Az Ioniq kb. 83% töltöttségig mindig maximális teljesítménnyel töltött, majd 94%-ig fele kapacitással. 94%-tól azonban nagyon lelassul a töltés, így ezzel a 6% kieséssel érdemes tervezni a hosszabb utazásoknál. Az én vezetési stílusommal a 94% töltöttség 220-225 km megtételét teszi lehetővé, azonban ebből 40-50 km tartalékolni szoktam. A túra során ez nem mindig sikerült, Sátoraljaújhelyre 17 km maradék hatótávval estünk be. Mennyibe került? Szerettem volna kizárólag fizetős töltőket használni, csak, hogy ne halljam, hogy ingyen autózom, de az útvonalunkon sajnos nem volt mindenhol fizetős szolgáltatás, így a 2006 km töltési költsége összesen 5550 Ft lett. A 2006 km hosszú úton összesen 240 kWh energiát használtunk el. A Mobiliti töltőinél alkalmazott 50 Ft/perc töltési díjat átszámolva 75-80 Ft/kWh ár adódik a mi autónkkal, azaz, ha mindenhol Mobiliti DC töltőt használtunk volna körülbelül 18-20 000 Ft lett volna az útiköltség. Ha ugyanezt a 2000 km-t az otthonom környékén járom be, akkor lakossági nappali árammal számolva ugyanez a 240 kWh energia a töltési veszteséget is figyelembe véve kb. 10 000 Ft-ba kerülne. Számunkra egy napelemes rendszer fedezi az autó töltését is, így miután a napelemes beruházás megtérült, már szinte ingyen közlekedhetünk otthon töltve a villanyautót. Kis akku vagy nagy akku? Ha már a Mobiliti országjárás adta az ötletet, álljon itt egy összehasonlítás: e-Niro: 64 kWh akku, 1300 km, 222 kWh fogyasztás, 5 óra töltés, kizárólag villámtöltőn Ioniq: 28,4 kWh akku, 2006 km, 240 kWh fogyasztás, 8:45 töltési idő ahol lehet villámtöltőn Sajnos két helyen csak 22 kW DC töltő, további két helyen pedig csak AC töltési lehetőségünk volt. Ha mindenhol lett volna villámtöltő, akkor nekünk is elég lett volna 5 óra töltés. Azaz lényegesen hosszabb utat tettünk meg alig több energia felhasználásával. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a könnyebb és áramvonalasabb Ioniq kedvezőbb fogyasztása rengeteget számít. Amikor a villanyautókat azzal támadják, hogy az akku gyártás milyen rengeteg szennyezésért felelős, akkor ha a környezetvédelem fontos, válasszunk könnyebb, áramvonalasabb és kisebb akkumulátorral rendelkező autót. Az akkumulátorok fejlődésével növekvő energiasűrűséget a gyártók arra használják fel, hogy azonos helyre egyre nagyobb akku kapacitást építhessenek be. Személy szerint jobban örülnék, ha olyan fejlesztéseket is tapasztalnánk, hogy az akku kapacitás nem növekedne az újabb típusokban, cserében egyre könnyebbek lennének az autók. Ha még egy kicsit fejlődik a töltőhálózat, akkor már nem lesz szükség nagyobb akku kapacitásra, remekül lehet közlekedni egy takarékos, viszonylag kis akkut tartalmazó Hyundai Ioniq-kal is. Aki már villanyautós, ezekkel nagy valószínűséggel tisztában van. Remélem, hogy aki még hezitál, annak segít a döntésben a beszámolóm. Elektromos autót vezetni és a tulajdonosának lenni remek dolog. Köszönöm mindenkinek, aki végigkísérte a 3 napos utazásunkat a Facebook csoportokban és azoknak is, akik elolvasták az összefoglalóm. Eddig kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptunk. Apaként különösen büszke vagyok arra, hogy a lányom nagy rajongója lett az elektromos autózásnak, a gimiben még a tanároknak is erről beszél. Az elmúlt héten az ismeretségi körömből 27-en kerestek meg, hogy megnézhessék az Ioniq-ot, persze mindenki ki is próbálhatta. Ahogy ismerem őket, van köztük több is, aki már a használt autó hirdetéseket böngészi. Ha csak egy valaki az én beszámolóm hatására vált környezetbarát autóra, akkor már úgy érzem, hogy eredményes és hasznos volt ez a családi kirándulás. Szűcs Gábor2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
