Ahogy a napelemes rendszerek egyre népszerűbbé válnak, úgy van egyre inkább szükség a megtermelt energia eltárolására. A helyi szinten túl nagy termelés viszonylag kis fogyasztás mellett nem csak a hálózati feszültség kritikus szintre emelkedését, és ezáltal a betáplálás visszaesését vagy csökkenését okozza, de egyben a megtérülési időt is kitolja, ráadásul az éjszaka hálózatból visszavett energia manapság még ritka esetben mondható teljes mértékben zöld energiának. A napelemes többlet termelést nem csak az áramszolgáltató kezelheti, hanem a magánfogyasztók és a közületi fogyasztók is. Az akkumulátoros energiatároló telepek a családi házakat kiszolgáló mérettől (lásd Tesla PowerWall) a néhány utcára besegítő konténeres tárolóktól a teljes városokat energiával ellátó óriás akkumulátorfarmokig terjedhetnek, azonban nem csak a méret a lényeg, hanem az is, hogy az energia kilép-e a tulajdonunkról, vagy sem. Ha az áramszolgáltató vagy áramkereskedő tárolja az energiát, övé a haszon. Ha ki sem engedjük az energiát, hanem magunk eltároljuk (azaz nem a hálózatba tápláljuk be, hanem egy saját tulajdonú energiatárolóba), akkor mi élvezhetjük ennek előnyét (ami egy rossz arányú bruttó elszámolás esetén akár olyan megtérülésű és költségcsökkentő is lehet, mint maga a napelemes rendszer). Nyilvánvaló, hogy a legnépszerűbb módszer az elektromos energia eltárolására az akkumulátorok használata. Az izraeli Augwind azonban az energiatárolás egy másik lehetséges alternatíváját is életre hívta, mégpedig a sűrített levegős tárolókét. Ezeket elsősorban azoknak az üzleti felhasználóknak, vagy nagyobb közösségeknek kínálja, akik a villamos mérőóra mögött kívánnak saját maguk által termelt energiát eltárolni és rendelkeznek kellő méretű földterülettel ahhoz, hogy az akkumulátoros energiatárolóknál olcsóbb (de nagyobb helyigényű) módszert válasszák. Az első, 1 MWh-s kereskedelmi méretű projektjüket az Izrael déli részén fekvő Yahelben végezték, ahová egy 250 kW teljesítményű, 1 MWh kapacitású sűrített levegős AirBattery energiatárolót építettek, amelyet közvetlenül a napelemfarmból táplálnak energiával. A sűrített levegős tároló működésének első fázisában a napelemekből érkező elektromos energia szivattyúkat hajt, amely egy ún. sűrítő tartályba vizet pumpál. Az összenyomhatatlan víz a felette lévő levegőt nagy nyomásúra összepréseli, amelyet föld alatti, négy méter mélyen elhelyezett tartályokba vezetnek. Ha egy tartály megtelt sűrített levegővel, akkor kiszivattyúzzák a töltő tartályból a vizet, helyére újra levegő kerül, majd megismétlik a levegő sűrítés és eltárolás folyamatát a következő tároló tartállyal. Amikor szükség van az eltárolt energiára, akkor fordított az irány: a föld alatti sűrített levegő nagy nyomással préseli ki a töltő tartályban lévő vizet a vízturbinák felé, amelyek áramot termelnek. A sűrített levegő kiáramlásának szabályozásával módosítható az elektromos energiatermelés teljesítménye. A videóból azért jól látható, hogy nem kis területigénye van ennek a megoldásnak. Egy 6 MWh-s akkumulátoros tároló négy konténernyi helyet foglal csupán, míg a sűrített levegős tárolónál ennyi helyet már a külső víztárolóhoz kapcsolt szivattyúk is elfoglalnak, a többi szükséges eszköz (generátorok, tartályok, csövezés) további területeket igényelnek. De nem csak a helyigénnyel lehet gond, hanem a hatékonysággal is. A szivattyúk több tíz kilowatt teljesítményűek, amelyek nyilvánvalóan a megtermelt energia egy részét elhasználva csökkentik az eltárolható energia mennyiségét (avagy a hatékonyságot). A folyamat visszafordításánál, azaz a vízturbinás energiatermelésnél is van veszteség. Mindezt ellensúlyozhatja a beruházás alacsonyabb költsége, arról azonban nincs információnk, hogy ez a tároló milyen összegbe került. Irházy Róbert Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
