Villanyautóval Krétára

Olvasónk, Bejczi Attila, olyan kalandra vállalkozott elektromos autójával, amely 3-4 éve még Magyarországon vagy Nyugat-Európa felé is izgalmas lett volna. Szerencsére nyugat felé indulva már nem kérdés, hogy célba érünk-e elektromos autóval, ha többezer kilométerre van a kitűzött cél. A szépen sűrűsödő ultragyors töltőhálózatnak köszönhetően ma már minimális a hátránya egy villanyautónak a hagyományossal szemben. A Balkán töltőhálózata azonban néhány év lemaradásban van, márpedig Attila és bartánője Krétát tűzte ki úticélként.

Az utazásról készült részletes beszámolót az alábbiakban olvashatjátok. Aki hasonló nyaralást tervezne, azok számára a töltési lehetőségek felsorolása, illetve a költségkalkuláció is nagyon hasznos, melyek a táblázatokban részletesen megtalálhatók. Következzen Attila írása.

A Terv

Először egy éve nézegettem ezt az útvonalat a térképen, de akkor még egy görögországi út gyakorlatilag lehetetlennek tűnt a kevés villámtöltő miatt. Idén őszre viszont sokat javult a helyzet, mostanra elfogadhatóan kiépült a villanyautós infrastruktúra a Balkánon. Így elkezdtem tervezni az utazást, hátha elcsípünk még egy kis jó időt.

A járművünk egy Peugeot e-208. OBD olvasó szerint az akku nettó kapacitása 40 és 45 kWh óra között ingadozik, annak hőmérsékletétől függően. A típus előnye a relatív gyors DC tölthetőség, a legelterjedtebb 50-es oszlopok eseteében 0-tól 82%-os töltöttségig tudja kihasználni azok maximális teljesítményét. Ultragyors töltőkön ennél többet is tudna, de ezen az útvonalon nincs még Ionity vagy más erre alkalmas hálózat. A kocsi hátránya a méretéhez képest magas fogyasztás, időjárástól függően, GPS szerinti 110-120 km/órás sebességnél 20 kWh-s fogyasztásra lehet számítani 100 km-en. Ezek következménye, hogy 150-200 km közötti etapokat érdemes vele tervezni. Alapvetően nem egy nagy járgány, de mi ketten, barátnőmmel bőven elférünk benne. Tavaly szeptemberben vettük, ez az egyetlen autónk és az első villanyosunk. Azóta a napi városi utak mellett sokszor voltunk vele vidéken és nyáron többször megjártuk az Adriát. Előtte a budapesti autómegosztó flottával gyakoroltuk az elektromos autózást pár hónapig.

Az úti cél tehát Kréta volt és ehhez értelemszerűen valahol kompra kell szállni: vagy Szalonikiben, vagy Athénban. Ilyenkor – főszezonon kívül – Szalonikiből már nincs közvetlen járat, így maradt Athén. Péntek délután terveztünk indulni Budapestről és úgy döntöttünk megállunk egy éjszakára a Meteoráknál, ha már Görögországban vagyunk. Ezenkívül egyszer még kellett aludnunk Szerbiában is. Olyan szállást kerestünk, ahol tudunk éjszaka tölteni is és nem jelent nagy kitérőt. A Hotel Petrust találtuk Paracsinban, szinte tökéletes helyen, közel az autópályához, félúton 2
villámtöltő között és fedett, bekamerázott, ingyenes 22 kW-os AC-val. A Meteoráknál viszont lemondtunk az éjszakai töltésről, még sima konnektort sem akartak adni azon a pár helyen, ahol megkérdeztük. Szerencsénkre az indulás előtt egy héttel adtak át egy új villámtöltőt egy közeli városban, csak fel kellett raknom az Open Charge Map-re, hogy az ABRP (abetterrouteplanner) is tudjon vele számolni.

Az ABRP terve kiindulásnak jó volt, de azért Plugshare-en, Chargemap-en, a töltők saját alkalmazásában és Google Street View-n is ellenőriztem és több okból is módosítani kellett:

1. Az ABRP nem mindig ismeri a töltési árakat, és elég nagy eltérések vannak. Többek között nem tudott a hétvégi Carge akcióról sem, ami alatt ingyen indultak a Mobiliti töltők. De a 2 görög DC töltőhálózat között is nagy különbség volt árakban, az egyik perc alapon számolt, a másik kWh szerint.
2. Az ABRP azt gondolta, hogy Szerbiában a Vrcin fizetőkapunál lévő töltő északi irányból is megközelíthető, de nem az.
3. Szerbiában a bolgár határ előtti utolsó töltő hónapok óta rossz volt.
4. Bulgáriában az egyik töltést olyan helyre raktuk, ahol tudtunk ebédelni is.
5. Szalonikiben van egy ingyenes DC töltő is, amiről az ABRP nem tudott.

Meggyőződtem róla, hogy mindegyik országban lesz mobilinternetem. Letöltöttem az összes alkalmazást és mindegyikbe beregisztráltam. A kinézett állomásokat előre, beszámozva elmentettem a Waze-be. Az volt a terv, hogy a töltések közben beállítom a következő megállót és ez alapján döntöm el, hogy meddig kell maradnunk ahhoz, hogy lehetőleg 20%-os akkuval érkezzünk meg. Közben ellenőrzöm Plugshare-en és (ha van) az oszlop alkalmazásában, hogy működik-e. (Ez kétszer is megmentett attól, hogy potyára odamenjünk a pár napja kinézett, de időközben elromlott töltőhöz.)

Mindez lehet, hogy túlzott óvatosságnak tűnik, de ilyen hosszú úton nem fért volna bele, hogy vészmegoldásként fél napig csöpögtessük az áramot egy kunyerált konnektorból. Amíg nincs több töltőállomás, addig sajnos nem lehet tervezés nélkül nekiindulni a Balkánnak. Így is volt egy csomó késés egyéb okokból, de legalább a villanyautózás miatti szívást megúsztuk.

Odaút

Magyarországon sima utunk volt, Röszkénél bő 20 perc alatt átjutottunk, de Szerbiában nem volt ideális az idő, hideg volt, fújt a szél és esett az eső is. Úgy tűnik ott az összes autópálya melletti töltőt a Charge&Go üzemelteti, ami látszólag ugyanaz a cég, mint a Virta. Viszont a fizetési rendszerük nem valami korrekt: 30 EUR-t be kell fizetni regisztrációkor, és ha 10 EUR alá esik az egyenleg, akkor automatikusan feltölti magát a megadott bankkártyáról. Maga a töltés viszont nem drága, kb. 100Ft/kWh. Csináltam hozzá egy külön virtuális kártyát Revolutban, de az első
fizetési kísérletem letiltotta, azzal az indoklással, hogy csalás gyanús oldal. Meg kellett erősítenem, hogy igen, biztosan akarom. Bár a töltő oszlopokon van QR-kód, amivel lehet bankkártyával is fizetni regisztráció nélkül, illetve az egyéb töltő alkalmazásokkal (Carge, Chargemap, stb) és NFC-vel is indítható, de úgy jóval drágábbak. És sajnos (szerencsére?) van pár ingyenes töltő is, de azok csak a Charge&Go-val vagy Virtával indulnak, szóval nem igazán lehet kikerülni a regisztrációt. Az autópályán fizető kapuk vannak, egy irányba kb. 6000 Ft-ból lehet átmenni az országon.

A szerb-bolgár határon fél órát kellett várni, utána viszont kilométereken át egy kátyús földúton araszoltunk a billegő kamionok között, mivel épp építették az utat. Néhol hiányzott egy darab a bolygóból. Viszont a töltőhálózat itt a legfejlettebb a három ország közül. Két nagyobb cég van, az Eldrive és a Fines Charging, ez utóbbi kicsit olcsóbb, és még egy ultratöltőjük is van az útvonalon. Mindkettőnek van saját alkalmazása. Szófiában az első oszlop kommunikációs hibát jelzett és nem adott áramot. Kicsit számítottam rá, mert az utolsó szerb töltés 86%-nál megszakadt, nem tudom, hogy a kocsi vagy a töltő miatt. Pár másodpercre lehúztam az akku sarut, ez megoldotta a problémát. A Peugeot-nál szerencsére gyorskioldós, így csak egy mozdulat lepattintani és vissza. A bolgár autópályán (és főutakon) matricás rendszer van, ezt érdemes előre, online megvenni, mert a határon kifelé és befelé is kérdezték/ellenőrizték. A hétvégi matrica kb. 2000 Ft. Arra még figyelni kell, hogy Szófia egész magasan fekszik, 500 méter fölött, így az utolsó szerb töltőtől gyakorlatilag végig emelkedik az út.

A bolgár-görög határon is fél óra ment el. Görögországban az első meglepetés az volt, hogy Waze-t valószínűleg senki nem használ, mert azt mutatta, hogy üresek az utak mindenhol. Szombat este Szaloniki belvárosában ez nagyon nem így volt. Mindemellett a görög közlekedési kultúra is jelentősen különbözik attól, amit eddig Európában megszoktunk. A nagyvárosokat itt különösen érdemes elkerülni. Itt a legdrágább (villany)autózni, a töltési díjak és útdíjak is jóval magasabbak, mint a többi országban. Görögországban fizetőkapuk vannak az autópályán és ezeket egy tucat különböző cég üzemelteti. Szakaszonként csak 1-2 EUR-t kérnek, de azt elég sűrűn, így kb. 10 ezer forintból lehet eljutni a bolgár határtól Athénig. De legalább a benzin is drága, 1,8 EUR-nak volt kiírva a sima 95-ös. Alapvetően 2 helyi energia vállalatnak van villámtöltő-hálózata, NRG Incharge és ElpeFuture néven, mindegyik benzinkutakon.

Odafele még egyikhez sem volt alkalmazás, csak a kutasok tudták indítani. Az NRG perc alapon számolt, de így is jóval olcsóbbra jött ki, mint a másik. Kicsit féltem tőlük, mert így nem lehetett távolról látni, hogy működnek-e, szabadok-e, illetve, hogy nem parkolónak használják-e őket. De Görögországban ez másképp működik, senki sem tankol magának, általában a kocsiból sem szállnak ki. Ennek megfelelően a kutasok az elektromos autókat is hasonlóan kezelték: még meg sem álltunk és már dugták be a kábelt. És az egész folyamatot felügyelték: az egyik helyen egy Porsche Taycan töltött mikor megérkeztünk és mondta a személyzet, hogy sajnos várni kell 10 percet, de ne aggódjunk, mindjárt végez. Amint elérte a 80%-ot, valóban szóltak neki, hogy ideje indulni és amíg bemegy fizetni, addig is legyen kedves arrébb parkolni.

Eredetileg az volt a tervünk, hogy vasárnap délelőtt megnézünk pár kolostort a Meteoráknál, de miután előző nap megtanultuk, hogy a navigációs appokban itt nem lehet bízni, egy rövid séta után elindultunk Pireuszba. Így már 2 órával a hajó indulása előtt megérkeztünk és az elsők között parkoltunk be. Két társaság indít Athénból járatot, ezek ugyanúgy este 9-kor indulnak és kb. ugyanannyiba is kerülnek. Mi a Minoan Lines-t választottuk, mert náluk előre, online meg lehetett venni a konkrét jegyet, amivel fel is tudtunk szállni, nem kellett még a kikötőben bemenni valami irodába átvenni. Iráklioba és Haníába is megy komp, bizonyos napokon ugyanaz a hajó áll meg mindkét városban, máskor ez 2 külön járat. Előbbi esetben azért elég zsúfolt. A járműveket méret alapján osztályozzák, a meghajtással nem foglalkoztak.

A hajón van több étterem, bár és már órákkal az indulás előtt fel lehetett szállni, így már a vacsorán is túl voltunk, mikor felhúzták a horgonyt. Mi a legolcsóbb 2 fős kabint választottuk. Ugyan nem volt ablakunk, de legalább ágyban tudtuk tölteni az éjszakát. Reggel fél 6-kor értünk Haníába, szóval elég korán kellett kelni. Oda-vissza kb. 110 ezer forint volt a jegy. Érdemes előre megvenni, mert ugyan módosítani csak nagyon drágán lehet, de a legnépszerűbb (legolcsóbb) kabin típusok napokkal korábban elfogynak. A kompon egész jól tudtunk aludni, nem mozgott jobban, mint mondjuk egy vonat. A kiszállás elég görögös volt, mindenki egyszerre indult el az egy autó széles rámpa felé.

Krétán Réthimnoban volt a szállásunk, jelenleg a szigeten ebben a városban a legjobb a töltőhelyzet: van 4 db AC oszlop és egy 50-es DC is. Ezek jól működtek, bár volt, hogy valamelyiket parkolónak használták, mindig találtunk olyat, ami szabad volt. A kihelyezett táblák alapján, pályázati pénzből telepítette őket a helyi önkormányzat, gombnyomásra indulnak és teljesen ingyenesek. Így ezek használatával szinte 0 forintból tudtunk csillagtúrázni. Az biztos, hogy villanyautóval ideutazni se nem a leggyorsabb, se nem a legolcsóbb opció, de ezért kárpótolnak a hegyi és tengerparti szerpentinek. A sziget elég nagy, 8 nap alatt a felét sem tudtuk bejárni, pedig több mint 800 kilométert autóztunk.

Visszaút

A kompút hasonló volt, mint odafele, de kicsit korábban indult és később érkezett, mivel Haníaból nem egyenesen Athénba ment, hanem megálltunk Iráklioban is és az ott felszállókkal tele lett a hajó. Emiatt érdemesebb lett volna egy olyan napot választani, amikor közvetlen járat megy. Athénban még megálltunk pár napra, de az nem az a hely, ahol autóval akar közlekedni az ember, vagy akár csak az utcán állni vele, így itt végig egy őrzött parkolóházban pihent a kocsi. Ugyan még kicsit fejletlen az infrastruktúra, de gyorsan változnak a dolgok, mikor jöttünk hazafele, már elkészült az NRG online felülete, az Incharge, és a benzinkúton már csak egy görögnyelvű brosúrát adtak arról, hogy mit kell csinálni. Ráadásul az áraikat is felemelték, így már ez is 0,62 EUR/kWh lett pedig csak 50-esek a töltők.

Elég szokatlan a fizetési konstrukció is: elvileg prepaid, előre fel kell tölteni, és 10 EUR-os egyenleg alatt nem enged töltést indítani. De hála a magas áraknak elég könnyű mínuszba menni, amit enged a rendszer. 10 EUR a legkisebb összeg is, amivel fel lehet tölteni, így hiába -5 EUR most az Incharge egyenlegem, 10 EUR-nál kevesebbet nem enged, 5 EUR-nál többet meg nem akarok befizetni. Kíváncsi vagyok behajtják-e valahogy. Aznap mikor hazaértünk kijött az ElpeFuture alkalmazása is, de ezt értelemszerűen már nem tudtuk kipróbálni. Az odaútból kiindulva visszafele kicsit egyenlőbben osztottuk el az útszakaszokat, az első szállásunk Szalonikitől (ahova most nem mentünk be) északra volt egy Lagkadas nevű kisvárosban. A Hotel Casa Verdét úgy mutatta a Booking, hogy van elektromosautó töltőjük. Ez sajnos nem volt igaz, de nagyon segítőkészek voltak és 10 EUR-ért használhattunk egy konnektort éjszaka.

A görög-bolgár határon 20 perc alatt túlvoltunk, viszont az látszott az Eldriveban, hogy a Szófiában kinézett töltő elromlott, ezért keresni kellett egy másikat. Sajnos azt meg egy helyi autómegosztós e-up blokkolta töltés nélkül, ezért fel kellett állnunk a padkára, hogy elérjen a kábel. Csak 22 kW-ot tudott, de ez így még mindig jobb megoldásnak tűnt, mint bemenni a belvárosba és tenni egy próbát egy harmadikkal.

Két hét alatt az útfelújítással is haladtak a határ előtt, ezért kicsit rövidebb volt a földutas szakasz és az is segített, hogy most nem esett, így legalább láttuk hol van a kátyúk alja. Húsz perc alatt jutottunk át Szerbiába. Ismét Paracsinban aludtunk, reggel 100%-os akkuval tudtunk indulni, szép napsütéses időben. Az autópálya mellett frissen volt nyírva a fű, eközben valószínűleg felverték az útra a törmeléket, mert több kavicsot is kaptunk a szélvédőre. Annyira nem súlyos, hogy javítani kelljen, de azért látszik. A magyar határ nem volt egyszerű, több mint 3 órát kellett várni Röszkénél, így csak este értünk Budapestre.

Az útközben használt töltők, töltési költségek, autópályadíjak

Szerbia

• Virta 

Bulgária:

• Eldrive
• Fines Charging

Görögország

• DEI Blue
• NRG Incharge
• ElpeFuture
• Fortizo (csak AC)

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.