PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9oeXVuZGFpLmh1L21vZGVsbGVrL3VqLWtvbmEtZWxlY3RyaWMvIiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL2h5dW5kYWkuaHUvbW9kZWxsZWsvdWota29uYS1lbGVjdHJpYy8nLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA0L2h5dS1lZ3llYi1vbmxpbmUtZXZ6b2xkYXV0b2phYmFubmVyLTYwMHg1MDBweC5qcGciIG1lZGlhPSIobWF4LXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA0L2h5dS1lZ3llYi1vbmxpbmUtZXZ6b2xkYXV0b2phYmFubmVyLTE5NDB4NTAwcHguanBnIiBtZWRpYT0iKG1pbi13aWR0aDogNzAwcHgpIj48aW1nIHNyYz0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNC8wNC9oeXUtZWd5ZWItb25saW5lLWV2em9sZGF1dG9qYWJhbm5lci0xOTQweDUwMHB4LmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+
auto
2024. 04. 16. kedd

Nagy meglepetést okozhat a Németországban zajló változásokkal szemben szkeptikusok számára egy friss, minisztériumi közlemény. A gazdasági és energetikai tárca (BMWK) által közreadott dokumentum szerint ugyanis az európai centrumországban minden adott ahhoz, hogy már 2030 előtt véget érhessen a szénerőművek kora.

A hivatalosan kiadott kormányzati állítás súlyosságának megértéséhez azonban vissza kell ugranunk néhány évet az időben…

Egészen odáig, hogy Angela Merkel hagyatékának egyik – az oroszok ukrajnai háborújának megkezdése előtt talán a leginkább megkérdőjelezett – tétele volt a német gazdaság számára a német szénerőműves iparral kötött paktuma. Bő egy évtizeddel ezelőtt, a német kormány az energiaátmenet (Energiewende) programját leginkább arra az elképzelésre húzta fel, hogy a 2022-ig leállításra ítélt atomerőműveik helyére zöldenergiát (alapvetően nap és szélenergiát hasznosító áramtermelőket) fognak betolni, s majd 2050-ig a szénnel is leszámolnak.

A német energiaátmenetben nem csak az i-n van a hangsúly (forrás: Planet Wissen)

Azzal nem számoltak, hogy a szénerőművek ideje és szavatossága 2015-től kezdődően – Európában legalábbis – igen nagy tempóban kezd leketyegni. Miközben az Európai Unió legtöbb tagországában drámai sebességgel szabadulnak meg a szénerőművektől (illetve: már 2025-re, 2030-ra vállalták a bezárásukat és elköteleződtek a no_coal eszméje mellett), Merkelnek kompromisszumos megállapodásra volt szüksége az iparággal. Muszáj volt, mert a német energia szektor zöldítése nem halad olyan tempóban, hogy az ország energiarendszere ezt lehetővé tegye.

Bár a fekete és barna szén kiváltására is óriási tiszta energiás áramtermelő kapacitásokat építettek föl, a közelmúltban még az árammix 40 százalékát adó szenet nem látszott, hogyan lehetne az eredeti határidőknél hamarabb kivezetni.

2038-ig biztosan

Hosszú vajúdás után aztán az iparági lobbi, a józan számítások és a politikai feszültségcsillapítás eredőjeként, 2019 január végén a berlini kormány azt jelentette be, hogy 2038-ra minden németországi szénerőművet bezárnak. Szépen, lépésről-lépésre, az összeset – ígérte Merkel.
A fokozatos leállításról szóló elképzelést nem, a cikluszárási időpontot gazdasági és politikai alapon is szinte azonnal megkérdőjelezték Németországban – és az európai energetikában. Ennek is betudható, hogy amikor a szénstopról szóló törvényt 2020 elején kihirdették, a kormányzati vállalás annyival puhította az értelmezési tartományt, hogy azt is beleírták: ha a 40 milliárd eurós állami kompenzáció részeként az érintett 250 ezer munkavállaló ügyét megfelelően kezelni tudják hamarabb is, mint 2038 akkor a céldátum 2035-ig előre húzható.

Ma már az világosan látszik, hogy bár ezen az úton az utolsó Merkel-kabinet igyekezett további drasztikus előre lépéseket is tenni a CDU kezéből azért vették ki a hatalmat a választók, mert a Németországban a politikai széljárás a Hambach-i erdőben történtek után a választói akarat a szénipart is védeni próbáló poszt-merkeli stáb ellenében a zöldebb programot hirdető pártokat támogatta jobban.

A szénerőművek részaránya a német árammixben 40 százalék feletti szintről indult (forrás: Agrarheute)

A most kormányzó koalíció egyik első vállalása volt, hogy a 2038-as deadline-t amennyire csak lehetséges, előbbre hozza. Robert Habeck gazdasági miniszter 2033-ra már szinte megesküdött, amikor az oroszok egy éve az ukrán háborúba kezdtek, és az egész európai energetikai rendszer működését át kellett szerkeszteni. Ebben a németek a szénerőmű az áramtermelési mixből való kivonási tempójának ideiglenes felfüggesztését, illetve néhány, frissen leállt szenes blokk újbóli aktivizálása, biztonsági tartalékba tétele mellett döntött.

De arról is, hogy ettől még a hosszú távra szóló szénelhagyási menetrend marad, szó sincs fosszilis reneszánszról.

Kis színes széljegyzet csupán, de ide tartozik, hogy 2023 februárját a németországi villamos energia termelés így kezdte el:

2023. február: a pisztáciazöld a meghatározó (forrás: Energy Chartss)

Az Energy Charts ábráján a kép alsó részén látható keskeny, piros csík a a nukleáris termelésé, a felette lévő kék a folyami vízerőműveké, a barna és a fekete szenes erőműveké, a baracksárga a földgáz, a világosabb és sötétebb pisztáciazöld a szárazföldi (onshore) és a tengeri (offshore) szélerőműveké, a sárga a napelemes rendszerek termelését mutatja.

2030 előtt?

E hosszú bevezetésre azért volt szükség, hogy valóban a helyén kezelhető lehessen a Gazdasági és Energetikai Minisztérium (BMWK) friss közleménye. Ebben az olvasható, hogy egy, az eredetileg a regnáló kormány által eddig tervezettnél – vagyis 2030-nál – is korábban megtörténhet a szénkivonás, mivel az „nem jelent veszélyt az ország villamosenergia-rendszerének stabilitására”.

Ennek egy igazán fontos feltétele van: a megújuló energiaforrások bővítését az aktuálisan érvényes (tavaly a béklyóktól megszabadított) terveknek megfelelően meg kell tudni valósítani.

A német hálózatüzemeltető (Bundesnetzagentur) januárban elkészült, a kabinet által a napokban már tárgyalt és elfogadott jelentés szerint, ha a zöldenergiaipar felpörgetése sikerül, a szénmentesítés azzal együtt is simán belefér a német közeljövőbe, hogy a kieső szenes kapacitások mellett a megújulóknak az elektromos autók, a hőszivattyúk és a hidrogéntermeléshez szükséges elektrolizátorok tömeges használatúvá válása jelentősen növekvő villamosenergia-fogyasztását is fedeznie kell.

A Bundesnetzagentur a hálózatbiztonsággal kapcsolatban sincs megrémülve, az ellátásbiztonsági felügyeleti jelentésben azt fogalmazták meg, hogy „az energiarendszer képes lesz megbirkózni az ország összes megmaradt széntüzelésű erőművének leszerelésével”. Ehhez több feltételnek is teljesülnie kell – közölte most a minisztérium, kiemelve a hidrogéntermelő infrastruktúra építését, melyet a tárca szerint „kényszeríteni kell a célok elérésére”.

Azt, hogy a 2038-ból végül is milyen évszámra módosul majd aktuálisan a német kormányzati vállalás, Robert Habech az utolsó simítások alatt lévő új, 2026-ig szóló erőműstratégiában fogja közölni.

Megtörtént a lehetetlen: a megújuló energia átvette a vezetést Európában

 

Szabó M. István