PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9oeXVuZGFpLmh1L21vZGVsbGVrL3VqLWtvbmEtZWxlY3RyaWMvIiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL2h5dW5kYWkuaHUvbW9kZWxsZWsvdWota29uYS1lbGVjdHJpYy8nLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA0L2h5dS1lZ3llYi1vbmxpbmUtZXZ6b2xkYXV0b2phYmFubmVyLTYwMHg1MDBweC5qcGciIG1lZGlhPSIobWF4LXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA0L2h5dS1lZ3llYi1vbmxpbmUtZXZ6b2xkYXV0b2phYmFubmVyLTE5NDB4NTAwcHguanBnIiBtZWRpYT0iKG1pbi13aWR0aDogNzAwcHgpIj48aW1nIHNyYz0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNC8wNC9oeXUtZWd5ZWItb25saW5lLWV2em9sZGF1dG9qYWJhbm5lci0xOTQweDUwMHB4LmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+
auto
2024. 04. 25. csütörtök

Spanyolország elkészítette azt a tervet, amivel az egész európai zöldhidrogén termelés élére áll. A legfőbb mozgatórugójuk az, hogy bármennyibe is fog ez kerülni, a fosszilis energiahordozóknál ragadás összességében többe fájna – ergo: nincs más út. A Renewable Energy World számolt be róla, hogy Teresa Ribera, a spanyol ökológiai átalakulás minisztere a napokban, egy fórumon arról számolt be, hogy a kabinet kész az EU energiabiztonságát garantáló projektek vezetőjévé válni. A politikus szerint ehhez most már leginkább az kell, hogy a blokkon belüli ellátási láncokra helyezzék a hangsúlyt.

A spanyol miniszter nem a levegőbe beszélt: a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) tavaly decemberben kiadott jelentése szerint Spanyolország adja majd a hidrogéntermelésre szánt megújuló energiaforrások európai növekedésének felét. Az eredetileg 2030-ra építeni tervezett, 4 GW elektrolizátori kapacitást a spanyolok mostanra 15,5 GW-ra emelték. (Az IEA szerint egyébként a világnak már 2027-re szüksége lenne 50 GW olyan zöldenergia kapacitásra, amelyet kizárólag a zöld hidrogén előállítására használnak – ez a jelenleg rendelkezésre álló volumen százszorosa.)

Spanyolország lehet az energiaválság egyik nagy nyertese

A hidrogén az új olaj

Ha megnézzük, hol fognak hidrogént termelni Európában a következő időszakban, akkor az alapvetően két országban történik majd: Spanyolországban és Portugáliában” – mondta a RenewEnergynek Thierry Lepercq, a HyDeal Ambition alapítója és elnöke. A 30 iparági vállalatot tömörítő platform vezetőjeként Lepercq olyan cégekkel dolgozik együtt, mint az Enagas és az ArcelorMittal.

Az Európai Bizottság javaslata szerint az EU-nak 2030-ig legalább 20 millió tonnás zöldhidrogén termelési méretre kellene eljutnia. Ennek több mint tizedét a spanyolok és a portugálok most bevállalták. Január végén négy ország – Spanyolország, Franciaország, Németország és Portugália – írta alá azt a megállapodást mely szerint 2030-ig évi kétmillió tonna hidrogént juttatnak el Franciaországba. Az Ibériai-félszigetről Franciaországba egy tenger alatti hidrogénvezeték épül majd meg; a H2Med vezetéket pedig az évtized végére üzembe is helyeznék.

Kényszer is, nem csak üzlet
A spanyolok hidrogén iránti érzékenysége az európai export lehetőségen túl onnan is ered, hogy Spanyolországban jelenleg évi 500 ezer tonna hidrogént használnak fel, főként a vegyiparban. Ám ezt a mennyiséget zömében földgázból állítják elő. A szükséges technológiaváltás, a fosszilis energiahordozók szerepének csökkentése, illetve megszüntetése azonban a zöldhidrogén felé mutat a spanyolok számára is utat. Így lesz a hidrogén az új olaj.

A BarMar csak az egyik

A H2Med, vagy más néven: BarMar vezetékről a 444.hu-ra (a francia atomerőmű krízis lehetséges megoldásaival kapcsolatosan) korábban már megírtam, hogy arra leginkább Franciaországnak van szüksége. Párizsban ugyanis tavaly döbbentek rá igazán, hogy az egy évtizede maguk előtt tolt problémát – miszerint az áramellátási kérdés zömmel nukleáris erőművi feladat – más irányokba fordulva lehet csak megoldani. Ez egy nehéz ügy, de ahogyan az Economistban olvasható: Franciaországot „az atomenergia iránti megszállottsága arra késztette, hogy alulbecsülje a megújuló energiaforrásokat”, és elhanyagolja a diverzifikációt, aminek az árát most meg kell majd fizetnie. Biztosan sokba fog kerülni, mert az európai átlagnál merészebb vállalásokat kell tenniük.

Például azt, hogy az eddig a szomszédos országok irányába legfeljebb exportőri szerepről gondolkodás helyett a szomszédos országok villamosenergia-piacaival való szervesebb összekapcsolódásra kell törekedniük. Ennek része a korábban, az azeri magyar távvezeték problémájáról szóló cikkünkben már előkerült a 2026-tól működő Kelta vezeték, (amely 700 MW teljesítményt lesz képes az írországi Cork-ból, az ír partoknál dolgozó szélerőművekből áramot pumpálni Morlaix-n keresztül a francia hálózatba) , és végeredményben ez a fő feladata a Barcelona-Marseille között építendő hidrogén-vezetéknek is.

Fordul a kocka: spanyol zöldhidrogén húzza ki Európát az energiaválságból?

Az évi kétmillió tonna zöldhidrogén közlekedtetéséhez az alapot a nap-, és szélenergia termelési és hidrogéngyártási kapacitások spanyol és portugál részről való felskálázása jelenti. De az egyelőre több nyomvonaltervvel is rendelkező, legalább 450 kilométeres H2Med vezetéket az elejétől a végéig meg is kell majd építeni. A műszaki, technológiai kihívásnak sem utolsó projekt felgyorsítása a franciáknak már most annyira fontos, hogy a tervezett költségek nagyobbik részét, 1,2 milliárd eurót a francia kormány magára is vállalt. A tervek szerint a H2Med 2025-től épülne, és 2030-ban már megjelenne a francia energiamixben.

Németország pedig úgy kerül be ebbe a tervezetbe, hogy egyrészt a spanyol-portugál hidrogénforrás elérésének lehetősége őket is érdekli, másrészt viszont a szintén januárban megkötött, szintén jelentős hidrogén-szállítási kapacitás kiépítését vállaló, német-norvég hidrogénvezeték építési megállapodás a H2MEd-del párosítva úgy is értelmezhető, hogy a német szükségleteken túl a norvég hidrogént a francia energiaellátásba is be lehetne majd csatornázni.

Megkezdte működését Spanyolország első zöld hidrogént előállító üzeme

Szabó M. István