Van értelme lemosni a napelemeket?

Valószínűleg mindenkiben felmerült már a kérdés azok közül, akinek napeleme van otthon, hogy vajon kell-e a paneleket rendszeresen takarítani, vagy elég, ha az eső mossa őket.

Április elején szaharai port hozott az eső hazánkra, amely után saras, piszkos maradt nem csak sok a szabadban parkoló autó, de bizony a napelemek is.

Ideje volt kipróbálni, van-e értelme a létra tetején egyensúlyozni.

Optimális

Mindjárt az elején szögezzük le, ez nem valami tudományos kísérlet leírása, ahhoz több különböző dőlésszögben telepített paneleket kellett volna tesztelni, illetve különböző szennyezettségi szinteknél többször mérni.

Mégis, az eredmények árulkodóak.

A napelemek telepítésénél a panelek iránya egyáltalán nem elhanyagolható kérdés, de ha csak nem már az energiatermelés tudatában építünk házat, vagy szabad földre telepítünk, ez valamilyen szinten adottság. Egy meglévő háznak van egy bizonyos, a panelek felfogatásához elégséges méretű tetőfelülete, ami valószínűleg nem hajszál pontosan dél felé néz, így nem lesz teljesen optimális. Az enyém például olyan 130°környékén délkeleti irányba fordul.

Egy másik adottság a tető dőlésszöge. Lapos tetőre egyértelműen kell valami olyan tartószerkezet, ami kissé megdönti a paneleket, hogy azok ne a hátukon feküdve, felfelé nézzenek, hanem lehetőleg az adott földrajzi ponthoz mérten nap irányába forduljanak.

Nálam a sátortető nagyjából 30-35° dőlésű ami állítólag már közel van az optimumhoz, ám a rendszer bővítésekor csak 20 panel fért ide, négyet a terasz tetejére kellett rakni. Ez már jóval laposabb, nagyjából 15 fokos nem annyira ideális.

Ráadásul mivel, bármennyire is a Duplo komplexitásához hasonlónak tűnhet a napelemek telepítése, azért van pár fizikai megkötés, a két string között elosztott panelek esetén például nem ideális, ha az egyik vezetéken egyes napelemek teljesen más dőlésszögűek, mint a többi. Ezért optimalizálót kellett a terasz négy paneljére csatlakoztatni.

A kis fekete dobozoknak hála ezekről a panelekről, egyesével, külön adataim vannak, és mivel ezek alacsony dőlésszöge eleve arra kárhoztatta őket, hogy a szaharai por megálljon rajtuk, ideális tesztalanynak tűntek.

Takarítsunk

A házról szemből készült kép is jól mutatja, hogy április közepén a szaharai por csak kisebb mértékben tapadt meg a meredek háztetőn, ám a teraszon lévő panelek rendkívül mocskosak lettek tőle – újabb, tisztább eső pedig napokig nem volt.

A napelemek tisztítására természetesen cégek is vállalkoznak, de az általam talált 50 ezer forint feletti árak hamar elvették a kedvemet a szakember felfogadásától, mivel az még 70 forinttal számolva is csak 700 kWh kiesés felett térült volna meg.

Pedig a látszat ellenére – és talán az egész sztoriban ez a meglepőbb – még ezek az igen mocskos panelek is vígan termeltek, pedig az ember azt gondolta volna ott egy csipetnyi napfény sem jut át.

Mivel ez a négy a panel viszonylag alacsonyan van, úgy döntöttem, hogy egy létra, és egy teleszkópos nyelű ablaktisztító segítségével magam állok neki a mosásnak. Kettőt megpucolok, kettőt piszkosan hagyok, aztán megnézem mit mutat az inverter applikációja, van-e mérhető különbség.

Ez persze egyszerűbbnek tűnt fejben, mint a létra tetején egyensúlyozva. Akinek van, az elméletben nagynyomású mosóval is megpróbálkozhat, de azért azzal már ésszel kel bánni, ne tegyünk semmiben kárt.

Az internet bölcsessége alapján sima háztartási mosogatószerrel meg lehet bolondítani a vödör vizet, de van, aki szerint ez leszedhet valami védőréteget a napelemek üvegpaneljáról.

Ezért első körben enélkül próbálkoztam. Azt a tanácsot viszont megfogadtam, hogy az első körös gyors, kertislagos tisztítás után, desztillált vizet használtam a szivacsos pucoláshoz, hogy ne maradjon semmi oda nem illő a paneleken. Ezt elsősorban a teszt miatt éreztem fontosnak.

Takarítás után.

Az eredmény ugyan nem lett 100 százalékos, pár apró vízfolyás, maszat, csík maradt a megtisztított paneleken, de a különbség a másik kettőhöz képest olyan jelentős volt, hogy úgy véltem, ha ez a pár apró folt perdöntő, akkor már régen baj, van, mert mérési hibahatáron belüli csak a különbség a tiszta és a mocskos panelek között.

Eredmények

Mielőtt megnézzük mennyit ért a takarítás, érdemes egy pillantást vetni a panelek közötti eredendő különbségekre, hogy ezeket kiszűrjük a későbbi eredményekből.

A havi termelés számai jól mutatják, hogy a négy, elméletileg egyenként 410 wattos napelem nem termel teljesen azonosan. Hogy ez mérési hiba, gyártási szórás, vagy valami más adottság, mondjuk a környező fák, vagy a ház tetejének árnyéka miatt van-e így azt nem tudom – én utóbbi kettőre tippelek.

Az látszik, hogy havi szinten a négyes panel hozza a legtöbbet, a többi 2-3,5 százalékkal kevesebbet termel. Ezt érdemes az eredmények értékelésénél majd fejben tartani

A takarítás után vártam pár napot, amíg szép napos idő nem kerekedett, hogy aztán dél körül megnézzem, mekkora az eltérés a tiszta és a piszkos panelek között.

A délben mért csúcsteljesítményen világosan látszik, hogy a piszkos napelemek 5-8 százalékkal alulmúlták a legerősebb tisztát, de még a kicsit gyengébben muzsikáló egyes panelhez képest is 3-6 százalékkal gyengébben teljesítettek.

Érdekes ezt a havi termeléssel is összevetni, hiszen a különbséget tovább növeli, hogy az amúgy legerősebb 4-es és a tőle 2,5 százalékkal elmaradó 3-as panelek voltak most ekkora mínuszban.

Tehát első olvasatra úgy tűnik, ha nem is 50, de egy 5-8 százalékot lehet fogni a takarítással, és, ha ez minden panelünkre igaz, az évi több száz kWh-t is jelenthet.

Eső

De persze még az én esetemben sem biztos, hogy ez minden panelre igaz, hiszen a meredek háztetőn lévő 20 napelem szemmel láthatóan sokkal tisztább volt – szaharai por ide vagy oda. De ha valakinek az egész rendszere ennyire lapos szögben van telepítve, lehet érdemes odafigyelnie a panelek tisztaságára.

Vagy mégsem?

A mérés időpontjában, ahogy mondtam, a szaharai homok után napokig nem esett az eső, de április közepéről lévén szó, ez nem maradt sokáig így.

Eredetileg úgy terveztem, hogy a kísérlet végén lepucolom azt a két piszkos panelt is, de az időjárás előrejelzésre pillantva inkább úgy döntöttem, megvárom a közelgő esőt, és megnézem, mi történik, ha nem én szerencsétlenkedek a létra tetején, hanem az anyatermészetre bízom az egészet.

Nos, örülök, hogy megvártam az esőt, mert az eredmény úgy érzem a jövőben sok extra vesződséget megspórol.

A fentiek alapján a kiadós eső után 2 százalékon belülre került az összes panel, ráadásul három között kevesebb, mint 1 százalék volt csak az eltérés.

Így összeségében az látszik, hogy az eső még egy 15 fokos, lapos szögben telepített napelemet is bőven le tud mosni, így kézzel vagy géppel pucolgatni a paneleket maximum annak éri meg, aki nagyon poros, száraz környezetben, mondjuk aszályos időben mezőgazdasági terület, szántó mellett lakik.

Nekem biztos nem éri meg a vesződséget.

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.