Kínában már a tengeri szélenergia is olcsóbb, mint a szén

Kínában a tengeri szélenergia ára a szénből előállított villamos energia ára alá csökkent néhány idén megvalósuló projekt adatai szerint, pedig ez a technológia számít az egyik legdrágábbnak a megújuló energiák kategóriáján belül.

A BJX.com ipari hírportál egy júniusi jelentése szerint Sanghaj mellett egy 306 megawattos szélerőműpark kapott engedélyt arra, hogy a széntüzelésű erőművek referenciaáránál 27%-kal alacsonyabb áron szolgáltasson villamos energiát. Ez a szélfarm csak az egyik a számos projekt közül, amelyek a BloombergNEF szerint 2030-ra várhatóan 129 gigawattra növelik, azaz megháromszorozzák az ország jelenlegi tengeri szélenergia-termelő kapacitását.

A 3 milliárd jüan (410 millió dollár) értékű beruházás, amely keretében év végéig 36 turbinát kapcsolnak a hálózatra, a kínai energiaipari óriások, a China Three Gorges Corp., a China National Offshore Oil Corp. közös projektje.

A 2022-ben lezárult állami tenderen a nyertes konzorcium által megajánlott tarifa 0,302 jüan/kWh volt, így ez az első olyan projekt a maga nemében, amely alulmúlta a szénenergia referenciaárát (0,4155 jüan/kWh).

„Ezzel új korszak kezdődik a tengeri szélenergia számára, amely még alacsonyabb árakon versenyezhet a szénnel” – kommentálta az eseményt Xiangyu Chen, a BNEF elemzője.

A helyi turbinagyártók termelését az elmúlt években árháborúk nehezítették meg, míg a szárazföldi projektek nyereségét az árak meredek esése szorította vissza, így időközben a megújuló energiát hasznosító erőművek váltak a legolcsóbb áramforrássá.

De ha már a drágább szélenergia is kezd olcsóbb lenni a fosszilis energiánál, miért épül annyi új szénerőmű Kínában?

Először is azt érdemes megemlítenünk, hogy ezek az erőművek nem működnek folyamatosan teljes kapacitáson, mert a kereslet-kínálat függvényében le- és felszabályozzák őket. Mivel Kínában gyorsabban növekednek a szénerőműves kapacitások, mint maga a szénáram iránti igény, a kihasználtságuk tendenciózusan csökken. Ezt mutatja az alábbi grafikon is, amely szerint a 2000-es évek óta a 70 százalék körüli kapacitáskihasználtság mára 50 százalék környékére süllyedt.

Az alacsony kihasználtság, az olcsó megújuló energia és az államilag szabályozott áramárak miatt a kínai szénerőművek jelentős része (2022-ben például több mint a fele) veszteségesen működik.

A jelenség mögött két fő ok húzódik meg. Az egyik az állam azon törekvése, hogy mindig legyen elegendő villamos energia az országban, akkor is, amikor hőhullámok miatt csúcson van a kereslet.

A világ nagy részén földgázzal (vagy olajjal) működtetik a csúcserőműveket, Kína azonban a gázimporttal nem akar újabb geopolitikai terhet a nyakába venni, ezért náluk a szén biztosítja a rugalmasságot, ami jelentős mennységben áll rendelkezésre otthon is.

A szén e szerepére utal az is, hogy a kínai kormány egy olyan programot indított, amely előírja a szénerőművek „rugalmas átalakítását”, hogy azokat hatékonyabban lehessen szabályozni. Ha a szén csak zsinóráramot biztosítana, akkor erre nem lenne szükség.

A másik ok viszont jóval prózaibb és talán a fejetlenség szóval jellemezhetnénk.

Az erőműveket központilag hagyták jóvá 2014-ig, amikor is a döntéseket az egyes tartományok hatáskörébe utalták. A probléma az, hogy az egyes tartományok úgy működnek, mintha buborékban lennének – egyedül akarják biztosítani a stabil és megbízható ellátást, anélkül, hogy a szomszédaikra támaszkodnának hiány esetén.

Ez a nagy energiarendszerek tervezésének nem túl hatékony módja, és azt eredményezi, hogy minden tartomány túlbecsüli a saját igényeit.

A helyi vezetőket ráadásul a gazdasági növekedési adatok alapján is értékelik a pártközpontban. A szénerőművek engedélyezése és építése – függetlenül attól, hogy szükség van-e rájuk – olyan gazdasági aktivitást eredményezhet, amely rövid távon jól mutat, hosszú távon azonban krónikus túlkínálathoz vezet.

A Centre for Economic Policy Research egy cikkében az elemzők azt modellezték, hogy hogyan alakul a szénerőművek engedélyeztetése, ha a döntést központosítják, illetve ha decentralizálják. Azt találták, hogy az engedélyezési arányok körülbelül háromszor magasabbak, amikor a döntések decentralizáltak.

Persze lehet, hogy nem ezek az egyedüli magyarázatai annak, hogy Kína miért épít még mindig ennyi erőművet, de fontos részei a kirakósnak. Az mindenesetre valószínűsíthető, hogy a megújuló energia árának további csökkenése a szénerőművek kapacitáskihasználtságát még alacsonyabb szintekre szorítja majd vissza a következő években.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.