PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCIgb25jbGljaz0iamF2YXNjcmlwdDp3aW5kb3cub3BlbignaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCcsICdfYmxhbmsnLCAnbm9vcGVuZXInKTsgcmV0dXJuIGZhbHNlOyI+PHBpY3R1cmU+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtNjUweDMwMC0zLmpwZyIgbWVkaWE9IihtYXgtd2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtMTMwMHg2MDAtMy5qcGciIG1lZGlhPSIobWluLXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxpbWcgc3JjPSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzEwL29wZWwtYXN0cmEtc3QtMjQwNDMwLTEzMDB4NjAwLTMuanBnIiBhbHQ9IiI+PC9waWN0dXJlPjwvYT48SU1HIFNSQz0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL19bVElNRVNUQU1QXS9yZWRvdC5naWY/aWQ9YlEwd1JJYm9pNGZlUThkbFhvZ1F4WmRTLkJrZ0ZwaTFNRWlrajJ1Y2VrMy5mNy9mYXN0aWQ9a25hamhrbm5ob2ZweXlpanVtcHhsbmhxZWhseC9zdHBhcmFtPXhrbWZpa2R1Z3gvbmM9MC9nZHByPTAvZ2Rwcl9jb25zZW50PSIgc3R5bGU9IndpZHRoOjFweCFpbXBvcnRhbnQ7IiAvPg== Jeff Dahn, a kanadai Dalhousie University akkulaborjának vezetője, a téma egyik elismert kutatója, és egyébként csapata a Tesla szerződött partnere. Előadásait mindig érdemes figyelni, mert árulkodóak arról, merre halad az akkumulátorok fejlesztése. Most ahhoz adott jótanácsokat, hogy hogyan használjuk úgy az aksikat, hogy azok minél tovább bírják. Mindennapok A részletek előtt két dolgot mindenképp szögezzünk le. Dahn tanácsai kifejezetten az NCA/NMC, azaz a nikkeles kémiákra vonatkoznak, amelyek igen gyakoriak, rengeteg autó épül ezekre, ám viselkedésükben eltérhetnek az egyre gyakoribb LFP kémiáktól, így elsősorban előbbi kocsik tulajdonosai figyeljenek. A másik fontos kontextus, hogy ezek a gyakori, hétköznapi használatról szólnak, ha valaki alkalmanként hosszabb utakra megy, nyugodtan töltse tele, merítse, azaz használja az autót arra amire való. Nem kell azt babusgatni, azt a BMS, az akku vezérlőegysége megteszi helyettünk. Prof. Jeff Dahn. Forrás: Dalhousie University via Plant.ca Ám azt a legtöbb villanyautós a saját bőrén tapasztalja, hogy alapvetően a szürke hétköznapokban sokkal tovább elég a hatótáv, mint azt a vásárlás előtt gondolta, hiszen naponta átlagosan 50 kilométert, vagy még kevesebbet megy. Az örök fiatalság titka Természetesen ma még mindig abból indulunk ki, hogy, normál használat mellett, 15-20 év alatt a legtöbb mai akkukémia eléri az autóban hasznos élettartama határát, a 70 százalékos állapotot, amikor a közlekedéshez nem lesz már megfelelő, és jó eséllyel átkerül valamilyen energiatárolóba, mielőtt szinte teljes egészében újrahasznosítják. Egy akku sem él örökké. Dahn most a kanadai villanyautós társaság (EVS) meghívásából tartott egy egyórás előadást, amelyből a YouTube-ról már ismert The Limiting Factor, akkumulátorokkal foglalkozó csatorna készített Twitteren egy rövid összefoglalót. Egészen pontosan arról a részről, amely az akku kíméléséről szólt. A kutató a következőket tanácsolja: A túl magas hőmérséklet az akku egyik fő ellensége. Ezért, ha nyaralni megyünk, a kocsi pedig otthon marad és mondjuk egy, vagy két hétig az utcán/udvaron parkol, akkor jobbat tesz a 30%-os, vagy alacsonyabb töltöttségen. Magyarul, ne hagyjuk hetekig a tűző napon, túl magas töltöttségen. Ha alacsony töltöttségi tartományban használjuk az aksit, akkor tovább fog élni. Így jobb a 40-60% közötti használat, mint a 10-80. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy normál munkahét alatt a munkába járás 70 százaléknyi energiát emészt fel, akkor ne azt kövessük, hogy hétfő reggelre 80-ra töltjük, majd következő péntek este 10 százaléknál újra bedugjuk a töltőt, hanem inkább csak 60-ra töltsünk, és ha kell egy, vagy kétnaponta, amikor 40-re merül újra adjunk neki táplálékot. Tágabb tartományban jobban tágul-zsugorodik katód, és hamarabb fog tönkremenni. Ehhez kapcsolódóan, ne féljünk a gyakori rövidebb töltésektől. Minél szűkebb ez a tartomány, annál jobb. Ritkán töltsünk 75 százalék fölé, mert magasabb töltöttségen olyan mellékreakciók indulnak be, amik csökkentik az élettartamot. Ne féljünk a nagyteljesítményű villámtöltőktől. Ha egy akkunak jó a hardveres és szoftveres hőmenedzsmentje, akkor a villámtöltésnek minimális a hatása az élettartamra. Összefoglalva, Dahn azzal zárta tanácsait, hogy nem kell félni az autó használatától, semmi gond nincs az időszakos magas töltöttséggel, vagy melyebb merítéssel, de a szürke hétköznapokban inkább szűkebb, 45-70 százalék közötti tartományban tartsuk a kocsit, ha kell, sűrűbb, rövid töltésekkel – pl. minden este a következő napra -, ha pedig elutazunk hosszabb időre, igyekezzünk alacsony, mondjuk 30 százalék alatti töltöttségen hagyni a járművet. Sajnos a videót azóta már privátra tették, így nem tudjuk linkelni. Biró BalázsA fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!