Ingyenes töltés: áldás vagy átok?

Magyarországon az elektromos autók töltése a legtöbb nyilvános töltési ponton teljesen ingyenes. Odaállok, csatlakoztatom az autóm és már kapom is az áramot. Nem kell azonosítsam magam (persze van ahol indításhoz használt az alkalmazás azonosít), nem kell előre egyenleget feltölteni és a fizetéssel bajlódni. Nagyon kényelmes megoldás, és lássuk be a költségek szempontjából sem rossz.
Az érdeklődőknek tetszik, könnyebben megértik, hogy miért váltottunk elektromos meghajtásra.

Ingyenes önkormányzati töltő a XI. kerületi Vincellér utcában

De miért is adják a töltőpont üzemeltetők ingyen az áramot? Sokan úgy vélik, hogy azért mert ez a cégnek reklám, illetve a jól szituált villanyautós közönséget vonzó szolgáltatás. A villanyautós pedig majd náluk költ, ameddig az autója töltődik. Az üzemeltető vállalatok egy részére ez akár igaz is lehet. Az ELMŰ-nek vagy eON-nak például elemi érdeke, hogy az elektromos hajtásra nyitott emberek azt lássák, hogy sok helyen lehet tölteni, mert akkor hamarabb belevágnak az autóvásárlásba, amivel akár meg is duplázhatják az otthoni villanyszámlájukat. Az áramszolgáltató így az autósok egyre nagyobb részénél átveszi az olajtársaságok szerepét és „üzemanyag” szolgáltató lesz. A bevásárlóközpontok esetén egyelőre vonzerő a töltőpont, hiszen sokan vagyunk úgy, hogy inkább olyan helyre megyünk ebédelni, vásárolni vagy moziba, ahol közben az autót is tudjuk tölteni. Így az extra költésen keresztül megtérül a töltőkre fordított pénz.

ELMŰ-ÉMÁSZ töltő Miskolcon – szintén ingyenes

De nem ezért ingyenesek Magyarországon a töltők, hanem mert a villamos energia kereskedői engedéllyel nem rendelkező cégek nem kérhetnek pénzt az elhasznált áramért. A Villamos energia törvényt ugyan már módosították, ami lehetővé tenné, hogy elektromos autó töltő üzemeltetésére külön engedélyt adhasson ki a hivatal, de a végrehajtáshoz szükséges részlet rendelkezések még nem születtek meg.

Hurrá, amíg nincs meg a rendelet, addig mi villanyautósok ingyen közlekedünk, és egyre többen csatlakoznak hozzánk, hogy így nullázzák az üzemanyag költségüket. Ennél jobb reklámot nem is kaphatna a villanyautózás!

Vagy mégsem? Az ingyenességnek vannak hátulütői is. Mindenki szeret ingyen tölteni, így akkor is használja az ingyentöltőt, amikor nem lenne rá szüksége. Ezért a töltők szinte mindig foglaltak, így akinek meg szüksége lenne a töltésre (mert hosszú úton van, és a hazajutáshoz tényleg töltenie kellene), annak sorban kell állnia, kiszámíthatatlanul megnő a menetideje, hosszabb útra inkább nem villanyautóval megy.

Telt ház (ugyan egyelőre csak a fotó kedvéért) egy Spar által telepített töltőnél

A másik probléma, hogy amíg nem lehet üzleti alapon üzemeltetni a töltőket, addig a profitorientált cégek érthető módon nem kezdenek komoly telepítésbe. Az energiacégek, a benzinkutak lehet, hogy már rég kiépítették volna a hálózatot, ha kérhetnének pénzt legalább az áramért. A külföldi példák mutatják, hogy még EU-s források is lennének rá.

A problémát tetézi, az ingyen áram miatt a taxitársaságok és autómegosztó cégek is a nyilvános töltőket foglalják. Ingyenesen elérhető töltők mellett nem éri meg nekik saját töltőhálózatot kiépíteni. Annyi nyilvános töltőt azonban képtelenség telepíteni, amennyit ne lehetne egy-egy flottával túlhasználni. Ha a nyilvános töltők használatáért fizetni kellene, akkor ezeknek a társaságoknak valószínűleg megérné inkább privát töltőket telepíteni, a nyilvános töltők pedig elérhetők lennének a többi autós számára.

Sajnos az ingyenes töltés csak látszólagos előny, amivel csak saját magukat csapják be a villanyautósok. Azokban az országokban, ahol nincs adminisztratív akadálya az áram kiszámlázásának, szédítő tempóban nő villanyautó penetráció, miközben Magyarországon az új villanyautó értékesítést csak a taxi és autómegosztó szolgáltatások flottavásárlásai tartják valamennyire életben.

Az elektromos autót tölteni otthon a legkényelmesebb. Egy fixen telepített, kábeles fali készülékkel a töltés indítása és leállítása csak egy mozdulat, nem vesz el extra időt az autóstól (nem úgy, mint a tankolás a benzinkúton). Nem kell szabad töltőt keresni az utcán, nem kell várni a villámtöltőre, nem kell munka közben kimenni, hogy a feltöltött autóval arrébb álljunk. A villanyautózás még az otthoni árammal is annyival olcsóbb, mint a hagyományos, hogy így is megéri.

Sokan előre rettegnek a töltés ára miatt, pedig igazából még ötletünk sincs, hogy az mibe kerülhet majd. Ha a mindennapokban otthon töltök, akkor nem is érdekel, hiszen többnyire nincs szükségem a nyilvános töltőkre. Havi 2-3 alkalommal, amikor többet megyek egy nap, mint amire egy feltöltéssel az autóm képes, akkor nekem fontosabb, hogy a töltőnél azonnal tudjak tölteni, mint hogy fizetnem kell a töltésért. Ha ilyenkor egy villámtöltőn az otthoni áramdíj árának kétszeresét vagy háromszorosát kell kifizetnem minden egyes kWh után, a teljes hónapot tekintve akkor is jóval olcsóbban közlekedek, mintha benzinnel jártam volna. Azok számára, akik gyakrabban kénytelenek használni a nyilvános infrastruktúrát a szolgáltatók szinte biztosan kínálni fognak sokkal kedvezőbb díjcsomagokat is.

Egy dolgot kellene elkerülni, az pedig a hatósági ár. Nem lehet ugyanannyiért adni az áramot egy villámtöltőből az autópálya mellett, mint amennyiért egy 11 kW-os AC töltőről valahol egy célállomás parkolóban. A kettőnek sem az értéke, sem pedig a bekerülési költsége nem mérhető össze. Az egyetlen dolog, ami az árat kordában tudja tartani, az a piaci verseny.

Olyan nincs, hogy ingyen áram. És ingyen telepített töltő sincs. Ezekért és a töltő karbantartásáért, javításáért a szolgáltatónak fizetnie kell. Ha olyan helyen kapok nagyon nagy teljesítménnyel áramot, ahol szükségem van rá, akkor inkább fizetek, csak minél hamarabb tovább tudjak menni. Ha pedig ráérek (strandolok, hotelben éjszakázom, stb.), akkor elég lesz a lassabb töltés is jóval olcsóbban. Ha a szolgáltatók nem kérhetnek pénzt a töltésért, akkor nem telepítenek töltőt, a már letelepített kirakat projekteket pedig nem tartják karban. Ha elromlik a készülék, akkor nyögvenyelős a javítás, nincs tartalék töltési lehetőség, az autós hoppon marad.

Smatrics töltő Bécs külvárosában egy autópálya kivezető szakasz melletti benzinkúton.

Eközben Ausztriában, Szlovákiában, Szlovéniában, vagy hogy távolabbi célpontokat nézzünk az Egyesült Királyságban és Norvégiában semmi sem tiltja, hogy az áramért a szolgáltatók pénzt kérjenek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden töltőnél fizetni kell a töltésért, hiszen vannak olyan piaci szereplők, amelyeknek megéri grátisz töltőket üzemeltetni, mert a villanyautós a töltés ideje alatt nála másra úgyis elkölti a pénzét. A zavartalan villanyautós közlekedéshez nélkülözhetetlen helyszíneken viszont ezekben az országokban kiépültek a szükséges töltőpontok. Az autópályákon 60-80 km-enként villámtöltők, a népszerűbb célállomásokon pedig 3,6-22 kW-os AC töltők várják az autósokat. Az elektromos autókat többnyire otthon töltik, a városok közötti hosszabb utaknál pedig nem sajnálják azt a néhány eurót a töltésre. És mivel egy villanyautóval majdnem bárhova el lehet jutni, nem feltétlen szükséges évi néhány hosszabb út miatt még egy hagyományos autót is fenntartani a családban. A benne álló pénz, az adók és a karbantartási költségekből rengeteg áram vásárolható nyilvános töltőkön. Ezekben az országokban az autósok látják, hogy a töltők mindenütt ott vannak, ahol szükség van rájuk, és mindig elérhetők, amikor tölteni akarnak, így sokkal bátrabban megveszik az elektromos autókat.

Forrás: http://www.eafo.eu/ (2016 végi adatok. A villanyautók száma tartalmazza a tisztán elektromos és a plugin hibrid autókat is.)

A fenti táblázatból jól látható, hogy erős a korreláció az egy főre jutó GDP és a villanyautók, illetve a töltők száma között. De az is egyértelmű, hogy míg az osztrák GDP adat kevesebb, mint négyszerese a magyarnak, addig töltőből 15×, autóból pedig 19× annyi van a szomszédban, mint nálunk. Persze a fenti adatok valószínűleg nem tartalmazzák a használtan importált és forgalomba helyezett autók számát, ami Magyarországon és Szlovákiában, de még talán Szlovéniában is jelentős lehet. De a statisztika akkor sem lesz sokkal szebb, ha az autók számát ebben a három országban megduplázzuk. Nyilván hibás lenne azt a következtetést levonni, hogy csak a fizetős töltés lehetőségéből adódik az országok közti különbség, de mivel Magyarország a jobban álló országokhoz hasonló ösztönzőket (adó- és illetékkedvezmények, ingyenes parkolás) kínál, sok más lehetőség már nincs.

Mint ahogy sem a minőségi egészségügy, sem a minőségi oktatás, sem pedig a minőségi tömegközlekedés kialakulását nem segíti az ingyenesség és az erős állami dotáció, úgy a villanyautózás terjedését is csak hátráltatja, hogy nem lehet pénz kérni a töltésért. Egyszerűen önámítás arra várni, hogy a villanyautózás ilyen keretek között elterjed Magyarországon. Amíg nincs legalább egy alap infrastruktúra, addig csak az igazán elszántak vesznek elektromos autót, az infrastruktúra pedig állami szerepvállalás és a piaci folyamatok megnyitása nélkül nem fog kiépülni.

Mi szeretnénk, ha megvalósulna a kitűzött cél és 2020-ban már 30 ezer környezetkímélő (plugin hibrid vagy tisztán elektromos) autó fusson a magyar utakon, de félek, hogy ilyen szabályozási környezetben ez nem fog megvalósulni.

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.