Nissan e-NV200 XL Voltia teszt

Ha a személyautók piacán igaz az, hogy kicsi a választék elektromos járművekből, akkor ez a kisteherautók területén még súlyosabb probléma. Ha egy cég szeretné környezettudatosan szállítani a termékeit vagy a felszerelését, akkor nagyon korlátozottak a lehetőségei, ráadásul mélyen a zsebébe is kell nyúlnia.

A Nissan Leaf történetének ismeretében nem meglepő talán, hogy a japán márka ezen a területen is az elsők között kínált megoldást. A cég NV200-as kisteherautó-sorozatából ugyanis már 2014 óta készül áruszállító, és e-NV200 Evalia névvel maximum 7 személy mozgatására alkalmas kisbusz is. A gyártás kezdetekor betett 24 kWh-s akkut 2018-tól egy 40 kWh kapacitású váltotta, így napközbeni töltés nélkül már elővárosi közlekedésre és szállításra is alkalmassá vált a modell.

Bár a nagycsaládosok körében a kisbusz változat idehaza is népszerű lett, az áruszállításban csak részleges sikereket ért el. Az utolsó km-es kiszállításoknál a cégek többsége ennél nagyobb rakterű autókat rendszeresített, így hatótávban és talán még árban is hiába volt megfelelő a jármű, a ~4 m³-es raktér miatt sok cég nem tudta beválogatni a flottájába.

Érdekes, hogy ezt a problémát Szlovákiában még azelőtt kiszúrták, hogy nálunk ismert lett volna a típus, és egy kis startup Voltia néven elkészítette az e-NV200 hosszított és magasított változatát. Az autó pedig ahelyett, hogy mémmé vált volna, sikertermék lett Nyugat-Európa több országában is. (A kis startup ráadásul a Voltia mellett Greenway néven megépítette Szlovákia, és egyben a régió első profin üzemeltetett villanyautó-töltőhálózatát is.)

A Nissan e-NV200 XL Voltia tulajdonképpen egy normál áruszállító e-NV200, ami egy oldalról nézve fordított L alakú hátizsákot kapott. Ennek hatására 56,2 centivel nőtt a raktér magassága, illetve 47-tel a hossza, így a 192 cm magas, 8 m³-es raktérben akár felállva is lehet mozogni. Így két depólátogatás között majdnem kétszer annyi csomagot vagy árut lehet vele kiszállítani, mint az eredeti verzióval. Legalábbis térfogatot tekintve, hiszen az extra puttony 705 kg-ról 580-ra csökkentette a terhelhetőséget (5 ajtós kivitel esetén).

Az alap e-NV200 egyébként már önmagában is egy öszvér szerkezet. 40 kWh-s akkuja van ugyan, de többnyire hiányoznak belőle azok az újdonságok, amik miatt az azonos kapacitású akkuval szerelt Leaf 2.0-át oly sokan kedvelik. Így nincs benne az e-Pedal funkció és a ProPilot sem. Van viszont akkuhűtés, ami a Leafbe sok generáció után sem került be. A Nissan az e-NV200-at napi több villámtöltés elviselésére tervezte, ezért az akkuba hőcserélős levegőkeringetést terveztek (kinti levegő nem jut be közvetlenül az akkupakkba, hiszen az hermetikusan le van zárva, az akkupakkban a levegőt keringető rendszer a felesleges meleget egy hőcserélőn keresztül tudja leadni a pakkon kívülre). Bár az alig néhány órás teszt során nem volt lehetőségem ennek kipróbálására, az e-NV200 valószínűleg sokkal kevésbé érzékeny az akku túlmelegítésére, mint a hasonló akkus Leaf.

Az utasfülke nem sokban különbözik a többi dobozos e-NV200-tól, azonban az egyből feltűnhet, hogy került bele belső visszapillantó tükör is. Ez a látszólag felesleges kiegészítő (a doboz miatt úgysem látunk benne semmit) bekapcsolás után kel életre, hiszen a puttony tetejére szerelt kamera képét mutatja folyamatosan a sofőr számára. Az autón ugyan van tolatókamera, de annak a képe középső grafikus képernyő híján a sofőr előtt lévő műszerfal gyufásdoboznyi felületén jelenik meg.

A kamerák ellenére (vagy éppen azok miatt) elsőre nagyon furcsa volt manőverezni az autóval, de néhány parkolás után megszoktam. Az oldalsó tükrökben egyébként csak a kasztni eredeti vonalai látszanak, a kiterjesztések nem, így azért észnél kell lenni vele.

A jelentősen megnövelt homlokfelület és a nagyobb tömeg borzasztó lomhává teszi az autót. Mintha nem is elektromos lenne. Legalábbis ezt gondoltam az első métereken, amíg észre nem vettem, hogy Eco módba van kapcsolva a jármű. Nekem úgy tűnt, hogy ez a mód az e-NV200-ban sokkal jobban korlátozza a gyorsulást, mint a Leafben. Ráadásul a menetpedálnak is van egy közbülső állása, ahol egy picit megakad, hogy takarékosságra sarkallja a sofőrt. Ha az Eco módot kikapcsoljuk, és ezen a ponton túlnyomjuk a pedált, akkor egy-két gyorsulással könnyen át lehet rendezni a raktér tartalmát. Persze a 80 kW-ra (109 LE) korlátozott villanymotor nem biztosítja azt a gyorsulást, mint a 40-es Leaf 110 kW-os (150 LE) erőforrása, de erre egy ilyen autóban nincs is szükség. Így is bőven elég dinamikával rendelkezik.

Na de a fogyasztáson biztosan meg kell látsszon az extra felépítmény hatása, nem? Persze, nyilván nem lehet annyira takarékos, mint egy Leaf, de több mint 100 km-t mentem 2-3 °C-os külső hőmérséklet mellett bent 18-19 °C-ra állított fűtéssel (ez a Nissanban már kellemes meleget ad) úgy, hogy összesen négyszer kellett felfűtse a lehűlt kabint a rendszer. Autópályán próbáltam végsebességet (131 km/h, ami GPS szerint 122 km/h valós sebességet jelent), mentem 90 km/h-s (GPS szerinti) fogyasztás tesztet (22,3 kWh/100 km) és ennek ellenére a 103 km-es út után maradt még benne 60 km-re elegendő energia. Pedig az út kb. felét autópályán tettem meg 90-120 km/h-s tempóval vegyesen, ami nyilván nem tett jót a fogyasztásnak. A nettó kb. 36 kWh-s akku egyfolytában hajtva nagyjából 160 km-es hatótávra elegendő elővárosi használatban. Fix útvonalakon egy rakodás alatti 20-30 perces villámtöltéssel akár 200-250 km-es ingajáratban is jól használható. De a nagy homlokfelület miatt persze városban érzi jól magát, ahol még ilyen hidegben is 20 kWh/100 km alatt maradt a fogyasztás (bár ezt sok megállás és ismételt felfűtés jelentősen ronthatja). (A fenti kép kb. félúton készült, a teljes teszt átlagfogyasztása kb. 21,3 kWh/100 km lett.)

Optikailag a bővítés elég esetlen, egyértelműen látszik, hogy a puttony utólag került a járműre. A szlovákok nyilván minimalizálni akarták a költségeket, így amit lehetett, azt megtartottak az eredeti autóból. Így a hátsó ajtókat is csak meghosszabbították, és az oldalfalakhoz sem nyúltak. Mivel a szerkezetet merevítő eredeti tető kikerült a karosszériából, ezt a feladatot is a toldásnak kell ellátnia. Biztos voltam benne, hogy zörögni és nyikorogni fog minden úthibán, de tévedtem. A felépítmény olyan csöndes, amilyen csöndes csak lehet. Egyedül az utasfülke tetején lévő polcra tett kábelek és pótkerék csúszkált jobbra-balra a kanyarokban, de más hang nem hallatszott a raktérből.

De nem csak szerkezetileg, hanem illesztésileg is rendben van a bővítés. Az illesztésnél nyoma sincs a kisipari munkának, szépen kidolgoztak mindent. Persze az egy félnapos tesztből nem derül ki, hogy idővel mennyire lesz tartós, de az mindenesetre biztató, hogy a Nissan hivatalosan is beállt a „tuning cég” mögé, és az e-NV200 XL Voltia típust saját hálózatában is forgalmazza Magyarországon. A Voltia 3 év garanciát vállal az átalakítással felkerült elemekre, a javítás pedig a hivatalos Nissan szervizekben a Voltia által biztosított útmutatók alapján történhet. A kisebb alkatrészeket a szlovák cég 3, a nagyobb karosszériaelemeket maximum 7 napon belül biztosítja.

Ahogy említettem, az új e-NV200 a régi és az újabb technikák kombinációja, ami látszik a tölthetőségen is. A CHAdeMO csatlakozó adott, az minden Leaf és e-NV200 modellen ilyen. Az újabb Leafek viszont már Type2-es aljzattal készülnek, de az e-NV200-at még Type1-es aljzattal szerelik. Ennek nincs különösebb jelentősége, hátrányt nem jelent, csak furcsa, hogy itt nem frissített a Nissan. Talán azoknak a vevőknek akartak kedvezni, akik már a korábbi verzióhoz kiépítették a Type1-es töltőket a parkolóikba. A fedélzeti töltő egyébként 6,6 kW-os, így egy éjszaka alatt a teljesen lemerült akkumulátor könnyedén feltölthető nagy teljesítményű DC töltő nélkül is.

A Nissan e-NV200 XL Voltia átépítés ára nettó 3.650.650 forint, így az alábbi árakkal lehet számolni.

A képeken is látható szürke panelezés felára nettó 185.000 Ft.

Drága? Igen. Ez valószínűleg még mindig az a szint, aminél nagyon össze kell álljanak a dolgok, hogy anyagilag megérje. Márpedig egy vállalkozás valószínűleg csak megtérülésszámítás után fog az elérhető legolcsóbbnál drágább megoldást választani. Gyanítom, hogy azért ebből az árból flottavásárlásnál elérhető némi kedvezmény, és bízom benne, hogy a környezetünk védelme egyre több cégnél ér meg egy kis felárat.

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.