Egyvalamiben már biztosan veszített Donald Trump

Donald Trump 2016-os kampányában számos ígéretet tett a szénbányászoknak és a szénipar vezetőinek, akik a választások során szavazataikkal és anyagi támogatásaikkal hozzásegítették az elnöki szék elnyeréséhez. Ezek közé az ígéretek közé tartozott az iparág újjáélesztése, a munkahelyek számának növelése, és a „szén elleni háború” leállítása. Vajon mennyire sikerült megvalósítania mindezeket az elképzeléseket a globális trendek ellenében? Úgy gondoltuk, hogy az elnöki ciklus végéhez közeledve érdemes lenne mérlegre tenni az eredményeket.

Ígéretes kezdet

A beiktatást követően hamarosan lobbisták jelentek meg az elnöki irodában. Robert Murray, az Egyesült Államok negyedik legnagyobb szénbányászattal foglalkozó vállalatának igazgatója, és Trump kampányának egyik legnagyobb támogatója egy cselekvési tervet adott át a frissen megválasztott elnöknek. A lista élén az Obama elnök által bevezetett Tiszta Energia Terv hatályon kívül helyezése szerepelt, de Murray szerint a Párizsi Klímaegyezmény sem más, mint az adófizetők pénzének pazarlása.

Robert Murray, a Murray Energy igazgatója: „Körülbelül 3 és fél oldalban leírtam, mit kellene tennie (Trumpnak) a kormányzása alatt.” Kép: Joshua Robers/Reuters

Trump elnök nem sokáig maradt adósa legnagyobb támogatóinak, és gyorsan hozzálátott a szénipar kéréseinek teljesítéséhez. A Környezetvédelmi Ügynökség élére Scott Pruittot, a szénipar korábbi lobbistáját nevezte ki. Az országot kiléptette a Párizsi Klímaegyezményből, a Tiszta Energia Tervet pedig, amely az elektromos áram termeléséből eredő széndioxid-kibocsátás 2030-ig történő 32%-os csökkentését tűzte ki célul, hosszas jogi huzavona után tavaly sikerült visszavonatnia. Azt a tervét ugyanakkor, amely az ellátásbiztonságra hivatkozva bizonyos veszteséges szénerőművek számára juttatott volna állami támogatást, a Szövetségi Energiaszabályozási Bizottság végül annak ellenére elkaszálta, hogy öt tagja közül négyet ő nevezett ki.

A bányatársaságok és szénerőművek számára tehát ígéretesen kezdődött az elnöki periódus, az optimizmus pedig a tőzsdei árfolyamokon is meglátszott: a szénipari vállalatokat tömörítő Dow Jones U.S. Coal Index a választásokat követő másfél évben megduplázta értékét.

Mennyire váltották be ezek az intézkedések a várakozásokat? Kezdjük a sikerekkel: a szénbányákban foglalkoztatottak száma a 2016-os 52 ezerről 2019-ig 53 ezerre nőtt. A Covid miatt persze itt is nagy leépítések voltak az idén, de az már egy másik történet. A teljesség kedvéért pedig tegyük azt is hozzá, hogy az Egyesült Államokban tavaly 1,17 millióan dolgoztak a fosszilis energia területén, míg a megújuló energia és az energiahatékonyság 3,26 millió embernek adott munkát.

A szénbányákban dolgozók számának alakulása. Forrás: eia.gov

Nem túl fényes folytatás

És ezzel a szerény eredménnyel a sikerek végére is értünk. A szénerőművek beépített kapacitása 2011-ben tetőzött 317 GW-tal, ami 2016-ig 270 GW-ra csökkent, és ez a csökkenő trend később sem szakadt meg: idén júliusban már csak 224 GW volt üzemben. Ez 17%-os csökkenés bő 3 év alatt, pedig időközben még a szennyezésre vonatkozó szabályokon is lazítottak.

Jól jellemzi a szektor jelenlegi kilátásait, hogy az Egyesült Államokban utoljára 2014-ben adtak át új szénerőművet, az észak-dakotai Jamestownban, amelynek tulajdonosa idén májusban bejelentette, hogy az erőmű hamarosan át fog állni földgázra.

Minden évben több gigawattnyi szénerőművet zárnak be, vagy állítanak át földgázra. Forrás: eia.gov

Trump minden erőfeszítése ellenére is több szénerőmű zárt be elnökségének első két évében, mint Obama teljes első ciklusa alatt.

A szénnel előállított áram mennyisége is jelentősen csökkent, a 2016-os 1239 GWh-ról 3 év alatt 22 százalékkal, 966 GWh-ig esett. Szénnel ilyen kevés áramot utoljára a hetvenes években állított elő Amerika, amikor a jelenleginél még jóval kisebb volt az ország áramtermelése.

A szén aránya az ország áramtermelésében évtizeden keresztül 50% körül mozgott, Obama elnöksége alatt 32%-ra csökkent, 2019-re pedig már csak 23%-ot tett ki. Az idei év első félévében pedig már a megújulók is több áramot termeltek.

A szén hajtja az amerikai villanyautókat? Most biztosan nem

Mindez persze nyomot hagyott Amerika szénbányászatán: a 2016-os 728 millió tonnáról 2019-ben 706 millió tonnára csökkent a kitermelt szén mennyisége – ami ennél alacsonyabb utoljára 1978-ban volt. Az elmúlt évtizedben ötvennél is több bányatársaság ment csődbe, sokuk még az évtized első felében, jónéhány azonban a szén elleni háború leállítása után vált fizetésképtelenné.

Az Egyesült Államok széntermelése millió tonnában.

Trump gyakran előszeretettel hivatkozott a tőzsdeindexek emelkedésére, mint olyan indikátorra, amelyek a gazdaság kiváló állapotát mutatják. A Dow Jones U.S. Coal Index azonban már a Covid előtt is egészen más képet mutatott: a 2018-as 80 pontos csúcsról idén februárig 20 pont alá csökkent.

A Dow Jones U.S. Coal Index árfolyama.

Amerika szénipara annak köszönheti nehéz helyzetét, hogy egy olyan üllő és kalapács közé került, ahol az üllő az olcsó földgáz, a kalapács pedig a szintén olcsó szél és napenergia. Mindkét „szerszámot” a technológiai fejlődés – avagy Wright törvénye – tette versenyképesebbé, a földgázt a rétegrepesztéseses eljárás, a megújulókat pedig a szélturbinák és napelemek árának csökkenése.

A Lazard tavalyi elemzése szerint új erőművek építése esetén olcsóbb megújulókból és gázból áramot előállítani, mint szénből. Forrás: lazard.com

2010-ben még 45%-ot tett ki a szén aránya az áramtermelésben, 2019-re ez 23%-ra csökkent, miközben a földgáz részesedése 24%-ról 38%-ra nőtt. A szén piaci részesedésének maradékát pedig a gyorsan növekvő szél- és napenergia szerezte meg, amelyek együttes aránya a kilenc év alatt 2%-ról 10%-ra nőtt.

Egyszerű gazdasági okai vannak tehát a szén vesszőfutásának, az olcsóbb és rugalmasabb technológia kiszorítja a drágábbat és rugalmatlanabbat. Amikor Donald Trump megnyerte a választásokat, sokan féltek attól, hogy intézkedéseivel a klímakatasztrófa irányába kormányozza a világot, a valóság azonban az, hogy az elnöki ciklusokon átívelő piaci folyamatokat még a világ leghatalmasabb embere sem volt képes megállítani – legfeljebb egy kicsit lassítani tudta. A technológiai fejlődés és a piac együttesen olyan erőt képviselnek, amelynek semmilyen kormányzati hatalom nem képes ellenállni, legyen az egy kicsiny európai ország, vagy a világ vezető hatalma.

És hogy mi történt Robert Murray vállalatával? Nos, a Murray Energy tavaly ősszel fizetésképtelenné vált és csődöt jelentett.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.