Napelem első három éve – megbántam?

Amikor az ember egyszer rádöbben arra, hogy az elmúlt évtizedekben megszokott életünk mennyire pazarló és fenntarthatatlan, akkor elkezdi észrevenni illetve keresni azokat a megoldásokat, amikkel ezen változtathat. Akik a mindennapokban sokat közlekednek, azoknak az életébe az elektromos hajtás hozhatja el az első nagy váltást. Ez nem csak sokkal hatékonyabb, mint az energia 70-80%-át hő formájában elpazarló belsőégésű meghajtás, de sokakat ráébreszt arra, hogy a benzinnel és a gázolajjal ellentétben az elektromos áram akár otthon is előállítható. Így jutnak el nagyon sokan az autózástól a zöld energiatermelésig, és termelik meg otthon napelemekkel azt az elektromos energiát, amivel nem csak a lakásuk, de a közlekedésük áramigényét is tiszta forrásból tudják fedezni.

Valami ilyesmi utat jártam be én is. Nálam az elektromos autóra való váltás 2014-ben anyagi jellegű döntés volt, mivel így ugyanabból a pénzből egy a hagyományos alternatívánál sokkal jobb, előremutatóbb autót kaptam. Nem telt el sok idő, és már az otthoni napelemes áramtermelés rejtelmei után kutakodtam a neten, de visszatartott, hogy mikor megszületett bennem a döntés, épp nem volt elérhető támogatás olyan ingatlanra, amiben mi élünk (jogilag társasháznak számító ikerház). Senki sem szeret többet fizetni valamiért, ha kicsit később jelentősen kedvezőbb feltételekkel is megveheti ugyanazt, így vártam. A számomra kedvező szabályváltozás 2018-ban érkezett, így 2019 áprilisától saját termelésű árammal fedezzük a családi energiaszükséglet egy részét.

Mint általában mindenütt, a telepíthető napelemes rendszer paramétereit az ingatlan adottságai nálunk is erősen befolyásolták. A közel délre néző tetővel nincs gond, de a tető alacsony dőlésszöge messze nem ideális, ráadásul télen az alacsonyan járó nap miatt egy fa árnyékot is vet rá néhány órán keresztül. A telepíthető rendszer méretét, illetve egész pontosan az inverter teljesítményét az egyfázisú betáplálás korlátozta 5 kW-ra. (A szolgáltatók akkoriban külön fázison maximum ekkora egyensúlytalanságot vállaltak, azóta ez 4 majd 2,5 kW-ra csökkent.)

Hiába akadt volna további tetőfelület is, 6,5 kW-nál nem tehettünk fel több napelemet a tetőre. A műkedvelők által csak túlpanelezésnek hívott technika viszont lehetővé tette, hogy amíg a nap során el nem érjük az 5 kW-os limitet, addig 30%-kal többet tudunk termelni, mintha az inverter maximális teljesítményéhez igazítottuk volna a panelek teljesítményét. Így egy ideális napon az 1 kW-os termelés már reggel 8-tól elérhető, és egészen este 7-ig rendelkezésünkre áll, de dél és délután négy között akár végig összejöhet az 5 kW-os folyamatos teljesítmény. Ennek megfelelően nem ritka a 40 kWh feletti termelés, de tavaly júniusban 34,1 kWh felett volt a napi átlag is. Éves szinten 2020-ban 7,04 MWh, 2021-ben pedig 7,43 MWh volt a rendszer termelése. Idén eddig 3,44 MWh-nál járunk, amiből persze semmiféle következtetést nem lehet még levonni. Magyarországon az ökölszabály, hogy 1100-1200× annyi kWh-t termel egy évben a napelem átlagosan, mint ahány kWp-s a rendszer. Ez alapján egy 5 kWp-s rendszer átlagosan 5500-6000 kWh-t (5,5-6 MWh), egy 6,5 kWp-s pedig 7150-7800 kWh-t (7,15-7,8 MWh)-t termelne. Ahogy látható, a mi rendszerünk termelése inkább a 6,5 kW-oshoz van közelebb a túlpanelezés miatt, így a kisebb teljesítményű inverter miatt a veszteségünk minimális az átlagos rendszerteljesítményekhez képest.

Három évvel ezelőtt a monokristályos PERC rendszerű napelemekből a 310 W-osak voltak ár-érték arány tekintetében ideálisak, mi a kínálatból a LongiSolar paneleit választottuk. Ebből tett fel 21 db-ot a 6510 watt elméleti csúcsteljesítményhez a Solar Kit csapata.

Ahogy az sejthető, ennek a rendszernek a termelése nem elegendő az összes elektromos áram igényünk kielégítésére. A ház fogyasztását bőven fedezné, de a két elektromos autó és sok nálunk megforduló tesztautó miatt tavaly 11,66 MWh volt a teljes fogyasztásunk. Ennek a 63%-át tudtuk saját napelemmel megtermelni, ráadásul a saját termelés 27%-át vagyis 2 MWh-t a hálózat igénybevétele nélkül azonnal helyben el is használtunk.

Érdemes még kitérni a 2020-as és a 2021-es év termelése közötti 5,5%-os különbségre. Bár egyik évről a másikra a panelek degradálódásából nem vártam látható különbséget, de az meglepett, hogy ennyivel többet termelt a második teljes évben, mint az elsőben. Természetesen nem arról van szó, hogy javult a panelek hatékonysága, egyszerűen csak ennyivel több volt a napsütéses órák száma tavaly, mint egy évvel korábban. De ekkora különbségre laikusként előzetesen nem számítottam.

A fentieken túl az is meglepett, hogy mekkorák a napon belüli kilengések. Ha beúszik a nap elé egy felhő, akkor azt legtöbbször észre sem vesszük (hacsak éppen nem napozunk), hiszen a szemünk és az agyunk azonnal kompenzál. A napelemek viszont nagyon jól mutatják, hogy mennyire sok energiát szűrnek ki a felhők a napsütésből. Nem csodálom, hogy a rendszerirányítók nem szeretik a napenergiát. Bár országos szinten ritkán történik olyan, hogy azonos időpontban borul be mindenütt, de azért így is jelentősek lehetnek a kilengések. Az akkupakkok telepítése hosszútávon elkerülhetetlen lesz.

Ismert, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott tény, hogy a napelemek hatásfoka a hőmérséklet emelkedésével csökken. A mi rendszerünk is tavasszal illetve ősszel, a hűvösebb, de napsütéses napokon termel a legjobban. Hiába lenne jobb nyáron a beesési szög, annyira felhevülnek a panelek, hogy a 6,5 kW-s rendszer teljesítménye csak nagyon rövid időre képes elérni az inverter 5 kW-os limitjét. A fenti grafikonok közül az első az idei május 19-i termelést mutatja, amikor a külső hőmérséklet 22-23 °C körül alakult. A termelés már délben elérte az 5 kW-os limitet és majdnem 4-ig folyamatosan ennyit termelt. A második grafikonon látszik, hogy tavaly augusztus 14-én hasonlóan napos idő volt (apróbb ingadozásokkal), viszont a külső hőmérséklet bőven 30 °C felett járt a nap nagy részében. A teljesítmény csak nagyon rövid időre érte el az 5 kW-os limitet, a nap során szinte végig alatta maradt annak. Jól látszik az is, hogy tavasszal a délelőtti és délutáni termelés is több volt, így 41,266 kWh volt a napi összesített eredmény. Ugyanez augusztusban 35,697 kWh-nál megállt. Ha csak 5 kW-nyi panelt telepítettünk volna az 5 kW-os inverterhez, akkor augusztusban alig 3,84 kW-ot használtunk volna ki az 5 kW-os inverterből, és a napi termelés sem lett volna sokkal több 27,5 kWh-nál.

Az első évben a szerkesztőségben is sokat beszélgettünk arról, hogy érdemes-e időnként letakarítani a napelemeket. Nálunk az emeleti teraszról viszonylag könnyen el lehet érni őket, de ennek ellenére egyszer sem szántam rá magam a műveletre. Mégpedig azért nem, mert nem látom értelmét. Hiába volt többször is rengeteg sivatagi homokot hozó eső, az nem látszott meg a termelésen. Ráadásul a következő tiszta esővel a homok is eltűnt a panelekről. Teljesen felesleges kockáztatni a testi épségünket, illetve a panelek épségét, ráadásul a csapvízből a paneleken lerakódó vízkő több kárt okozhat, mint amit a takarítással nyerünk. A háztetőre szerelt napelem paneleket a mi klímánkon nem szükséges takarítani.

Ami viszont zavar, az az inverter zúgása. Nálunk nem volt opció, hogy a házon kívülre szereljük fel a készüléket, ezért a kazánházba került. Sajnos ha annak a helyiségnek az ajtaja nyitva van, akkor a csúcson járó inverter ventilátorainak a hangja mindenhol hallatszik a lakásban. Sokakat ez nem zavarna (nálunk sem zavar mindenkit), de ha tudom, hogy van csendesebb készülék is, akkor inkább olyat választottam volna. Most igyekszem csukva tartani a helyiség ajtaját.

A Fronius inverter szoftvere ügyes, de nagyon nem felhasználóbarát. Valahol a 2000-es évek elején ragadt dizájn és felhasználói felület terén. Az applikáció is középszerű, ráadásul az aktuális verzió maximum az előző három nap adatait mutatja részletesen. A régebbi termelésről csak összesített adatok vannak. Még szerencse, hogy szinte a kezdetektől gyűjtöm az adatokat a PVoutput.org oldalon is. Persze a részletes adathozzáférés az applikációban ott is fizetős (támogatáshoz kötött), de 5 perces bontásban elérhető minden adat a feszültségszinttől az aktuális hőmérsékleten és időjáráson keresztül az adott napon adott pillanatig felhasznált energiamennyiségig. Az viszont mindenképpen a Fronius számlájára írható, hogy eddig semmi műszaki probléma nem volt vele, szépen teszi a dolgát nap mint nap.

Az elmúlt bő három évben a rendszer 23,56 MWh energiát termelt, amit nem kellett megvegyünk a hálózatból. Ez az adóforintokból kompenzált fix áramár mellett is nagyjából 900 ezer forint, ami a rendszer kb. 2,1 milliós telepítési költségnek közel 43%-a. Ezzel a tempóval ilyen árak mellett a rendszer megtérülési ideje 7 év. Természetesen emellett még kell villanyszámlát fizetnünk, de az töredéke annak, amit a napelem nélkül kellene fizetnünk. A nullaszázalékos hitelkonstrukció miatt most nagyjából azt az összeget fizetem törlesztésre, mint amennyivel alacsonyabb a villanyszámlánk, tehát a hitel kifizetéséig a költségeinken nem látszik a megtakarítás, viszont utána még évtizedekig közel ingyen fogja megtermelni ezt az évi ~7 MWh áramot a rendszer.

Az egyik legjobb döntés volt, amit három éve hozhattam. Csak azt bánom, hogy nem léptem meg hamarabb.

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.