Hogyan termel áramot Kína?

Az energiáról szóló diskurzusban – legyen az szakértői szintű, vagy csak egy hétköznapi beszélgetés a kommentmezőkben – óhatatlanul fel szokott merülni Kína szerepe. Van, hogy elrettentő példaként, mert a legnagyobb szennyező és rengeteg szenet használ. De gyakran említik pozitív kontextusban is, mint a legnagyobb zöldenergiás kapacitásokat kiépítő országot. A kérdésben nem könnyű igazságot tenni, és ez itt nem is célunk. A következőkben inkább a vitához szeretnénk néhány adattal szolgálni, amelyeket bárki szabadon felhasználhat érvei alátámasztására. Bár az energia egy nagyon átfogó fogalom, ezúttal csak a villamos energiára koncentrálunk. A kérdés tehát a következő: hogyan termel áramot Kína? Lássuk a választ.

Kína gazdasága energiaintenzív

A világ villamosenergia-termelése tavaly körülbelül 30 ezer TWh-t ért el (a pontosabb számokra egyelőre még várnunk kell), amelyből az Ember adatai szerint Kína 9935 TWh-t mondhatott magáénak – vagyis a világ felhasználásának egyharmada az országban koncentrálódik.

Az ezredforduló idején ez az arány még alig 9% volt, ám miután Kína 2001-ben belépett a WTO-ba, és megnyílt számára a világpiac, az ország gyors gazdasági felzárkózásba kezdett, melynek alapját az exportorientált ipari termelés jelentette. Az energiaintenzív iparágak az elmúlt évtizedekben fokozatosan Kínába vándoroltak – egy olyan országba, ahol alapvetően az állam szabja meg, hogy mennyiért adhatják az erőművek az áramot – ennek eredményeként az ország áramfelhasználása 2000 és 2024 között évi átlag 8,7 százalékkal növekedett.

Így jutottunk el odáig, hogy bár a kínai GDP a világ GDP-jének csupán 19%-át teszi ki, a feldolgozóiparának részesedése elérte a 34%-ot, az áramfelhasználása pedig a 33%-ot.

Persze ez a növekedési ütem nem maradhat fenn akármeddig, a lassulás elkerülhetetlen, de azért még tavaly is több mint 6%-kal növekedett a felhasználás, gyorsabban, mint a GDP. Ez plusz 480 TWh-t jelent egy év alatt, nagyjából annyit, mint Franciaország éves áramfelhasználása.

Hogyan állítják elő az áramot Kínában?

A világ legnagyobb áramtermelőjének meglehetősen rossz híre van a szénerőművei miatt, ugyanakkor a helyzet évről évre javul valamelyest.

2024-ben a kínai villamos energia 59%-a származott szénerőművekből (5871 TWh), ami persze magas arány, de 2013-ban még 75% volt ez az érték.

Bár az egy kWh-ra eső kibocsátás folyamatosan csökken, az áramigény gyors növekedése miatt a szénfelhasználás egyelőre még továbbra is bővül, tavaly például körülbelül 120 TWh-val termeltek többet a szénerőművek, mint az előző évben.

Németország 2024-ben valamivel kevesebb mint 100 TWh-t állított elő szénből, így tehát Kínában csak a növekmény meghaladta a teljes német felhasználást. És ha – tegyük fel – az EU valamilyen csoda folytán teljesen kivezette volna a szenet az elmúlt két év során, az így eltűnő 320 TWh szenes áramtermelést Kína 460 TWh-s növekedése bőven ellensúlyozta volna.

Ezek az adatok rávilágítanak arra, hogy Kína mennyire meghatározó a dekarbonizáció szempontjából, és arra is, hogy felesleges erőltetett tempóban kivezetnünk a szenet itt Európában, mivel nagyjából semmi nem múlik rajta – már ha a szén-dioxid-kibocsátást nézzük, és nem a helyi légszennyezést. Mert az utóbbi szempontjából természetesen nem mindegy, hogy miből mennyit égetünk el. És persze az sem lenne jó ötlet, ha Kínára mutogatva nem tennénk semmit, mert akkor ők meg ránk mutogatva nem tennének semmit, és végül semmilyen előrehaladás nem történne. De szerencsére az energia zöldítése ma már nemcsak környezetvédelmi kérdés, hanem versenyképességi is, mivel a megújulók mostanra olcsóbbá váltak, mint a fosszilis energia, így végeredményben senki nem engedheti meg magának a tétlenséget.

Bár a legtöbb atomerőművet Kínában építik – az összes építés alatt álló reaktor fele itt található –, de az áramigény növekedésével ez a tempó is csak nehezen tud lépést tartani, így tavaly a nukleáris energia részaránya csupán 4,5 százalék volt (444 TWh). Ez az érték ugyan évről évre egy kicsit feljebb araszol, de a közeljövőben aligha fogunk kétszámjegyű arányt látni. Csodák nincsenek, még a Mennyei Birodalomban sem, pedig ott aztán tényleg vörös szőnyeget terítenek a beruházások elé.

Nagyjából ugyanez mondható el a vízenergiáról is. Itt épül a legtöbb új vízerőmű a világon, de a fogyasztás sokkal gyorsabban nő, így egyre kisebb arányt képvisel. Tavaly ez 12,9 százalék volt (1285 TWh).

Más a helyzet az időjárásfüggő megújulókkal. A szélenergia 2024-ben már 989 TWh-t biztosított a fogyasztóknak (10%-os arány), 103 TWh-val többet, mint az előző évben. Az előbbi képes lenne fedezni Brazília teljes felhasználását (kb. 750 TWh), a növekmény pedig önmagában elég lenne Belgium (82 TWh) számára.

A napenergia fejlődése még ennél is látványosabb: a 2023-as 584 TWh-ról 853 TWh-ra ugrott 2024 során. Ez a 269 TWh-s növekedés önmagában elegendő lenne Spanyolország ellátására.

Végül pedig nézzük meg egyben a teljes 2024-es kínai villamosenergia-mixet is:

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.