Besült Putyin energiafegyvere

Az oroszok Ukrajna és Kijev ellen indított támadásának egy évét sokan, sokféle szempontból elemezték az elmúlt napokban Európa összes országában (Franciaországtól kezdve, Németországon át  az Egyesült Királyságig), de az Egyesült Államokban éppúgy, mint Dél-Afrikában vagy éppen Japánban.

Nem volt ez másként nálunk sem: a 24 összepakolt egy videót, a hvg mérlegre tette az EU-t  és közétett még egy képriportot, miközben a 444 az egész február 24-ét csak ennek a témának szentelte (Rácz András hadászati és hadigazdasági elemzésétől az orosz nagykövetség előtti tüntetésről tudósításon át még a Greenpeace-től közölt energetikai analízisre is futotta. Ez utóbbi témája ráadásul tényleg éppen nekünk szólt – rólunk. A cikk azt vette tételesen végig, hogy mit (nem) csinált az elmúlt egy évben a magyar kormány az energiaválság kezelésére.

A cikk tételesen végigveszi, hogy az oroszok Csernobil bevételével bár nyilvánvalóvá tették a magyar politika számára is, hogy új helyzet van, hogy a megírt energiatervek helyett gyorsan kellene valami más, ez utóbbi végül miért nem született meg. Illetve: ami helyette született, az miért nem hasonlít arra, amit Európában máshol elértek.
Arra, ami például Svédországban történt (ahol az ország történelmének legnagyobb méretű napelemes telepítését végezték el), vagy ami Görögországban (ahol annyira rágyorsítottak a fosszilis energiahordozókról megújulókra váltásra, hogy októberben már kis időre az ország teljes egészében tiszta energiaforrásokra támaszkodhatott), esetleg: ami Finnországban (ahol kirúgták az oroszokat a meglévő nukleáris projektből, elszenvedték az orosz energiaimport megszakítását, de így is annyira ráfeküdtek a szárazföldi szélenergia-potenciál minden korábbinál hatékonyabb kiaknázására, hogy tavaly összesen 2400 MW új, ilyen termelőerőt sikerült a hálózatukra kapcsolni).

Az energiapolitikai váltásra és az új utakra kapcsolódik és erősített rá Fatih Birol, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) ügyvezető igazgatója, aki a LinkedIn oldalára írt egy elemző összegzést az elmúlt egy évről, melyben főként az Európai Unióra és az energiaügyi mérlegére fókuszált.

Fatih Birol, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezetője (forrás:IEA)

A legnagyobb beszállítóból …

Birol az írását onnan kezdte, hogy amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, az hatalmas megrázkódtatást okozott a globális energiapiacokon, mert az inváziót megelőzően az oroszok a világ legnagyobb olaj- és földgázexportőrei voltak. És hogy az EU volt az oroszok legnagyobb és legjobban fizető ügyfele, ahová az olajexportjának mintegy 50 százalékát, a gázexportjának pedig több mint 60 százalékát adta el.

Amikor az orosz csapatok elindultak Kijev felé, az IEA napokon belül megkezdte az IEA-tagországok tartalékaiból származó olaj sürgősségi koordinálását, hogy megakadályozza a globális készlethiányt, majd már március 1-én kész volt az a 10 pontos terv, amivel az EU gyorsan csökkenteni tudta az orosz földgázellátástól való függőségét.

Nem, az IEA nem oldotta meg a problémákat, ezt Birol sem állítja az írásában sehol. De azt igen, hogy a szervezet olyan kooperatív javaslatokkal szolgált, amely az energiabiztonságot erősítette. A szervezet tanácsokat ad, együttműködik az Európai Bizottsággal, de a kormányokkal is, hogy az orosz függés megszüntethető legyen – írta a szervezet vezetője. Ennek a munkának is az eredménye az, hogy mára tisztázódott három fontos kérdés a világban:

1.) Az volt a feltételezés, hogy Oroszország nyerheti meg az energiacsatát. – Ez nem lett igaz.
2.) Az volt a feltételezés, hogy a háború okozta válság tiszta energiaválság. – Erről is kiderült, hogy ez sem igaz.
3.) Az volt a feltételezés, hogy e válság kisiklatja az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket. – Ez sem lett igaz.

Mit lép erre Moszkva? A fűtési csúcsidőben még nőtt is az európai gáztárolók töltöttségi szintje

… a legnagyobb vesztessé válásig

Egy évvel a háború kitörése után az IEA olvasatában az a helyzet, hogy Oroszország Európába irányuló földgázvezetékeiben a forgalom 80 százalékkal esett vissza – a fejlett gazdaságokban pedig egyre kevesebben vevők az orosz gázra. Oroszország olaj- és gázexport-bevételei mostanra havonta 12 milliárd dollárral kisebbek a korábbiaknál – ami 2023 januárjában 40 százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel korábban. Fatih Birol szerint azonban nem csupán annyi történt, hogy az európai uniós szankciók működnek.

„Amint azt októberi World Energy Outlookban világossá tettük, a válság felgyorsítja a tiszta energiára való átállást, ahogy a kormányok erősebb politikákkal reagálnak” – írta az IEA vezetője. Hozzátette: az orosz fosszilis tüzelőanyagok tisztábbra cserélési folyamata felgyorsult, „a kormányok a válság közepette igyekeznek megerősíteni energiabiztonságukat”.

Tavaly mintegy negyedével nőtt a világban a zöldenergia termelőkapacitás mennyisége, a villanyautók értékesítése pedig majdnem 60 százalékkal megugrott, hasonlóan az energiahatékonysági beruházásokhoz; és különösen a hőszivattyúk telepítéséhez (Európában). Birol szerint valóban volt szerencsefaktor is – hogy enyhe volt a tél, és ez lenyomta a gázkeresletet és a gázárakat -, de az európai kormányintézkedéseknek is köszönhetően „Európa valódi előrelépést tett az orosz fosszilis tüzelőanyag-ellátástól való függésének csökkentése és energiarendszere ellenálló képességének javítása terén”.

A háborúnak, és a válsághelyzetnek sincs vége, de itt tartunk most.

Erőltetni kell a zöldhidrogént – ha sikerül, évekkel hamarabb kidobható a szén

Címlapkép: Orosz katona posztol az ukrán Zaporizzsja Atomerőmű 1-es blokkjánál, 2022 nyarán (forrás: BBC/AFP)

Szabó M. István