Az energiaátállás következtében egyre nagyobb üzletté válik az amerikai napelemparkok legeltetése, ezért egyre több ember kezd birkatartásba, hogy vegetációkezelési szolgáltatásokat nyújtson az erőművek üzemeltetői számára. A közelmúltban született néhány olyan felmérés, amely azt vizsgálta, hogy az új vállalkozás beindításához milyen kezdeti beruházásra van szükség, és mennyi pénzt lehet keresni szolárlegeltetéssel. Az Illinois-i Egyetem kutatói 2023 első felében végeztek el egy felmérést az Amerikai Szolárlegeltetők Szövetségének tagjai körében. Ebből kiderült hogy válaszadók körében a legtipikusabb kezdeti beruházásnak a juhok és egy pick-up kisteherautó megvásárlása számított. Az állattartók átlagosan 22 hektárt legeltetnek 125 birkával, ami heti átlag 14,75 óra terepi munkát, 8,17 óra utazást, és 5,67 órányi adminisztrációt igényel. Forrás: The Economics of Solar Grazing A felmérés azt is megállapította, hogy a juhok szolárlegeltetésére szerződést kötők 75%-a vállalta a növényzet teljeskörű kezelését is, ami fűnyírók és szegélynyírók beszerzését tette szükségessé, mivel bár a juhok nagy területeket legelnek le, a „munkájuk” nem mindig felel meg a napelemparkok tulajdonosai által megkövetelt összes műszaki előírásnak. A New York államban működő Cornell Egyetem több saját napelemparkkal is rendelkezik, ezek közül az egyik, Aurora városában található létesítményüket birkákkal legeltetik. A feladat elvégzésével egy vermonti székhelyű mezőgazdasági vállalkozást bíztak meg, amely kimondottan erre a tevékenységre specializálódott, és a régió több államában is igénybe vehető a szolgáltatása. Az egyetem kutatói 2018-ban összegyűjtötték a legeltetéssel kapcsolatos kiadási és bevételi adatokat, majd az eredményeket közzétették egy rövid publikációban. Az érintett terület nagysága 22 angol hold (egy angol hold 0,4 hektár, tehát 8,8 hektárról van szó), amelyet 4 szekcióra osztottak és 56 birkával legeltettek május elejétől novemberig. Ez hektáronként kicsivel több mint 6 juh. A területet 3 naponként látogatta meg a juhász, alkalmanként átlagosan 45 percet töltve a helyszínen. Ez alatt feltöltötte a víztartályt, ellenőrizte a jószágok egészségi állapotát, illetve átterelte őket egy másik szektorba, ha az előző lelegelésével már végeztek. Egy-egy területet 18-48 napig pihentettek, mielőtt újra ráengedték a nyájat. A 2018-as szezonban nem jegyeztek fel egészségügyi problémát, az állatok szépen fejlődtek, a táplálék megfelelő volt számukra, predáció nem történt – a naperőművet védő drótkerítés tette a dolgát – őrző-védő állatra (kutya, szamár) nem volt szükség. A juhok mindezt azzal hálálták meg, hogy alaposan lelegeltek mindent, így nem fordult elő olyan, hogy növények árnyékolták volna a napelemeket. Forrás: The agricultural, economic and environmental potential of co-locating utility scale solar with grazing sheep A kezdeti beruházási igény: egy víztartály, egy vályú, egy kis szivattyú, ami a tartályból átemeli a vizet a vályúba, és egy villanypásztor. A 188 napig tartó legeltetési szezonban 63 alkalommal kellett meglátogatni a nyájat, ami 47 munkaórát emésztett fel. Az utazással együtt 139 munkaóra gyűlt össze, erre 15 dolláros órabért számolták el a publikációban, míg az utazásra mérföldenként 54 centet. További költséget jelent az 1500 dolláros felelősségbiztosítás. Mindezt összeadva holdanként 260 dollárnyi költség keletkezett, miközben a szolgáltató holdanként 500 dollárt számlázott ki, így a nettó nyereség 240 dollár/hold. Ez hektáronként 600 dollár, vagy juhonként 94 dollár. A tanulmányban azt is megnézték, hogy mi történik akkor, ha a juhász a karbantartó cég alvállalkozójaként dolgozik, holdanként 250 dollárért. Ebben az esetben a juhász nyeresége juhonként 23 dollár. Forrás: The agricultural, economic and environmental potential of co-locating utility scale solar with grazing sheep Az egyetem kutatói a saját adatgyűjtésükkel egyidejűleg naperőműveket legeltető farmereket is megkerestek egy kérdőívvel, amelyet 14-en küldtek vissza. Itt némileg eltérő eredmények születtek: a holdankénti nettó jövedelem – régiótól függően – 244 és 509 dollár között mozgott, ami hektáronként 610-1270 dollárt jelent. A fenti számítások ugyanakkor nem tartalmazzák sem a birkák beszerzési költségét, sem az értékesítésükből származó bevételt, pedig egy juhász esetében ez volna a főtevékenység, maga a vegetációkezelés csak egy melléküzlet. Egy hagyományos legelő esetében, amennyiben az nem az állattartó tulajdonában áll, a juhász fizet bérleti díjat a földhasználatért, egy naperőműnél ez éppen fordítva van, a tulajdonos fizet a legeltetésért. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a legeltetés olcsóbb a gépi fűnyírásnál, vagyis a „biofűnyírás” mind két fél számára kölcsönösen előnyös megoldás, akkor igen valószínű, hogy a jövőben egyre több gyapjast láthatunk majd a napelemparkokban. A németországi székhelyű energiacég, a Baywa egy hatalmas texasi naperőművét legelteti több száz birkával, amivel minden évben komoly összegeket spórol meg. Erről a témáról az alábbi cikkünkben írtunk részletesebben. A szamár néha szétrúg egy napelemet, de így is megéri a legeltetés Címlapkép: Oregon State University dr. Papp László (Sol Invictus)Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
