Személyes történet: Autómegosztás kísérlet kicsiben

Személyes történet rovatunkban nyilatkozó autósok általában annyira megkedvelik az elektromos autózást, hogy a válaszaikban keresve is nehéz negatívumokat találni. Mostani interjúalanyunk, Szocske is hasonlóan lelkes, de emellett képes objektíven és nagyon racionálisan mérlegelni a dolgokat.

Mióta jársz villanyautóval? Miért döntöttél úgy, hogy elektromos autóra váltasz?

Már évek óta gondolkozom egy elektromos autó vásárlásán, vonzanak a környezetbarát megoldások és érdekel ez az új technológia, de nem vagyok a saját pénztárcám ellensége, ezért eddig mindig elhalasztottam a vásárlást, mert drága és sosem térült volna meg az alacsony használati költségeken a vételár (az én használati profilommal).

Elég sokat autózunk messzebbre is, így a mai hatótávokkal lehetetlen elektromos autóval megoldani a család mozgását, tehát mindenképpen kell mellé egy hagyományos autó is, ez nagyban rontja a megtérülési számításokat.

Közben a használt autók ára egyre csökkent, a használati profilom változott, így elérkezett a vásárlás napja: 2017. szeptember 17. óta elektromos autózik a család.

Mi volt az a pont, amikor rájöttél, hogy ez a jövő?

Két dolgot tudnék kiemelni. Az egyik nagyon régi halvány emlék a 80-as évekből, óvodás koromban megkérdeztem apukámtól egy vasútállomáson a villanymozdonyt nézve, hogy ha az autók füstje környezetszennyezők, azok miért nem elektromosak? A válasz valami olyasmi volt, hogy jó lenne, de nehéz lenne közlekedni, ha mindenki húzna maga után egy otthon bedugott hosszabbítót.

A másik hatás az első LEAF bemutatásakor ért, nálunk nem is volt még ára, de már elkezdtem számolgatni, mert ilyet szerettem volna.

Mi jellemző a mindennapi közlekedésedre? Hány km-t mégy egy nap általában?

Az autót a testvéremmel közösen használjuk, ő munkába és egyetemre járáshoz heti 3×70 kmt és heti 2x200km-t autózik.
A 70 km biztosan belefér a hatótávba, télen-nyáron, hűtve-fűtve.
A 200 biztosan nem, ott viszont a célpont közelében szerencsére van egy villámtöltő,. Egyéb töltési lehetőség viszont nincs 80km-es körzeten belül, így ha egyszer olyan helyzetbe kerül, hogy nem tud tölteni a célponton, akkor buszozhat haza, az autó pedig ottmarad.
A saját használatom a városi és környéki rövid utak mellett heti 2-3 alkalommal 150 km. Ha óvatosan megyünk ez nyáron beleférhet teljes töltéssel indulva, de valószínűbb, hogy a célponton töltenünk kell 2-3 órát, hosszabbítóval egy lakás ablakából vagy el kell menni a legközelebbi 2 km-re lévő 22 kW-os AC töltőhöz. Ez néhány alkalommal még viccesnek tűnik, rendszeresen félek inkább fárasztó lesz.
A fenti rizikós helyzetekből látszik, hogy ez egyfajta kísérlet is egyben számunkra.

Budapestről nézve kicsit meglepő lehet az aggodalmunk, de ha ránézünk egy töltőpont kereső alkalmazásban a térképre, akkor egyértelmű, miért: míg Budapesten és vonzáskörzetében már elég jól ellátott az ország töltőkkel, ha nem is mind villám töltő, ott ha az ember nem tud tölteni, elmegy a másikhoz és rossz esetben 20 perc helyett 2 órát vár a töltésre, addig Nyíregyháza, Debrecen, Eger és Miskolc környékén városonként 1-2 töltő van, ha ez meghibásodik akkor megáll az élet. Ha foglalt, akkor akár több órás várakozásra számíthatunk, nem az a megoldás, hogy átgurulok egy másikhoz és majd ott töltök.

Mindenesetre bízom a töltő infrastruktúra fejlesztésében…

Mivel ketten használjuk az autót, a kísérlet nem csak az elektromos autó használhatóságáról szól, hanem arról is, hogy mennyire gördülékenyen tudjuk megoldani az autó cserélgetését úgy, hogy egymástól néhány km-re van a lakásunk, és otthon tölteni a testvérem nem tud (a 3. emeletről túl hosszú kábel kellene)

A hétvégi, családi programokat is meg tudjátok oldani villanyautóval?

A hétvégi rokonlátogatásokat igen, nem lakik távol a rokonság, de a szabadidős programokat, nyaralásokat sajnos egyelőre nem, sokat utazunk és kevés a szabadidő, ezért nem fér bele, hogy pl. egy 2 napos Tátra túra hétvégéjéhez hozzácsapjunk 2 nap szabadságot azért, hogy elektromos autóval mehessünk.

Mi volt a leghosszabb út, amit villanyautóval tettél meg?

Egyelőre az autó vásárlásakor a hazaút volt a leghosszabb, kb. 210 km, ami lehetett volna 180 is, ha nem kellett volna 30 km-t kerülni, mert nem esett útba töltő. (Az interjú óta több hosszabb távon is túl van már az autó és használói, melyekről Szocske a villanyautósok belső fórumán rendszeresen be is számol. – a szerkesztő)

Milyen autót használsz? Miért erre a típusra esett a választásod?

Egy 2014-es 44.500 km-t futott bordó Nissan LEAF-et vásároltunk, 24 kWh-ás akkumulátorral, 6,6 kW-os fedélzeti töltővel. Sajnos ülés- és kormányfűtés nincs benne, pedig ez télen biztosan jót tenne, nem csak a komfortnak, hanem a hatótávnak is. Gondolkozunk utólagos ülésfűtés beszerelésén, meglátjuk milyenek a téli tapasztalatok.

A nálunk minden héten jellemző utakra épp az a kis többlet hiányzik, amit a 30 kWh-ás akku adna, hogy otthon előző éjjel teletöltve kényelmesen meg tudjuk tenni a távot, de jelenleg még túl drága a 30 kWh-ás változat a mi pénztárcánknak.

Ezért jelenleg úgy gondolom, hogy ez az autó nem lesz túl sokáig nálunk, ha nem szeretjük meg az e-autózást (ez szinte kizárt, az első pillanatban megkedveltük mindannyian), ha nem tudjuk rugalmasan használni közösen (ezt majd az idő megmutatja), akkor néhány hónap, max. 1 év után eladjuk az autót, és maradunk a benzineseknél (hibridnél) egyelőre.

Ha megszeretjük és tudjuk közösen használni, akkor amint lehet lecseréljük egy nagyobb hatótávolságú modellre. A jelenlegi kínálatból a 30 kWh-ás akkus LEAF vagy a Hyundai Ioniq, esetleg a 41 kWh-ás Zoé indul esélyesként a jelenlegi autónk utódjának.

Hol és mikor töltöd leggyakrabban a villanyautód? Tudod-e otthon tölteni az autód?

80-90%-ban nyilvános töltőn töltünk. Én tudom otthon is tölteni, szoktam is, elsősorban amikor másnap 150 km-t kell megtenni, a testvérem nem tudja otthon tölteni, nincs garázsa és a 3. emeleten lakik.

A vásárlás előtt készítettél-e gazdaságossági/megterülési számítást, mi volt annak az eredménye, s az mennyire igazolódott be a valóságban?

Készítettem megtérülési számításokat, már 2010-ben amikor az első gondolat felmerült, ezért halogattam évekig a vásárlást. Most sikerült olyan áron venni, és közben úgy alakult az életünk, hogy rengeteget mozgunk a lakóhelyünk 80-100km-es környezetén belül, így most már szűken kiadja a matek.
Azért őszintén számolgatva, ha rossz esetben 200 ezer km körül akkucserére kerül a sor, akkor nagyjából el is megy, amit addig megtakarított az autó.

Két dolog rontja le ennyire a megtérülést:
– kedvező fogyasztású és alacsony karbantartási igényű Prius Plusról váltottunk. Ha egy nagy fogyasztású vagy problémás típus lett volna, akkor máris szebbek lennének a számok.
– gyakran utazunk messzebbre, de a mindennapokban nincs szükségünk két autóra, így szinte kizárólag a villanyautózás (mint hobbi) miatt két autóban áll a pénzünk és két autó értékvesztését szenvedjük el. Ha csak ritkán utaznánk messzire, és elég lenne egyetlen elektromos autó, akkor sokkal pozitívabb lenne a mérleg.

Ami viszont javít a megtérülésen, a testvéremmel közös használat. Így mindkét családnak csak másfél autója van egy helyett, nem kettő.

Ha egy dolgot kellene kiemelni a villanyautózással kapcsolatban, akkor mi lenne az?

Környezetbarát és csendes közlekedési mód.

A következő autód is elektromos lesz?

Azt szeretnék.

További személyes történetek

Villanyautósok