Újranyitott szénbányák: mekkora a baj Kínában?

A Carbon Brief elemzése szerint Kína második negyedéves CO₂ kibocsátása mindössze egyetlen százalékkal növekedett az előző év azonos időszakához képest. A lassulás az alacsonyabb olajfogyasztásnak, valamint az acélgyártás visszaesésének volt köszönhető.

A közelmúltban bejárták a sajtót azok a hírek, melyek szerint Kínában a megnövekedett kereslet miatt több szénbányát is újra kellett nyitni (a szén iránti keresletnövekedésről egyébként mi is beszámoltunk az áram árának növekedéséről szóló cikkünkben). Ezek a fejlemények sokakból aggodalmat váltottak ki, és kétségeket ébresztettek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének megvalósíthatóságával szemben, ami Kína részvétele nélkül megoldhatatlan feladat lenne.

A napokban jelent meg a Carbon Brief tanulmánya, mely Kína második negyedévi szén-dioxid-emissziójának alakulását vizsgálja, a következőkben ennek segítségével próbálunk képet adni a helyzetről, hogy a szalagcímeken túli, kissé árnyaltabb valóságot is bemutassuk.

Így stagnált a kibocsátás

A második negyedév kibocsátása 1%-kal haladta meg az előző évi, és 5%-kal a 2019-es év azonos időszakának értékét. Ez jelentős lassulás az első negyedévhez képest, amikor az alacsony bázis miatt 15%-os, de még 2019-hez képest is 9%-os volt a növekedés.

Kína szén-dioxid-kibocsátásának változása éves alapon, negyedéves bontásban. Kép: Crbon Brief

A vizsgált időszakban csak az áramtermelési célú szénfelhasználás, illetve a földgázfogyasztás növekedett jelentősebb mértékben, a többi szektorban stagnált, vagy egyenesen csökkent a kibocsátás (lásd lenti grafikon).

A termikus szén felhasználása, amelyet az erőművekben, illetve fűtéshez használnak, 3%-kal nőtt a második negyedévben, miközben az első negyedév növekedése még 20%-os volt.

A kohászatban 1%-kal csökkent a szén felhasználása, az első negyedévi 9%-os növekedést követően. Az olaj fogyasztása 3%-kal esett vissza, a főként a szállítmányozásban használt dízel ennél is nagyobb, 16%-os csökkenést szenvedett el.

A földgáz esetében nem láthatunk ilyen lassulást, itt 25%-os volt a növekedés, a cementnél viszont egy negyedév alatt 47%-ról 1%-ra esett vissza a bővülés.

Kép: Carbon Brief

A szén felhasználásának növekedéséért szinte teljes egészében az áramszektor volt felelős, az áramfogyasztás pedig a nehézipar felpörgése miatt ugrott meg.

Kérdés, hogy mit szeretne az állam?

A kibocsátáscsökkenés jelentős részben az építőiparhoz kötődik, ahol a kormány egy hitelbuborék kialakulásának megakadályozása érdekében fékezte a növekedést. Az acélgyártás területén viszont jellemzően inkább egyes tartományi kormányok vezettek be korlátozásokat, bár időközben a központi kormányzat egy direktívában óva intette a helyi vezetőket, hogy kampányszerű kibocsátási korlátozásokat vezessenek be.

Kína klímavédelemmel kapcsolatos vállalásai szerint 2030-ra tetőzik a kibocsátásuk, 2060-ra pedig szeretnék elérni a karbonsemlegességet, a célkitűzésekhez kapcsolódó részletszabályokat a közeljövőben fogják megalkotni.

Elemzők szerint a tartományok megregulázása, és az állami médiában megjelenő narratíva egyaránt arra utal, hogy a kormány szeretné teljesen a saját kezébe venni, azaz központosítani a klímavédelmi szabályozást, de van egy olyan olvasatuk is, amely szerint nem kívánnak túlzottan drasztikus intézkedéseket bevezetni, és mielőtt a fosszilis energia felhasználásának korlátozásába kezdenének, még ki akarják építeni az átmenethez szükséges infrastruktúrát.

Hogy a központi kormányzat valóban szeretné-e felpuhítani a klímavédelmi célkitűzéseket, azt majd akkor fogjuk tudni értékelni, ha megjelentek a részletszabályok. Ezekről egyelőre annyit lehet tudni, hogy célkitűzéseket fog tartalmazni a fosszilis energia csökkentésére és a megújuló energia növelésére, az ipari tevékenység és az épületek energiahatékonyságára, a közlekedési szektor kibocsátásának csökkentésére, a körforgásos gazdaságra, stb. A kihívás nagyságát érzékelteti az alábbi grafikon.

Kép: Carbon Brief

Mit jelent ez az egyes szektorokra nézve?

Néhány ágazat tekintetében már lehet sejteni konkrétumokat is, így az áramtermelésben 2030 előtt, az acélgyártás esetében pedig 2025 előtt szeretnék maguk mögött tudni a csúcsot.

Miközben a hivatalos álláspont szerint az acélgyártásból származó kibocsátásnak rövid időn belül csökkennie kellene, a vállalatok egyre újabb és újabb kapacitásbővítéseket jelentenek be, amelyek mind szénnel fognak működni, noha léteznek már ennél tisztább technológiák is. A kínai szabályozás szerint minden új termelőkapacitás csak úgy állhat üzembe, ha egy régit kivált, méghozzá oly módon, hogy 1 tonna új kapacitásnak 1,5 tonna régit kell nyugdíjaznia. Vagyis csak kellene, mert egy független elemzés szerint a valóságban inkább 1:1 arányú a váltás, és az illegálisan működő üzemek is nagy problémát jelentenek. Persze a bitcoin bányászatának betiltásánál már láthattuk, hogy a párt azért oda tud csapni, ha akar.

Az áramtermelés terén már jóval kedvezőbb a helyzet, a nagy energiacégek idén a befektetéseiknek 91%-át már a nem fosszilis erőművek fejlesztésére fordították. Napenergiából idén 60 GW új kapacitás kiépítése várható, ami abszolút új rekord, és összhangban áll a szektorra vonatkozó klímacélokkal. A napelemgyártás is szárnyal, az első félévben 51%-os növekedést jelentettek a tavalyi évhez képest, ami arra utal, hogy az ambiciózus várakozások teljesen reálisak.

Összegezve tehát elmondhatjuk: bár a politikai vezetésnek még bizonyítania kell, hogy a hangzatos célok mögött valódi szándék is rejlik, de a kibocsátási szint emelkedésének lassulása, és a megújuló energia látványos növekedése mindenképpen bizakodásra ad okot. Az alábbi cikkünkben pedig arról írtunk, hogy miért lehet félrevezető az, ha az épülő szénerőművek számából vonunk le következtetéseket.

Ez történik, amikor sok szénerőmű épül Kínában és Indiában

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.