London-Pécs Volkswagen ID.3-mal

A tapasztalt villanyautósok már évekkel ezelőtt sem riadtak vissza egy hosszabb utazástól, de akkoriban a kis akkus autókkal és gyér töltőhálózattal ez inkább volt kalandtúra, mint zökkenőmentes nyaralás. Szerencsére a töltőhálózat rohamosan fejlődik, és az akkumulátorok átlagos mérete is megháromszorozódott az elmúlt évtizedben. Ennek ellenére még ma is többségben vannak, akik – gyakran tapasztalat nélkül – állítják, hogy az elektromos autó kizárólag városi közlekedésre alkalmas.

Ezt a tévhitet cáfolta meg olvasónk, Hegyi Balázs is, aki a minap Londonból utazott Pécsre egy közepes méretű akkuval szerelt Volkswagen ID.3-mal. Következzen Balázs beszámolója.

Egy esős júliusi reggelen indultunk neki a világnak egy Volkswagen ID.3-mal (Pro Performance, 58kWh), 95%-os akku-töltöttséggel és borzasztó álmosan, reggel 5:30-kor. Az első célállomás a doveri kompkikötő volt, amit másfél óra alatt sikerült elérnünk. A média felkészített minket, hogy a határnál 4-6 órás várakozásra lehet számítani, ezért sejtettük, hogy nem lesz semmi gond. Így is lett.

Az eső kitartóan esett, annyira hideg volt, hogy a kocsiban fűtenünk kellett. A francia ellenőrzőpontnál senki sem volt előttünk, percek alatt átjutottunk, a brit állomáson meg sem állítottak. Aztán rövid várakozás után felhajtottunk a nyolc órai kompra.

Dunkerque-t két óra és tizenöt perc alatt értük el, és itt jött az első meglepi: nem számoltam vele, hogy egy időzónát átlépünk, amikor a kontinensre tesszük a lábunkat, ezért a tervezett 10:30-as érkezés helyett 11:30-ra érkeztünk a francia országútra.

Franciaországon szinte észrevétlenül átsuhantunk a továbbra is kitartóan szemerkélő esőben, helyi idő szerint 12:11-kor érkeztünk az első Ionity töltőállomásra Veurne-be, Belgiumba, összesen 171 autós és 90 kompos kilométer után. Ez a töltő egy kamionos pihenőhelyen van kiépítve, kulturált kiszolgálóhelyiségekkel.

1. töltés: Veurne Ionity, 20 perc, 13,54 kWh, £3,97 (kb. 1900 Ft)

Töltés közben egy vidám holland családdal sikerült összeismerkedni, akik Londonba tartottak egy Ioniq 5-tel. Megnyugtattuk őket, hogy UK-ben a töltőhálózat gyengébb lesz, mint Európában és elláttuk a családfőt néhány jótanáccsal, hogy hol érdemes tölteni. A mi kocsink gyorsabban kész lett, mint amire számítottunk ezért hamar el kellett búcsúznunk.

Veurne után Brüsszel felé vettük az irányt, az eső továbbra is kitartott, a kinti hőmérséklet 14 fok volt, ezért fűtöttünk – a villanyautó hatótávjának legnagyobb ellensége a fűtés, ha télen utazol, ezt érdemes figyelembe venni. Érdekes módon, utunk későbbi szakaszán, a légkondi nem vett le sokat a hatótávból.

Délután kettő előtt értük el a következő Ionity töltőállomást a Living Tomorrow nevű innovációs központ tőszomszédságában. Amíg a kocsi kapta az elektronokat, bemerészkedtünk a recepcióra, ahol kaptunk egy-egy hideg kólát és pihentünk egy jót az épület köré épített barátságos kertben, itt már erősen éreztem, hogy előző éjszaka többet kellett volna aludnom.

2. töltés: Living Tomorrow Ionity, 37 perc, 29,63 kWh, £8,71 (kb. 4200 Ft)

Eddig a pontig az adott pályaszakaszon megengedett maximális sebességgel jöttünk, UK-ben 70 mph-val (112 km/h), Franciaországban és Belgiumban pedig általában 100, illetve 130 km/h-val. A francia határnál a kocsit is átállítottam, hogy kilométerben mutassa a sebességet és a távolságot, így innentől csak az európai mértékegységeket fogom használni.

Nemsokára a német autópályára értünk, ahol nagy volt a kísértés, hogy elkezdjem tolni neki, ami a csövön kifér. Az ID.3-ról tudni kell, hogy nem sok fér ki a csövön, 160-nál leszabályoz az elektronika. De ellenálltam a csábításnak és csak 130 km/h-val mentünk. Így értük el a következő töltőt.

Európában príma az Ionity hálózata, de előfordulnak olyan helyszínek, ahol csak az autópálya egyik oldalán van töltő. Ilyenkor kell tenni egy vargabetűt, hogy az autópálya megfelelő oldalára kerüljön az ember. Az Aachener Land Süd töltővel szerencsénk volt, mert mi is épp déli irányba haladtunk.

3. töltés: Aachener Land Süd Ionity, 42 perc, 29,72 kWh, £8,74 (kb. 4200 Ft)

A töltés indításához mi a Volkswagen által kiadott We Charge kártyát használtuk. Az RFID kártyával havi 10 fontos (kb. 4800 Ft) előfizetési díj mellett az Ionity töltőhálózaton a szokásos £0,69/kWh (kb. 330 Ft) helyett £0,28 (kb. 80 Ft) a töltési díj (legalábbis 2022 nyarán, a cikk írásakor). Számos szolgáltató kínál hasonló kedvezményt, így mindenkinek érdemes körülnézni, egyéni utazási szokásoktól függ, hogy kinek melyiket érdemes igénybe venni.

Innentől a helyzet elkezdett súlyosbodni. Nem az autóval volt gond, azonban előző éjszaka a lelkesedéstől nem sokat tudtam aludni. Az Aachener Land töltőt 16:04-kor értük el, és a fáradtság egyre erősebben jelentkezett, miközben tudtam, hogy még rengeteg út van aznapra kitűzve. Ezért innentől taktikát váltottam, és bár a tempomat továbbra is 130 km/h-ra volt állítva, ha bármi előttem lassabban ment, azt azonnal megelőztem.

Így természetesen a fogyasztás is elkezdett emelkedni. Teljesen tapasztalatlan voltam még hatótáv versus sebesség terén, ezért igen gyakran kamilláztam az akkutöltöttséget, az átlagfogyasztást és a hátralévő kilométereket. Bármilyen hihetetlen is volt számomra, úgy tűnt, megengedhetjük magunknak, hogy egy kicsit gyorsabban haladjunk.

4. töltés: Bad Camberg West Ionity, 31 perc, 24,60 kWh, £7,23 (kb. 3500 Ft)

Ez a megállónk volt az első, ahol körbe kellett karikázni, mert a pályának csak a nyugati irányában volt töltő, mi pedig kelet felé haladtunk. Ezzel vesztettünk kb. 2×4 kilométert. 18:41-kor értünk ide.

Itt már a teljes kimerültség jelei látszottak rajtam. Ezen a ponton vezettem be a ‘power nap’ nevezetű intézményt, ami intenzív, rövid alvást jelent. Kiterítettem a pokrócot a fűbe és szunya, amíg a kocsi kész nem lett a töltéssel.

Ahogy haladtunk kelet felé, a megállók egyre kevésbé tűntek vendégvárónak és csalogatónak. Németországban már mindenhol fizetni kellett a WC használatért 70 eurócentet, tehát hármunknak 2,10 eurót. Természetesen megértem, hogy ingyen semmi nincs, de korábban azért ez jóval barátságosabban ment. Az ember így is-úgy is fogyaszt, mi is minden megállónál vettünk ennivalót, szóval nem értem. Mivel mást nem tehettünk, kifizettük, ahogy az 5 eurós McDonald’s milkshake-et is, amin kicsit meglepődtem.

Az Ionity hálózat továbbra sem okozott csalódást, eddig minden megállónál volt szabad töltőoszlop és a töltési sebességnek csak a kocsi befogadóképessége szabott határt, a töltők vaddisznó módon bírták tolni az áramot.

5. töltés: Haidt Süd A3 Ionity, 31 perc, 34,31 kWh, £10,09 (kb. 4800 Ft)

Ez volt az utolsó kitűzött töltő az első napra. Este 9 után értünk ide, és még mindig hátra volt 140 kilométer a hotelig. Nagyon fáradt voltam, de kávét már nem akartam inni, mert a megérkezés után azonnal aludni akartam. A félórás töltés alatt volt idő a szükségletek elintézésére, egy szendvicsre és egy power nap-re is. Sötétben indultunk tovább a szálloda felé.

A tervezett este 8-9 órai érkezés helyett éjjel 11-re értünk el a Land-gut-Hotel Forsthof-hoz. A tulajdonos nagy szeretettel várt minket, segített csatlakoztatni a kocsit a fali töltőre és persze büszkén mutatta meg a saját Volkswagen ID.4-ét. A szállodát ötödik generáció óta az ő családja üzemelteti.

A hotelünk egy csodaszép kisvárosban, Kastl-ben volt. Komolyan fontolóra vettük, hogy itt maradjunk egy napot és gyönyörködjünk a környék szépségeiben, végül mégis a továbbindulás mellett döntöttünk.

Egy kiadós éjszakai alvás, még kiadósabb német reggeli, és 100%-os éjszakai töltés után (a szálloda ezért £14.26-ot számolt fel – kb. 6800 Ft), délelőtt 9:30-kor indultunk neki a következő, 180 kilométeres szakasznak.

6. töltés: Donautal West Ionity, 20 perc, 17,52 kWh, £5,14 (kb. 2500 Ft)

Itt érdekes problémába ütköztünk. Ezen a töltőállomáson is csak az útirányunkkal ellenkező irányban tudtunk tölteni, a benzinkúton akartam venni osztrák autópálya matricát, de nem lehetett kapni. Csodálkozott is a kutas, hogy miért akarok osztrák matricát, ha Németország belseje felé autózom. Ezért a töltés után külön meg kellett állnunk egy olyan benzinkúton, ami Ausztria irányában volt a pálya mellett. Végül ezt is sikerült megoldani és azzal a lendülettel el is hagytuk Németországot.

Ausztriában aztán jött a meglepetés csőstül!

7. töltés: St. Valentin Ionity, kb. 20 perc, kb. 17 kWh, £0.00

Rácsatlakoztattam a kocsit a töltőre, odaérintettem a We Charge kártyát a fizetős részhez és nem történt semmi. Nem kattant, nem pittyent, és nem indult el a töltés. Ez így nem lesz vidám, hívtam a töltő oldalán található számot, a diszpécser közölte, hogy a kártyám nem érvényes ezen a töltőn és csak az applikációval tudok tölteni, teljes áron, de most ő elindítja nekem távolról. El is indította a töltést a központból, de már forgott velem a világ, hogy mi lesz, ha Ausztriában és Magyarországon nem fog működni a We Charge kártya és két és félszeres áron kell majd töltenem.

Miközben a kocsi töltött, felhívtam a We Charge központot is és megkérdeztem, lehetséges-e, hogy Ausztriában, illetve Magyarországon nem fog működni a kártyám. A hölgy megnyugtatott, hogy nem az országtól függ, de olyan előfordul, hogy egy-egy Ionity töltőn nem működik, abban az esetben, ha az adott töltőre nincs együttműködési megállapodásuk. Megadott egy weboldalt, hogy hol tudok utánanézni, mely töltők működnek a kártyával és melyek nem.

Megnéztem az oldalon, és a St. Valentin-nek működnie kellett volna a kártyával. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy elszigetelt eset, műszaki hiba lehetett. A töltést végül ingyen kaptuk, ami nagyon gáláns dolog a cég részéről. Egyébként ez a töltőállomás vacak helyen van, egy kis benzinkút mellett, gyorsétterem sehol a közelben. Viszont a kutas hölgyek egytől-egyig magyarok és nagyon kedvesek.

Kicsit zaklatott lelkiállapotban, de megfelelő töltéssel indultunk neki a következő 120 kilométeres szakasznak.

8. töltés: Steinhäusl Ionity, 42 perc, 33,65 kWh, £8,47 (kb. 4100 Ft)

Ez volt a második és egyben utolsó töltés Ausztriában, csodás alpesi tájon. 15:50-re értünk ide. Mivel ez a megálló magasan a hegyek között van, jelentős fogyasztásnövekedésünk volt az idevezető szakaszon, melyet érdemes figyelembe venni a tervezésnél.

9. töltés: Bábolna Ionity, 19 perc, 17,49 kWh, £4.69 (kb. 2250 Ft)

Első magyarországi töltőnket 18:49-kor értük el, végre éreztük a hazai talajt a lábunk alatt. Nagy szerencsénkre még volt egy szabad töltőpont, ugyanis hatalmas volt a forgalom, jöttek a német és osztrák szurkolók a Forma 1-re, és persze úgy is mentek a pályán kétszázötvennel, mint a huzat. Ha százötvennel mentem a belső sávban, már levillogtak.

A magyarországi autópálya matricát már megvettem korábban interneten, így arra nem volt itt gondunk. Töltés közben összeismerkedtünk egy német házaspárral. Mesélték, hogy ők egy BMW X6-ból ültek át két évvel ezelőtt egy ID.3-ba és azóta sem bánták meg a döntést.

Rövid (100 kilométeres) szakasz következett, ezért csak 70%-ra töltöttük a kocsit és irány tovább Budapest felé.

10. töltés: Kajászó Ionity, 45 perc, 34,36 kWh, £9.21 (kb. 4400 Ft)

Romantikus érzésekkel álltunk meg utunk utolsó töltésére 20:02-kor. Most következett az egész utazás leghosszabb szakasza. 213 kilométer állt előttünk, és ezen a szakaszon már nem volt több gyorstöltő, muszáj volt egy nekifutásra elérnünk Pécsre. Sejtettem, hogy az M6-os üres lesz és tolni akartam, ami a csövön kifér, ezért 100%-ra töltöttük a kocsit.

Érdemes figyelni rá, hogy 80% fölött nagyon lelassul a töltés, ezért ha egy mód van rá, és gyorsan akarsz haladni, úgy tervezd meg az utat, hogy 80% elég legyen a következő töltőig. Ezzel sok időt meg lehet spórolni. Természetesen a hosszabb szakaszok előtt muszáj többet tölteni,

Éjjel 11-re értünk Pécsre, a célállomásunkra és örömmel konstatáltam, hogy a kocsiban maradt még 28%. Hullafáradtak voltunk, de egy igazi, nagyiféle gulyásleves visszaöntötte belénk a lelket.

Másnap reggel kiderült, hogy az éjszakai út során jelentős rovargyűjteményre tettünk szert. Reggel kicsit vezettem a városban, hogy szokjam a jobboldali közlekedést és lemosni is elvittem a kocsit.

Egyből feltűnt, hogy mennyire gyér a forgalom. Egy barátom hamar felvilágosított, hogy az árstop miatt Magyarországon jelenleg benzinhiány van, számos kút bezárt, vagy nem lehet üzemanyagot kapni. Felcsillant a szemem és javasoltam neki, hogy járjon ő is elektromossal.

Amikor megtudta, hogy a francia határon megkövetelt covid teszt hármunknak többe került, mint a teljes útiköltség Londontól Pécsig, akkor láttam, hogy ő is fontolóra veszi a dolgot.

Pécsen több helyen is ingyenesen tudtunk tölteni, ami óriási könnyebbséget jelentett. Néhány nappal később elindultunk a Balatonhoz.

Összegzés

Miért?

Miért indultunk neki Európának egy elektromos Volkswagen ID.3-mal?

• Mert káosz van a reptereken,
• mert a nyári szezon miatt drága a repjegy,
• mert elképesztő benzinárak vannak, ráadásul Magyarországon még benzinhiány is,
• mert imádom vezetni ezt a kocsit.

Mennyi?

A számok:

• Megtett táv: 1942 kilométer (1207 mérföld)
• Teljes menetidő a töltésekkel és a komppal együtt: 31 óra
• Teljes töltési idő: 5 óra és 7 perc (a szállodai töltés idejét nem számoltam bele, mert akkor aludtunk)
• A kompon töltött idő: 3,5 óra
• Teljes menetidő a töltésekkel együtt, de a komp nélkül: 27,5 óra
• Teljes menetidő a töltések és a komp nélkül: 22,5 óra
• Utazási átlagsebesség töltések és komp nélkül: 86 km/h
• Utazási átlagsebesség töltésekkel és a komppal együtt: 62 km/h
• Megállók száma: 10-szer álltunk meg tölteni, plusz a szállodában éjszaka is töltöttünk
• Teljes üzemanyagköltség: £80,51 (kb. 38.650 Ft), azaz kb. 1990 Ft/100 km
• Teljes energiafelhasználás: 339 kWh (Az otthoni indulásnál a kocsiban kb. 55 kWh volt, a szállodában kb. 30 kWh töltést kaptunk.)
• Átlagfogyasztás: 17,4 kWh/100 km (3,56 mérföld/kWh)

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.