PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCIgb25jbGljaz0iamF2YXNjcmlwdDp3aW5kb3cub3BlbignaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCcsICdfYmxhbmsnLCAnbm9vcGVuZXInKTsgcmV0dXJuIGZhbHNlOyI+PHBpY3R1cmU+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtNjUweDMwMC0zLmpwZyIgbWVkaWE9IihtYXgtd2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtMTMwMHg2MDAtMy5qcGciIG1lZGlhPSIobWluLXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxpbWcgc3JjPSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzEwL29wZWwtYXN0cmEtc3QtMjQwNDMwLTEzMDB4NjAwLTMuanBnIiBhbHQ9IiI+PC9waWN0dXJlPjwvYT48SU1HIFNSQz0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL19bVElNRVNUQU1QXS9yZWRvdC5naWY/aWQ9YlEwd1JJYm9pNGZlUThkbFhvZ1F4WmRTLkJrZ0ZwaTFNRWlrajJ1Y2VrMy5mNy9mYXN0aWQ9a25hamhrbm5ob2ZweXlpanVtcHhsbmhxZWhseC9zdHBhcmFtPXhrbWZpa2R1Z3gvbmM9MC9nZHByPTAvZ2Rwcl9jb25zZW50PSIgc3R5bGU9IndpZHRoOjFweCFpbXBvcnRhbnQ7IiAvPg== Törzsolvasóinknak talán feltűnt, hogy az elmúlt hetekben a szokásosnál kevesebb cikket írtam itt a villanyautosok.hu oldalon. Ennek oka egy családi nyaralás volt, ahová természetesen elektromos autóval mentünk. Az érdekesség inkább az volt, hogy a nyaralás jelentős részében a szállásunkat is a villanyautó biztosította. Nagyon szeretek kempingezni, de a család nem minden tagja tolerálja a sátorban, földön alvást, ezért kísérletképpen extrém alacsony költségvetés mellett kempingautóvá alakítottam a családi Nissan e-NV200 Evaliát. Az internet persze tele a jobbnál-jobb kisteherautóból lakóautó átépítésekkel, ami a mi autónkban érdekes lehet, hogy egy aprócska autóban 5 fő is el tud aludni (igaz közülük három kisgyerek). A hely szűke miatt sátrat azért vittünk, egyszer érdekességképp a gyerekekkel aludtunk is benne, de elsősorban a gyerekülések raktározására használtuk, mivel azoknak már végképp nem maradt hely. Az alábbi videóban megmutatom az átalakítás néhány fontosabb, érdekesebb részletét, alatta pedig néhány fotót is találhattok a nyaralásról. Első állomásunk egy aprócska, családias hangulatú fonyódi kemping volt, ahol két éjszakát töltöttünk el. Az utazás Miskolctól Fonyódig izgalmak nélkül telt, amíg Budapesten megebédeltünk az autónk is feltöltött. Fonyódról Gradoba indultunk, és alig egy óra után már Letenyénél meg kellett állnunk a gyerekek szükségletei miatt. A villanyautós akkor tölt, amikor meg kell állni, gondoltam annak ellenére, hogy még 67%-on volt az akku. Nem volt jó ötlet, a hatósági áras benzin rengeteg nyaralni indulót vonzott az utolsó benzinkúthoz. Le a kalappal az autóstársak előtt, percek alatt utat nyitottak a töltőhöz, amit csak mi használtunk. Gradoban június végén még szerencsére nem volt teltház a kempingben. Három éjszakát töltöttünk itt. A tengerpart már-már túlságosan is gyerekbarát, a Balaton déli partja ehhez képest mélyvíz, de a kempingben három úszómedence is volt. Mindkét kempingben megengedték, hogy konnektorról az autót is feltöltsük. Caorle felé egy ismerőssel is összefutottunk. A mai töltőhálózat mellett egyáltalán nem jelent nehézséget egy hosszabb utazás. Caorléban ebéd és fagyizás közben az autót is nyilvános töltőre tettük, bár a kempingekben nem gond a töltés, ki akartam próbálni végre a nyaralás miatt igényelt Be Charge töltőkártyát is. Korábban többször olvastam, hogy az olasz töltőkhöz jó ha van RFID kártyánk, mert applikációból nem mindig indulnak el. Ez az idősebb enel X töltő bizonyította ezt az elméletet, appból nem, kártyával azonnal indult. Hazafelé amikor Trieszt közelében egy töltő miatt lehajtottunk az autópályáról, még nem sejtettük milyen érdekességet csodálhatunk meg töltés közben. Jóval többet is töltöttünk a hajó-torzó miatt, mint amennyire szükségünk lett volna a célbaéréshez. 50%-os töltöttséggel érkeztünk Postojnába, ahol az ígért vihar miatt a kempingezés helyett inkább egy apartmant választottunk. Itt is megengedték, hogy hosszabbítóval töltsünk, de öt percre sem volt egy ingyenes nyilvános AC töltő, így inkább oda vittem az autót, ha lehet kerülöm a hosszabbítós töltést. A postojnai töltőoszlop érdekessége az volt, hogy az egyik oldalára Type2 aljzat, a másikra hagyományos konnektor került, így nem csak szabványos villanyautót, de elektromos kerékpárt, motort, robogót is egyszerűen tölthetnek a városba látogatók. Eredetileg hazafelé is a Balaton partján terveztünk egy éjre megállni, de nem tudtunk ellenállni Németh Ágiék kedves invitálásának, így utolsó este az EV-FAN Kft. aktuális flottájába ékelődött be etetésre az Evalia. Egész úton egyszer sem vártunk töltésre, hazafelé is szerencsés módon elsőként érkeztünk a TEA. Hatvanas Fogadónál lévő oszlopához, amely az M3 autópálya első 50 kW-nál nagyobb teljesítményre képes töltője. Öt percen belül azonban két Tesla is csatlakozott hozzánk. A kéknek csupán pár perc töltésre volt szüksége, így átadtuk a DC ágat, addig legalább lassú AC töltéssel hűtöttük az Evalia már nagyon forró akkumulátorát. A másik Teslának sajnos már nem jutott töltő, így ők továbbmentek egy 50 kW-os töltőre. A 8 napos nyaralás alatt összesen 1950 kilométert tettünk meg a Miskolc – Fonyód – Siófok – Fonyód – Grado – Caorle – Postojna – Abda – Miskolc útvonalon. A Nissan applikációja szerint (tehát töltési veszteség nélkül) összesen 340 kWh energiát használtunk fel, amely 18,1 kWh/100 km átlagfogyasztásnak felel meg. Fizetős nyilvános töltőkön 157 kWh energiát vételeztünk, amiért 34 eurót és 7200 forintot fizettünk (volna, ha az olasz töltések 15 eurója nem Be Charge ajándék kreditből ment volna). Az út során elhasznált energia nagyobbik felét otthon, a kempingekben, illetve Ágiéknál töltöttük az autóba. Szűcs Gábor2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!