PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9oeXVuZGFpLmh1L21vZGVsbGVrL3VqLWtvbmEtZWxlY3RyaWMvIiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL2h5dW5kYWkuaHUvbW9kZWxsZWsvdWota29uYS1lbGVjdHJpYy8nLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA0L2h5dS1lZ3llYi1vbmxpbmUtZXZ6b2xkYXV0b2phYmFubmVyLTYwMHg1MDBweC5qcGciIG1lZGlhPSIobWF4LXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA0L2h5dS1lZ3llYi1vbmxpbmUtZXZ6b2xkYXV0b2phYmFubmVyLTE5NDB4NTAwcHguanBnIiBtZWRpYT0iKG1pbi13aWR0aDogNzAwcHgpIj48aW1nIHNyYz0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNC8wNC9oeXUtZWd5ZWItb25saW5lLWV2em9sZGF1dG9qYWJhbm5lci0xOTQweDUwMHB4LmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+
auto
2024. 04. 20. szombat

Az öt legnagyobb hülyeség amit a Model 3-ról hallottál

elektromos autó

Amikor megírtam az első 12 hónap tapasztalatait az autóm kapcsán, készítettem egy tízes listát azokról a dolgokról amik szerintem továbbfejlesztésre szorulnak. Ennek természetes párja lenne egy X dolog amit imádok az autómban összeállítás, de kicsit lerágott csontnak érzem ezt a műfajt, ráadásul a fő cikkben, az egyéves tartósteszt leírásában azért benne volt, hogy mi minden okozott örömöt használat közben. Viszont van pár olyan népszerű népi bölcsesség a típus kapcsán, amik makacsul tartják magukat, mégpedig leginkább azok fejében, akik nem használták még huzamosabb ideig ezt az autót – vagy SUV testvérét. Csakhogy ezek egy része szerintem úgy ahogy van hülyeség.

Úgyhogy most ezeket veszem sorba.

Középen van a kijelző és ez veszélyes

Az egyik visszatérő mantra a kritikusok érvelésében, hogy az autó kijelzője nem a vezető előtt van, hanem középen, és ez veszélyes, mert le kell venni a szemünket az útról, hogy mondjuk megnézzük mennyivel megyünk.

20 ezer kilométerrel és most már több, mint egy évvel az autó átvétele után nyugodtan kijelenthetem, hogy ennél nagyobb butaságot nem nagyon írtak még a Model 3-ról. De valószínűleg így van ezzel az a mostanra már több, mint kétmillió ember is, aki hármast, vagy Y-t vásárolt az elmúlt öt évben. Empirikus bizonyíték, hogy nem állnak halomban a Tesla roncsok az utak mentén, pedig a Model 3 bemutatója után rendkívüli veszélyforrásnak bélyegezték egyes orgánumok ezt a megoldást.

Tartósteszt: egy év a Tesla Model 3-mal

Az igazság az, hogy, ha egy egyszerű laikus, egy ismerősünk ül be mellénk első alkalommal és meghökken a képernyő kapcsán, az talán még érthető is, hiszen valószínűleg nem vezetett még hasonló autót. De az autós újságírókkal kapcsolatban már nem tudok ennyire elnéző lenni, mivel ők azért pontosan tudják, hogy hány olyan, tömegesen gyártott típus volt már az autózás történetében, amely középre helyzete a műszereket. Csak a mi családunk autói között volt Toyota Yaris, Mégane Scénic II, Fiat Multipla – pedig esküszöm nem gyűjtöttük ezeket. Persze biztos hasonló hiszti folyt a lapokban ezen nagymúltú gyártók autói kapcsán is, amikor piacra kerültek.

Nagyjából 2 foknyi amit élesen látunk, és 5-10 fokon túl a betűket sem ismerjük fel, ha nem fordítjuk el a szemünket. Forrás: University of Edinburgh

 

Laikusként elsőre egyébként logikát is láthatnánk abban, hogy az előttünk lévő sebességmérőt mindig tisztán látjuk, és nem kell levennünk a szemünket az útról, míg ha az az autó közepén van, akkor oda kell néznünk. Csakhogy a valóságban a sebességmérő nem közvetlenül szemvonalban, hanem azalatt helyezkedik el, ülőpozícióban, egyenesen előrefelé nézve pedig nagyjából 2 foknyit látunk élesen, azon túl már homályos a látásunk, át kell fókuszálni, 5-10 fok pedig annak a határa, amíg fel tudjuk ismerni az írásjeleket, számokat. Horizontálisan sem sokkal jobb a helyzet, igaz a teljes látótér nagyobb.

De az igazság az, hogy ez lényegtelen is. Ugyanis vezetés közben senki nem nézi meredten a sebességet, nagyrészt a forgalommal halad, amikor pedig egy sebességkorláthoz ér, és meg akar róla győződni, hogy megfelelő tempót vett-e fel, akkor egy másodpercre odanéz a kijelzőre – legyen az előttünk lent, vagy jobbra mellettünk. A gyakorlatban egyik sem jelent problémát, csak a kormány mögötti kijelző a gyakoribb, ezért ezt szoktuk meg. Kell pár perc amíg átáll az agyunk.

Mindent a képernyőről kell vezérelni és ez veszélyes

Ez gyakorlatilag az előző pont folytatása, és annyi alapja mindenképp van, hogy mi emberek nem vagyunk jók a többfelé figyelésben, így ha egy képernyőn kell mókolnunk, akkor hosszú másodpercekig nem az utat nézzük. Ilyen szempontból tényleg jobb megoldás egy olyan helyen elhelyezett, jól kitapintható, jellegzetes és jól elkülönülő formájú gomb, amit szinte automatikusan, vakon tudunk tekergetni, nyomkodni. Hogy a valóságban mégsem váltak a Teslák mozgó baleseti forrássá, arra nekem több magyarázatom is van.

Először is, alapvetően szinte semmit nem kell nyomkodni a képernyőn vezetés közben. Kicsit úgy vagyok már ezzel, hogy már nem is igazán értem, az előző autómban minek és mihez volt az a sok gomb, megannyi visszajelző, világító lámpa, egyáltalán mit kellet gépészkedni.

Egy neuralgikus pont szokott lenni a klíma és a légbeömlők vezérlése, de én a hőmérséklet egy-két fokos változtatásán kívül már szerintem hónapok óta nem nyúltam semmi ilyesmihez a kocsimban. A levegő útját, irányát, az első pár hét után be tudtam úgy állítani, hogy az észrevétlenül áramlik körülöttem, nem kapok arcüreggyulladást, azóta pedig nem változtattam rajta. Amióta automata az ülésfűtés, a számítógép remekül szabályozza azt, mire megmelegszik a hátsóm, szépen pont elkezdi leszabályozni azt – talán csak nyárra kapcsoltam ki teljesen. A kormányfűtést hangvezérléssel szoktam aktiválni, de ha előmelegítem a kocsit, akkor nagyon erre sincs szükség. A hátsó ablak esetleges páramentesítését is hasonlóan aktiválom, ha valami miatt nem működött volna automatikusan.

Persze készséggel elismerem, hogy jobb lenne, ha az autó értene magyarul, ennek a kocsi valós hibái között egy komplett fejezetet szenteltem.

A csatornák közötti váltás, a zenék léptetése, a hangerő állítása mind a kormányon lévő görgőkkel történik, talán csak a forrás, vagy a lejátszási lista kiválasztása az, ami miatta képernyőt használom menet közben. Még a telefonhívás kezdeményezése egy fájó pont, elsősorban a magyar nyelv hiánya miatt, de az esetek túlnyomó többségében a családom, barátok számai a kedvencek listájáról gyorsan elérhető.

Tehát vannak olyan helyzetek, amikor valóban, menet közben egy rövid időre nyomkodom a kijelzőt, de ilyenkor hatalmas segítség az Autopilot, hiszen arra abszolút alkalmas, hogy ezekre az 1-2 másodperekre levehessem a szememet az útról. Persze nem egy szerpentinen, vagy vasúti átjáró közepén haladva teszek így. A hétköznapokban azonban vezetés közben nagyon keveset nyomkodom a kijelzőt, és igazán nem is tudom miért kellene így tennem.

Azt pedig már csak halkan teszem hozzá, hogy a mai autók többségében a dizájn előrébb való a funkcionalitásnál, és megannyi süllyesztett, egyforma méretű és tapintású gomb van egymás mellett, amit maximum tapogatással leszámolva tudunk vakon üzemeltetni.

Végül ebbe a kategóriába tartozik a Tesla Model 3 / Y tesztek egyik kötelező eleme is: szinte kivétel nélkül minden újságíró megemlíti, hogy mennyire rossz, hogy a kormányt, illetve a tükröket is menüből kell állítani, dedikált gombok és karok helyett. Ez talán önmagában is megérne egy tiszteletbeli első helyet. Ezeket a dolgokat én egyszer, de maximum háromszor állítottam be amióta nálam van az autó. Azóta egyetlen centit sem nőttem ugyanis.

Nem igazán értem, valaki miért macerálná folyton a kormánymagasságot, vagy a tükrök szögét – utóbbi kapcsán egyébként az is kiválasztható lebiccenjenek-e tolatáskor, vagy sem. Ha új sofőrje van a kocsinak ő is egyszer állít csak ezeken, az autó ugyanis akár 10 sofőr preferenciáit is el tudja menteni a profiljába, így amikor az beül, miden beáll úgy, ahogy ő szereti. Tehát ha például egy pár mindkét tagja használja a kocsi, nem kell egymás után örökké állítgatni ezeken. Egy ideje egyébként ez már a felhőbe is szinkronizál, így ha bárhol a világon kölcsönöznék egy hármast, a kocsi tudná, mi merre hány (centi)méter.

Ha lefagy a számítógép, karambolozol

Ez leginkább a Tesla-szüzek oldaláról érkező kérdés, aggodalom, de meglepően gyakori. Ha új utasom van, a többség megkérdezi, hogy mi történik, ha lefagy a központi kijelző, eltűnik róla minden,  az nem balesetveszélyes-e.

Nos a rövid válaszom az, hogy nem, ugyanis az autó ugyanúgy vezethető marad, a kormányon lévő két tekerőt egyszerre lenyomva pedig a számítógép újraindul, és – nem mértem le, de talán – 15-20 másodperc múlva újra normálisan működik.

Régebbi Teslák, különösen a memóriakártya-hibában érintett S és X tulajdonosok valószínűleg jóval gyakrabban találkoztak a jelenséggel, de velem ilyen eddig egyetlen egyszer történt, akkor sem kimondottan menet közben, hanem induláskor. Gumicsere után indultam volna útnak még múlt tavasszal, azonban a központi kijelző sötét maradt, így nem ment a tolatókamera sem. szerencsére az újraindítás megoldott a gondot és azóta nem történt ilyen újra.

Borzasztóan zajos

Szögezzük le mindjárt az elején, hogy már az egyéves tesztben is említettem, hogy számos, a Model 3-nál csendesebb kabinnal megáldott villanyautó van a piacon, és igen, ennyi pénzért is. Én sem bánnám, ha ezen a téren jobban teljesítene az autóm. Ez különösen nagyobb sebességnél, autópályán lenne kívánatos. Mégis felvettem ezt a pontot a listára, mert úgy érzem a témában született véleményekben van egy jó adag hiszti is.

A zaj nem egy egyszerű téma, mivel nem lehet egy egyszerű decibel értékkel elintézni, sokat számít a frekvenciája, de még az utasok életkora is – a személyes preferenciákról már nem is szólva – viszont általában csak zajszintmérések állnak rendelkezésre. Mivel én alapvetően az adatoknak hiszek, úgyhogy segítségül hívtam kedvenc Bjørnünk méréseit, mivel ő évek óta konzisztensen gyűjti erről az adatokat.

Zajszintmérő akcióban. Forrás: TeslaMaster

Alább a nyárigumis tesztjeinek adatait osztottam meg változtatás nélkül – pontosabban annyit módosítottam, hogy a  könnyebb emészthetőség végett csak a 120 km/h-s adatokat hagytam meg, illetve kivettem azokat az autókat a listáról, ahol utólag beépített, aftermarket zajszigetelés volt. Ahogy látszik, nagyon sok múlik a gumin még azonos típusánál is, de a Model 3 kétség kívül a lista második felében foglal helyet, még ha a legújabb kiadás valamelyest javított is a helyzeten. Eddig tiszta sor.

Csakhogy az én autóm (narancssárga sor), konkrétan a gyári gumival tesztelve, pont annyira zajos 120-nál, mint az Audi e-tron GT, vagy a Mercedes-Benz EQA 250, de bőven 1 decibelen belül van az ID. 3, a Polestar 2, de még az Enyaq egyik változata is. Úgyhogy ez az érték nem jó, de nem is tragikus és nagyjából megegyezik azzal a 71,4 decibellel, amit én téligumival mértem a saját kocsimban 130-nál.

Szétesik

Igen, ez is egy visszatérő toposz, ami abból fakad, hogy vannak ugye a híres-hírhedt panelhézagok, volt régebben pár jól dokumentált csúnya eset, amikor egy mélyebb pocsolyába nagyobb sebességgel hajtva egyes amerikai példányok hátsó lökhárítója lejött, és volt a híres csomagtartó beázás is, ami akkor következett be, ha nagy esőben vagy után nyitottuk ki a raktér ajtaját.

Ha nagyon akarom látom, de ritkán állok így fölötte.

A típus gyermekbetegségeit már megoldották, a csomagtér gumipereme magasabb lett, a lökhárító sem telik meg vízzel, a panelhézagok pedig Kínában vállalható méretűek lettek. Ha nagyon akarom én is tudok mutatni pár olyan helyet a kocsimon, ahol szebb is lehetne az illesztés (első és hátsó lámpák, valamint első csomagtér ajtó), és anno terveztem is, hogy majd a szervizben állíttatok ezeken, de őszintén, annyira nem látványos és annyira nem zavaró egyik sem, hogy megérje az utat.

+1 Pocsék automata ablaktörlő

Kicsit félve illesztem ezt a sor végére, mert biztosan jön majd a sok flame emiatt, de előre bocsájtom, hogy senki saját tapasztalatát nem akarom megkérdőjelezni, ez az én személyes benyomásom.

Sok Teslástól hallottam anekdotát arról, hogy az automata ablaktörlője minden indok nélkül elkezd törölni, a tiszta, száraz szélvédőn. Velem ilyen egyetlen egyszer fordult elő, és egy kis ablakmosó folyadék megoldotta. Valószínűsítem, hogy madárpiszok, vagy elkenődött bogár lehetett az első kamera előtt, ez indította be a rendszert.

Az én személyes preferenciáim alapján néha úgy érzem, hogy én talán már előbb bekapcsolnám a lapátokat, amikor még csak gyengén szitál a köd, vagy az eső, mint ahogy az autó teszi azt. Ez nem mindig van így, de egyelőre az az elméletem, hogy amikor csak az előttünk lévő autó veri fel a szmötyit, vagy csak éppen szemetel az eső, a szélvédő alja és közepe nedves, de a teteje még alig kap belőle, márpedig a kamera itt van. Lehet a menetszél és az autó formája az oka, és elképzelhető, hogy emiatt nem kapcsol be az automatika időben.

Szerencsére ezen elég egyszerű segíteni, és nem, nem kell három szint mélyen beleásni magunkat vezetés közben az autó menüjébe. Lehet az én kézméretem a szerencsés, de ha két kézzel fogom a kormányt, akkor a bal kezem úgy 9-10 óra magasságában pont úgy van, hogy a kisujjammal elérem a baloldali bajuszkapcsoló végén lévő gombot minden erőlködés nélkül. Ezt röviden megnyomva töröl egyet a lapát, hosszan nyomva tartva pedig ablakmosó is jön a spricniből. Azonban más is történik ilyenkor, ugyanis az ablaktörlő gyorsmenüje pár másodpercre megjelenik a képernyő sofőr felöli oldalán, és ilyenkor, ha nagyon kell, ki lehet választani manuálisan is a fokozatot. (Ugyanezt a bajuszkapcsolót előretolva a fényszóró gyorsbeállítása is előjön, ha valakinek itt nem szimpi valami).

A Tesla Model 3 legnagyobb hibái

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.