Bolgár tengerpart Szerbián át, elektromos autóval

Néhány éve, az „aranykorban” számos útleírás jelent meg a villanyautosok.hu oldalon, mivel akkor még kihívás és kaland volt egy mai szemmel már nevetségesen kis akkus (16-28 kWh) elektromos autóval a foghíjas töltőhálózattal bárhová eljutni. Az autók átlagos hatótávja azóta nagyjából háromszorosára növekedett, Nyugat-Európában pedig már eszünkbe sem jutna 50 kW-os töltőknél megállni, hiszen egymást érik a 150-350 kW-os oszlopok.

Érdekesebb a helyzet, ha valaki délre vagy keletre indul. Tavaly ugyan beszámoltunk Nyers Tamás két hónapos ázsiai kalandozásáról, amelyen egészen Kazahsztánig autózott, előtte pedig bemelegítésnek Irakba is elugrott, de más egy kalandtúra, mint egy családi nyaralás.

Ezúttal egy másik olvasónk, Ecker Gábor kifejezetten a töltési lehetőségekre koncentráló beszámolóját közöljük, aki idén nyáron a bolgár tengerpartot látogatta meg egy Kia e-Niro-val. Reméljük, hogy másoknak is kedvet csinál, egyben segítséget nyújt abban, hogy bátran elinduljanak hosszabb útra is egy elektromos autóval.

Gábor 2020-ban, épp a COVID idején kezdte az elektromos autózást egy 2012-es évjáratú 24 kWh-s Nissan LEAF-fel, és még abban az évben a család másik autóját is LEAF-re (30 kWh-s) cserélték, mivel a dízel már csak porosodott, mindketten a villanyautót szerették volna használni. A család négy tagú, jelenlegi autójuk egy 64 kWh-s Kia e-Niro, ezzel indultak a Balkánra. A továbbiakban Gábor beszámolója következik:

Mindig kellemes nosztalgiával emlékszem vissza a szövetmatracos tengerparti pancsizásra gyerekkoromból. Akkoriban Daciával utaztunk szüleimmel és testvéremmel Bulgáriába a Napospartra. Szerettem volna a gyerekeimnek is megmutatni ezt a helyet, amihez egy ismerőstől sikerült is igazi retro gumimatracokat szerezni, hogy azzal élvezhessük a hullámok erejét.

Nem ez volt az első alkalom, hogy a Niroval hosszú útra indultam, télen Dániából 1500 kilométert autóztam haza ugyanezzel az autóval, így egyáltalán nem féltem ettől a távtól, különösen nyáron. A szerb töltőhálózat miatt azért volt bennem némi izgalom.

Győr-Nis (735 km)

Győrből reggel 5:30-kor indultunk, Kiskunfélegyházán az All Electric töltőjét használtuk, onnan pedig már csak egy további töltésre volt szükségünk, hogy elérjük Nis-t, ahol éjszakára szállást foglaltunk. Ismerősünk javaslatára nem a Röszkénél léptük át a határt, hanem Ásotthalomnál, (ami csak nappal van nyitva), itt 35 percet várakoztunk.

A szerb szakaszon még otthon kinéztem a Plugshare-en egy ideális helyen lévő töltőállomást: Ledi MS Nova Pazova. A Plugshare információi alapján letöltöttem a onecharge applikációt, amely ingyenesnek ígérte ezt a töltőt. A helyszínen alig kaptam elő a mobilom, máris jött a személyzet, akitől megtudtam, hogy ő tudja indítani a töltést.

Meglepett volna, ha valóban ingyenes, hiszen egy komoly, alternatív üzemanyagokkal foglalkozó töltőállomásról van szó. Benzint vagy gázolajat nem lehet itt tankolni, a napelemes tetők alatt van azonban 3 db 50 kW-os, 1 db 175 kW-os és 2 db 350 kW-os DC töltő, valamint LPG és CNG üzemanyagot értékesítenek elsősorban teherautókhoz. Az 50 kW-os töltőn 48 RSD (156 Ft) a kWh alapú díj, a nagyobb teljesítményű töltőknél 234 Ft/kWh fizetendő.

Minden simán ment tehát, Nisbe 14%-os töltöttséggel érkeztünk. 9 óra 15 perc alatt tettük meg a 735 kilométert, ami 80 km/h-s átlagsebesség, pedig ahol az útviszonyok és szabályok engedték, végig 120-130 km/h sebességgel haladtunk).

Nem ez volt az első eset, hogy szállásfoglalásnál nem volt az elvárásaim között a saját töltőpont, megelégedtem azzal, ha a közelben van. Ezúttal is így foglaltam szállást, így elugrottunk az 1 km-re lévő „Delta Planet” bevásárlóközpontba, ahol a Plugshare szerint ingyenes AC töltő várt. Két autó már töltődött, de nekünk is jutott szabad töltő, a töltés azonban nem akart indulni. Mellette volt több Orion Telekom/Orion eMobility által üzemeltetett töltő is, melynek applikációját otthon már letöltöttem, azonban az alkalmazásban nem jelentek meg ezek a töltők. Az app szerint Nisben egyetlen töltője van az Orion aMobility-nak, amely perc alapú, a mi egy fázisról tölthető autónkkal  417Ft/kWh lett volna az energia díja, így ezt inkább félretettem vészhelyzetre. A családot elküldtem „plázázni”, én pedig elindultam a további környékbeli töltőket ellenőrizni. Egy közeli parkolóházban találtam is, de sajnos nem üzemelt az AC töltő. Egy helyi villanyautós azonban ajánlott egy DC töltőt a Stop Shop Nis parkolójában, amivel nem terveztem, mivel a Plugshare szerint akkor még nem üzemelt. (Ma már igen, mert javítottam.)

Szerb nyelvtudás hiányában nehézkesen ment a regisztráció, és hamarosan jött az SMS, hogy lekorlátozzák a mobilnet hozzáférésem, mivel elértem a 25.000 forintos adatforgalom 80%-át a drága szerb adatroaming miatt. Ma már tudom, hogy célszerűbb lett volna helyi adatkártyát beszerezni. A lényeg viszont, hogy a tudtommal befejezetlen regisztráció miatt nem sikerült használnom a DC töltőt. A közelben egy hotelnek is voltak AC töltői, de azokat kizárólag szállóvendégeknek tartogatták. Végül visszamentünk a szállásra és megkérdeztük, tölthetünk-e konnektorból. Készségesen megengedték és még pénzt sem akartak elfogadni érte. A szállásdíjunk egyébként töltés nélkül is baráti volt, 16.500 Ft 4 főre, klímával, wifivel, reggelivel, és most már autó töltéssel…

A konnektoros töltés miatt kicsit aggódtam, nehogy túlmelegedjen a 2,5 kW-os teljesítménytől, így megörültem, amikor a telefonom jelezte, hogy a Stop Shop töltőszolgáltatója, a Charge&GO, beterhelte a bankkártyám 9750 forinttal (3000 RSD). Ezek szerint mégiscsak sikerült befejezni a regisztrációm, így visszamentünk immár családdal a Stop Shop parkolóba a 120 kW-os DC töltőhöz, ahol 263 forintos percdíjért sikerült is tölteni.

A szerb Charge&GO rendszere úgy működik, hogy előre fel kell töltenünk az egyenlegünket 3000 dinárral, és amint 1000 dinár alá csökken az egyenleg, automatikusan levon a bankkártyánkról újabb 3000 dinárt. Nagyon ravasz megoldás, így legközelebb már csak azért is náluk tölt az ügyfél, mert van még egyenlege. Én utólag írtam nekik, hogy szeretném visszakérni a megmaradt 4500 forintom a regisztrációm megszüntetésével, mivel egyáltalán nem biztos, hogy a következő évtizedben fogok még arra járni.

Nis-Napospart (590 km)

Másnap reggel 73%-os töltöttséggel indultunk a bolgár tengerpart felé. A szerb-bolgár határon 70 percet várakoztunk, majd Szófiánál gond nélkül töltöttünk az Eldrive Bulgaria applikáció használatával, 176 Ft/kWh + 100 Ft indítási díjért. Plovdivban szintén ennél a cégnél töltöttünk az autópályától minimális kitérővel, ahol 10 db 120 kW-os töltő várt ránk, 115 Ft/kWh töltési díjért.

Bulgária töltőhálózata szimpatikusnak tűnik, több helyen találkoztam a Fines Charging 150 kW-os DC töltőivel, amelyek 156 Ft/kWh díjért használhatók. Sajnos ebben az applikációban a visszaigazoló SMS meg nem érkezése miatt nem sikerült regisztrálnom, mivel a roaming továbbra is le volt tiltva a mobilomon az adatkeret túllépése miatt.

Ezt az 590 kilométeres etapot 9 óra 26 perc alatt teljesítettük kényelmesen, ami 63 km/h-s átlagsebességet jelent. 73%-kal indultunk Nisből és 26%-kal értünk célba.

Nyaralás közben célállomástöltés

Bulgáriában voltunk a Nessebari Aquaparkban, közvetlenül mellette napelemekkel teleszórt parkolóban töltöttünk az EVPoint applikációval, amellyel nagyon sok célállomástöltő vehető igénybe. Az utolsó előtti napon egy nessebari hotel töltőjét indítottuk ugyanezzel az applikációval, miközben Nessebar történelmi városrészét néztük meg. Ezen a helyszínen az applikáció szerint két óra után leállt a töltés, a valóságban azonban folytatódott, így egy kis ajándék energiát is kaptunk.

Napospart – Nis (590 km)

Hazafelé próbáltam rábeszélni a családot, hogy közbenső szállás nélkül utazzunk haza, de leszavaztak. A két határátlépés miatti bizonytalan idejű várakozástól tartva engedtem a rábeszélésnek, így ismét Nisben foglaltunk szállást, de ezúttal már elvárás volt a töltési lehetőség. Az elsőre lefoglalt, töltőt ígérő szállás érdeklődésemre elmondta, hogy épp nem működik a töltőjük, így lemondtam és másikat kerestem. Az ő válaszukból nem derült ki a töltő teljesítménye, így azzal számoltam, hogy legrosszabb esetben egy konnektort kapok majd. Azt is kaptam, de szerencsére nem melegedett, pedig összesen közel 17 órán keresztül töltöttünk 2,5 kW-tal. Hálánk kifejezéseként fel is tettem a szálláshelyet a Plugshare-re (JONA Apartment).

Hazafelé 92%-kal indultunk a tengerpartról és az ideúton bevált plovdivi töltőt (276 km) sikerült jól kicentizni, 2%-kal érkeztünk. A töltőoszlop szerint 66,5 kWh energiát használtunk fel a 2-ről 99%-ra töltéshez, ami arra utal, hogy a 135.000 kilométeres futás ellenére még mindig remek állapotban van az autónk gyári adat szerinti nettó 64 kWh-s akkuja.

Plovdivból bár elértünk volna Nis-ig, a szerb töltőhálózatot már ismerve Szófiában inkább még rátöltöttünk egy Volvo kereskedésnél, ahol több Polestar is ki volt állítva. A határátlépés valamivel gyorsabb volt, mint ideúton, nem egész 1 órát sorakoztunk. Érdekességképp, a tűző napon, 33 fokban a belső hőmérsékletet 22 fokra állítva mindössze 20 km-rel csökkent a becsült hatótávunk az egy órás várakozás végére.

Nis-Győr (739 km)

Körülbelül 75%-kal indultunk haza (pontosan nem jegyeztem fel) néhány perccel reggel 9 óra előtt. Egy Charge&GO töltőt ejtettünk útba, ahol 2 db 120 kW-os CCS kar várt, innen pedig a jól bevált Ledi MS Nova Pazova töltőállomáshoz vezetett az útunk. Innen már gyerekjáték volt a hazaút. Kiskunfélegyházán az Allelectric töltőjét használtuk, ahol 125 Ft/kWh a töltési díj és 75 kW az oszlop teljesítménye, így nem lepett meg, hogy kora délután más is ezt választotta, de csupán 10 percet kellett várakoznunk. A határt ezúttal is Ásotthalomnál léptük át, alig 20 perces várakozással.

A Nis-Győr hazaút összesen 10 óra 4 percet vett igénybe, ami 73 km/h átlagsebesség a határon történő 20 perces várakozást nem, de a töltési időket és a kiskunfélegyházi 10 perces töltőre várakozást beleszámolva, pedig a szerb töltőn a kedvezőbb ár miatt a 175 kW-os helyett az 50 kW-os oszlopot használtuk. Győrbe biztonságos 13%-kal érkeztünk.

Összesen

Az oda-vissza út 2636 kilométer volt, helyben 141 kilométert mozogtunk. A 2777 kilométerre az üzemanyagköltségünk 81700 forint volt, az otthoni töltést is beleszámolva, ami 29,4 Ft/km. Ez nem sokkal kevesebb, mint hagyományos autóval, viszont a Niroba az év 85%-ában ingyen van az üzemanyagunk.

Útdíjakra Szerbiában 14.200 forintot, Bulgáriában 3000 forintot költöttünk, a magyar 10 napos matrica 5500 forintba került, ez összesen 22.700 Ft.

Nisben a két szállásunk 34.900 Ft volt, az egyik a reggelit is tartalmazta.

A teljes útra az átlagsebességünk 71 km/h volt. Bulgáriában az autópályán 140 km/h a megengedett sebesség, azon kívül viszont rengeteg indokolatlanul alacsonynak tűnő sebességkorlátozással találkoztunk, ahol soha nem tudtam eldönteni, hogy poroszkáljunk, vagy menjünk a helyiek lendületével.

Most, hogy már feltérképeztem Szerbia és Bulgária töltési lehetőségeit, már könnyedén el mernék indulni ismét, így remélem, hogy a beszámolóm másoknak is segíteni tud abban, hogy nem kell félni Szerbiától sem (gyors DC töltésű) elektromos autóval, Bulgáriáról nem is beszélve.

Utazhattunk volna Románián keresztül, hiszen kilométerben nagyjából azonos a két útvonal, időben azonban a kevesebb autópálya miatt a román irány hosszabb. Lassabban tölthető vagy nagyobb fogyasztású autóval valószínűleg a román útvonalat választanám, mivel a lassabb tempónak köszönhetően kevesebbet kellene tölteni, és talán a határátlépés is gyorsabb lenne, így időben végül ugyanott lennék, azonban a költségekből lehetne valamennyit faragni, és a drága szerb adatroamingot is megspórolhattam volna.

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.