Kaderják Péter: „Megindult az ellenkampány az elektromos autókkal szemben”

Az elektrifikáció és a megújuló energia termelés népszerűségének növekedésével egyre nagyobb szerepet kapnak az akkumulátorok, aminek a hazai gyártását segítendő jött létre négy évvel ezelőtt a Magyar Akkumulátor Szövetség, ami ma az eredeti feladatánál jóval több szerepben kell helyt álljon. Az akkuipar aktuális helyzetéről és a szövetség tennivalóiról kérdeztük dr. Kaderják Pétert a szervezet ügyvezetőjét.

Milyen autóval jár a Magyar Akkumulátor Szövetség első embere?

Elektromos Hyundai Kona, tehát akkumulátoros autóval. Még a minisztériumi időkben volt lehetőségem kipróbálni az elektromos hajtást e-Golfokon, és nagyon szerettem. Azzal még rizikós volt elhagyni a várost, vagy Siófokig lemenni. De még arra is jó volt. Aztán amikor eljött az ideje, hogy autót vásároljunk, akkor végiggondoltuk, hogy mi szól mellette és ellene, és családilag úgy döntöttünk, hogy elektromos autót veszünk. Feltétel volt, hogy 300-400 kilométert elmenjen egy töltéssel, hogy a Balatonhoz vagy az országon belül bárhova el tudjunk menni vele. De a garázsban még ott áll a régi dízel, azt nem adtuk még el.

(fotók: Völgyi Attila)

Akkor ez a gyakorlatban most első autóként funkcionál?

Abszolút első. A megtett kilométereknek a 85%-át biztos, hogy ezzel teszem meg. Még a szaldós elszámolásos rendszerben tettünk fel napelemet, ami picit nagyobb, mint amire a gyerekek elköltözése után szükségünk van, ezért évente van 3000 kWh feleslegünk. Így lényegében van egy otthoni üzemanyagkutunk.

Túl vagyunk az idei Magyar Akkumulátor Héten. Milyen célokkal indultak neki ennek a rendezvénynek, és hogy látja, hogy sikerült?

A Magyar Akkumulátor Szövetségnek ez már egy hagyományosnak mondható rendezvénye. Az első nap volt a Magyar Akkumulátor Nap. Négy évvel ezelőtt, amikor megalakult a szövetség, a hazai akkumulátoripar fejlesztésében érdekelt piaci szereplőket szerettük volna tájékoztatni arról, hogy mi zajlik a nagyvilágban, illetve a nagyvilágnak megmutatni a legjobb hazai történeteket. Mert hogy rengeteg minden történik idehaza, ami kívülről nem is biztos, hogy látszik. Most is ezek voltak a legfontosabb vezérelvek.

Idén két nappal kibővült az esemény. Az első extra napon az elektromobilitási helyzettel foglalkoztunk, hiszen ez az akkugyártás 90%-ának a felvevőpiaca. Fontosnak tartottuk, hogy a szereplők értsék, hogy mi zajlik ezen a területen. Az idei év nehezebb volt mindkét szektornak, mint a korábbiak, ezért megpróbáltuk körbejárni és megérteni, hogy mik a kilátások. Átmeneti problémáról van szó, vagy egy alacsonyabb növekedési pályára kell felkészülni. A harmadik napon a sokat kritizált koreai akkufeldolgozó üzembe lehetett ellátogatni. Óriási volt az érdeklődés, aminek nagyon örültünk.

Több mint 60 előadónk volt, a vendégek 20-nál is több országból érkeztek, és kb. 250 vállalkozás vagy intézmény vett részt az eseményen. Ezzel én nagyon elégedett vagyok.

Említette, hogy az akkugyártás legnagyobb felvevőpiaca az autógyártás, de egyre inkább látszik, hogy a telepített energiatárolók is nagy szerepet kapnak. Ez már két éve is téma volt a rendezvényen, de úgy érzem, hogy most már a piaci szereplők és a politika is rádöbben arra, hogy az energiarendszerünk stabilitásához elengedhetetlenek az akkumulátortelepek. Mi a szerepe itt ebben a Magyar Akkumulátor Szövetségnek?

A Magyar Akkumulátor Szövetséget úgy próbáltuk megszervezni, hogy a teljes akkumulátoripari értéklánc mentén érdekelt szereplőket megpróbáltuk összehívni. Ebbe beletartozik az elsődleges és másodlagos akkumulátor-alapanyagok kérdésköre, maga a cellagyártás, a pakkok gyártása. De a nagy felhasználási területekre szakosodott szereplőket is igyekszünk megnyerni, hogy vegyenek részt a munkánkban.

Csak megerősíteni tudom, amit mondott. A szemünk előtt zajlott le az a folyamat, aminek eredményeképp hat év alatt 50 megawattról 7200 megawattra nőtt a beépített napelemes kapacitás. Tavaly az Akkumulátor Napon jelentette be a kormány a hálózati energiatároló projekteket támogató programot, mivel már akkor is látszott, hogy a nagy mennyiségű megújuló termelést másképp nem lehet beintegrálni a rendszerbe. Idén pedig már egy külön panelbeszélgetést is tudtunk szentelni ennek a témának.

Úgy vélem, hogy ezen a területen ugyanolyan exponenciális fejlődést fogunk látni a következő két-három évben, mint amit a napelemeknél láttunk korábban. Jelenleg 50-60 MWh-nyi tárolókapacitás van a hálózatra kötve, ami a 2026 végére, 2027 elejére elérheti az 1,2 GWh-t. Ez egy 20-szoros növekedés, ami nem sok gazdasági területre jellemző mostanában.

A panelbeszélgetésen a résztvevők maguk is megjegyezték, hogy persze nem baj, ha van állami támogatás, de valójában annyira lecsökkentek a beruházási költségek – azon belül is elsősorban az akkumulátor árak -, és annyira nagyok a napon belüli villamosenergia árkülönbségek, hogy a kiegyenlítő energia piacból és a napon belüli arbitrázsból és az egyéb, óra mögötti üzleti lehetőségekből ez a piac támogatás nélkül is jelentősen nőni fog.

Úgyhogy ez abszolút egy dinamikusan növekvő szegmens, amiben olyan típusú visszaesés, mint az elektromos autózásnál, nem volt idén.

Ezért is tartom furcsának, hogy amikor november közepén ilyen extrém energiaárak jelentek meg a tőzsdén, a másnapi kereskedésben, akkor gyakorlatilag senki nem beszélt az akkumulátoros energiatárolásról. Az jelentősen tompíthatta volna ezeket az extrém kilengéseket. Helyette a megszólalók többnyire a zöld energiát próbálták negatív címkékkel bűnbakként beállítani. Mi lehet az oka, hogy erről nem beszélnek?

Nem egyszerű dolog, amikor egy underground zenekarból fősodrású együttes lesz. Mert akkor versenytárssá válik.

Ugyanez megfigyelhető volt a megújuló energia esetében is. Amíg az egy szép kis zöld történet volt, de az egyéb energiatermelő vállalkozások üzleti érdekeit még nem zavarta, addig ezt mindenki szerette. Hat évvel ezelőtt a napenergia a magyar villamosenergia-termelés 0%-át adta. Idén az előrejelzések szerint az összes hazai villamosenergia-termelés 25%-a napenergia, ami egy nagy változás. Ebben a szituációban már nyilvánvalóan versenytárs a gáznak, versenytárs a lignitnek, versenytárs az importnak, versenytárs mindenkinek. És akkor ezek már mind ellenfelek.

De az elektromobilitásnál is lezajlott ugyanez a folyamat. Ott az idei ellenkampány, amit a 2023-as év után idén látunk. Tavaly még mindenki ajnározta az elektromobilitást, most pedig mindenki arról beszél, hogy ez milyen problémákat okoz. Nyilvánvalóan az a lobbi, amelyik azt szeretné, hogy a belső égésű motorok, meg az olaj, meg a benzinfogyasztás továbbra is fennmaradjon, rájött, hogy ez egy nagy versenytárs. És megindult az ellenkampány is.

Való igaz, hogy a megújulók kapcsán keveset beszélünk a tárolásról, meg a tárolás jelentőségéről, illetve hogy ez mi mindent tud megoldani Magyarországon és mit nem. Igyekszünk, de nyilván mi sem teszünk eleget. Erről valószínűleg többet kell majd kommunikálni, beszélni, meg írni is.

Szerte a világon rengeteg olyan projektről hallunk, hogy régi, leszerelt szénerőművek helyére – felhasználva azoknak a már kiépített hálózati csatlakozásait – telepítenek akkumulátortelepeket. Magyarországon nem nagyon hallani ilyen projektről. Sőt, a tiszaújvárosi erőmű helyére is gázerőmű épül. Mi ennek az oka? Miért nincs ennek divatja Magyarországon?

Az Magyarországon is érték, ha már valahol létezik egy olyan hálózati csatlakozási lehetőség, ami nincs teljesen kihasználva. Az elmúlt egy-másfél év egyik fontos témája volt, hogy milyen szűkössé vált a magyar villamosenergia-hálózat, különösen betáplálási oldalon. Ezért az új csatlakozásokra vonatkozó kormányzati tendereken is nagyon óvatosan kerültek kiosztásra ezek a jogok. Úgyhogy, ha van egy ilyen barnamezős telep, ahol van ki nem használt hálózati csatlakozás, annak szerintem értéke van. Az akkumulátortelepítéseknél a telephelyválasztás kérdése nagyon kritikus dolog, és nagyon változatos, hogy végül hova kerülnek. De azért akad ilyen példa Magyarországon is. Az MVM például a litéri telephelyén a gázos erőmű mellé telepített akkumulátoros energiatárolót. De említhetném az Alteót is. Ők a győri erőművükhöz telepítettek nemrég ilyen tárolót.

Tehát szerintem nincs olyan döntés, hogy ezeket ne használják ki a fejlesztők. Inkább azt látom, hogy ma próbálnak optimalizálni a tároló fejlesztők, és olyan helyre telepíteni a beruházásaikat, ahol minimális addicionális probléma jelentkezik a hálózati csatlakozás kapcsán. Most egyre népszerűbb az a megoldás, hogy régi, önállóan fejlesztett napelemek mellé helyeznek el akkumulátorokat. Ezzel napon belül meghosszabbítható az az időszak, amíg megtermelt villamosenergia érkezik az erőműből. Így azt a hálózati csatlakozást, amit a napelempark használ, okosabban tudják használni. De ugyanez igaz az ipartelepeknél is, akik zöldíteni akarnak, és egyébként naperőművet telepítettek.

Nagyon nagy érték ez a hálózati csatlakozási lehetőség. A minisztérium is létrehozott egy „hálózati csatlakozás Tinder” szerű felületet, ahol a hálózati csatlakozással rendelkező, illetve a tárolótelepítésre vállalkozó piaci szereplők könnyebben egymásra találhatnak.

A napon belüli energiatárolás már technikailag egyre kevésbé probléma, de nemzetközi szinten akad példa a nyolc órás, vagy nyolc órát meghaladó időtartamú energiatárolás fejlesztésének támogatására is. Magyarországon várható-e ilyen jellegű projekt? Támogatnak-e, vagy terveznek-e támogatni ilyen megoldásokat?

Eddig két fő támogatási program zajlott le Magyarországon. Az egyik a hálózati tárolókra vonatkozik, a másik pedig a háztartási méretű, napelemekkel kombinált tárolókra. Ez utóbbi a Napelem Plusz program.

A hálózati tárolók esetén a kétórás tárolást határozták meg minimumként. Ez rövidnek tűnhet a napon belüli villamosenergia-árakat elnézve, de a legtöbb nyertes projekt esetén ez az átlag, így ennél többre is képesek lehetnek.

Nem tudok arról, hogy lenne olyan pályázat, amely a négyórás tárolói projektek kifejezett támogatására vonatkozna, de arról már hallottunk, hogy a piaci szereplők gondolkodnak ebben. Tehát üzleti alapon, vállalkozási alapon ez a kérdés már ott van a levegőben. Ha megjelenik egy kormányzati pályázat, akkor biztos, hogy lesz rá érdeklődés,

Én a nyolc órás tárolásról még nem nagyon hallottam, pláne nem itthon. Az maximum vanádium-redoxos alternatív technológiák esetén működhet, ahol folyadékáramos tárolókról beszélünk. Ezen a területen az Ideonának van kísérleti projektje Magyarországon, ami lassan ott tart, hogy nemsokára a hálózatra tudják csatlakoztatni a tárolót. De ezt inkább kísérletezésnek, pilot projektnek nevezném.

A háztartási méretű energiatárolást támogató Napenergia Plusz programban minimum 4, maximum 5 kW-os napelemek mellé telepített minimum 7,5, de maximum 10 kWh-s akkumulátorpakk projektekre lehet támogatást igényelni. De ezt a képet is jelentősen megváltoztatná, ha az elektromos autók valóban képesek lennének az akkumulátorukban lévő energia házba vagy hálózatba való visszatáplálására. De ez egyelőre még odébb van.

Ha már említette a folyadékáramos akkumulátorokat, beszéljünk az alternatív megoldásokról is egy kicsit. Ezek mellett ott vannak még az olvadék akkuk, illetve a nátrium-ion vagy a cink alapú akkumulátorok, és persze a hőtárolók. Ezekkel is foglalkozik a szövetség, vagy ezek már kívül esnek a kompetenciájukon? Miért nem kapnak ezek a megoldások nagyobb figyelmet?

A Magyar Akkumulátor Szövetséget a lítiumalapú akkumulátorokkal foglalkozó ipar igényei hívták életre. Az első impulzusokat a cellagyártás felfuttatása, valamint az oda való beszállítási lehetőségek kérdése adta. De természetes módon halad abba az irányba a szövetség munkája, hogy a szélesebb értelemben vett energiatárolás általánosabb kérdéseivel is foglalkozzon.

Vannak olyan munkacsoportjaink, ahol ez már részben meg is valósul. Például a hálózati energiatárolási munkacsoport, amelynek napirendjén már szerepelnek az alternatív technológiák. Szerencsére azok a cégek, amelyek ezekkel a technológiákkal kísérleteznek Magyarországon, tagjaink közé tartoznak. Így házon belül is rendelkezésre áll ilyen típusú tudás.

A szövetség jövője szempontjából egy fontos kérdés, hogy milyen mélyen szeretnénk foglalkozni ezekkel a témákkal. A tagok részéről is felmerülhet, hogy a szövetség egy általánosabb energiatárolási szervezetté váljon, amely például a hőtárolással is foglalkozik. Ma még nincs kifejezetten hőtárolással foglalkozó munkacsoportunk, de az alternatív kémiák – mint például a vanádium-redoxos vagy más alternatív tárolási technológiák – már napirenden vannak. Ez azért is fontos, mert a túlzottan egyoldalú támaszkodás egyetlen technológiára – például csak a lítiumra – sérülékennyé teheti a rendszert.

A piac ma még erősen a lítium-ion technológiát támogatja, mert ez jelenleg a legköltséghatékonyabb és legismertebb megoldás. A kormányzati tenderen sem volt nagy érdeklődés az alternatív technológiákkal való megjelenés iránt. Ilyen projekttel sokkal kevesebb fejlesztő jelentkezett. Ennek oka valószínűleg a sokkal magasabb CAPEX igényben keresendő, emiatt ezek ma még csak kísérleti és támogatott formában működnek.

Az alternatív technológiák, amelyek kevesebb drága vagy ritka nyersanyagot használnak, azért is fontosak, mert mérsékelhetik Európa nyersanyagfüggőségét. Ilyen alternatíva a például a lítium-vasfoszfát (LFP) akkumulátor, amely nem igényel sem kobaltot sem nikkelt, így fenntarthatósági és importcsökkentési szempontból nagyon előnyös.

Ugyanakkor ezek jelenleg az autóiparban nem képesek felvenni a versenyt a hagyományos technológiákkal. Itt a technológiai fejlesztők és nagy szereplők fogják eldönteni, merre halad az innováció.

Térjünk át egy kicsit a gyártási oldalra. A tavaly Önnel készült interjúnkban is téma volt a civilekkel való konfliktus, illetve a gyár környékén élőkkel való kapcsolat. Bár mostanában kevesebb figyelmet kap ez a téma a sajtóban, ez azóta sem tűnik lefutott ügynek. A Magyar Akkumulátor Hét első napján például több civil szervezet is megjelent a helyszínen, hogy felhívja a figyelmet a problémákra. Nem lenne egyszerűbb partnerként kezelve őket behívni ebbe a körbe, és megismertetni velük az egész folyamatot? Talán így mindenki jobban értené, hogy miről van szó.

Én valahol természetesnek és jó dolognak tartom, ha civil szervezetek, ha van fenntartásuk vagy kritikájuk az iparággal szemben, hangot adnak ennek. Tavaly is tartottunk konferenciát, ahol volt egy kisebb tüntetés. Idén is békésen zajlott minden, mindenki elmondta, amit erről a történetről gondol. Azt tartom furcsának, hogy ezek a szervezetek egy olyan technológiát támadnak, amely a klímavédelem szempontjából az egyik legfontosabb támogató technológia. Ugyanakkor azokat a környezetvédelmi és erőforráshasználati témákat, amiket felvetnek, érdemi válaszokkal kell kezelni. Ez az egyes cégek és a szektor felelőssége. Az alapító dokumentumainkban is rögzítettük, hogy a szövetség célja egy környezetileg fenntartható akkumulátoripari értéklánc kialakítása Magyarországon. Ehhez azonban minden tagvállalatnak teljesítenie kell a környezeti fenntarthatóság követelményeit. A szövetség részéről nem tudjuk átvállalni a tagjaink szerepét a helyi kritikák kezelésében, sem a kormányzati jogszabályok érvényesítését.

Viszont van egy külön munkacsoportunk, amely környezetbiztonsági és fenntarthatósági témákkal foglalkozik. Nemrég publikáltunk egy átfogó elemzést is, amelyben összefoglaltuk, hogy milyen kockázatokat látunk, és milyen ajánlásokat teszünk. Ez nyilvános, a honlapunkon bárki elérheti, és a kormányzat vagy a civil szervezetek is használhatják.

Azt látjuk, hogy a magyar szabályozási rendszer fejlődik. Például most már minden akkumulátorgyártási tevékenységhez integrált környezeti engedélyezés szükséges. A légszennyező anyagok kibocsátására vonatkozó szigorításokat is bevezették, például az NMP oldószer kibocsátásának határértékét német szintre csökkentették. Ez szerintem egy komoly válasz a zöld kritikákra. Ugyanakkor még számos kérdés van, amit meg kell oldani. A mi feladatunk az, hogy jelezzük, hol van szükség további szabályozásokra, és hogy a tagjaink európai színvonalon működjenek, környezetvédelmi szempontból is.

Igen, csak a másik oldalon van egy jelentős bizalomhiány. Az egy abszolút üdvözlendő dolog, hogy ezek az elvárások megfogalmazódnak, jogszabályba illesztik, a határértékeket megfelelő szinten módosítják és engedélyezési folyamatot írnak elő. De elég ez, amikor elveszett a bizalom, mert éveken keresztül titkolóztak a gyártók? Az emberek teljes joggal gondolhatják úgy, hogy ha valamit nem mondanak el, akkor valami rosszban sántikálnak, titkolni valójuk van. Elhiszi vajon az érintett kör, hogy attól, mert most kiállít a hivatal egy újabb papírt, ezentúl minden rendben lesz?

Hát valószínűleg ez egy költői kérdés. Nyilván nem lesz elegendő. Én azt gondolom, hogy erre leginkább a transzparencia, a nyitottság, a párbeszéd az, ami a válasz lehet. De ez elsősorban a cégek feladata. Ezért is örültem az akkumulátor-feldolgozó cég meghívásának, amely tágra nyitotta a kapuit, hogy meg lehessen nézni mi zajlik náluk. Eddig egy negatív kép élt csak az emberekben róluk, titok övezte a működésüket, de valójában senki sem tudta, hogy mi zajlik a gyárban. Most azt mondták, hogy akit érdekel, az eljöhet megnézni. Ez így egy nagyon jó megközelítés.

Én személy szerint azt gondolom, hogy minden olyan lehetőség jó, amit ezek a cégek teremtenek arra, hogy a nagyközönség, a sajtó, vagy bárki, aki meg szeretné ismerni a folyamatokat – és nem kifejezetten illetve tisztán politikai szándékból, hanem jó szándékból teszi ezt. Nekik meg kellene teremteni a lehetőséget a cégek működésének megismerésére, hogy megnézhessék, hogy hogyan történnek a dolgok.

Én már láttam néhány kínai akkumulátorgyárat belülről, és azt tényleg el tudom mondani, hogy ez nem a XIX. századi ólmos-savas szennyező akkumulátoripar, hanem egy lenyűgöző high-tech történet.

Amikor az ember ezeket a több száz méteres gyártósorokat látja, amiben több tízezer szenzorra támaszkodva optimalizálják a végig robotizált gyártási folyamatokat, akkor megérti, hogy ez egy abszolút XXI. századi high-tech iparág. Minél több érintettnek látnia kellene, hogy milyen patika tisztaságú körülmények vannak a gyárakon belül, és milyen szigorú a tisztaság iránti igény. Ez olyan információ lenne, ami biztosan sokak kételyeit segítene eloszlatni.

Ezt a fajta nyitottságot próbáljuk majd elérni a cégeinknél. Ott van például a Modern Gyárak Éjszakája program, ami most novemberben volt, amin remélem, hogy jövőre már néhány ilyen üzem is megismerhetővé válik. Szerintem sokan meglepődnének azon, amit az akkugyárakban láthatnak.

Úgyhogy jogos ez a felvetés.

De azt azért hozzátenném, hogy az elmúlt egy év olyan szempontból különleges volt, hogy ez a fajta akkumulátorgyártás-ellenes, hangulat kombinálódott egy tisztán politikai jellegű történettel. A helyi önkormányzati választásokra készülve az akkumulátorgyártás tisztán politikai kérdéssé vált. Erről maga az iparág szerintem nem tehetett, egyszerűen belekerült ebbe a helyzetbe. Ahol talán hibázott, hogy keveset kommunikált.

De valahol a másik oldalon – annak ellenére, hogy nem biztos, hogy mindennel egyetértek benne – a politikának valahol ez is a feladata, hogy azokkal a problémákkal foglalkozzon, amik a választókat foglalkoztatják.

Ez így van. Csak oda akartam kilyukadni, hogy ez egy ilyen number one politikai témává, kampánytémává vált. Tehát azok is kampányoltak pro és kontra, akik még soha nem is láttak ilyet.

Szerintem mára ez az akkumulátorvita talán megszabadult ettől a tisztán politikai tónustól, és azok a témák maradtak az asztalon, amelyek tényleg civil és tényleg helyi kérdések. Tehát ha valaki valahová beruházni szeretne, akkor legyen szíves, magyarázza el, hogy mit szeretne csinálni, és annak milyen kockázatai vannak. Győzze meg a helyieket, hogy az nekik jó lesz, ha ott valami meg fog valósulni. És ha ezt nem tudja megcsinálni, akkor nem lesz beruházás. Szerintem ez lenne a dolgok normális menete.

De az az elmúlt egy év, ami az iparágnak egy indokolatlanul negatív image-et adott, részben ennek a politikai harcnak is volt a következménye. Hogy ezen miként lehet majd javítani, az egy jó kérdés.

Visszatérve a szenzorokra: ugye szóba kerültek itt a gyártás során, de a szenzorokat nemcsak a gyárban lehetne használni, hanem a gyár környékén is. El tud képzelni egy olyan szituációt, amikor az ilyen új típusú gyárak – mert most itt a félelem nagy valószínűséggel az újdonsághoz kötődik, nem magához a gyártáshoz, vagy kimondottan az akkumulátorhoz – környékén megjelennek a káros anyagokat folyamatosan mérő szenzorok, amelyek valós idejű adataihoz online bárki bármikor hozzáférhet? Mint ahogy a Paksi Atomerőmű honlapján bármikor elérhető a környékre telepített sugárzásmérők pillanatnyi adata. Ha hasonló monitoring rendszer működne az akkugyárak környékén is, akkor valószínűleg sokkal kisebb lenne a félelem az akkumulátorgyárakkal szemben.

Azt mi is elmondjuk a nagy gyártó tagjainknak, hogy ha úgy érzik, hogy a helyi civil társadalom bizalmatlan velük szemben, akkor próbáljanak meg transzparensek lenni. Ilyen típusú környezeti monitoring rendszert akár a gyártótól függetlenül, az üzemtől függetlenül, vagy a hatóságoktól függetlenül is meg lehet valósítani.

Én úgy tudom, hogy Gödön egyébként ilyen talajkútrendszert ki is épített az önkormányzat, ahol a talajszennyezést monitorozzák ilyen értelemben folyamatosan. De én úgy tudom, hogy például Nyíregyházán az önkormányzat már eleve feltételként kötötte ki tárgyalás során Sunwoda nevű kínai céggel, hogy ezt a típusú monitoringot meg kell csinálni.

Úgyhogy én teljes mértékben egyetértek ezzel, hogy a transzparencia ebben az esetben mindenkinek jó. A cégnek is jó, mert így el tudja fogadtatni magát. A lakosságnak meg különösen jó.

A szakmai nap másik legfontosabb témája az akkumulátor-feldolgozás volt. Ugye ezt már említettük, hogy a koreai cég bejárást szervezett az akkumulátor-feldolgozó üzembe. Hogyan látja, megoldható az akkumulátor-feldolgozás környezet- és egészségkárosítás nélkül?

A technológia létezik, tehát megoldható. Az európai zöld átállásnak egyébként ez az egyik kritikus pontja. Ha erről beszélünk, akkor ez nem egy magyar specifikus történet. Úgy kezdtük el használni ezeket a korszerű akkumulátorokat, hogy az újrahasznosításhoz kapcsolódó háttéripar kialakítása még európai szinten is nagyon hátra van sorolva. Nincsenek meg a szükséges kapacitások. Az újrahasznosítási folyamat során két fontos lépésről kell beszélni.

Az egyik lépés a szétszerelés és ledarálás, aminek a végeredménye a drága nyersanyagokat tartalmazó fekete por. Ezeket a darálóegységeket a hulladék keletkezésének közelében fel lehet állítani, így nem kell a potenciálisan veszélyes, sérült vagy hibás akkumulátorokat messzire vinni. Elég csak a black mass néven emlegetett fekete port szállítani.

Ami a benne lévő nehézfémek miatt szintén veszélyes anyag.

Valóban, de a tűz kockázata jóval kisebb. És a szállítandó tömeg is kevesebb. Úgyhogy azt látjuk, hogy az újrahasznosítás első fázisa egy decentralizáltabb piac formájában képzelhető el. Ilyen típusú darálási technológia több helyen is üzemel már, köztük van hazánk is. A szövetségen belül is van több olyan cég, amely ezzel foglalkozik, és ilyen technológiákat kíván telepíteni. Tehát én azt gondolom, hogy ez a könnyebbik része a kérdésnek, és ez döntően piaci alapon ki tud épülni. Ezt a fázist lehet úgy működtetni, hogy ez a lehető legkevesebb környezeti kárt okozza, ha ez volt a kérdés.

Ezek most per pillanat ugye tönkremenő akkumulátorok hiányában gyártási selejtet, illetve gyártási hulladékot dolgoznak fel.

Igen, pontosan.

Ez is okozza igazából a fejtörést a befektetőknek, hogy mikor van az a pont, amikor erre a piacra érdemes belépni. Nyilvánvalóan nem akarnak kihasználatlan kapacitásokat építeni. A projektek időzítésében ez egy kulcskérdés. Például egy koreai vagy kínai cégnél, ahol otthon is ki van építve egy nagy újrahasznosítási kapacitás, ott nagy kérdés, hogy mit csináljanak. Vigye haza a port, hogy növelje az ottani kapacitás kihasználtságát, vagy egyből kezdjen el Európában is kapacitásokat kiépíteni?

Azt látom, hogy amíg nincs európai szabályozási oldalon olyan szigorú fellépés – például, hogy nem lehet Európából fekete port exportálni –, addig a cégek megpróbálják a saját meglévő kapacitásaikat kihasználni. Még akkor is, ha ez nagyobb szállítási igénnyel jár. Ma az a helyzet, hogy hazaviszik ezt az értékes anyagot, majd feldolgozás után újra eladják nekünk nagyon magas áron.

Ennek az alternatívája lehetne az, hogy ha ezt a második újrahasznosítási fázist is itt, Európában építenénk ki. De ez nem kizárólag magyar kérdés.

Az EU-n belül kellene kiépíteni, de azt gondolom, hogy Magyarországon – mivel ekkora akkucella-gyártó kapacitás épül ki, és nagyon nagy a gyártásközi anyagmennyiség –, várhatóan a használt akkumulátorok mennyisége is – legalábbis régiószinten – magas lesz.

Ez indokolhatja azt, hogy akár Magyarország területén is megvalósuljon egy ilyen hidrometallurgiai vagy más szofisztikált feldolgozási technológia. De ezt a technológiát nagyon kevesen tudják. Európában nem is nagyon van rá példa. Ez egy kritikusan fontos és éles kérdés, hogy hol, mikor, mekkora kapacitással, milyen együttműködésben, milyen befektető révén tud ilyen típusú újrahasznosítási kapacitás kiépülni. Szükség lesz rá, mert van kötelező elvárás arra, hogy az új akkumulátorok bizonyos százalékban újrahasznosított anyagot tartalmazzanak.

Elhangzott az egyik panelbeszélgetésen is, hogy ez jelenleg nagyon nehezen akar kijönni. Egyrészt azért, mert a gyártási hulladék és a selejt akkumulátorok mennyisége alacsony. Másrészt, mert az akkumulátorok nem akarnak elég gyorsan tönkremenni ahhoz, hogy az előírt arányokat teljesíteni lehessen.

Abszolút. Úgyhogy ez egy olyan kérdőjel például, ami még ebben az egész akkumulátor-rendelet végrehajtásban megválaszolatlan. Technológiailag is, meg jogszabályilag is. Hogyan lehet majd valamit implementálni, ami esetleg nem áll rendelkezésre elegendő nyersanyag formájában? Lehet, hogy importált másodhasznosítást kell majd bevonni, és azt úgy kell certifikálni, hogy az beszámítható legyen.

De ha nem hozzuk létre a fekete pornak a feldolgozó üzemét, akkor ugyanúgy járunk, mint a lítium feldolgozással. Gyakorlatilag a finomítói kapacitások lítiumból és más szükséges nyersanyagból is Kínában épültek ki. Nem azért vagyunk hátrányban, mert nem tudnánk összerakni az akkumulátort, hanem mert nincsenek meg a nyersanyag feldolgozására szükséges kapacitások itt, Európában.

Így van. Tehát ez kulcsfontosságú lenne, hogy minél előbb döntés szülessen európai szinten ebben a kérdésben. De szerintem európai döntés valószínűleg nem lesz, valószínűbb, hogy tagállami döntések fognak születni.

Viszont több ilyen üzemet, ha jól értem, nem nagyon bír el Európa.

Azért többet el fog bírni valószínűleg, de minden tagállamban nem lesz ilyen létesítmény. Ez egészen biztos. Lesz tagállamok közötti verseny ebben a tekintetben. Magyarországon a nemzetgazdasági miniszter kapott jogot arra, hogy ilyen létesítménynek helyet jelöljön ki, hiszen ennek is magas az erőforrásigénye, és ez szintén egy komoly vegyipari létesítmény lenne.

Érintettük már, hogy a most gyártott akkumulátorokban rengeteg nagyon értékes nyersanyag van. Ezért érdemes feldolgozni őket, hiszen üzletileg is megtérülő a folyamat. De egyre inkább az olyan technológiák irányába megy az akkumulátoripar, amelyek nem alkalmaznak drága és ritka nyersanyagokat. Jó példa erre az LFP akkumulátor, de akár a nátriumion alapú akkumulátorokat is ide lehet sorolni. Mi fogja biztosítani, hogy amikor már az akkumulátorok nagy része ilyen lesz, és nem lesz szükség ennyi értékes nyersanyagra, akkor is feldolgozzák a most legyártott NMC vagy NCA kémiájú akkumulátorokat? Hogyan biztosítható, hogy ezek ne a szeméttelepre kerüljenek?

Csak valamilyen kényszer eredményezheti ezt. Tehát olyan előírás, ami kötelezővé teszi, hogy ezeket a használt akkumulátorokat újra feldolgozzák vagy hasznosítsák. Az akkumulátorokra vonatkozó nyomon követés rendelkezésre fog állni, hiszen akkumulátor-útlevelet kell majd kiállítani 2027-től minden Európában gyártott vagy forgalomba hozott akkumulátorra. Ez lehetővé teszi, hogy az adott akkumulátor életciklusában végigkövessék, hol tart.

Ha piaci alapon nem lesz megtérülő az akkumulátor újrahasznosítása, mert például olcsóbb alapanyagok lesznek benne, akkor egy szabályozott bevételt kell biztosítani az újrahasznosítóknak. Meg kell határozni, hogy például egy LFP akkumulátor újrahasznosításának költsége mennyi, és ezt a költséget végső soron a fogyasztóknak kell megfizetniük, mint ahogy ma is megfizetik a drága alapanyagon keresztül. Ha olcsóbb lesz a nyersanyag, akkor biztosítani kell, hogy azok a létesítmények, amelyek ezt a feladatot elvégzik, az indokolt költségeiket fedezhessék.

Ez olyan, mint az energiaszektor szabályozása, ahol hálózati tarifák révén biztosítják a szükséges kapacitások fenntartását. Ha a társadalom úgy dönt, hogy a mobilitási igényeit elektromos autókkal akarja kiszolgálni, akkor ennek részeként az akkumulátorokat is a körforgásos gazdaság elvei szerint kell kezelni. Ezért a szabályozott megtérülés elfogadható megoldás lehet, még ha explicitté is teszi a költségeket. Ezeket a költségeket egyébként ma impliciten, a drága alapanyagokon keresztül fizetjük meg. Ha olcsóbbak lesznek ezek az anyagok, akkor a költségeket más formában kell fedezni.

Eddig főként autóakkumulátorokról és energiatároló akkumulátorokról beszéltünk, de közben a hordozható eszközeinkben – legyen az telefon, notebook, kéziszerszám, robotfűnyíró vagy bármi – eszméletlen mennyiségű akkumulátort használunk el a hétköznapokban. Ezeket sokszor egyszerűen kidobjuk, mert nem tudunk mit kezdeni velük, vagy nem is fogjuk fel, hogy mennyi akkumulátor van bennük. Várható-e ezeknek a magyarországi visszagyűjtése, feldolgozása a mostaninál magasabb arányban? Tehát nem csak ilyen néhány százalékos vagy tizedszázalékos mértékben, hanem szemmel látható arányban? Elképzelhető ilyen?

Én mindenképpen elképzelhetőnek tartom. Ha megnézzük például azt, hogy ma 50 forintért mit hajlandók megtenni az emberek a palackvisszaváltás frontján, akkor azt gondolom, hogy egy jól működő, mondjuk betétdíjas rendszer az ilyen típusú kis teljesítményű akkumulátorokra megoldást jelenthet.

Az a bizonyos európai nyomonkövetés, amiről már volt szó, a 2 kWh-nál nagyobb teljesítményű akkumulátorokra vonatkozik majd, de amiről most beszélünk, az pont ez a „radar alatti” rész. Ez borzasztó károkat tud okozni, ha például az erdő szélére kerül.

A jó hír az, hogy időnként vannak olyan akciók, amikor például a régi mobiltelefont vissza lehet vinni, és cserébe az ember árengedményt kap az új telefonra. Nyilván azért is megéri visszavenni ezeket az eszközöket, mert olyan alapanyagok vannak bennük – arany, ezüst, és az akkumulátorban lévő anyagok –, amelyeket érdemes újra feldolgozni. Van egyébként Magyarországon olyan magyar tulajdonú vállalat, amelyik ezzel foglalkozik, vagy tervezi, hogy foglalkozni fog. De az ügy jelenleg nincs megoldva.

Én azt gondolom, hogy ezzel nekünk is foglalkoznunk kell majd, és a politikának nyilván még inkább. Egy jól működő betétdíjas rendszer például döntően tudná kezelni ezt a kérdést. De ma ilyen nem működik Magyarországon, úgyhogy ezt valószínűleg át kéne gondolni.

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.