Tölts Velem #12 – A nyerő ember

2024 elején indult útjára a Tölts Velem riportsorozat, amelyben hétköznapi, elektromos autókat használó emberekkel kezdtem el beszélgetni töltés közben. A cél az volt, hogy az elektromos autózás iránt érdeklődő, de alapvetően bizonytalan emberek olyan, már villanyautót használó társaiktól származó tapasztalatokból jussanak közvetlen és hiteles információkhoz, akikhez a személyiségük, munkájuk, társadalmi státuszuk, vagy a választott autójuk alapján könnyen tudnak kapcsolódni. Egyszerűbben arról van szó, hogy ne csak mi itt a szerkesztőségben mantrázzuk a tapasztalatainkat.

A műsor gyorsan támogatóra talált a VOLTIE Kft. személyében, így annak alapítójával, Binder Tamással is beszélgettem egy jót márciusban, a negyedik adásban.

Az adást követően fogalmazódott meg bennünk egy nyereményjáték gondolata, ahol fali töltőt lehet nyerni egy, az otthoni okos-, vagy napelemes rendszerbe integrálható kiegészítővel együtt. A cég az eszközöket, jómagam pedig az erőforrásomat adom a játékhoz azzal, hogy szakszerűen feltelepítem azt a leendő nyertesnek. A játékban való részvétel egyik feltétele a műsorban való szereplés volt, így számomra is izgalmas kalandnak ígérkezett az interjú, hiszen nem tudtam, hogy pontosan kivel fogok beszélgetni.

Binder Tamás a VOLTIE feltalálója és vezetője a nyertessel, Kollmann Tiborral a telepítést követően. fotó: Zvara Szabolcs

Mostanra kijelenthetem, hogy a töltő remek helyre került. Szeptember elején fel is telepítettük, így a legfrissebb adásban ti is megismerhetitek Kollmann Tibort, aki egy ötvenes éveiben járó rendkívül szimpatikus mérnökember és egy német elektronikai cégnél dolgozik több mint 10 éve.

Tibor elsősorban azért regisztrált a játékra, mert elmondása szerint a VOLTIE okos funkcióit, a napelemes rendszerbe való integrálhatóságot és a dinamikus teljesítménymegosztást nagyon vonzónak találta.

A telepítés kihívásoktól mentesen zajlott. Tibor és felesége két elektromos autót használ, így a házukban lévő privát beállóban már oszlopra helyezve fogadott minket egy működő töltő. Szerencsére ezt profik telepítették, így megfelelő keresztmetszetű kábel és szabvány szerinti védelmek vártak bennünket a helyszínen.

Nyertesünk éppen töltött, amikor megérkeztünk az ominózus napon.

A térkő láttán azért összerándult a szemöldököm, de Tibor biztosított róla, hogy a homokágy alatt vastag betonréteg húzódik, így bátran használhatunk hosszabb alapcsavarokat az új töltőhöz, ami a lecserélt töltőnél egyrészt nehezebb, másrészt lényegesen magasabban van a súlypontja.

Első körben megszakítottuk az áramot és szétbontottuk a régi töltőt, hogy hozzáférjünk a betáphoz, amit ki kellett kötnünk. Ezt követően leszereltük a töltőt. A betáp kábel hosszát látva úgy döntöttünk, hogy nem vágjuk vissza az egész oszlopot, csak leflexeljük a tetejéről azt a tartót, amire a töltő fel lett szerelve. Ezzel egyrészt időt nyertünk, másrészt nem kellett térkövet felszedni, hiszen az eredeti töltő oszlopa nem a térkövekbe, hanem az alatta található betonba van rögzítve, így teljesen lebontani csak a körülötte található térkövekkel együtt lehetett volna.

A következő lépésben levágtam a régi érvéghüvelyeket, hiszen az 5×6-os vezetéket csak úgy tudtam meghosszabbítani, hogy egy dobozban összekötöttem az új kábellel. Tekintve, hogy ehhez leágazó kapcsokat használtam, hosszabb érvéghüvelyekre volt szükség.

A kötődoboz felszerelését követően a VOLTIE oszlopot egyszerűen ráhúztuk a meglévő oszlopra, majd alapcsavarokkal rögzítettük. Az oszlop vízszintbe állítását követően feltettük a töltőt, majd bekötöttük és következhetett is a tesztelés, egy a VOLTIE saját fejlesztésű töltő teszterével, amely olyan villanyszerelőknek készült, akik – bár elektromos autó töltőket telepítenek – nem rendelkeznek saját villanyautóval. A berendezés képes dióda hibát érzékelni, de a földelésszakadás és az áram-védőkapcsoló működése is tesztelhető vele.

Természetesen a telepítést követően takarítás, pakolás és éles teszt következett. Tekintve, hogy Tibor 100 százalékra töltötte az autóját éjszaka, így az én autómmal próbáltuk ki a töltő működését.

Amíg jómagam a szerszámokkal foglalatoskodtam, Tamás lépésről-lépésre végigvezette Tibort a VOLTIE applikáció rejtelmein. Beállították az áramerősséget, feltanították az RFID kulcsokat és regisztrálták a töltőt a garanciához, illetve a távoli frissítéshez, majd a rozsdamentes acél oszlop letakarítása után következett a hivatalos gratuláció, amelyről már felvétel is készült.

Végül Tiborral le tudtam ülni egy kicsit beszélgetni

Tibor és felesége 7 éve építették a házukat, amire azonnal felkerült egy egyfázisú 3 kW-os napelemes rendszer. Különösebb oka nem volt, pusztán kísérleteztek vele, hogy mennyire válik be. Tekintve, hogy a dolog működött a rendszer folyamatosan bővítésre került és 2020 elején meg is vették az első elektromos autójukat, egy 52-es ZOE-t városi futkosásra. Bár Tibor pozíciójához jár a céges autó, gyorsan eljött az az élethelyzet, hogy – bár az ZOE-t elsősorban a feleségének vették – amikor csak tehette, ő is mindenhová azzal járt. Igen, a céges autó ellenére.

Hogy miért? Az otthoni töltés egyszerűsége, a gyorsulás, a hangtalan suhanás, a nyomaték és a megmosolyogtató vezetési élmény őt is lenyűgözte. A legfontosabb elvárások a választott autóval szemben a méret, a könnyű budapesti közlekedés, valamint a családi lokációk miatti 250 km-es utazások téli- és nyári körülmények közötti megugrása volt. A ZOE pedig tudta ezt. Sőt még mindig tudja! Mindez annyira meggyőző volt, hogy amikor az elsődleges autójukat cserélték le, nem is volt kérdés, hogy ahelyett is elektromost választanak.

A ZOE használata alapján Tibor gyorsan kiszámolta, hogy mennyi energiára lesz szüksége, így a 3 kW-os rendszert lecserélte egy 3 fázisú 7 kW-osra, valamint a 3×16 Amperes betápot 3X32 Amperre bővítette, amivel egyidejűleg az első fix töltő is felkerült a parkolóba.

Másfél évvel később megérkezett a Skoda Enyaq, amivel egyidejűleg a kertben lévő hátsó épület tetejére is felkerült egy 4 kW-os rendszer egy szintén 3 fázisú inverterrel. Az így összesen 11kW-os rendszer már kényelmesen megtermeli a két autó által megtett éves 55.000 km-hez szükséges áramot, valamint a teljes ház energiaszükségletét.

A Skodával egyébként folyamatosan járják Európát, aminek elsődleges oka, hogy a gyermekeik külföldön tanulnak. Ennek köszönhetően június végén minden gond nélkül megjárták Hollandiát, majd Svédországot is, ahonnan a beszélgetésünket megelőző két héttel korábban tértek vissza, így különösen frissek voltak az utazási élmények. Tibor – ahogyan azt egy internetes posztban is kifejtette az utazást követően – nekem is elmondta, hogy 1150 km-t tett meg Trelleborgból hazáig úgy, hogy reggel világosban indult és még aznap este szintén világosban érkezett meg Budapestre. Az átlagsebessége nem érte el a 100 km-t, így személyes meggyőződése, hogy a folyamatos 110-120-130-as hosszú távú autópálya tempót egészen nyugodtan el lehet felejteni egy hosszabb utazáson. Ilyen értelemben nincs különbség egy hagyományos meghajtású autó és egy elektromos között. Az átlagfogyasztása 18,7 kWh volt.

Saját számításait, tapasztalatait alapul véve már évekkel ezelőtt egyértelművé vált számára, hogy átbillent a mérleg az elektromosok felé. A hidrogén bonyolultsága és drágasága, az e-üzemanyaggal kapcsolatos, mostanában a sajtóban is taglalt fejlesztési költségek és infrastrukturális akadályok miatt a személyautós közlekedésben egyáltalán nem lát valódi alternatívát az elektromos hajtással szemben.

A Skodával tökéletesen meg van elégedve. Az autó 3 éves múlt, de már 145.000 km van benne. Eddig egyszer volt szervizben, ami a két évente kötelező átnézésről szólt. Komolyabb baja soha nem volt az autóval, sőt, az akkumulátor is tökéletes állapotban van, ami valljuk be elég meggyőző. A kényelme, a megbízhatósága és a felszereltsége olyan mértékben rabul ejtette, hogy egyelőre nem cserélné le másra. Egyetlen dolgot képtelen megbocsájtani az ENYAQ-nak. Mégpedig az akkumulátor temperálásának hiányát, amit sajnos még szoftverfrissítéssel sem fog megkapni. Mindez persze nem jelent igazi gondot, de a téli hosszabb utazásoknál azért az autópályázáskor lehűlt akkumulátort nem tudja 110-117 kW-nál gyorsabban tölteni a DC oszlopokon, ami komoly kontraszt a nyári, közel 180 kW-os csúcsteljesítményhez képest. Mindez persze csak apró kötekedés részéről, különösen annak tekintetében, hogy az ENYAQ-nak a gyári adatok szerint még megközelítőleg sem kellene tudnia ezt az értéket, hiszen a katalógus szerint legfeljebb 135 kW-al kellene töltenie. Ennyit arról, hogy nem fejlődnek a villanyautók. Valószínűleg egy jól irányzott szoftverfrissítésnek köszönhető az amúgy pozitív ügyfélélményt nyújtó „galiba”.

Tibor szerint tehát nem kell tartani az elektromos autótól. Aki teheti próbálja ki minél hamarabb és kövesse a példáját. Az első elektromos autóját úgy vette meg, hogy előtte mindössze 30 percet ült villanyautóban, de ma már el sem gondolkodik azon, hogy visszaülne-e egy hagyományos autóba. A kétkedőknek pedig azt üzeni, hogy bátran számoljanak, kalkuláljanak és ne üljenek fel a tévhiteknek. Higgyenek a saját szemüknek és azoknak a villanyautósoknak, akik saját tapasztalatból beszélnek!

A Tiborral készült teljes adást itt lehet megnézni:

Zvara Szabolcs

Hiszek abban, hogy a legkisebb tettnek is lehet óriási hatása ezért villanyautót használok, amit napelemről töltök. Igyekszem a háztartást műanyagmentesíteni, a hulladékot szelektíven gyűjteni, az elhasznált dolgokat újra felhasználni és amit lehet a saját kertben megtermelni. Jó érzés tudni, hogy ez nem csak nekem számít, ezért csatlakoztam a Villanyautósok.hu csapatához.