Kínában már megkezdődhetett a szénfelhasználás tetőzése

Az utóbbi időben többen is aggodalmukat fejezték ki a cikkeim kapcsán, miszerint hiába ér el Európa látványos sikereket a zöld átállásban, ha közben Kínában szakadatlanul növekszik a szénfelhasználás és rengeteg új szénerőművet építenek.

Ezek az aggodalmak azonban hiányos információkon és félreértéseken alapulnak, miközben valószínű, hogy már megkezdődött, vagy hamarosan megkezdődik az ország szénfelhasználásának tetőzése.

A globális szénfelhasználás kb. 55 százalékáért Kína a felelős, melynek bő 60%-át – azaz a teljes globális felhasználás harmadát – az erőműveik fogyasztása adja. Ebből már jól látszik, hogy a kínai villamosenergia-termelés alakulása nemcsak lokálisan, hanem globálisan is komoly hatással van a szén iránti keresletre. Ilyen szempontból tehát indokolt a szektorra irányuló kiemelt figyelem, ám nem minden az, aminek látszik.

Kezdjük talán azzal, hogy amióta a világ legnépesebb országa 2001-ben belépett a WTO-ba – és ezáltal megnyílt számára a világpiac –, az ipari termelésük és az energiafogyasztásuk őrült növekedésbe kezdett, lásd az alábbi ábrát.

Érdemes azonban leszögeznünk, hogy nincs végtelen kereslet a Kínában gyártott termékek iránt, sőt egyre több ország kezdte el bezárni a kapuit előttük. Bár a világ fogyasztása is folyamatosan növekszik, valamilyen szinten azért mégis behatárolt, hogy évente mennyi autóra, cipőre vagy mosógépre van szükség, a kínai ipar azonban ezt jócskán meghaladó mértékben növekedett. Hogyan lehetséges ez?

Egyrészt úgy, hogy üresen álló lakások tízmillióit építették fel, másrészt pedig úgy, hogy a feldolgozóiparuk világpiaci részesedését a többi ország rovására növelték – sokszor nem túl tisztességes eszközökkel.

Vegyük például az acélgyártást, ami az ezredforduló óta világszinten megduplázódott, Kínában azonban majdnem a nyolcszorosára nőtt, ennek eredményeként pedig az Egyesült Államokban, Japánban és Európában visszaesett a termelés.

Mihez kellett Kínának ennyi acél? Az építkezésekhez és az olyan iparcikkek gyártásának és exportjának felfuttatásához, mint például az autók.

Hogy mi történt ez utóbbiak piacán, azt jól szemlélteti az alábbi ábra. 2007-hez, vagyis a nagy pénzügyi válság előtti utolsó évhez képest 2022-ig a világ autógyártása 16%-kal növekedett, a kínai autógyártás azonban a triplájára nőtt, így a Kínán kívüli országok összességében 10%-os csökkenést szenvedtek el. És 2022 óta még tovább romlott a nyugati gyártók helyzete.

Kép: Quest Trend magazine

Az ingatlanlufi azonban leeresztett, de a piacrablás sem folytatódhat bármeddig. A kínai feldolgozóipar világpiaci részesedése egy ponton el fogja érni a lokális maximumát, onnantól kezdve jóval behatároltabb lesz a növekedési potenciálja. Ez a pont pedig már közel lehet – nem véletlenül kongatják olyan sokan a vészharangot a túlkapacitások kiépülése miatt.

Mindezek fényében én arra számítok, hogy a korábban megfigyelt őrült növekedés az energiafelhasználásban meg fog szelídülni. Persze léteznek olyan jövőbeli szcenáriók is, amelyekben a lassulás nem következik be, ezek megvalósulására azonban kisebb esélyt látok.

De nemcsak én várok visszafogottabb növekedést, hanem például a Nemzetközi Energiaügynökség is. Bár azt is meg kell jegyeznünk, hogy az ő előrejelzéseik híresen megbízhatatlanok, ezért az alábbi grafikon inkább csak iránymutatás.

Kép: IEA – World Energy Outlook 2023

Ha a mérleg egyik serpenyőjében egy lassuló ipari termelés található, akkor a másik serpenyőbe a megújuló energia robbanásszerű növekedése kerül.

Az már szinte köztudott, hogy Kína 2023-ban több napelemet telepített, mint a világ többi része együttesen, de a szélenergiás kapacitásai is 66%-kal nőttek az előző évhez képest. A Nemzetközi Energiaügynökség egyik jelentése szerint 2025-2026-ban a megújulók növekedése képes lesz majd fedezni az energiafelhasználás növekedését. Megjegyzik azonban azt is, hogy az időjárás, például az elmúlt években megfigyelt aszályok miatti csökkenő vízenergia, egyes években a kínai széntüzelésű energiatermelés növekedését okozhatja.

Fontos kiemelni, hogy az ország csak most jutott el arra a szintre, amikor már elegendő napelem-, szélturbina- és akkumulátorgyártó kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy képes legyen érdemi mennyiségű fosszilis energiát kiváltani. Ez a fundamentum korábban hiányzott, ezért egészen mostanáig dőreség lett volna zöld fordulatot várni.

Már Kína széniparának érdekvédelmi szövetsége is arra számít, hogy megkezdődött a tetőzés.

Mint azt Zhang Hong, a szervezet egyik vezető tisztségviselője egy rendezvényen elmondta: „A szén iránti kereslet elérte a tetőzés időszakát, de a szén alapvető szerepe Kína energiaellátásának biztonságában rövid távon nehezen változtatható meg. A szén elsődleges energiahordozóként és az energiabiztonság garantálásának tartalékaként betöltött szerepe változatlan marad, még akkor is, ha a kereslet közel áll a csúcspont eléréséhez.” Magyarul, a gyors növekedés időszakának vége, de azért látványos csökkenésre egyelőre még ne számítsunk.

Sőt, vannak olyan előrejelzések is, amelyek néhány évig még enyhe növekedésre számítanak, mielőtt átfordulna csökkenésbe a szénfelhasználás. Ez a bizonytalanság nem is csoda, hiszen nehéz dolog évre pontosan megjósolni a csúcsot. A jelek azonban egy irányba mutatnak: az alábbi ábrán látható meredek növekedési periódusnak nagy valószínűséggel vége.

De akkor miért épül még mindig rengeteg új szénerőmű az országban?

Ennek valóban rossz az optikája, de a látszat csalóka.

Az elmúlt években a nagyobb hőhullámok idején gyakran szűkösnek bizonyultak az erőművi kapacitás a megugró áramfogyasztás kielégítésére. A helyzetet csak tovább rontja, hogy ezek a hőhullámok általában szárazsággal járnak együtt, amikor a vízerőművek termelése is korlátozott.

Az ilyen csúcsigényeket itt Európában tartalék gázerőművek segítségével elégítjük ki, Kínában azonban erre is inkább szenet használnak. Az új szénerőművek tehát alapvetően tartalékkapacitások lesznek az extrém hálózati terhelések idejére. A hatóságok is arra számítanak, hogy ezeknek az egységeknek alacsonyabb lesz a kihasználtságuk, ezért sok esetben a kapacitásaik után fognak rendelkezésre állási díjat kapni, hogy megtérüljön az építésük.

A kínai gazdaság előtt álló kihívásokról ebben és ebben a cikkünkben írtunk bővebben, míg a megújuló energia terén elért eredményeikről itt és itt számoltunk be.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.