PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9oeXVuZGFpLmh1L21vZGVsbGVrL3VqLWtvbmEtZWxlY3RyaWMvIiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL2h5dW5kYWkuaHUvbW9kZWxsZWsvdWota29uYS1lbGVjdHJpYy8nLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA0L2h5dS1lZ3llYi1vbmxpbmUtZXZ6b2xkYXV0b2phYmFubmVyLTYwMHg1MDBweC5qcGciIG1lZGlhPSIobWF4LXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA0L2h5dS1lZ3llYi1vbmxpbmUtZXZ6b2xkYXV0b2phYmFubmVyLTE5NDB4NTAwcHguanBnIiBtZWRpYT0iKG1pbi13aWR0aDogNzAwcHgpIj48aW1nIHNyYz0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNC8wNC9oeXUtZWd5ZWItb25saW5lLWV2em9sZGF1dG9qYWJhbm5lci0xOTQweDUwMHB4LmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+
auto
2024. 04. 20. szombat

Napelemek és akkumulátorok – ezért akar Kína a zöld átállás élharcosa lenni

energia

Kína már most annyi napelemgyárral rendelkezik, hogy az egész világ szükségleteit kielégíthetné, és elegendő autógyárat épített ahhoz, hogy minden Kínában, Európában és az Egyesült Államokban eladott autó náluk készülhessen – írja Keith Bradsher, a New York Times pekingi irodavezetője a „Több félvezető, kevesebb ház: Kína új gazdasági terve” címet viselő cikkében.

A téma egyes részleteit már mi is feldolgoztuk. Így például beszámoltunk arról, hogy a globális napelemgyártási kapacitások – elsősorban Kínának köszönhetően – 1 terawatt fölé emelkedtek, ami triplája a jelenlegi keresletnek, ennek köszönhetően a napelemek ára egyetlen év alatt a felére zuhant.

Arról is írtunk, hogy a kínai akkumulátorgyártásban jelentős túlkapacitások épültek ki, ami az akkumulátorárak csökkenéséhez vezetett, ráadásul 2027-ig annyi új gyár készül belépni a piacra, amelyek együttesen már az ország szükségletének négyszeresét is képesek lennének fedezni.

És arról is írtunk nemrégiben, hogy kínai autók árasztják el a világot, mivel az autógyártás területén is túlkapacitások épültek ki, melyek termelését a hazai piac már nem tudja felszívni.

Bár erről még nem született cikkünk, de érdemes megemlíteni, hogy a szélturbinák, az elektrolizálók és a hőszivattyúk területén is hasonló tendenciák figyelhetőek meg.

A zöld technológiák mellett azonban van egy másik szektor, ahol már jóval korábban kialakult a túltermelés. Szakértői becslések szerint Kínában 65-80 millió üresen álló lakás található, He Keng, a statisztikai hivatal korábbi vezető helyettese azonban úgy véli, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, és annyi lakás áll üresen, amit az ország 1,4 milliárd lakosa sem tudna megtölteni. Hogy mi lehet a valós szám, azt persze nem tudjuk, de a kínai szellemvárosokról már mindenki hallott, és azt is látjuk, hogy az ingatlanszektor komoly bajban van.

De hogyan függenek össze az üresen álló lakások a napelemek és az akkumulátorok túltermelésével, és milyen következményekkel járhat mindez ránk nézve?

Kínai szellemvárosok

Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, először a kultúrát kell megértenünk. A kínai háztartások hagyományosan keveset költenek, és igyekeznek minél több megtakarítást felhalmozni – nem meglepő ez egy olyan országban, ahol alig létezik európai értelemben vett szociális háló. Ezeknek a megtakarításoknak a túlnyomó része olyan biztonságosnak tartott eszközökben pihen, mint a bankbetét, vagy az ingatlan. Az utóbbi különösen népszerű formája a lakossági befektetéseknek, mivel a közvélekedés szerint a lakások ára csak felfelé tud menni (hiszen az emberek mást nem láttak az életük során, és egyébként is arra számítanak, hogy az állam úgysem hagyja majd, hogy essenek az árak), ráadásul az egyéb pénzügyi befektetési lehetőségek meglehetősen korlátozottak, így a kínai középosztály tagjai nemcsak lakhatás céljából, hanem befektetésként is ingatlanokat vásárolnak, hogy megőrizzék, illetve növeljék vagyonuk értékét. Egyes adatok szerint a városi háztartások 20%-a rendelkezik egynél több lakással, ám ezeket a befektetési célból vásárolt lakásokat gyakran ki sem adják, olykor pedig be sem fejezik, mert menet közben becsődöl a kivitelező. A lakatlan épületek pedig lassan szétrohadnak.

Az új lakások építésére természetesen létezik valós igény is, hiszen rengetegen költöztek a partmenti városokba, a spekuláció azonban túlfűtötte a piacot. A kereslet felfutása ráadásul nem volt ellenére sem a központi kormánynak, sem a tartományi vezetőknek, mivel az építkezések pörgették a GDP-t, a tartományok pedig komoly bevételre tettek szert az építési telkek értékesítéséből, így kedvezményes hitelek formájában még tovább is fűtötték a piacot. A kulturális faktor, az állami stimulus és a spekuláció együttes hatása miatt az ingatlanárak gyorsan emelkedtek, ami a kínai középosztály gazdagodásával párhuzamosan még több befektetést vonzott, mígnem ez az öngerjesztő folyamat egy masszív piramisjátékká nem vált. A fák azonban nem nőnek az égig, ahogyan a tőzsdei mondás tartja, így végül ez a buborék is kipukkadt, vagy pontosabban szólva elkezdett ereszteni. A témáról bővebben lehet olvasni ebben a cikkben.

A gond azonban az, hogy mostanra már az ingatlanszektor adja a kínai GDP 25 százalékát, és a gazdasági növekedés jelentős részéért felelős. Ha itt bajok vannak, akkor az egész gazdaság le fog lassulni, vagy akár recesszióba is süllyedhet. Egy ilyen kimenetel elfogadhatatlan lenne a politikusok számára, akiknek a pozíciója erősen függ a (végtelen) gazdasági növekedés fenntartásától.

A kormány persze megtehetné, hogy mint eddig minden alkalommal, most is pénzt pumpál a gyengélkedő szektorba, és tovább fújja a lufit. Ezzel a „megoldással” azonban csak azt érnék el, hogy később még nagyobb erővel szakadna a nyakukba a probléma. De van itt egy másik komoly gond is: az üresen álló lakások építése nem túl produktív módja a GDP növelésének. Persze papíron növelik a bruttó nemzeti összterméket, de valójában sem a lakosság jólétéhez, sem a gazdaság versenyképességéhez nem járulnak hozzá sokkal.

Van egy harmadik probléma is, ami inkább csak minket zavar, mégpedig az, hogy az építőipar rendkívül környezetszennyező ágazat. Az acél- és a cementgyártás nagy kibocsátással jár, és mivel a kínai ingatlanszektor már globálisan is szabad szemmel látható mérettel rendelkezik (a kínai kibocsátás ötödéért felelős), tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a klímaváltozás egy nem elhanyagolható részéért a kínai kisbefektetők ingatlanspekulációja a felelős. Érdemes tehát árnyalni azt az önostorozó állítást, amely szerint Kína azért szennyez annyit, amennyit, mert a nyugat oda szervezte ki a gyártását.

Kína új növekedési modellje

Nem tudhatjuk, hogy ezek a megfontolások vezérelték-e Xi Jinping elnököt, amikor a gazdaságpolitikai irányváltás mellett döntött, de az most már jól látszik, hogy a kedvezményes hiteleket az ingatlanszektorból a feldolgozóiparba, azon belül is az olyan fejlettebb technológiákat jelentő ágazatokba csatornázták át, mint amilyen a félvezetők, a napelemek, az akkumulátorok, vagy az elektromos autók gyártása. A nagy átalakulás már a COVID évei alatt megkezdődött.

A világjárvány előtt a kínai bankok évente több mint 700 milliárd dollárral növelték az ingatlanhitelezést. A szeptemberig tartó 12 hónapban viszont az ingatlanhitelek teljes állománya enyhén csökkent. A bankok kevesebb kölcsönt adtak a fejlesztőknek, a háztartások pedig régi jelzáloghiteleket törlesztettek, miközben kevesebb újat vettek fel. Ehhez képest az iparvállalatoknak nyújtott nettó hitelezés növekedése a 2019 első kilenc hónapjában regisztrált 63 milliárd dollárról az idei év első kilenc hónapjában 680 milliárd dollárra ugrott – írja a New York Times.

A kék görbe az ingatlanhitelezés, a sárga a feldolgozóipari hitelezés volumenének változását mutatja, éves bázison. Forrás: Atlantic Council

Hogyan realizálódott a hitelezésben megfigyelhető fordulat? Az energiafogyasztás sokat elárul egy gazdaság állapotáról. Az elmúlt hónapokban számos elemző temette a kínai növekedést az ingatlanszektor gyengélkedése miatt, azonban ha az áramfelhasználási adatokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az év első 9 hónapjában 5,6%-kal növekedett a villamosenergia-felhasználás. Egy gyengélkedő gazdaság aligha így nézne ki.

Nagyon érdekes látni azt is, hogy a feldolgozóipar egyes ágazatainak energiaigénye hogyan alakul. Októberben az építőiparhoz kapcsolódó iparágak fogyasztása néhány százalékkal csökkent, miközben az elektromos autók gyártására 28%-kal, napelemek gyártására pedig 63%-kal több villamos energiát használnak fel, mint egy évvel korábban, de a félvezető ipar is komoly növekedést mutat.

Az áramfogyasztás és az ipari termelés viszonylag jól korrelál egymással, ezért a fenti adatok alapján úgy tűnik, hogy a kínai gazdasági növekedés egyik motorjává mostanra a zöld technológiák léptek elő.

A Centre for Research on Energy and Clean Air nevű agytröszt jóvoltából a konkrét termelési adatokra is nyerhetünk némi rálátást.

A kép kattintásra nagyobb lesz.  A bal felső grafikon az akkumulátorok gyártását mutatja GWh-ban (lila: LFP, türkiz: NMC, zöld: összesen). A jobb felső grafikon a napelemcellák gyártását ábrázolja GW-ban (gördülő 12 havi mennyiség). A bal alsó grafikonon a lila görbe az elektromos autók gyártását adja meg (millió darab, gördülő 12 havi mennyiség). A jobb alsó grafikonon a sárga szín az elektromos autók (BEV+PHEV) piaci részesedésének 3 havi átlagát mutatja meg, a lila pedig azt, hogy az elmúlt 10 évben összesen eladott autók mekkora hányada volt elektromos.

Mint az ábrán látható, a zöld technológiát képviselő iparcikkek gyártása exponenciális gyorsasággal fut fel, ez azonban egy komoly kihívást hordoz magában. A világban csak egy bizonyos mennyiségű napelemre, és akkumulátorra van szükség, igaz, ha alacsonyabb az ár, ez a mennyiség nő, de a keresletnek mindenképpen vannak korlátai. Az ingatlanok esetén még sokan hitték azt, hogy érdemes üresen álló lakásokat felhalmozni, mert úgyis lesz majd egy nagyobb bolond, aki drágábban fogja megvenni, az iparcikkek esetében azonban nyilvánvalóan értelmetlen lenne raktárra termelni, hiszen a technológiai avulás miatt ezeknek az értéke folyamatosan csökken. Csak annyi terméket érdemes gyártani, amennyit rövid időn belül el is lehet adni.

Az új gyárak cégtábláin szinte még meg sem száradt a festék, de máris túltermeléssel kell szembenéznie az érintett iparágak egy részének, ami felveti azt a kérdést, hogy Kína középtávon hogyan fogja tudni fenntartani a növekedését. Ezzel a problémával jelen cikkemben nem kívánok foglalkozni, a témában a Money and Macro YouTube-csatorna videóját tudom ajánlani.

Arról viszont mindenképpen érdemes pár szót ejtenünk, hogy mi lehet a sorsa a napelem-, akkumulátor- és elektromosautó-gyáraknak. Persze amikor a lehetséges jövőről beszélünk, óhatatlanul spekulatív terepre tévedünk, amit érdemes szem előtt tartani.

Bizonyára rengeteg csőd és konszolidáció fog történni a túlkapacitásokkal érintett szektorokban, azonban komoly esélyt látok arra is, hogy a kormány igyekszik majd minél nagyobb mértékben megsegíteni a zöldipart. Ehhez növelnie kell a keresletet a termékeik iránt, melynek egyik kézenfekvő módja az export. Ha olcsó kínai napelemek és elektromos autók árasztják el a világot, az kétségkívül jót fog tenni a kínai iparnak – és komoly kihívást jelent a tengerentúli gyártók számára. Mindazonáltal a kevésbé iparosodott fejlődő országok jól is járhatnak a dömpinggel.

Talán ennél is fontosabb lehet a belső kereslet felpumpálása, mivel a világ legnagyobb piaca otthon található. Ha Kína erőltetett ütemben állna át megújuló energiára és elektromos járművekre, az rengeteg megrendelést jelentene a zöldipar számára, a GDP pedig pöröghetne tovább – ezúttal valóban produktív módon.

Ha ez így fog történni, akkor nagyon valószínű, hogy Kína még Európa előtt vezeti ki a belső égésű motoros autókat a saját piacáról, jóval 2035 előtt. Még az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy a már meglévő, kb 300 milliós, benzint használó autóflottáját is elkezdi lecserélni, pl. valamiféle roncsprémium bevezetésével, hiszen így még több akkumulátort és elektromos autót lehetne eladni.

Azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy többről van itt szó, mint a hazai ipar támogatása, Kína ugyanis jelenleg behozatalra szorul fosszilis energiahordozókból, az országnak ezért komoly gazdasági és geostratégiai érdeke fűződik a zöld átállás minél gyorsabb megvalósításához. Ha pedig még exportálni is tudná a saját modelljét, akkor nem egyszerűen csak a függőségtől szabadulna meg, hanem az energetikához kapcsolódó globális értéklánc domináns szereplőjévé léphetne elő. Úgy gondolom, ez egy elég erős motivációs tényező Peking számára.

Mindezek fényében én reálisnak tartom, hogy a fent felvázolt szcenárió valamilyen formában meg fog valósulni. Hogy ez tényleg így lesz-e, és ha igen, milyen következményekkel fog járni a világ többi része számára, az a következő évek egyik igen izgalmas kérdése lesz.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.