Újabb könnyű E-TAP

Nehéz olyan valamit csinálni, ami mindenkinek egyformán jó. A KIA és az E-ON azt szeretné, ha mindenki látná, hogy mennyire nagyszerű autó a Soul EV (egyébként az) és milyen szuper a villámtöltő hálózat, ezért gondmentes túrát szeretne. A Totalcar főszerkesztője azt szeretné, ha minél többen kattintanának és követnék a fiúkat, ezért némi szívást akar látni. Az olvasó ennél több szenvedésre, vérre és verejtékre vágyik, legszívesebben út szélén lerobbant, kockára fagyott Zoliról és Dávidról szeretne szaftos sztorikat és fotókat látni. A villanyautósok ezalatt abban reménykednek, hogy valaki bemutatja végre, hogy villanyautóval is ki lehet mozdulni a városból.

De ez utóbbi sem ilyen egyszerű. Ha a cikksorozatból az jön le, hogy úgy mennek keresztül az országon, mint kés a vajon, akkor az emobilitás előmozdítására kijelölt emberek (akik maguk a legritkább esetben használnak elektromos autót, így az elektromos autózással kapcsolatos problémákat sem értik) könnyen azt az üzenetet kapják, hogy nincs itt semmi probléma, az ország rendben bejárható, hátra lehet dőlni. És egyébként is, a gyenge értékesítési mutatókért is csak a fránya autóvásárlók a felelősek, mert ilyen jól bejárható országban sem választják ezeket az autókat. A városok közti villanyautós közlekedés az ország egy kisebb részében ugyan tényleg nem gond, a legtöbb helyen még mindig kínszenvedés. Úgy kellene tehát bemutatni a villanyautózás életképességét, hogy közben rávilágítunk az infrastruktúra hiányosságaira. Nem könnyű feladat, de még nem vesztettük el a reményt, hogy a Totalcarnak sikerül.

Csak ehhez ki kellene mozdulni Budapest környékéről, és el kellene felejteni a piros logós áramszolgáltatót. A tegnapi könnyű e-tap után ma megint csak nem kellett megerőltessék magukat. Ceglédről Budapestre (75 km), Budapestről Pápára (kb. 170 km), majd onnan Győrbe (50 km) kellett eljussanak, miközben Budapesten leszállítanak néhány rekesz perecet tízóraira. Ez kevesebb, mint 300 km, amit ideális esetben akár egyetlen töltéssel is meg lehetne tenni.

A gyakorlott villanyautósok a mai etap láttán csak a fejüket fogják, mert ez az út a TC csapatnak a szükségesnél kétszer tovább, nagyjából 12 órán át tartott. Erre bárki mondhatja (joggal), hogy egy hagyományos autóval ez kb. 4 óra, de ha a perecszállítást és egy kényelmes ebédet is beleveszünk, akkor sem több, mint 5. Persze, értjük mi, hogy itt a show kell és a szenvedés, de ez inkább csak nekünk fáj.

Miért is?

A bemutató Kia kényelmesen el kell, hogy menjen 130-140 km-t ebben az időben, így Ceglédről Budapesten keresztül egészen a tatabányai villámtöltőig (kb. 135 km) lehetett volna menni az éjszaka összeszedett töltéssel. Ehelyett az Alkotmány utcai villámtöltőn lógva ment a drága idő. Tatabányáról Pápa max 110 km, így egy 20-25 perces töltéssel simán elérhető lett volna a cél. Ehelyett bementek Győrbe tölteni, ami az áramszolgáltató reklámját leszámítva teljesen feleslegesnek tűnik (tény, hogy első nekifutásra én is beiktattam volna egy ottani megállót, de a GPS-be beütve azonnal kibukott, hogy Tatabánya és Pápa közt csak 110 km a távolság). Pápáról Győr kb. 10-15 perc pápai villámtöltés után elérhető, így ott már tényleg nem kellett sokáig időzzenek. Ez tokkal vonóval és ebéddel sincs 6 óra.

De ne legyünk ennyire negatívak…

Minden kritikánk ellenére nagyon hasznos ez a túra. Kiderült például, hogy vannak olyan szállodák, amelyek felszereltek már konnektort villanyautósoknak, sőt külön parkolót is kijelöltek a töltéshez, de erről még a saját honlapjukon sem tájékoztatják a vendégeiket. Honnan kellene nekem villanyautósnak tudnom, hogy egy adott településen őket kellene választanom? De hogy a probléma rendszer szintű, azt az jelzi a legjobban, hogy a szállodát üzemeltető lánc központjába írt, a töltési lehetőséget nyújtó szállodák iránt érdeklődő levelünkre egy meglehetősen nyers, lepattintó választ kaptunk a lánc általános igazgatójától. Ennek így nem sok értelme van: kár azért pénzt költeni a töltési lehetőség kialakítására, ha senkinek még csak esélye sincs tudni róla.

Rávilágított a ma reggeli indulás arra is, hogy milyen nagy kitolás az autókhoz jellemzően mellékelt 10A-es otthoni töltő. Az ugyanis annyira lassú, hogy a Kia Soul EV egész éjszaka töltve is csak 96%-ra tudta feltornászni a töltöttséget. Egy modern elektromos hálózatról egy hagyományos konnektoron keresztül maximum 16A-en vételezhető az áram. Ebből ezek a töltők 10A-t használnak ki, miközben egy fillérrel sem kerülne többe, ha 16A-t tudnának. A különbség a kettő között mindössze annyi, hogy míg a 16A-essel a KIA kb. 8-9 óra alatt feltölthető, addig 10A-en inkább a 12-13 óra lesz a szintidő. Ha valaki későn üres akkuval ér haza és reggel korán indulna tovább hosszú útra, akkor ez gond. Persze értem én ezt is: valahogy el kell adni a külön megvehető 16A-es otthoni fali töltőket is… Ha az autó saját töltője is tudná ugyanezt (netán állítható módon), akkor ki akarna még 300-400 ezer forintot fizetni egy ilyen eszközért?

De ma még nincs vége a tanulságoknak. Miután Zoliék eltöltöttek egy csomó időt Győr egyébként gyönyörű belvárosában, hogy egy mélygarázsban feltöltsék az autót, Pápára menet újra meg kellett álljanak, hogy saját szervezetüket is ellássák a szükséges tápanyagokkal. Hát igen. A magyar töltőtelepítést még nem az ésszerűség és a praktikum, hanem a presztízs és az elektromos kapcsolószekrény távolsága határozza meg. Nem baj, ha közlekedési szempontból a villámtöltő rossz helyen van, a lényeg, hogy a belváros egy szép, mutogatható helyére kerüljön, és 10 méternél ne kelljen hosszabban húzni a kábelt a legközelebbi elektromos elosztószekrényig. Az, hogy a legtöbb helyen még wc-re sem tud elmenni az autós (a győri mélygarázs ebből a szempontból üdítő kivétel), az senkit nem érdekel, de a töltés ideje alatt szinte sehol sem lehet meginni egy kávét vagy megenni egy szendvicset (hacsak nem csomagol magának otthon az ember). Ezekért a szolgáltatásokért kicsit arrébb külön meg kell állni, ami újabb időveszteség.

Azt a kérdést, hogy az M1-esen közlekedőket miért kell a töltésért Győr belvárosába terelni, inkább már fel sem teszem. Nálam sokkal okosabbak biztosan meg tudnák magyarázni, hogy miért van mindkét győri töltő sokkal jobb helyen a belvárosban, mint valamelyik autópálya menti pihenőben vagy esetleg egy autópályához közeli bevásárlóközpont parkolójában.

Persze ettől villanyautózni még jó, a Totalcar villanyautós túrája pedig egy igazán hiánypótló kezdeményezés, ezért várjuk a következő napok megpróbáltatásait. Hátha sikerül a fiúkat kicsit délebre, villámtöltőkkel sokkal kevésbé ellátott területekre is elnavigálni. Had ismerjék meg az igazi vidéki villanyautós közlekedést.

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.