Továbbra is feszítik a húrt a németek

Jogilag kötelező érvényű megállapodást írt alá a német és a dán kormány arról, hogy közösen építik meg, s majd hasznosítják a bornholmi szélprojektet. Erről a német gazdasági minisztérium sajtóközleménye adott hírt.

A két, zöldenergia iránt az átlagos európai szintet jócskán meghaladóan elkötelezett ország arra szerződött, hogy a Balti-tengeren található dán szigeten kiépítenek egy nagy szélerőművet, és annak termelését mindkét ország hálózatába bekötik. „A projekt megteremti az alapot a jövőben Németországba irányuló zöldáram-importhoz, és olcsóbbá, biztonságosabbá és a fosszilis tüzelőanyagoktól kevésbé függővé teszi az áramellátásunkat” – közölte az offshore szélerőmű építési projektről Robert Habeck, német gazdaság miniszter.

A Bornholm-szigeti projekt a következő évtized elejére több mint 3 GW termelőkapacitás megépítését tűzte ki céljául, és azt, hogy a „Bornholm Energy Island” által megtermelt áramot új hálózati csatlakozásokon keresztül, 2 GW termelőerőt Németországban, 1,2 GW-ot pedig Dániában kötnek be (a szárazföldön) az országos hálózatba.  A most kötött megállapodás az első olyan közös projekt, amely a márciustól érvényes Megújuló Energia Irányelv (RED) szerint köttetett – ami elsősorban azt leginkább, hogy e projekt eredményeit mindkét tagország elszámolhatja a maga dekarbonizációs eredményeként.

Offshore szélerőmű telepítés a Balti-tengeren (forrás: ESG News)

A utóbbi időben a dán-német kapcsolatok szorosabbra húzásának nem ez az első tétele: március végén adtunk arról hírt, hogy  Koppenhágában szándéknyilatkozattal zárult Habeck egy korábbi dániai látogatása, melynek tartalma a közös zöldhidrogén projektek előkészítése és érvényre juttatása volt. Hasonlóan zöldhidrogén termelésre és infrastruktúra építésre vonatkozik Berlin Oslóban, a norvégokkal kötött megállapodása is, mely azonban – sok más egyéb mellett utal az EU-n belül éleződő német francia energiaversenyre (energiaharcra) is. Mert ahogyan a franciák maguk köré gyűjtötték a nukleáris ipar és az atomerőmű építéssel kábítható országokat, úgy a németek egy másik támogatói-együttműködői kör kialakításába és szorosabbá tételébe kezdett.

„Az atomenergia egyike annak a sok eszköznek, amellyel elérhetjük klímacéljainkat, alapterhelésű villamos energiát állíthatunk elő és biztosíthatjuk az ellátás biztonságát” – olvasható abban a február 28-án kelt, francia nyelvű nyilatkozatban, amiben Bulgária, Csehország, Finnország, Franciaország, Horvátország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia is vállalta, hogy „szorosabban együttműködnek” a teljes nukleáris ellátási láncban, és előmozdítják a „közös ipari projekteket” – értve ez alatt az új termelési kapacitások és az új technológiák (pl. moduláris mini atomerőművek) térnyerését.

A fejükbe vették, hogy beelőzik a németeket

Azt, hogy Berlin már Párizs és Macron ellenében dolgozik, egy év eleji pengeváltás világítja meg egyértelműen: amikor tavaly decemberben megkötötték a spanyol-francia egyezményt arról, hogy 2030-ra megépül a BarMar, vagy másik nevén: H2Med zöldhidrogén vezeték (annak érdekében, hogy az energiagondokkal küszködő franciák évente kétmillió tonna zöldhidrogénhez juthassanak), az infrastruktúraépítés a másik oldalon, Németország felé meghosszabbítása is komolyan szóba került. Olyannyira, hogy ezzel kapcsolatban a januári Macron-Scholz találkozót követően hivatalosan be is jelentették, hogy Párizsnak Berlin felől is besegítenek.

A helyzet azonban gyorsan megváltozott, amikor a francia energiadiverzifikációs tervvel kapcsolatban Párizsban azt közölték: jó, hogy 2030-ig megépülnek majd ezek az infrastruktúrák, mert ha a francia atomerőműveket sikerül újra talpra állítani, plusz majd amikor újak is épülnek, akkor az azokkal is termelhető hidrogént ők is bekötik majd ebbe a vezetékbe.  „Az atomenergia vagy a nukleáris alapú hidrogén nem megújuló energia” – üzente meg félreérthetetlenül, a Financial Times-on keresztül  szinte azonnal a német gazdasági minisztérium szóvivője, hozzátéve, hogy a nukleáris alapú hidrogén őket nem érdeki, és ennek megszületésében Németország nem lesz partner. A H2Med projektről szóló tárgyalások előkészítése így német oldalról megszakadt.

Erőltetni kell a zöldhidrogént – ha sikerül, évekkel hamarabb kidobható a szén

Szabó M. István