Így szívat meg a DÁP a villanyautó adásvételénél

Mi itt a szerkesztőségben alapvetően kockák vagyunk, és szeretjük, amikor új, korszerű digitális szolgáltatásokkal válthatunk ki bürokratikus, papír alapú folyamatokat. A gépjármű-adásvétel pont ilyen – temérdek papír, tanúztatás, sorban állás és bürokrácia.

Alapvetően tehát nagyon örülünk a DÁP új szolgáltatásának, de ezen még van mit dolgozni.

Biztató kezdet

Én megmondom őszintén nem is tudtam róla, hogy elindult a DÁP, a digitális kormányzati ügyintéző/azonosító applikáció egy új szolgáltatása, amelynek segítségével digitálisan bonyolíthatjuk le az autó adásvételét. De mivel a családban nemrég autót adtunk el, amikor kiderült, hogy van erre lehetőség, gondoltuk kipróbáljuk.

Aki már csinálta ezt analóg módon, az tudja, hogy alapesteben négy példányban kell adásvételit készíteni, az eladón és a vevőn kívül két tanúval kitöltetni, de szükség lehet egy nyilatkozatra az üzembentartói engedély visszavonásáról, ha annak személye eltért a tulajdonostól, meg persze kell az eredetvizsga is.

Ezután még el kell ballagni a kormányablakhoz is, ahol a papírokat benyújtjuk, majd türelemmel várjuk, hogy most éppen mibe fognak belekötni, mi nem felelt meg, vagy hiányzik a dokumentációból, vajon miért kell majd újra visszajönnünk, még egy szabit kivennünk. A folyamat végén az eladónak is le kell adnia egy példányt a kormányablaknál, hogy lejelentse az autó eladását.

Ennek a jó részét ki tudja váltani a DÁP új szolgáltatása.

Elnézést a cikkben szereplő illusztrációk képminőségéért, de a DÁP biztonsági megfontolásokból nem engedi a képernyőkép készítést, így egy másik telefonnal kellett a telefonom képernyőjét fotózni.

A folyamatot az eladó indítja, az applikációba lépve az első lépés, hogy kiválasztja a gépjármű-adásvétel opciót – pontosabban a „gépjármű-adásv ételt‟, de ilyen kozmetikai apróságokon ne akadjunk fenn.

A rendszer egyébként rendelkezik egy elég jó súgóval is, ami szépen elmagyarázza nekünk a folyamatot, sőt még arra is figyelmeztet, hogy jelenleg még nincs arra felkészítve, hogy ha közeli hozzátartozónak adnánk el a kocsit, ezért ebben az esetben maradjunk a hagyományos papírozós verziónál.

Itt mondjuk már sejthettük volna, hogy baj lesz, hiszen ez az illetékmentességről szól egyenesági rokonoknál, de ekkor még nem kapcsoltuk össze a dolgokat fejben.

Mivel az állami nyilvántartásban azonosítottuk magunkat a belépéskor, a rendszer már eleve tudja, mely rendszámú autó(k) tulajdonosa vagyunk, így feldob egy listát, amiből kiválaszthatjuk a járművet.

Elsőre egyébként az írás apropóját adó, egy Kia Nirót érintő valós adásvétel, illetve most a cikk illusztrációjához készült fotóknál elindított munkafolyamat is hibára futott ezen a ponton, mivel a rendszer nem tudta betölteni az autó adatit. De nincs ok az aggodalomra, mindkét esetben az újrapróbálkozás sikerrel járt.

Az első lépés az adásvétel során, a vevő meghívása, amely kétféleképp történhet. Ha a épp ott áll mellettünk, akkor a telefonunkon megjelenő QR-kódot kell beolvasnia a mobilján, majd innen az ő DÁP-jával tudja végigvinni az saját részét. Ha nem vagyunk egy helyszínen, akkor tudunk neki emailben egy linket küldeni.

Miután a vevő elfogadta a meghívást, szépen végiglépegetünk a kérdéseken és kitöltjük a digitális adásvételit.

Gyakorlatilag az eladó és a vevő oda-vissza pingpongoznak a lépésekkel a folyamat során, de ez nagyon jól van kitalálva, gond nélkül működik, és ha egyszerre ráérnek, akkor pár perc alatt végigzongorázható.

Eddig egyébként példásan intuitív és jó a rendszer, látszik, hogy amit lehet automatizáltak, nem kér be rólunk olyan adatokat, amelyeket már eleve tud az állam, nem kell alvázszámokat meg igazolványszámokat kézzel begépelni, és nem kell tanúkat sem szerezni. Csak azt kell megadni, amit tényleg nem tudhat a rendszer, például a vételárat, vagy az autó átadásának napját.

Igazi problémába ott ütköztünk, amikor a folyamat végén az eladónak és a vevőnek is digitálisan alá kell írnia a szerződést. A rendszer ugyan figyelmeztet, hogy ennek a lépésnek az előkészítése pár percig is eltarthat, de a gyakorlatban annyira hosszúra nyúlt a várakozás, hogy többször megszakítottuk majd újrakezdtük a lépést, mert úgy tűnt megfagyott az egész.

Azt viszont a fejlesztők javára kell írni, hogy az összes előző lépést elmentette az applikáció, tehát nem kellett előröl kezdeni mindent, csak az aláírások előkészítését indítottuk újra.

Egy idő után feladtuk a csiki-csukit, és csak simán úgy hagytuk a rendszert, hagy malmozzon és amikor egy félórával később visszanéztünk, már készen állt a folytatásra.

Így már be is tudtuk fejezni a folyamatot, és nagy örömmel nyugtáztuk, hogy még azt a macerát is megspórolja az eladónak, hogy külön bemenjen a kormányablakhoz lejelenteni az autó eladását – az applikáció azzal búcsúzik, hogy erre már nincs szükség kedves eladó, te végeztél is. Az adásvételi és a lejelentő is elkészül digitálisan és bekerül a szokásos állami tárhelyre – tessék átrakni tartós tárba, hogy ne tűnjön el 30 nap múlva!

Aztán mégis kinyomtatod…

A meglepetés akkor jött, amikor kis idő múlva jelentkezett a vevő, hogy ő azt látja az applikációban, hogy be kell fizetnie 75 ezer forint illetéket, miközben úgy tudtuk mindannyian, hogy a tisztán elektromos autók adásvétele továbbra is mentesül ez alól.

Emlékszünk még arra a figyelmeztető üzenetre a folyamat elején, hogy, ha családtagnak adjuk el a kocsit, akkor ne a DÁP-ot használjuk?

Nos igen, most nem erről volt szó, de a villanyautó mentességét ugyanúgy nem tudja kezelni a rendszer, csak erről sehol nem tájékoztatja a feleket a kitöltés során.

Na, de ilyenkor mit lehet tenni? Az adásvétel már végigpörgött a DÁP-ban, nincs opció visszacsinálni. Így jártunk, be kell fizetni az illetéket? Szerencsére nem, ugyanis van erre igazán magyaros megoldás.

Telefonos segítségkérés során azt tanácsolták, nyomtassuk ki a digitálisan generált adásvételit, írja alá az eladó és a vevő, illetve szerezzünk két tanút, akik szintén ellenjegyzik a szerződést, majd a vevő vigye be egy kormányablakba a dokumentumot.

Esetünkben ez nem okozott túl nagy problémát, mivel 24 órán belül újra tudtunk találkozni, de ha mondjuk az eladó szombathelyi, a vevő pedig debreceni, akkor kirándulhatnak egyet az országban.

Szerencsére ilyenkor már nem kell négy példány, elég egy is. A vevő ezután besétált a kormányablakba, ahol az amúgy nagyon segítőkész és rugalmas ügyintéző először tágra nyílt szemekkel hallgatta sztorit, mert ő is úgy érezte, hogy ahogy a vicc mondja, ilyen állat márpedig nincs, de aztán elfogadta a papírokat.

Annyit azért megjegyzett, hogy elméletileg probléma, hogy a DÁP-os adásvételi nem tartalmazza a forgalmi számát, márpedig ez törvényi előírás, de aztán végül elég volt ráírni tollal a nyomtatott szerződésre. Ezután már csak a forgalmi és a törzskönyv cseréjét kellett kifizetni, így 12 ezer forintból megúszta a sztorit a vevő.

Egyébként a kormányablak felkeresése a teljesen digitális DÁP-os folyamat esetén sem kikerülhető, mert a régi forgalmit és törzskönyvet le kell adni, amikor átvesszük az újat.

Szóval a nap végén ilyen félig digitálisan, kicsit magyarosan, de sikerült elintézni mindent. Persze a cécó megspórolható lett volna, ha az alkalmazás már az elején figyelmeztet, hogy villanyautóra még nincs felkészítve.

Mondjuk, mivel a rendszer mindent behúzott a kocsiról is a BM nyilvántartásából, nem igazán értjük miért ne férne hozzá a környezetvédelmi besoroláshoz, és tudná értelmezni az illetékmentességet (5E = illetékmentes), de reméljük, előbb-utóbb ezt a funkciót is lefejlesztik.

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.