Az önvezetés szinte észrevétlenül avászkodott be az életünkbe

„A jövő már itt van, csak még nem egyenletesen oszlik el.” – William Gibson

Ugye mindenki emlékszik még rá, amikor a tévében bemondták, hogy feltalálták az internetet? A következő hónapokban a szolgáltatók emberei kirajzottak, hogy szerte az országban elvégezzék bekötéseket, és fél év múlva már mindenki szélessávon internetezett, az életünk pedig szinte egyik napról a másikra gyökeresen átalakult.

Természetesen ez korántsem így zajlott le, valójában annyira észrevétlen volt az egész, hogy lehetetlen megmondani, mikor alakította át életünket az internet, sőt ez a folyamat még a mai napig is tart. Magunk sem tudjuk igazán, hogy mikor és hogyan, de mire felocsúdtunk, már nyakig voltunk a digitálizációban. És ez a legtöbb új technológia esetén így szokott történni.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy az önvezető autókat hogyan fogja tudni majd elfogadni a társadalom, és mihez kezd velük az állami szabályozás. Vajon ki merik őket engedni az utcára, vagy beleőszülünk, ha a politikusokra várunk? A válaszom erre a kérdésre az, hogy észre sem fogjuk venni az önvezetés elterjedését, sőt fel sem tűnt, hogy már köztünk járnak az első önvezető járművek. Hiszen ez is éppen olyan fokozatosan, lépésről lépésre történik, mint az internet esetében. Nézzük meg, hogy melyek is ezek a lépések.

Első lépés: tesztelés biztonsági sofőrrel

A tesztjárműben folyamatosan a volán mögött ül egy biztonsági sofőr, aki készen áll arra, hogy bármikor átvegye az irányítást. Erre a fajta tesztelésre könnyű szívvel áldását adja az állam, az első erre vonatkozó szabályozás 2012-ben lépett hatályba Nevadában, ma pedig már szinte bárhol, így nálunk is könnyedén szerezhető rá engedély.

A Google ilyen átalakított Toyota Priusokkal kezdte meg az önvezetés közúti tesztelését. Kép: Google

Második lépés: tesztelés biztonsági sofőr nélkül

Ez a legnagyobb ugrás mind közül, hiszen itt már kiveszik az embert az irányításból. A szabályozói oldal azzal nyugtathatja magát, hogy ez még csak egy tesztelési fázis, ez azonban önáltatás: a tesztautó éppen olyan balesetet tud okozni, mint az „élesben” közlekedő társa. Az egyetlen érezhető különbség a kereskedelmi forgalomhoz képest a tesztautók korlátozott száma: kevesebb autó kevesebb galibát tud okozni.  Az ilyen jellegű teszteléshez számos olyan jogszabályt is előre meg kell alkotni, ami később majd a járművek kereskedelmi forgalomba engedését lehetővé teszi: a műszaki előírásokat, az engedélyeztetési eljárásokat, a felelősségi szabályokat.

Ez a fajta tesztelés gyakran együtt zajlik az üzleti modell tesztelésével is, ilyenkor egy kiválasztottakból álló kör használhatja a szolgáltatást. Ezek a tesztelések is évek óta zajlank már a világ különböző pontjain. Közúton az első biztonsági sofőr nélküli utat még 2015-ben tette meg Texasban a Google autója, azóta pedig a világ számos pontján kaptak engedélyt különböző cégek a biztonsági sofőr nélküli tesztelésre.

Így például nemrégiben a Waymo megkapta az engedélyt San Fransiscoban, amelynek keretében egyelőre még csak a cég alkalmazottai használhatják a szolgáltatást mindennapi utazásaik lebonyolításához.

A közúti tesztelés tehát aránylag hosszú ideje folyik, de létezik egy olyan cég is, amelyik már évek óta nyújt bárki számára elérhető, azaz kereskedelmi szolgáltatást önvezető járművekkel.

Harmadik lépés: kereskedelmi célú áruszállítás

Miközben mindenki a Teslát vagy a Waymot figyeli, az Észtországban alapított Starship Technologies mindenkit beelőzve már 2018-ban megkezdte a kereskedelmi célű tevékenységét, és mostanra túl van az egymilliomodik kiszállított csomagon. Persze van egy kis trükk a dologban: a Starship járművei mindössze 25 kg-osak, legfeljebb 6 km/h-val közlekednek, és ezt a járdán teszik.

Kép: Starship Technologies

Az elektromos meghajtású robotok egy 6 km sugarú körön belül képesek legfeljebb 9 kg-os csomagokat kiszállítani, kamerákkal, GPS-szel, ultrahangos szenzorokkal és radarral tájékozódnak, az útvonalukat önállóan tervezik meg, a képességeik pedig folyamatosan javulnak a gépi tanulásnak köszönhetően. A céljukhoz történő megérkezésük után a címzett egy okostelefonos alkalmazással tudja kinyitni a rakodótér ajtaját, de az alkalmazás segítségével a csomag nyomon követése is lehetséges.

Mivel ezek a járművek kicsik, lassúak, és teljesen ártalmatlannak tűnnek, könnyedén kapnak működési engedélyt a világ egyre több pontján, elsősorban az Egyesült Királyságban és Amerikában. A Starship robotjainak hamarosan a legkülönfélébb méretű, formájú és funkciójú vetélytársai fognak piacra lépni. A jövőben valószínűleg egyre több autonóm jármű fog majd méhek módjára szorgoskodni otthonaink közvetlen környezetében.

Az autonóm áruszállítás evolúciójának következő lépcsőfokát jelenthetik azok az önvezető teherautók, amelyek egy cég két telephelye között közlekednek ingajáratban. Mivel az útvonal állandó, és nagyrészt autópálya, ezért technológiai szempontból nem jelent túl nagy kihívást, így az engedélyeket sem lesz majd túl nehéz megszerezni. A Walmart a Gatikkal karöltve éppen azon dolgozik, hogy még az idén sikerüljön az ilyen jellegű szállítások automatizálását és engedélyeztetni.

Kép: Walmart

Negyedik lépés: színre lépnek a robotaxik

A fejlődésnek ebben a fázisában jelennek meg a bárki által igénybe vehető robotaxik, de persze ezek sem fognak rögtön ajtóstul rontani a házra. Előbb csak földrajzilag lehatárolt területen működnek, egyetemi kampuszokon, álmos kertvárosokban, ahol egész évben kedvezőek a klimatikus adottságok. Könnyen lehet, hogy indulásnál más korlátozásokkal is élnek a hatóságok, például nem hajthatnak egy adott sebességnél gyorsabban, vagy bizonyos látási viszonyok között nem működhetnek.

Ami azt illeti, néhány hónapja már létezik ilyen bárki számára elérhető robotaxi az arizonai Phoenixben, ez pedig nem más, mint a Waymo One nevű szolgáltatása. A nagyközönség felé történő nyitást hosszú évek tesztelési előzték meg, amelyek során csupán a kiválasztottak egy szűk köre használhatta a szolgáltatást. Ma már azonban bárki letöltheti a szükséges appot, és mérföldenként körülbelül másfél dollárért rendelhet magának egy fuvart, melynek során a Waymo egyik önvezető Chrysler Pacifica típusú autójának hátsó ülésén utazhat bárhova a szolgáltatási területen belül. Ez utóbbi jelenleg négy városrészt takar: Chandler, Tempe, Mesa és Gilbert (kb. 125 km²). Az Uber árai egyébként 2-3 dollár között mozognak mérföldenként.

Az alábbi videón megtekinthetjük, hogyan zajlik egy ilyen utazás. A kiindulópont egy zsúfolt és gyalogosokkal teli parkoló, az utazás időpontja pedig az esti csúcsforgalom. 7:40-nél láthatunk egy érdekes jelenetet. Egy család sétál a járdán, az anyuka lelép az út szélére az útkereszteződésben, ahol éppen le akarna fordulni az autó, amely így megállni kényszerül. Az apa integet a „sofőrnek”, hogy forduljon be nyugodtan, ők nem sietnek a két kisgyerekkel – persze hiába. Ekkor az utas lehúzza az ablakot, és szól nekik, hogy „bocsi, ez önvezető autó”, amire a szülők nevetnek, és az anyuka visszalép a járdára, hogy az autó folytatni tudja az útját. A technológia még távolról sem tökéletes, lehetne kicsit agresszívabb a vezetési stílusa, de azért elboldogul.

A fenti jelenet is rávilágít arra, hogy a többségnek fel sem tűnt, de az önvezető járművek már közöttünk járnak. Az állam képes volt lépést tartani a technológia fejlődésével, és megteremtette a működésükhöz szükséges jogi kereteket, amelyek immáron precedensként szolgálhatnak a többi ország számára is. A társadalom jól láthatóan elfogadóan viszonyul a kérdéshez, de legalábbis sehol sem ragadtak kaszát és kapát, hogy elpusztítsák a „gyilkos robotokat”. A technológiai evolúció következő lépéseként fokozatosan lebontásra kerülnek a földrajzi és egyéb korlátozások, a robotaxik pedig városról városra és országról országra haladva fognak elterjedni. Nyilvánvalóan lesznek országok, amelyek lassabban fognak alkalmazkodni, de ők ezzel azt kockáztatják, hogy lemaradnak a globális versenyben. A következő években – egyfajta kambriumi robbanásként – mindenfelé elektromos meghajtású autonóm járművek fognak megjelenni: az utakon, a járdákon és a levegőben is. Utólag visszanézve pedig képtelenek leszünk majd megmondani, hogy tulajdonképpen mikor is zajlott le ez a technológiai forradalom, amely egyszerre gyors, és egyszerre fokozatos.

Ti melyiket várjátok a legjobban: a csomagszállító robotokat, az önvezető kamionokat vagy a robotaxikat?

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.