Ebben már a spanyolok is megelőzték Németországot

Az időjárásfüggő megújuló energiáról szóló diskurzus során szinte mindig Németország szokott lenni a viszonyítási alap, tekintsék akár követendő, akár kerülendő példának. Ennek talán az lehet a fő oka, hogy Németország volt az egyik első olyan ország a világon, amely komoly fejlesztésekbe kezdett ezen a téren. A tavalyi évben a modern megújulók, azaz a nap- és a szélenergia adta az ország nettó áramtermelésének 33%-át, ami világviszonylatban is magas aránynak mondható, nyilvánvalóan érdemes tehát figyelemmel kísérni a németországi fejleményeket.

Az elmúlt években ugyanakkor több európai ország is felzárkózott a németekhez, így mára már Írország, Görögország, és Portugália is hasonló arányt ért el, Dánia pedig egyenesen a dupláját. Persze ezek aránylag kis országok, tavaly viszont egy nagyobb ország is beérte az élbolyt, Spanyolországban ugyanis 33% fölé emelkedett a modern megújulók aránya, amivel Németországot is megelőzte.

Hogyan jutottunk idáig?

A spanyol kormány a 2000-es évek közepén egy a piaci árnál jóval kedvezőbb kötelező átvételi árat vezetett be a megújuló energiát termelő erőművek számára. Az intézkedés hatására megindult a nap- és a szélerőművek telepítése, ám az évtized végére az egyre olcsóbb szélturbinák, és az olcsó kínai napelemek megjelenésének köszönhetően jelentős mértékben csökkentek a beruházási költségek, ezzel párhuzamosan pedig az elérhető profit irreálisan magasra nőtt.

Az így kialakult, aranylázra emlékeztető beruházási boom egy olyan növekedési pályára állította a szektort, amit a költségvetés már nem volt képes finanszírozni, a kibontakozó pénzügyi válság miatt pedig egyébként is költségvetési megszorításokkal kellett szembenéznie az országnak. Így a kormány a 2010-es évek elejére fokozatosan megszüntette a támogatásokat, adót vetett ki a naperőművekre és visszamenőleges hatállyal csökkentette a kötelező átvételi árakat. Ez utóbbi lépés pereket és bizalmi válságot eredményezett, 2013-ra végül teljesen befagyott a spanyol piac, és nem épült több új erőmű.

Kép: Rechargenews

A válságot követően egy piacibb szemléletű kormány került hatalomra, az ország gazdasági helyzete is javult, de egy másik fontos változás is történt: időközben olyan mértékben csökkentek a beruházási költségek, hogy már piaci alapon is érdemes volt naperőműveket építeni.

A kormány 2017-ben kiírt ugyan egy új aukciót nap- és szélerőművek építésére, a második fordulóra viszont újabb 4 évet kellett várni. Az állam passzivitása ugyanakkor nem jelentett megállást, sokkal fontosabb volt az iparág számára kedvező szabályozási környezet kialakítása, amely lehetővé tette a fogyasztók és a termelők közötti hosszú távú áramvásárlási szerződések piacának kialakulását.

2019-ben Sevilla mellett megépült az ország és a kontinentális Európa első piaci alapon működő naperőműve, a Don Rodrigo, amelynek üzleti modelljét mi is bemutattuk egy korábbi cikkünkben.

Don Rodrigo: egy piaci alapon működő naperőmű

Ebben az évben indult be az az azóta is tartó újabb beruházási boom, amely már egyre kevésbé támaszkodik állami segítségre. A tavalyi évben Németország után Spanyolországban telepítették a legtöbb napelemet, a 3,5 GW-os új kapacitásból 3 GW valósult meg piaci alapon, ami Európában toronymagasan a legmagasabb érték.

A számok

A megújulók gyors fejlődése természetesen átrajzolta az ország energiamixét is, amely korábban olyan konvencionális energiaforrásokra támaszkodott, mint a földgáz, a szén, az atomenergia és a vízenergia. 2021-re azonban a szén szinte teljesen kiszorult a termelésből, és már csak alig 2%-ot ért el. Az elmúlt évtizedben 40-50 terawattórával csökkent a szénerőművek termelése, ami körülbelül Magyarország teljes éves áramfelhasználásának felel meg.

A visszaszoruló szén helyét két forrásból pótolták. Egyrészről Spanyolország korábban áramexportőr volt, ez a pozíciója azonban mostanra megszűnt, és a tavalyi évet egy közel nullás export-import egyenleggel zárta, így összességében kevesebbet kell termelnie. Másrészről pedig 10 év alatt 34 TWh-val növelte a nap- és a szélenergiából származó termelését, ami Paks éves termelésének a duplája.

A napenergia termelése tavaly 29%-kal nőtt, a szélenergiáé pedig 10%-kal. A többi energiaforrás, mint a földgáz, a víz, vagy a nukleáris energia pozíciója viszont alig változott az elmúlt 10 évben.

A 2021-es spanyol energiamix legnagyobb szeletét a földgáz adta közel 28%-kal, a szélenergia 23%-kal a második helyen állt, melyet az atomenergia követ 21%-kal. A vízenergia 12%-ot, a napenergia 10%-ot, a szén, a biomassza és az egyéb fosszilis energia pedig egyaránt 2-2%-ot ért el.

Spanyolország 2025-ig bezárja a még megmaradt szénerőműveit, a tovább bővűlő megújulós kapacitások pedig a következő években már a földgáz részesedését fogják csökkenteni, illetve növelhetik az ország exportját. 2027 és 2035 között az atomerőműveket is le fogják állítani, a németek tehát koránt sincsenek egyedül a nukleáris energia kivezetésével Európában.

A spanyol áramtermelés adatait megtalálhatjuk a rendszerirányító RED Eléctrica honlapján, ahol élőben követhetjük a termelés alakulását, de kereshetünk az elmúlt évekre vonatkozó grafikonokat is. Egy másik hasznos oldal az energy-charts.info, ahol az európai országokról érhető el rengeteg különféle grafikon.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.