Németország nem tervezi az atomerőművek üzemidejének meghosszabbítását

A Németország által felhasznált energia negyede származik földgázból, melynek 55%-át adja az Oroszországból érkező import. Az orosz importfüggőség csökkentése az elmúlt hetek eseményeit követően érthető módon kiemelt fontosságú kérdéssé vált Németország számára, miközben a kibocsátáscsökkentés és a klímavédelmi célok megvalósítása már hosszú ideje napirenden lévő téma, amivel kapcsolatban éppen az újonnan megalakult kormány tett komoly vállalásokat. Egészen a közelmúltig a szén kivezetése – és helyette legalább átmenetileg, a tisztábbnak tekintett földgáz használata – volt az energiaátmenetről való közgondolkodás egyik fő csapásiránya a német klímapolitikában, amit az Oroszország elleni szankciók most keresztülhúztak.

Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, elkezdődött a megoldást kereső szakmai párbeszéd, és természetesen előkerültek az atomerőművek élettartamának meghosszabbítására vonatkozó javaslatok is. Robert Habeck, gazdasági és klímaügyi miniszter az ARD-nek adott interjújában beszélt a német kormány álláspontjáról a kérdéssel kapcsolatban. Elmondta, hogy a probléma megoldása kapcsán nincsenek tabuk, és ő maga nem utasítja el az atomenergiát ideológiai okokból, de a minisztérium előzetes vizsgálatai alapján az atomerőművek élettartamának meghosszabbítása nem sokat segítene a helyzeten. A reaktorok leállításának előkészítése már előrehaladott állapotban van, a további működéshez szükséges fűtőanyagok beszerzése viszont nincs biztosítva.

Az új kabinet vállalás alapján a szenet 2030-ig fokozatosan ki kell vezetni az áramtermelésből, ám Habeck a szénerőművek bezárásának elhalasztására sem lát indokot, mert azokat jelenleg is Oroszországtól vásárolt szénnel fűtik, és bár megvásárolhatnák más országoktól is, azzal még nem számolnák fel az importfüggőséget. Ehhez annyi kiegészítést hozzá kell tennünk, hogy a lignites erőműveik hazai fűtőanyaggal működnek, importra csak a kőszénnel működő erőművek szorulnak, miután az ország 2018-ban bezárta az utolsó szénbányáját is.

Ezek után nézzük meg, hogy milyen számokon alapulhat a fentebbi megállapítás.

A Németországban felhasznált földgáz negyedét fordítják áramtermelésre, a többit az ipari és a fűtési célú felhasználás teszi ki. Ez utóbbiakon pedig vajmi keveset segítenének az atomerőművek.

A nettó áramtermelésnek mindössze 10%-át adják a német gázerőművek, de még a rengeteg atomerőművel rendelkező Franciaországban is 6-7% körül szokott alakulni a földgáz aránya, mivel a kiegyenlítéshez még az atomenergia mellett is szükség van bizonyos mennyiségű, gyorsan szabályozható erőműre. A földgáz csak akkor lesz majd teljesen kivezethető, ha a mainál nagyságrendekkel nagyobb tárolási kapacitások léteznek majd, így nem túl reális az az elképzelés, hogy pusztán atomenergia és megújuló energia kombinációjával kiváltjuk a fosszilis energia használatát. A német áramtermelésen belül tehát nincs túl sok mozgástér a már most sem túl jelentős mértékű földgáz arányának csökkentésére mindaddig, amíg komolyabb energiatárolási kapacitások ki nem épülnek.

Ezen túlmenően persze az sem volna szerencsés, ha az atomerőművek bezárása növelné a földgáz, vagy akár a szén felhasználását.

Németország megmaradt három atomerőműve évi 35 TWh áramot képes előállítani, miközben 20 TWh körül alakult az exportja, és 160 - 170 TWh származott a nap- és a szélerőművekből az elmúlt években. Ezek alapján reális lehet, hogy az export visszafogása, és a megújulós termelőkapacitások növelése együttesen már néhány éves időtávon is képes lesz megakadályozni a fosszilis energia növekedését.

Mennyire járható út a francia nukleáris energia importja? Franciaországban az atomenergia termelése 300-350 TWh/év között szokott mozogni, amihez társul egy 450 TWh-s fogyasztás. Az atomerőművekből már nem igazán lehet többet kifacsarni, hiszen azok jellemzően folyamatosan a maximális teljesítményük közelében működnek. Amennyiben tehát a franciák növelnék az exportjukat, az jó eséllyel elsősorban fosszilis energiából, azaz földgázból származna.

Milyen megoldást választanak akkor a németek az Oroszországtól való függőség csökkentésére? Felgyorsítják az energiaátmenetet: 2030-ig 80%-ra emelnék a megújulókból származó áram arányát, 2035-re pedig elérnék a 100%-ot. A naperőművek kapacitásait 2030-ig 200 GW-ra, a jelenlegi négyszeresére növelik, a tengeri szélfarmokét 30 GW-ra, ami szintén négyszeres növekedés, a szárazföldi szélerőművekét pedig megduplázzák, és 110 GW-ra emelik. Ennek érdekében 2023-tól fokozatosan növelni fogják az aukciókon meghirdetett kapacitások mennyiségét, a háztartási méretű napelemes rendszerek esetében pedig megemelik a bruttó elszámolásban alkalmazott átvételi ár összegét. A további intézkedésekről és a részletszabályokról a következő hónapokban fog döntést hozni a kabinet.

Azt azonban már most is meg tudjuk jósolni, hogy az energiatárolásnak a jelenleginél jóval nagyobb szerepet kell kapnia, mert anélkül nem fogunk tudni megszabadulni a földgáztól. Szerencsére ez nem egy lehetetlen küldetés, elnézve a kiépülőben lévő akkumulátoripart, amelynek éppen Németország lesz az egyik központja. És az is biztos, hogy az ukrán konfliktus egy jókora lökést adott az energiaátmenet számára, hiszen ki akarna haramia államoktól és diktátoroktól függeni, amikor van helyette hazai megújuló energia.

Viszlát akkumulátorhiány? Végre felpörög az európai gyártás

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.