PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9oeXVuZGFpLmh1L21vZGVsbGVrLyNlbGVrdHJvbW9zIiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL2h5dW5kYWkuaHUvbW9kZWxsZWsvI2VsZWt0cm9tb3MnLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI1LzA1L2h5dS1rYW1wYW55b2stZXZyYW5nZS12aWxsYW55YXV0b3Nvay02MDB4NTAwLTEuanBnIiBtZWRpYT0iKG1heC13aWR0aDogNzAwcHgpIj48c291cmNlIHNyY3NldD0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNS8wNS9oeXUta2FtcGFueW9rLWV2cmFuZ2UtdmlsbGFueWF1dG9zb2stMTk0MHg1MDAtMS5qcGciIG1lZGlhPSIobWluLXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxpbWcgc3JjPSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI1LzA1L2h5dS1rYW1wYW55b2stZXZyYW5nZS12aWxsYW55YXV0b3Nvay0xOTQweDUwMC0xLmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+
auto
PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly93d3cua2lhLmNvbS9odS92YXNhcmxhcy9hamFubGF0b2svZXYtMjAyNC8/dXRtX3NvdXJjZT12aWxsYW55YXV0b3NvayZ1dG1fbWVkaXVtPWxlYWRiYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPXZpbGxhbnlhdXRvc29rMjAyNSZ1dG1faWQ9dmlsbGFueWF1dG9zb2syMDI1JnV0bV9jb250ZW50PWFsbGFtaXRhbW9nYXRhcyIgb25jbGljaz0iamF2YXNjcmlwdDp3aW5kb3cub3BlbignaHR0cHM6Ly93d3cua2lhLmNvbS9odS92YXNhcmxhcy9hamFubGF0b2svZXYtMjAyNC8/dXRtX3NvdXJjZT12aWxsYW55YXV0b3NvayZ1dG1fbWVkaXVtPWxlYWRiYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPXZpbGxhbnlhdXRvc29rMjAyNSZ1dG1faWQ9dmlsbGFueWF1dG9zb2syMDI1JnV0bV9jb250ZW50PWFsbGFtaXRhbW9nYXRhcycsICdfYmxhbmsnLCAnbm9vcGVuZXInKTsgcmV0dXJuIGZhbHNlOyI+PHBpY3R1cmU+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjUvMDYva2lhLWV2LXJhbmdlLTYwMHg1MDAtMDYxOC5wbmciIG1lZGlhPSIobWF4LXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI1LzA2L2tpYS1ldi1yYW5nZS0xMzAweDYwMC0wNjE4LnBuZyIgbWVkaWE9IihtaW4td2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PGltZyBzcmM9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjUvMDYva2lhLWV2LXJhbmdlLTEzMDB4NjAwLTA2MTgucG5nIiBhbHQ9IiI+PC9waWN0dXJlPjwvYT4=

Létezik egy közkeletű vélekedés, amely szerint a zöld átállás nem más, mint Európa öncélú jóemberkedése, miközben a világ többi részét egyáltalán nem érdekli a megújuló energia. Ebben a kontextusban mi teljesen hiábavaló módon törjük magunkat, hiszen Európa kicsi a világ többi részéhez képest, így nem képes érdemi változást elérni. A kontinensünk lábon lövi magát, miközben Kína vígan szennyez tovább, a zöld politika tehát feleslegesen gátolja a gazdasági növekedésünket. Akkor már talán inkább csapjunk még egy utolsó nagy bulit, mielőtt mind meghalunk.

Ennek a vélekedésnek azonban már a kiindulási pontjai is tárgyi tévedéseken alapulnak. Először is, a külföldről drágán megvásárolt energiahordozók lecserélése helyben előállított, olcsó megújuló energiára gazdaságilag nagyon is racionális lépés; a megújuló energiára való átállás nem a gátja, hanem az alapja és az előfeltétele a további gazdasági fejlődésünknek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy szerte a kontinensen már piaci alapon valósulnak meg ilyen beruházások, mert olcsóbban képesek termelni az egyre dráguló fosszilis energiát felhasználó erőműveknél.

Az érvelés második fundamentuma sem megalapozottabb, és hogy mennyire téves dolog a megújuló energiára történő átállást valamiféle unikális európai jelenségnek tekinteni, azt a következőkben a világ legnagyobb szennyezője, azaz Kína példáján keresztül mutatjuk be.

A Bloomberg néhány hete készített egy grafikont, amely azt mutatja be, hogy a – vízenergia nélkül számított – megújuló áramtermelés terén Kína maga mögé utasította Európát és az Egyesült Államokat, így egy nagyon látványos exponenciális növekedésnek köszönhetően mára már Kína vált a világ első számú hatalmává ezen a téren is.

A kínai kormánytól származó előrejelzés szerint a tavalyi 55 GW után idén 100 GW körül fog alakulni az új telepítésű napelemek kapacitása. Ebben nemcsak a növekedési ütem elképesztő, hanem annak a nominális értéke is. Ez körülbelül annyi napelem, amennyit az egész világ telepített 2018-ban, mindössze négy évvel ezelőtt. A 100 GW közel annyi (egészen pontosan 82,4%-a), mint amennyit az Egyesült Államokban valaha összesen telepítettek, vagy hogy egy közelebbi példát nézzünk: Németország, Olaszország és Spanyolország teljes meglévő napelemes állományával vetekszik. És ez csak egyetlen évnyi növekmény.

Hogy mennyire komolyan veszi a kínai vezetőség a napenergia hasznosítását, azt jól mutatja egy tavaly indult pilot projekt is. Ennek keretében a kiválasztott megyékben az állam támogatást nyújt ahhoz, hogy a meglévő épületek tetőfelületének egy bizonyos százalékát napelemekkel fedjék be (a kormányzati épületek esetében ez a tetőfelület 50%-a, a középületeknél 40%-a, az ipari és kereskedelmi épületeknél 30%-a, a családi házaknál 20%-a). A projektben 676 megye és megyei jogú város vesz részt a 2851-ből.

Egy új javaslat értelmében pedig 2025-től minden új építésű középület és gyár tetőfelületének 50%-át napelemekkel kell befedni. Egy ilyen szabályozás még Európában is progresszívnek számítana.

Kép: Roberto Parada

Az ország ambíciói a szélenergia terén sem csekélyek. Tavaly a világban összesen 94 GW új szélenergiás kapacitás létesült, amelyből 47,6 GW-ot Kínában kapcsoltak a hálózatra – vagyis 2021-ben minden második szélturbina Kínában épült meg.

Ma már Kína rendelkezik a világ legnagyobb tengeri szélerőműves kapacitásával is. Az ázsiai ország 24 GW-ot mondhat magáénak, míg a második helyen álló britek „csak” 12,5 GW-ot.

Forrás: New Statesman

Az előzetes várakozások szerint 2022-ben 156 GW-tal fog növekedni Kínában a nap- és a szélerőművek együttes kapacitása. A növekmény önmagában nagyobb, mint – az Egyesült Államokat leszámítva – bármely más ország évtizedek során kiépült, meglévő állománya.

A kormányzat a következő évekre további sok száz gigawattnyi megújuló energiás beruházást tervez, ám a központi terveknek nincs olyan nagy jelentőségük: az ország eddig is tendenciózusan túlteljesítette az ötéves tervekben rögzített sarokszámokat.

De nincs is ezen mit csodálkozni: a saját termelésű megújuló energiával nem versenyezhet az import fosszilis energia.

A megújulók várakozásokon felüli növekedése alapján a Carbonbrief elemzése arra jutott, hogy a kínai szén-dioxid-kibocsátás 2025-ig tetőzhet. Hogy tényleg így lesz-e, az néhány éven belül kiderül, de az a jelenlegi tendenciák alapján is jól kirajzolódik, hogy a fordulat mindenképpen be fog következni a nem túl távoli jövőben.

Címlapkép: Reuters

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.
Összehasonlítás