Nem kell őket félteni, a sirályok ügyesen elkerülik a szélturbinák lapátjait

A tengeri madarak szándékosan elkerülik a tengeri szélturbinák rotorlapátjait – ez a fő megállapítása egy új tanulmánynak, amely több ezer madár repülési útvonalát térképezte fel az északi-tengeri szélturbinák körül. A legfontosabb, hogy a két évig tartó, kamerákkal és radarral végzett megfigyelés során egyetlen madár sem ütközött a lapátokkal.

Donald Trumptól Gulyás Gergelyig sokan érvelnek a szélenergia ellen arra való hivatkozással, hogy a turbinák rengeteg madarat ölnek meg. Most egy új jelentés – az eddigi legátfogóbb – kimutatta, hogy az Egyesült Királyság partjainál a tengeri madarak ügyesebben kerülik el a szélturbinák lapátjait, mint azt korábban gondolták.

A kutatók radarok és kamerák segítségével két éven keresztül követték nyomon, hogyan viselkednek a madarak a Skócia keleti partjainál lévő északi-tengeri Aberdeen-öbölben található szélturbinák közelében. Az ezüstsirályok, a szulák, a csüllők, és a dolmányos sirályok mozgását április és október közötti időszakban tanulmányozták, amikor a madarak aktivitása a legnagyobb.

Az eredmények azt mutatják, hogy a madarak mozgása körülbelül 120 méteres közelségben kezd alkalmazkodni a turbinalapátokhoz, és ahogy csökken a távolság, annál pontosabb ez az alkalmazkodás. A vizsgált tengeri madarak között is voltak eltérések. Az ezüstsirályok és a csüllők a lapátoktól távolabb, 90-110 méterre, illetve 140-160 méterre kezdtek kitérő manővert, míg a szulák és a dolmányos sirályok 40-50 méterre is megközelítették őket, mielőtt irányt változtattak.

A vizsgálat során egyetlen ütközést sem regisztráltak, pedig a madarak esetében ennek valós a veszélye.

„Ez a legfontosabb megállapítás” – nyilatkozta Henrik Skov, az Aarhusi Egyetem professzora, és a projekt vezetője. „Az emberek azt gondolják, hogy nagyon költséges megoldásokra lenne szükség ahhoz, hogy a madarak elkerüljék az ütközést, de az általunk nyomon követett fajok nagyszerűen megoldják a problémát. Úgy tűnik, nagyon is képesek túlélni a szélerőművek környezetében” – tette hozzá Skov.

Ezüstsirály (Larus argentatus). Kép: John Haslam/Wikimedia

Korábban nehéz volt ezt a témát kutatni a tengeri szélerőművek esetében. A szárazföldön viszonylag könnyű a turbinák hatásait nyomon követni, de a tengeren, a gyakran zord időjárási körülmények között ez a feladat nehezebb.

A tanulmány egyedülálló, eddig nem alkalmazott technikai megoldása az volt, hogy a radaradatokat kamerákkal kombinálták a tengeri madárfajok azonosításához, és háromdimenziós képet készítettek a madarak repülési mintáiról, és arról, hogyan kerülik el a rotorlapátokat.

„A kettő kombinációjának érdekessége, hogy mindig tudtuk, hol tartózkodnak az egyes madarak, ami fontos, ha meg akarjuk érteni, hogy mit csinálnak, és hol vannak egy szélfarmon belül” – magyarázta Skov.

„Két és fél másodperces időközönként pontos adatokat kapunk, hogy a madarak hol vannak egy háromdimenziós térben, és le tudjuk írni, hogy mit csinálnak a szélturbinákhoz képest, milyen távolságra vannak tőlük, és milyenek az aktuális időjárási viszonyok. A turbinák hátsó, szélárnyékos oldala turbulenciát okoz, ami befolyásolja a madarak viselkedését. Ez tehát egy újabb tényező, amelyet az időjárás és a szél mellett figyelembe kell vennünk a számításokban. Ilyen részletes tanulmányt még soha nem végeztek.”

Az eredmények alapján később akár egyszerűbb lehet a tengeri szélenergia engedélyeztetési eljárása is.

Csüllő (Rissa tridactyla). Kép: Boaworm/Wikimedia

Robin Cox, a Vattenfall projektvezetője szerint jelentős bizonytalanság övezi a környezeti hatásvizsgálatokban az ütközési kockázatok előrejelzését.

„Ez a kérdés szükségtelenül óvatos megközelítéséhez vezetett, és többé-kevésbé minden projektben eltúlozták a lapátokkal történő ütközések kockázatát. A kutatói körében úgy vélik, hogy az ütközéseknek ez a halmozott hatása nagyobb, mint amennyit e tengeri madarak populációja el tud viselni, ami egyértelműen negatív hatással van az engedélyezési folyamatokra. Ezzel a projekttel olyan adatokat tudtunk gyűjteni, amelyek reményeink szerint felhasználhatóak az ütközési kockázatok előrejelzésének javítására, és ezentúl reálisabb lehet az északi-tengeri szélerőművek hatásának becslése.”

Cox szerint az ütközés kockázatának modellezése eddig statikus inputokat és alapfeltevéseket használt. Az új tanulmány részletesebben tudott az egyes madarak repülési viselkedésére összpontosítani. A projektet emellett jelentős időn keresztül végezték, hogy a lehető legpontosabb legyen.

„Azt akartuk, hogy a projekt két éven át tartson, hogy láthassuk az aktivitás és a viselkedés időbeli változásait” – magyarázza Cox. „Számítottunk arra is, hogy a projekt kezdeti szakaszában a technológiával gyermekbetegségek adódhatnak, amelyeket úgy próbáltunk kezelni, hogy már a projekt tényleges megkezdése előtt elkezdtük az adatgyűjtést. Ez sikerült is, bár az első hónapokban voltak technikai és logisztikai problémák. Ezért volt jó, hogy a projektre két év állt rendelkezésre. A második évben sikerült jobb nyomonkövetési eszközöket is bevezetnünk, amelyek lehetővé tették, hogy több és jobb adatot gyűjtsünk.”

Skov azt is hangsúlyozta, hogy eddig ugyan csak négy madárfajt vizsgáltak, a modell azonban több tengeri madárfajra, illetve a szárazföldi szélenergiára is alkalmazható, ami megerősíti a projekt jelentőségét.

„Ez az első alkalom, hogy bármilyen madárfajt ilyen közelről és részletesen tanulmányoztak egy tengeri szélfarm esetében. És ezek a madarak nagyon jól elkerülik a turbinákat. Ezután még több fajra ki kell terjesztenünk a vizsgálatokat” – mondja Skov, hozzátéve, hogy a madarak viselkedéséről szóló felmérések részei annak az átfogó célnak, hogy elkerüljék a szélerőművek építését a repülési folyosókon.

Így lehetne Magyarországnak is tengeri szélenergiája

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.