Megérte-e villanyautóra váltani 1929-ben?

Az elektromobilitásnak a belsőégésű motoros járművekhez viszonyított előnyei és hátrányai fundamentálisan nem sokat változtak az elmúlt 100 évben – ez derül ki abból a 1929-ben megjelent publikációból, amelyet egy korábbi cikkünkben ismertettünk. A műszaki és környezetvédelmi szempontok után ebben a cikkben a téma gazdasági vetületét fogjuk egy kicsit közelebbről megnézni.

Egy elektromos kisteherautó üzemeltetése már 1929-ben is olcsóbbnak bizonyult, mint egy hasonló, ámde benzinmotorral működő járműé. Erről szóljanak helyettem az eredeti cikk szerzőjének, Lenkei Andor okleveles gépészmérnöknek a szavai:

„… az elektromobil költségei Amerikai-i, francia, osztrák és német kimutatások szerint átlagban 20-30%-kal kisebbek a benzinüzeműnél. Ennek a kérdésnek a megítélésénél fontos szerepet játszik a villamos energiaár, melyet a villamos művek tisztán éjjeli fogyasztás mellett a legtöbb helyen igen alacsonyan szabnak meg, hogy ezzel fölemeljék terhelési görbéik éjjeli mélypontjait. Az elektromobil kihasználhatósága a ritkább javítások miatt lényegesen nagyobb, tehát kevesebb tartalékra van szükség. Törlesztési költségei az automobilénál – több mint kétszer hosszabb élettartama miatt – sokkal kisebbek.”

Mielőtt rátérnénk a részletekre, érdemes megemlítenünk, hogy az artortenet.hu adatai alapján egy 1929-es pengő 1153 mai forintot ért.

Lenkei szerint a gazdaságossági számítások két legfontosabb elemét az energia és az akkumulátorok karbantartásának költségei jelentették.

Az áram esetében 10 filléres kilowattóránkénti egységárral kalkulált, ami 115 Ft-nak felel meg. A járművek átlagos fogyasztása – a töltési veszteséget is figyelembe véve – tonnakilométerenként 69 Wh volt a mérések szerint, így az egy km-re jutó energiaköltség 7 fillért tett ki, ez 80 Ft-ot jelent mai árfolyamon.

A budapesti postaautók után kilométerenként 19,8 fillért fizettek a gyártónak az akkumulátorok felújításáért. Ez a pozitív lemezek 10 ezer, és a negatív lemezek 20 ezer kilométerenkénti cseréjét foglalta magába.

Egy 1914-es savas ólomakkumulátor. Kép: Green Car Reports.

Az osztrák postaigazgatóságtól származó adatok szerint az elektromos járművek karbantartási költsége harmadával alacsonyabb volt, mint a benzineseké, ráadásul előbbieknek csak évi 7-8 napot kellett a szervizben állniuk, így nagyobb volt a kihasználtságuk. A benzines autók állásidejéről sajnos nem tett említést a cikk, pedig érdekes adalék lehetne.

Korabeli források a benzines járművek élettartamát 4,5-6 évre, az elektromos autó élettartamát pedig 13-15 évre becsülték, ami jelentős mértékben javította az utóbbi hajtáslánc megtérülési mutatóit.

Lenkei a fenti adatok alapján kiszámolta egy 2,5 tonna raksúlyú elektromos kisteherautó finanszírozási és üzemeltetési költségeit, amely kilométerenként 75 fillérre jött ki, a részletes bontást az alábbi táblázat tartalmazza.

Kép: Elektrotechnika 1929. 23-24. szám

„Ezzel szemben az ugyanilyen teljesítményű benzinüzemű szállítókocsi összes költsége kocsikm-enként legalább 1.00 pengő” – jegyezte meg a szerző.

Ehhez annyit fűznénk hozzá, hogy a kalkuláció a sofőr bérét is tartalmazza, amelynek mértéke független a technológiától, és a mai fogalmaink szerint nem is része a jármű költségeinek. Ha ezt levonjuk a végeredményből, akkor 63 fillér (725 Ft) és 87 fillér (1000 Ft) adódik kilométerenként. A különbség nagyjából 25 fillér. Ha csak napi 30 km-t futott egy postautó, az 7,5 pengő (8600 Ft) megtakarítást jelentett, amennyiben Lenkei számítása helytálló.

A világ az elmúlt 90 évben olyan sokat változott, hogy nem sok értelme lenne a korabeli és a mai számokat összehasonlítani. Helyette nézzük meg inkább, hogy mire lehetett jutni ennyi pénzzel a 20-as, 30-as években.

Egy kg kenyér, egy üveg sör és egy liter benzin is kb. 0,5 pengőbe került, egy hajvágás 1 pengőt, egy mozijegy 2 pengőt, egy villamosjegy pedig 16 fillért kóstált – mint láthatjuk, a benzin ára nem sokat változott 100 év alatt, hiszen a 0,5 pengő körülbelül 600 Ft-nak felel meg. Egy olcsóbb személygépkocsi (pl. Ford, Renault) 7-8000 pengőbe került (kb. 9 millió Ft), a prémium kategóriába tartozó gépkocsik ára viszont a 20 ezer pengőt is meghaladhatta. Az Ártörténet oldalán ennél sokkal több korabeli termék és szolgáltatás árait találhatjuk meg, amennyiben a téma felkeltette az érdeklődésünket.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.