PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9oeXVuZGFpLmh1L21vZGVsbGVrL3VqLWtvbmEtZWxlY3RyaWMvIiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL2h5dW5kYWkuaHUvbW9kZWxsZWsvdWota29uYS1lbGVjdHJpYy8nLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA0L2h5dS1lZ3llYi1vbmxpbmUtZXZ6b2xkYXV0b2phYmFubmVyLTYwMHg1MDBweC5qcGciIG1lZGlhPSIobWF4LXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA0L2h5dS1lZ3llYi1vbmxpbmUtZXZ6b2xkYXV0b2phYmFubmVyLTE5NDB4NTAwcHguanBnIiBtZWRpYT0iKG1pbi13aWR0aDogNzAwcHgpIj48aW1nIHNyYz0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNC8wNC9oeXUtZWd5ZWItb25saW5lLWV2em9sZGF1dG9qYWJhbm5lci0xOTQweDUwMHB4LmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+
auto
2024. 04. 21. vasárnap

Az elektromobilitásnak a belsőégésű motoros járművekhez viszonyított előnyei és hátrányai fundamentálisan nem sokat változtak az elmúlt 100 évben – ez derül ki abból a 1929-ben megjelent publikációból, amelyet egy korábbi cikkünkben ismertettünk. A műszaki és környezetvédelmi szempontok után ebben a cikkben a téma gazdasági vetületét fogjuk egy kicsit közelebbről megnézni.

Egy elektromos kisteherautó üzemeltetése már 1929-ben is olcsóbbnak bizonyult, mint egy hasonló, ámde benzinmotorral működő járműé. Erről szóljanak helyettem az eredeti cikk szerzőjének, Lenkei Andor okleveles gépészmérnöknek a szavai:

„… az elektromobil költségei Amerikai-i, francia, osztrák és német kimutatások szerint átlagban 20-30%-kal kisebbek a benzinüzeműnél. Ennek a kérdésnek a megítélésénél fontos szerepet játszik a villamos energiaár, melyet a villamos művek tisztán éjjeli fogyasztás mellett a legtöbb helyen igen alacsonyan szabnak meg, hogy ezzel fölemeljék terhelési görbéik éjjeli mélypontjait. Az elektromobil kihasználhatósága a ritkább javítások miatt lényegesen nagyobb, tehát kevesebb tartalékra van szükség. Törlesztési költségei az automobilénál – több mint kétszer hosszabb élettartama miatt – sokkal kisebbek.

Mielőtt rátérnénk a részletekre, érdemes megemlítenünk, hogy az artortenet.hu adatai alapján egy 1929-es pengő 1153 mai forintot ért.

Lenkei szerint a gazdaságossági számítások két legfontosabb elemét az energia és az akkumulátorok karbantartásának költségei jelentették.

Az áram esetében 10 filléres kilowattóránkénti egységárral kalkulált, ami 115 Ft-nak felel meg. A járművek átlagos fogyasztása – a töltési veszteséget is figyelembe véve – tonnakilométerenként 69 Wh volt a mérések szerint, így az egy km-re jutó energiaköltség 7 fillért tett ki, ez 80 Ft-ot jelent mai árfolyamon.

A budapesti postaautók után kilométerenként 19,8 fillért fizettek a gyártónak az akkumulátorok felújításáért. Ez a pozitív lemezek 10 ezer, és a negatív lemezek 20 ezer kilométerenkénti cseréjét foglalta magába.

Egy 1914-es savas ólomakkumulátor. Kép: Green Car Reports.

Az osztrák postaigazgatóságtól származó adatok szerint az elektromos járművek karbantartási költsége harmadával alacsonyabb volt, mint a benzineseké, ráadásul előbbieknek csak évi 7-8 napot kellett a szervizben állniuk, így nagyobb volt a kihasználtságuk. A benzines autók állásidejéről sajnos nem tett említést a cikk, pedig érdekes adalék lehetne.

Korabeli források a benzines járművek élettartamát 4,5-6 évre, az elektromos autó élettartamát pedig 13-15 évre becsülték, ami jelentős mértékben javította az utóbbi hajtáslánc megtérülési mutatóit.

Lenkei a fenti adatok alapján kiszámolta egy 2,5 tonna raksúlyú elektromos kisteherautó finanszírozási és üzemeltetési költségeit, amely kilométerenként 75 fillérre jött ki, a részletes bontást az alábbi táblázat tartalmazza.

Kép: Elektrotechnika 1929. 23-24. szám

Ezzel szemben az ugyanilyen teljesítményű benzinüzemű szállítókocsi összes költsége kocsikm-enként legalább 1.00 pengő” – jegyezte meg a szerző.

Ehhez annyit fűznénk hozzá, hogy a kalkuláció a sofőr bérét is tartalmazza, amelynek mértéke független a technológiától, és a mai fogalmaink szerint nem is része a jármű költségeinek. Ha ezt levonjuk a végeredményből, akkor 63 fillér (725 Ft) és 87 fillér (1000 Ft) adódik kilométerenként. A különbség nagyjából 25 fillér. Ha csak napi 30 km-t futott egy postautó, az 7,5 pengő (8600 Ft) megtakarítást jelentett, amennyiben Lenkei számítása helytálló.

A világ az elmúlt 90 évben olyan sokat változott, hogy nem sok értelme lenne a korabeli és a mai számokat összehasonlítani. Helyette nézzük meg inkább, hogy mire lehetett jutni ennyi pénzzel a 20-as, 30-as években.

Egy kg kenyér, egy üveg sör és egy liter benzin is kb. 0,5 pengőbe került, egy hajvágás 1 pengőt, egy mozijegy 2 pengőt, egy villamosjegy pedig 16 fillért kóstált – mint láthatjuk, a benzin ára nem sokat változott 100 év alatt, hiszen a 0,5 pengő körülbelül 600 Ft-nak felel meg. Egy olcsóbb személygépkocsi (pl. Ford, Renault) 7-8000 pengőbe került (kb. 9 millió Ft), a prémium kategóriába tartozó gépkocsik ára viszont a 20 ezer pengőt is meghaladhatta. Az Ártörténet oldalán ennél sokkal több korabeli termék és szolgáltatás árait találhatjuk meg, amennyiben a téma felkeltette az érdeklődésünket.

Havi 200 pengő fixszel ma egy ember könnyen viccel” énekelték a korabeli slágerben. Az alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörökben szokványosnak mondható 200 pengős fizetésből azonban legfeljebb csak egy agglegény viccelhetett könnyen, családot eltartani már nem lehetett ennyi pénzből. Egy egyszobás, fürdőszobás lakás bére havi 68 pengőbe, a rezsi 17 pengőbe, a mosás 20 pengőbe, az élelem 60 pengőbe került akkoriban Budapesten egy fő számára. Maradt tehát 35 pengő minden másra, ami azért annyira nem lehetett vicces, mint ahogyan azt a dalszöveg állította. A nők és a vidékiek még ennél is kevesebbet kerestek. A tisztviselők és pedagógusok javadalmazása 3-400 pengő körül alakult, ami már valóban elegendő volt a tisztes polgári léthez. Forrás: Officina Nova – A Magyarok Krónikája.
https://villanyautosok.hu/2023/08/27/szaz-eve-is-lattak-mar-a-villanyautok-elonyeit/

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.