Elektromos átállás: sokba kerülhet a régi módszerekhez való ragaszkodás

Azokon a helyszíneken, ahol már van működő napelemes rendszer, egyre többször merül fel az elektromos autók töltési infrastruktúrájának fejlesztése során, hogy legyen-e energiatároló.

A közeljövőben ez a kérdés egyre több vállalat esetében lesz aktuális, hiszen a tárolási technológia napról napra elérhetőbbé válik – véli Turcsányi Balázs, az ALTEO e-mobilitási üzletágának vezetője, aki kitér arra is, hogy a töltők telepítése során visszatérően jelentkezik a rendelkezésre álló kapacitás szűkösségének problematikája.

Az elmúlt néhány évben mutatkozó gyártási és szállítási nehézségek után ma már nem akkora kihívás elektromosra cserélni egy vállalati autóflottát. Az idén meghirdetett állami támogatás, illetve az árban és időben is könnyebben elérhető modellek megjelenésével egyre több céges döntéshozó fejében merül fel a részben vagy egészben történő elektrifikáció lehetősége. Miközben korábban egy autóflotta kibővítése vagy cseréje hasonló üzemanyagú gépjárművekre nem hozott nagy változást egy vállalat életében, a hajtásrendszer teljes megváltozása mind az autókat használó munkatársaktól, mind a cégtől új szemléletet kíván. Vegyük ezeket sorban!

Tölteni csak pontosan és szépen…

Amíg nem lesz villámgyorsan tölthető az elektromos autók akkumulátora, az ilyen járművek speciális töltési igényei eltérő autózási szokásokat alakítanak ki. Noha elektronokat tankolni nem csupán a publikus hozzáférési ponton lehet, hanem mindenütt, ahol a töltés feltételei adottak, így különösen vállalati telephelyeken vagy az irodaházak parkolójában, ez napjainkban időigényes tevékenység lehet.
A hazai töltési infrastruktúrának folyamatosan, a villanyautók állományával párhuzamosan kell fejlődnie. Jóllehet az elmúlt években egy-két elektromos jármű kiszolgálására már a legtöbb irodaházban és telephelyen kialakították az első töltőpontokat, a folyamatosan zöldülő gépjárműállomány egyre nagyobb töltődarabszámot és egyre korszerűbb töltőket igényel.

Ráadásul a darabszámmal arányosan emelkedik az energiaigény, így minden elektromos járművel rendelkező cég hamar eljut a kérdésig: van-e elegendő, biztonságosan felhasználható kapacitás, amelyet az elektromos járművek töltésére lehet használni?

Ma már nem az a fő kérdés, hogy mennyibe kerül egy vagy több töltőpont létrehozása, hanem az, hogy megvannak-e ezekhez a hálózati adottságok. A szűkösséget más-más módon orvosolják a szakemberek. Amennyiben az épület „kapacitásügyéért” felelős, konzervatívabb épületüzemeltetőkre és energetikusokra bízzuk a flotta kiszolgálását, akkor akár egyetlen új töltőpont kialakítása esetén is számítani lehet rá, hogy az esetek többségében ragaszkodni fognak a fogyasztási hely kapacitásának bővítéséhez. Ez azonban jelentős költségekkel jár, és nagyon hosszú, akár egy-kétéves átfutási idővel. A beruházást gyakran nem elég a csatlakozási pontra elvégezni, az áramerősség növelése mellett számos esetben a belső erősáramú rendszert is fejleszteni kell, esetleg egy új transzformátorállomás telepítésével, vagy a hálózat és elosztók vezetékkeresztmetszet miatti cseréjével. Azt sem árt tudni, hogy az ilyen fejlesztésen átesett elektromos hálózat fenntartási költségei is emelkednek a beruházással.

A kapacitásbővítést csak akkor, ha nincs más megoldás

Más a hozzáállása az épületfelügyeleti rendszereket jól ismerő és aktívan használó üzemeltetőknek: ők lehetőség szerint elkerülendő megoldásként tekintenek a kapacitásbővítésre, az új fogyasztókra lehetőleg inkább valamilyen energiamenedzsment rendszert vetnek be. Ezzel részletes, időszakokra, napszakokra, fogyasztókra bontott adatokhoz jutnak, amelyekkel feltérképezhető a vállalat energiafogyasztási szokása, és ez alapján megfelelően vezérelhető az új töltőinfrastruktúra.

Vegyük példának azt a vállalati telephelyet, amelyhez tizenegy AC, valamint egy egykaros nagyteljesítményű DC töltőt rendelt meg az ügyfél. Ehhez 3×200 A, azaz körülbelül 138 kW-nak megfelelő bekötési teljesítmény áll rendelkezésre, amely nem elegendő a töltők maximális egyidejű ellátásához.

A képet tovább árnyalja, hogy a megrendelő napelemes hálózatot is tervez, amely – a várakozások szerint legalább az év felében – jelentős mennyiségű, egyidejűleg akár 3×72 A, azaz mintegy 50 kVA villamos energiát fog szolgáltatni. Napsütésben ez ígéretes kapacitás, völgyidőszakokban azonban nem elég a töltőhálózat beépített teljes energiaigényének ellátására a telephely normál üzemén felül.
Ebben a helyzetben elengedhetetlen egy olyan energiamenedzsment rendszer kiépítése, amely a teljes aktuális teljesítményigény alapján szabályozza az egyes töltők által hasznosítható kapacitást. Együtt képes monitorozni a telephely alap fogyasztásait, hálózati engedélyesi oldal, valamint a megújuló termelői oldal elérhető kapacitásait és az aktuális töltési igényeket.

Más a haszna egy hasonló eszköznek annál a társasháznál, ahol jelenleg a meglévő hálózati adottságok lehetővé teszik, hogy a nagyfogyasztók egyidejű működése esetén is minden töltési ponton párhuzamosan lehessen tölteni az autókat – még ha nem is teljes kapacitással. A rendelkezésre álló 3×500 A teljesítményen egy 3×100 A csatlakozási teljesítményű hőszivattyú, négy 3×20 A, illetőleg négy 3×16 A csatlakozási teljesítményű felvonó, valamint 64 darab AC töltő osztozik, azonban a lakók továbbiakra is igényt tartanak. A töltőpontok számának jövőbeli érdemi növelése azt eredményezheti, hogy az energiamenedzsment rendszer a töltési időszakban később töltésre becsatlakozókat sorba állítja és akkor kezdi el feltölteni őket, amikor vagy a rendelkezésre álló szabad teljesítmény kellő mértékűre nőtt vagy a korábban felcsatlakozott autók már feltöltődtek.

Sárkány ellen sárkányfű

Előfordulhatnak persze olyan esetek is, amikor egy energiamenedzsment rendszer önmagában nem jelent megoldást: a rendelkezésre álló kapacitás annyira kevés, hogy elkerülhetetlen a hálózatfejlesztési beruházás. Gondoljunk csak a nagypapa hétvégi házára: mielőtt bekapcsolta volna a 2000 W-os elektromos fűnyírót, mindig gondosan kihúzta a konnektorból a 800 W-os rezsót, hiszen a kettő párhuzamos működtetése elviselhetetlenül sok volt a hálózatnak.

Energiatárolóval együtt telepítsük a napelemet?

Azokon a helyszíneken, ahol már van működő napelemes rendszer, a töltési infrastruktúra fejlesztése során egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy legyen-e energiatároló. Ennek fő oka, hogy az elmúlt években óriási fejlődésen ment át az energiatárolás: egyre fejlettebbé válik az akkumulátortechnológia, esnek a gyártási költségek, gyorsuló ütemben nő a piaci kereslet.

Ahogy az élet számos területén lehetünk tanúi annak, ahogy a digitális megoldások szorítják ki az analóg eljárásokat, az energetikában sincs ez másként. A változások lehetővé tették, hogy a töltők energiaellátása miatti kapacitásbővítésnek hatékony alternatívája lehet a napelemes rendszerekkel kombinált energiatárolás. Gondosan mérlegelt és megfelelően optimalizált méretezéssel ez a megoldás megtérülési és fenntarthatósági szempontból egyaránt sokkal jobb mutatókat produkál, így válhat eredményes befektetéssé a beruházás, miközben a cég energiakitettsége is mérséklődik.

A modern, okos, energiatárolóval kiegészített napelemes rendszereknek hála a vállalatok hatékonyabban kezelhetik energiaigényüket, egyszerre csökkentve a költségeket és növelve az energiaköltségek kiszámíthatóságát, tervezhetőségét. Ezen intelligens helyi napelemes és energiatárolós rendszerek hozzájárulnak továbbá mind a vállalat, mind indirekt módon az ország energiaszuverenitásához, illetve szénhidrogén energiahordozóktól való függetlenségéhez. Ezzel egyúttal a cégek fosszilis mérlegét is javítják, és hozzájárulnak a jobb ESG minősítés eléréséhez. Ezen vállalatok nem csak egyre növekvő mértékben lesznek képesek energiaszükségletüket megújuló forrásból származó energiával biztosítani, hanem környezettudatosságban is hatalmas lépést tehetnek a zöldátállás felé, támogatva a hazai és európai klímasemlegességi célok elérését.