Üdv az önvezető villanyautók világában!

Ritka, hogy Magyarországon egy a technika és az etika határait feszegető ennyire kurrens témában előadást tartsanak és az még ritkább, hogy mindezt a téma egyik ismert nemzetközi kutatója tegye. Nem is tehettünk tehát mást, elmentünk Carlo van de Weijer professzor november 23-i előadására, hogy beszámoljunk a Villanyautósok olvasóinak az eseményről.

A szemünk előtt zajló forradalom

„Distruption in action” – már az előadás címének lefordítása is nehézségbe ütközik, hiszen nincsen olyan magyar szó ami a „distruption”-t ebben az értelmében hűen visszaadná. Ha körül kellene írnom, talán azt mondanám, egy olyan forradalmi erejű változás, ami földrengésszerűen és végérvényesen megváltoztat valamit.

De mi is ez a valami? Cikkünkben elsősorban az előadás e-mobilitással kapcsolatos részével fogunk foglalkozni, de hogy jobban megértsük a professzor mondanivalóját, nem árt kicsit kitágítani a témát, ahogy ő is tette.

Carlo van de Weijer végzettsége szerint gépészmérnök és doktori címmel is rendelkezik a területen. Ennél talán sokkal érdekesebb számunkra, hogy karrierjét az autóiparban, ahhoz kapcsolódó területekben, elektronikai beszállítóknál és navigációs eszközök gyártóinál, illetve a mobilitáshoz kapcsolódó tanácsadói pozíciókban töltötte.

Hozzánk most az Eindhoveni Műszaki Egyetem és a Singularity University képviseletében jött el. Utóbbi egy olyan független nemzetközi egyetem amely 48 országban köti össze a technika és tudomány élvonalát képviselő cégeket, diákokat, oktatókat a robotika, mesterséges intelligencia és a biotech területén.

És akkor még egy nehéz kifejezés ami annyira releváns az előadás szempontjából, hogy muszáj megmagyarázni. A „singularity”, azaz szingularitás az (információ)technikában az a mesterséges intelligencia, amely fölött az ember már nem tud kontrollt gyakorolni, hiszen túlnő felette és minden korábbit felülmúló sebességű technológia és társadalmi  fejlődést eredményez. (Vagy öntudatára ébred a Skynet, ugye…)

Jön értünk a Terminátor. Forrás: vllanyautosok.hu

E-mobilitás és a „Kodak pillanat”

A villanyautók tökéletes példái ennek a robbanás szerű forradalomnak, amely visszafordíthatatlan folyamatokat indított el. A professzor tézise szerint, az elektromos meghajtás „győzelme” elkerülhetetlen, hiszen a technológia összehasonlíthatatlanul egyszerűbb  mint a belsőégésű motor. Példának a hajtáslánc komplexitását hozta fel: mint elmondta, az ő Telsa Model S-ében 19 mozgó alkatrész van, egy hasonló hagyományos autóban 900.

A kétkedőket arra is emlékeztette a professzor, hogy az igazi diszruptív digitalizáció a kezdetben mindig megtévesztő. Ezalatt azt kell érteni, hogy a hagyományos szereplők általában leírják, azt hiszik, jelenlegi limitációi miatt nem lesz sikeres, senkinek nem fog kelleni. Az olyan emberek akik rendelkeznek a megfelelő képzelőerővel, vízióval, pontosan látják már az elején, hogy ezek a limitációk irrelevánsak, mert pár iteráció alatt eltűnnek, az előnyök viszont forradalmiak.

Balra: New York, Fith Avenue 1900. Lovak, lovas kocsik, emberek és a piros körben az egy darab autó. Jobbra: Ugyan ott, 13 évvel később. Már piros karikával sem lehet lovat találni. Forrás: Business Insider

Példának a Kodak Pillanatot hozta fel, úgyhogy elevenítsük fel ezalatt mit is értünk. A kifejezés, kicsit szarkasztikus utalás a Kodak, egykori reklámszlogenjére. Ezzel a frappáns szlogennel hirdették ugyanis egykoron a gyár fényképezőit és filmjeit, arra utalva, semmi nem örökíti meg úgy a legszebb emlékeinket mint egy Kodak.

Az utalás viszont azért cinikus, mert manapság a Kodak bukását szokták ezzel a kifejezéssel jellemezni, annak az iskolapéldájaként, amikor egy „a világot uraló cég” nem halad a korral, csak legyint egy forradalmi technológiára és mire észbe kap, már késő.

Mint a Business Insider cikke feleleveníti, a digitális fényképezőgép egykoron a Kodaknál született meg 1975-ben. A vállalat akkor nem hitt benne, a fejlesztők győzködése ellenére a menedzsment az első silány minőségű 100×100 pixeles fekete-fehér képet és a lassú 2 x 30 perces kazettás mókolást látva azt mondta: ez a technológia soha senkinek nem fog kelleni. Aztán a 2000-es évek elején észbe kaptak és egy rövid ideig még ők voltak az USA első számú digitális kamera gyártója, de képtelenek voltak lépést tartani és a vállalat, 124 év után csődöt jelentett.

Balra is egy Kodak Pillanat meg jobbra is. Forrás: Kodak, Futuresource Consulting

Ha felidézzük a világ nagy autógyárai miként vélekedtek a villanyautók jövőjéről egészen a közelmúltig, akkor a fenti Kodak példa kísértetiesen ismerős lehet. Egyébként most indult sorozatunkban ezt a „felidézést” segítjük.

Az önvezető szingularitás

A másik nagy kapcsolódó téma az önvezetés volt. Bár a professzor véleménye eléggé árnyalt a jelenlegi önvezető technológiák fejlettségéről, biztos benne, hogy rohamléptekkel haladunk és a váltás itt is elkerülhetetlen. Mint mondta, a világ útjain minden nap annyi ember sérül, vagy hal meg közlekedési balesetben mint anno a szeptember 11-i terrormerénylet során. Én teszem hozzá, ez másfél évente egy Budapestnyi mennyiségű ember.

Utalt Moore törvényére, mi szerint a számítógépek teljesítménye 18 havonta megduplázódik. Tehát a hardver rendelkezésre fog állni, a szenzorok, radarok és szonárok már most ott vannak és az újfajta, mestersége intelligenciáira épülő, öntanuló (deep learning) szoftverek meg fogják hozni az áttörést.

Forrás: vllanyautosok.hu

Az öntanulás, amit pl. a Google és a Tesla rendszerei is alkalmaznak, a járművek kameráinak és érzékelőinek adatait tanulmányozva non-stop fejleszti a szoftvert, úgy, ahogy egy gyermek tanul. Igaz ez akkor is, ha a sofőr éppen maga vezet, hiszen a rendszer ilyenkor is figyel, tanul és elemzi ő hogy döntött volna. A Tesla már az Autopilot 1-es verziójával közel 2 milliárd kilométernyi adatot gyűjtött. hogy az elmúlt 9 hónapban ehhez mennyit tett hozzá az hardver második verziója, azt nem tudjuk, de a kaliforniai gyártó idén közel 100,000 autóval bővítette a flottáját.

Hiba a mátrixban

Az igazán érdekes morális kérdések viszont csak ezután jönnek majd. Mint a professzor egy egyszerű amszterdami utcán rögzített videóval érzékeltette, ezernyi olyan mindennapos szituáció van amikor az emberi intuíció dönt. Amikor jobbról jön egy autó a STOP táblájához, akkor így döntjük el, vajon a vezető meg fog e állni, vagy oldalból telibe kap minket. Ha egy zebránál állnak a gyalogosok, de az Istennek nem lépnek le, akkor vajon az önvezető autó meddig fog várni? És ha elkerülhetetlen ütközés elé nézünk, vajon a mi életünket menti-e majd meg akkor is ha különben egy csapat óvodás gyereket ütne el? Esetleg eldönti melyik emberi élet az értékesebb?

Forrás: vllanyautosok.hu

Na itt jön be a mesterséges intelligencia, ami már nem egy egyszerű program aminek megmondom milyen szituációban hogy döntsön, hanem maga mérlegel és hoz döntéseket. De jó ötlet-e egy az embernél is okosabb mesterséges intelligenciának átadni ezeket a döntéseket. Megengedjük-e majd a robotjainknak, hogy gondolkodjanak?

Kérdések és válaszok

Az előadás végén módomban állt két kérdést is feltenni Carlos van de Werije professzornak.

Az önvezető autók által felkínált egyik új lehetőség saját autónk „kikölcsönzése”, magyarul, hogy sofőr nélküli taxiként üzemeljen amikor nekünk éppen nincs rá szükségünk. Vannak olyan szakértők aki szerint a következő generációk már nem is fognak saját autót venni, mert feleslegesnek érzik majd ennyi pénz befektetését ha egy automata autó bármikor rendelkezésre áll.

Megkérdeztem, gondolja-e, hogy a jövőben esetleg senkinek nem lesz majd saját autója?

Mint válaszában elmondta, ő is ismeri ezeket az elgondolásokat, de nem tartja valószínűnek. Sokan lesznek majd, főleg akik a belvárosokban élnek, akik talán így döntenek, de az autó valamilyen szinten a saját kis kuckónk kiterjesztése. Büszkén tulajdonoljuk, úgy érezzük megvéd minket a világtól és szabad mozgásunk záloga. Ez talán annyira alap Maslow-i szükségelteket képvisel, hogy nem lesz mindenki hajlandó feladni.

Második kérdésem az e-mobilitáshoz kapcsolódott.

Mi a véleménye a professzornak arról, hogy a nagy múltú hagyományos autógyárak rájöttek-e már, a villanyautó lehet az ő Kodak Pillanatuk, ha nem állnak teljes vállszélességgel a technológia mögé?

Ö úgy gondolja igen. Korábban hezitáltak, de most már belátták ezt. Mint mondta, nem szabad a nagy német autógyárakat lebecsülni: lassan mozognak, de évszázados gyártási tapasztalat van mögöttük. Példának hozta fel a Tesla gyártási nehézségeit a Model 3 körül. Hozzátette, a Tesla komoly bajban van, mivel Szilícium Völgy informatikai zsenijeinek  nem kevés gondot okoz a fizikai világba átültetni ötleteiket és most nagy pofont kapnak az élettől. Mint mondta, ebbe az iparágba bizony kell a gyártási tudás, kell a celluloid szalag.

Különvélemény

A professzor utolsó szavaival, a legnagyobb tisztelet mellett, azért kénytelen vagyok vitatkozni. A Tesla már nem az a kis kaliforniai „sufnituning” cég, amelyik vért izzadva épített át 2500 Lotust egy öszvér, elektromos sportkocsivá. Az elmúlt 5 évben 250.000 Model S és X hagyta el a fremonti gyárat és ebből csak idén kb. 100.000 kerül az utakra. Bár ez eltörpül egy VW teljes éves milliós darabszáma mellett, a Tesla azt már tudja hogyan kell heti 2 ezer autót legyártani, most mégis pár százzal szenvednek. Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy a csúszás oka az, hogy megpróbálták az egész programot  1 teljes évvel előrehozni és a költségek alacsonyan tartása érdekében a végletekig automatizálni akarják a gyártást. Ez utóbbiba tört bele – átmenetileg – a bicskájuk, de kár lenne ebből messzemenő következtetéseket levonni.

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.