Két éve beszámoltunk arról, milyen nem szokványos helyekre lehetne napelemet telepíteni. Akkoriban Franciaországban is kísérleteztek egy érdekes megoldással: egy 1 km hosszú úttest felületét borították be napelemekkel kísérleti projektként. Régi napelem használóként és a technikai fejlődést követve már akkor sem igazán értettem, pontosan mit is remélnek ettől a kísérlettől, hiszen egyetlen feltétel sem teljesül azokból, ami elvárás a napelemek hatékony termeléséhez: nem lesz tökéletes a napsugárzás beesési szöge, nem lesz zavartalan a napsütés, folyamatosan részleges árnyék lesz az úton az áthaladó autók miatt és a telepítés pillanatát kivéve soha nem lesz tiszta a napelem felülete.
Ha már mindenáron energiát akarunk termelni az úttestből, inkább meleg víz készítésre alkalmas csőhálózatot kellene az aszfaltozott úttestbe beépíteni, a házakban alkalmazott padlófűtéshez hasonlóan, nyáron a 60 fokra melegedő aszfaltból kivehetnénk némi energiát, télen pedig megoldható lenne a hó- és jégmentesítés. Természetesen egy ilyen beruházás sem lenne pénzügyileg megtérülő, de ha télen is tiszta, akár száraz úton közlekedhetnének az autók, akkor komoly járulékos előny származhatna a balesetek számának csökkenéséből.
A fent említett francia projekt kudarcáról számolt be ma az insideevs.com. A Colas által készített kísérleti projekt értékelésében olyan erős kifejezéseket használnak, mint zajos, sérülékeny és nem hatékony. A projekt sikertelenségét elsősorban az eredményezte, hogy a várt energiatermelésnek alig több mint a felét hozta. A tervezéskor átlagosan napi 790 kWh termeléssel kalkuláltak, az eredmény az első évben azonban csak 409,7 kWh volt naponta.
A következő évben, 2018-ban ez az eredmény is radikálisan tovább romlott, ekkor már csak napi 214,8 kWh volt a termelés. A gyors romlás oka a sok szennyeződés, az útra hulló falevelek és eső következtében, valamint az út károsodása elsősorban nehéz járművek, például traktorok közlekedése miatt.
A kísérleti út állapota annyira leromlott, hogy már nem is érdemes megjavítani. A teherautók és traktorok súlya alatt az utat alkotó napelemes panelek eltávolodtak egymástól, a nem illeszkedő paneleket pedig az autók kereke akár el is távolíthatja a helyükről. A leromló útminőség következtében az úton közlekedés nagyon zajos lett, ezért a hatóságok 70 km/h sebességkorlátozást vezettek be a kísérleti napelemes útszakaszon.
Világszerte több helyen próbálkoztak ilyen kísérletekkel, de mindenhol hasonlóan rossz eredményekről számoltak be. Az egyetlen viszonylag sikeresnek mondható projekt Hollandiában egy napelemes kerékpárút. A holland SolaRoad nevű cég a kísérlet előtt 50-70 kWh/m2/év termelést vártak, de az eredmények felülmúlták a várakozásokat. Az első, 2014-ben telepített változat termelése 73 kWh/m²/év, a második, továbbfejlesztett, 2016-os kísérletben pedig 93 kWh/m²/év termelést produkált. Összehasonlításképp Magyarországon egy háztetőre telepített napelemes rendszer termelése 180-220 kWh/m²/év, a háztetőre telepítés és a karbantartás költségei pedig egészen biztosan lényegesen alacsonyabbak, mint egy speciális úttest kialakítása és üzemeltetése.
A környezetvédelmet fontosnak tartó emberként nagyon örülök az ilyen kísérletekhez, hiszen ezeknek köszönhető a fejlődés, ugyanakkor úgy vélem, elég majd akkor ilyeneken gondolkozni, ha minden épület tetejét és minden nagyobb parkolóhelyet lefedtünk hagyományos háztetőre vagy tartószerkezetre szerelt napelemekkel.