Bill Gates, aki nagy rajongója Vaclav Smil professzor munkásságának, nemcsak az atomenergia lelkes híve, hanem a TerraPower nevű cége révén komoly összegekkel támogatja az új nukleáris technológiák kifejlesztését is. Mivel egy világszerte ismert személyiségről van szó, akinek szavára sokan odafigyelnek, és maga is rendelkezik érdekeltséggel a területen, az amerikai nukleáris ipar szereplőit tömörítő szövetség, a Nuclear Energy Institute júniusi konferenciájának egyik meghívottja és fő szónoka volt. Az általa elmondott beszédben elhangzott egy olyan kijelentés, amire felkaptam a fejem, és amikor utánaszámoltam, nekem nem igazán jött ki a matek. Hogy mi volt pontosan ez a mondat, arra is kitérek hamarosan, de előbb ejtsünk néhány szót a kontextusról. Gates a beszédében elmondta, hogy 30 éven belül el kell érnünk a zéró kibocsátást, miközben több ember számára kell biztosítanunk az energiához való hozzáférést. Ennek a feladatnak a megoldása során szerinte megkerülhetetlen a fejlett nukleáris technológiák alkalmazása, mert ez az egyetlen karbonmentes módszerünk, ami éjjel és nappal, minden évszakban, a föld bármely pontján képes villamos energiát előállítani. Megemlített egy 2018-as MIT által készített tanulmányt, amely a zéró kibocsátású áramtermelés amerikai lehetőségeit vizsgálta, és arra az eredményre jutott, hogy a legolcsóbb, folyamatosan rendelkezésre álló tiszta energiát biztosítani képes szcenáriók mindegyike magában foglalja a nukleáris energia felhasználását. Gates hasonló meggyőződésből kiindulva alapította meg 2006-ban a TerraPowert, amelynek máig ő az elnöke és a legnagyobb befektetője. A cég mérnökei olyan nátriumhűtésű gyorsreaktorokat terveznek, amelyek olcsóbban és rugalmasabban képesek működni a hagyományos technológiát alkalmazó reaktorokhoz képest. Bill Gates a TerraPower főhadiszállásán. Kép: Gates Notes Nem a TerraPower az egyetlen cég, amely az atomenergia továbbfejlesztésén dolgozik, és ez optimistává teszi. Úgy látja, hogy világszerte növekszik az igény a dekarbonizációs technológiák iránt, a döntéshozók pedig kezdik felismerni az atomenergia kulcsszerepét ebben a feladatban. Gates azonban kiemelt egy problémát is. Rámutatott, hogy az Egyesült Államok áramtermelésének 20%-át adja az atomenergia, sok olyan nukleáris erőmű van azonban az országban, amelyet a közeljövőben le fognak állítani. Ha komolyan akarjuk venni a klímaváltozás megakadályozását, és őszintén gondolom, hogy komolyan kellene vennünk, akkor az első teendőnk, hogy a biztonságosan üzemeltethető atomerőműveket tovább kell működtetnünk – tette hozzá. Ez utóbbi kijelentésével szállnék vitába, én ugyanis ezt a lépést egyáltalán nem látom kulcsfontosságúnak, a gazdasági okokból bezárásra kerülő atomerőművek esetében pedig még potenciálisan kontraproduktív is lehet. A következőkben kifejtem, hogy miért. A szövegösszefüggésből egyértelmű, hogy Gates azokra az amerikai reaktorokra gondolt, amelyek biztonságosan továbbüzemeltethetőek. Amerika fellépése azonban önmagában kevés, egy globális kihívásra globális választ kell adnunk, emeljük tehát a tétet, és nézzük meg, hogy ha mától kezdve 2050-ig egyetlen atomerőművet sem zárnánk be a világon, annak mekkora kihatása lenne a dekarbonizációra. Világszerte úgy 400 gigawattnyi nukleáris kapacitás üzemel, de mennyit állítanak le ebből 2050-ig? Erre lehetetlen egyértelmű választ adni, hiszen vannak olyan reaktorok, amelyeknek meghosszabbítják az üzemidejét, másoknak meg nem, és vannak olyanok, amelyeket az engedélyük lejárta előtt bezárnak. Én a World Nuclear Industry Status Report modelljét vettem alapul, ami azzal számolt, hogy minden atomerőművet 40 éves koráig, vagy addig üzemeltetnek, amíg a működési engedélyük le nem jár. Ez 2050-ig hozzávetőleg 250 GW nukleáris kapacitás bezárását jelenti. A nukleáris reaktorok leállításának üteme. Forrás: World Nuclear Industry Status Report Ha ezt teljes egészében el tudnánk kerülni, akkor plusz 2 petawattóra (PWh) karbonsemleges villamos energiára számíthatnánk 2050-ben. Feltéve, ha vállaljuk az ezzel járó biztonsági kockázatokat, és a pénzügyi kiadásokat. Egy ennyire idős erőművi flottát működésben tartani, és ezt biztonságosan megoldani ugyanis sok pénzbe kerül, olyannyira, hogy az idő előtti bezárások nagyon gyakran gazdasági okokra vezethetőek vissza, mert többe kerülne a karbantartás, mint a várható bevétel. Az Egyesült Államokban a tavalyi adatok szerint 13, a bezárás által fenyegetett reaktor részesül állami támogatásban, ami évi 1 milliárd dollárnál is több pénzbe kerül a fogyasztóknak. Napelempark lesz a bezárt amerikai atomerőműből Ez felveti azt a kérdést, hogy vajon tényleg az elavult, és veszteséget termelő atomerőművek támogatása jelenti-e a források hatékony felhasználását? Ha ezeket az állami támogatásokat mindenképpen az atomenergiára szeretnénk fordítani, vajon nem volna-e szerencsésebb inkább a fejlettebb nukleáris reaktorokkal kapcsolatos kutatás-fejlesztésre fordítani? Ha erre a kérdésre a válasz igen, akkor a gazdaságtalanul működő erőművek életben tartása egyenesen kontraproduktív, és csak az iparág befektetőinek érdekeit szolgálja. A választ erre a kérdésre persze aligha fogjuk megtudni, azt viszont ki tudjuk számolni, hogy a fentebb említett 2 PWh mire is lenne elég. Ez a mennyiség több, mint India jelenlegi áramfelhasználása, ami elsőre jól hangzik, de ne felejtsük el, hogy az energiafogyasztásunk nagyobbik része nem villamos energia felhasználásával történik. 2050-re azonban, közvetlenül vagy közvetve, de mindent elektrifikálnunk kell a zéró kibocsátás eléréséhez, ezért át kell váltanunk az energiafelhasználásunkat joule-ról PWh-ra. A Carbontracker által alkalmazott 0,4-es konverziós rátával számolva 65 PWh-s áramigényt kapunk, mivel az áram hatékonyabban használható a fosszilis energiánál. Ez egy meglehetősen optimista feltételezés, és könnyen lehetséges, hogy a valós érték ennél magasabb. Az elmúlt évtizedben a világ energiaigénye évi átlag 1,9%-kal nőtt. Egy konzervatív 1%-os növekedési ütemmel számolva is 88 PWh-ra nőne az éves energiaigény, 1,9%-os növekedési ütem mellett pedig 114 PWh-ra. Az atomerőművek továbbüzemeltetésével elérhető 2 PWh-ás plusz tehát csak egy csepp a tengerben, és nem igazán tudna érdemben hozzájárulni a klímaváltozás elleni harchoz, erre csak az exponenciális technológiák lehetnek képesek. És tegyük hozzá, hogy Bill Gates csak a biztonságosan üzemeltethető amerikai atomerőművekről beszélt, ami világszinten már tényleg csak egy kerekítési hiba lenne. Mindezek fényében én a magam részéről eltúlzottnak találom azokat a várakozásokat, amelyeket Bill Gates, és rajta kívül sokan mások az atomerőművek élettartamának meghosszabbításához fűznek. A klímavédelem ügye talán nem, az erőművek tulajdonosai azonban egészen biztosan jól járnának vele. Címlapkép: Gates Notes dr. Papp László (Sol Invictus)Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
