Zöldhidrogén: a középmezőny végéről előzhetnek a törökök

Az isztambuli kabinet elkészült az hidrogén technológia térnyerésének megtervezésével. Az energiastratégiába írt ütemterv szerint az ország 2035-re kilogrammonként 2 dollár 40 cent termelői árat kíván elérni úgy, hogy ezt az árat az utána következő 15 év alatt a felére fogja csökkenteni. Fatih Donmez török ​​energiaminiszter szerint – írja a PV Magazine  a hidrogéncéljuk reális, mert az olcsó áramra, vagyis napenergiára tervezik.

Gulmira Rzayeva, az Oxford Institute for Energy Studies vezető kutatója a lapnak elmondta, hogy bár a megújuló energiával előállított hidrogén technológiával korábban Törökország még csak nem is foglalkozott, és ezért valószínűleg elektrolizátorokat kell majd importálnia, „ha Törökországról beszélünk, akkor minden lehetséges”. Példaként éppen a napelem ipart hozta fel, amely egy évtizede még teljes mértékben importra szorult, míg mára e technológia szükségleteit akár 90 százalékban képes előállítani.

A most kiadott stratégiai tervekben az szerepel, hogy az országnak 2030-ra a földgázba bekeverhető hidrogén arányát 2-5 százalék közötti szintre kell eljuttatnia, ahonnan 2040-re a 10 százalék, 2050-re a 20 százalék elérése a cél.

A földgázba kevert hidrogén lehetőségével, mint olyan megoldáséval, amely egyszerre teszi kevésbé szennyezővé a gázhasználatot és megnövelt energiaértéknek köszönhetően csökkenti a szükséges gáz mennyiséget, Magyarország is a legmagasabb szinten foglalkozik. Az FGSZ Akvamarin projektje Kardoskúton egy 3 milliárd forintos fejlesztés eredményeként az idei év első negyedévének végére akár a tesztüzemig is eljuthat az a 2 megawattos elektrolizáló-rendszer, aminek zöldhidrogénjét akár 10 százalékos arányban is bekeverhetik majd a földgázvezetékekben közlekedő energiahordozóba. Ennek műszaki, technológiai feltételeinek kidolgozása és az ehhez szükséges vizsgálatokat lefolytatása még több éves feladat  lesz az FGSZ számára.

Ami a török energiaminiszter által bejelentett 2,4 dolláros hidrogéntermelési egységárat illeti: a 2021 decemberében kiadott Wood Mackenzie jelentés 2030-ra egy tucat országban 1 dollárért elérhető zöldhidrogénről értekezett. A WoodMac kutatói úgy látták, hogy az előállítási és gyártási költségeket az évtized hátralévő részében sokféle tényező (méretgazdaságosság, gyorsan bővülő piac, automatizálás és a modularitás elterjedése is) csökkenti majd.

A zöldhidrogén gyártás menete (forrás: EarhJustice.org)

Nem egészen egy évvel később a Masdar elemzői arra hívták fel a figyelmet, hogy a világ zöldhidrogén gyártása Afrika felemelkedését hozhatja magával, mivel az adottságai olyan jók, hogy a 2050-re prognosztizált, évi 40 millió tonna zöldhidrogén igényhez képest a nap és szélforrásai kihasználásával 30-60 millió tonna megtermelésére lehet képes.

A nemzetközi megújuló energiás ügynökség (IRENA) viszont azt rakta össze, hogy a jelek szerint a világban 2050-re számos olyan piac alakul majd ki, ahol 1 dollár körüli egységár lehet a meghatározó. A modellszámításaik alapján kiemelten jó régiónak számít majd Délkelet-Ázsia, Észak-Európa, de az Egyesült Királyság, Japán és Németország is. Az IRENA a Top20-ba sem várta Törökországot.

Szabó M. István