Kia Business Solutions Ecosystem – komplex üzleti szolgáltatáscsomagot mutatott be a dél-koreai gyártó
A régi márkanevek felmelegítése manapság divatos műfaj. A régi néven érkező új modellekkel lehet hatni az érzelmekre és az emlékekre, ami jelentősen megkönnyítheti az értékesítést. Kérdés, hogy ez működik-e akkor is, ha a frissen bemutatott jármű egy teljesen más kategóriába érkezik, mint az azonos néven évtizedekkel korábban sikeres elődje. Az Opel bevállalta, hogy kipróbálja, és az előzetes adatok alapján úgy tűnik, hogy a terv bevált: nyáron egy háttérbeszélgetésen kiderült, hogy az új Opel Fronterából rengeteget eladtak az első példányok megérkezése előtt, ráadásul a megrendelők negyede az elérhető hajtásláncok közül az elektromosat választotta. Nem rossz arány ez, amikor a magyar piacon még mindig 10% alatt van az akkumulátoros elektromos autók aránya. Az új Opel Frontera a Stellantis Smart Car platformjára épül, ami a B és C szegmensbe szánt autók alapjaként szolgál a konszern számos márkájánál. Ez a rendszer a tisztán elektromos hajtáslánc mellett hibrid és kizárólag belső égésű motorral szerelt változat megépítését is lehetővé teszi. A másik különlegessége, hogy többféle tengelytávú autó is építhető rá, így a Fronteránál kisebb autóknak is megfelelő alapot ad. Furcsa szerzet a Frontera, mert bár elsőre kicsinek tűnhet, ha mellétesszük az ugyanarra a platformra készülő Citroën ë-C3-at, akkor látszik igazán, hogy mennyire nagy valójában. Bár hagyományos hajtással a Frontera akár 7 üléses változatban is megrendelhető, túl sok helyre a leghátul ülők ne számítsanak. Elektromos hajtással csak 5 üléssel kapható. Az Opel Frontera külső méreteit tekintve inkább a BYD Atto 2-vel van pariban. A BYD listaáron ugyan drágább, de az elérhető kedvezményeket is figyelembe véve már nincs akkora különbség az autók árai között. A Kia EV3 szintén nagyon hasonló méretben, de árát és tudását tekintve már egy kategóriával fentebb játszik. A Frontera a Kia tágasságát nyújthatja egy alacsonyabb árszinten. A Ford Puma Gen-E külső méreteit tekintve ugyan egy kisebb autó, de óriási csomagtartója miatt bizonyos helyzetekben mégis alternatíva lehet. Opel Frontera Electric BYD Atto 2 Citroën ë-C3 Kia EV3 SR Ford Puma Hosszúság (mm) 4383 4310 4015 4300 4214 Szélesség (mm) 1795 1830 1755 1850 1805 Magasság (mm) 1660 1675 1577 1560 1555 Tengelytáv (mm) 2670 2620 2540 2680 2580 Tömeg (kg) 1589 1645 1491 1800 1563 Csomagtartó (liter) 460 400 310 460+25 523+43 Ülések száma 5 5 5 5 5 Fordulókör (m) 10,9 11,5 10,3 10,4 10,5 Akkukapacitás (kWh, nettó) 43,8 45,1 44 55 43,6 WLTP hatótáv (km) 305 312 326 414 347 Végsebesség (km/h) 143 160 135 170 160 Motor teljesítmény (kW) 83 130 83 150 124 Motor teljesítmény (LE) 113 177 113 204 169 Motor nyomaték (Nm) 125 290 120 283 290 Töltési teljesítmény (kW) 100 65 100 100 100 A 90-es évek elején bemutatott Opel Frontera egy vérbeli terepjáró volt Isuzu alapokra építve. Ezzel szemben az új Frontera egy legalább egy méretosztállyal kisebb városi SUV, ami még mutatóban sem rendelhető összkerékhajtással. A néven kívül tényleg nem sok kapcsolat van a két modell között. A cikkben szereplő tesztautó a két felszereltségi szint közül a magasabb, GS jelölésű volt. Az Opel Frontera a B SUV szegmensbe tartozik, vagyis egy közepes méretű családi autó tágas belteret ígérő megemelt vagy magas karosszériával. Nagyjából az a szegmens, amit évekig hanyagoltak az autógyártók, és amit kapni is lehetett ilyen paraméterekkel, az jóval drágább volt, mint amennyit a többség egy ilyen autóra szánni tud. Bár a mai Opelekre jellemző orrkialakítás alapján könnyű a német gyártóhoz sorolni, ha azt letakarjuk, akkor nehéz megmondani, hogy egy Fronterát vagy egy Citroën ë-C3 Aircrosst látunk-e. De ez persze nem feltétlen baj. A Frontera divatos, kellemes külsőt kapott, ami nem feltűnősködik, inkább nyugalmat, kiforrottságot igyekszik sugallni. A formavilág egyértelműen jól sikerült, az Opel a Fronterával a kis városi SUV-re vágyó tömegek igényeit igyekszik kielégíteni. A 460 literes csomagtartó a valóságban sem tűnik kicsinek, pláne, ha az álpadlót az alsó állásba tesszük. Normál pozícióban elrejthetők alatta az autó kötelező tartozékai (töltőkábelek, háromszög, egészségügyi doboz, stb.), és az ülések háttámlájának lehajtása után közel sík padlót is biztosít nagyobb tárgyak szállításához. A második üléssor háttámlái 66:33 arányban osztva is lehajthatók, így három és négy utas mellett is szállíthatók hosszabb tárgyak. A kemény kalaptartónak ilyenkor nincs dedikált hely, azt érdemes otthon hagyni. Hogy egy elérhető árú autónál milyen apróságokon kell spórolni, azt a hátsó szélvédő fűtőszálának csatlakozója is mutatja. Ilyen szabadon álló csatlakozást ma már ritkán látunk villanyautóban. A többféle hajtásláncra tervezett platformok hátulütője, hogy a motor és a hozzá kapcsolódó elektronika rendszerint kitölti az autó orrát, így ott általában már nincs lehetőség első csomagtartó (frunk) kialakítására. Pedig ha csak a térkihasználást nézzük, akkor valószínűleg lehetett volna úgy rendezni a motorra épített egységeket, hogy felettük még maradjon hely legalább egy kábeltartó tálcának. De az Opel Fronterának a tervezésénél ez nem volt szempont. Az autóba beülve a mai Opelekben megszokott egyszerű belső fogad. Minden szürke és fekete, sehol semmi szín. A műszerfal középső blokkja enyhén a sofőr felé fordul, kényelmesebb elérést biztosítva a képernyő és a klímapanel távolabbi pontjaihoz is. A sofőrt a könyöklőket leszámítva kemény, kopogós felületek veszik körül. Rengeteg a matt, ezüstszínűre fújt felület, amitől az ember ösztönösen fél, nehogy megkarcolja. Ránézésre nem tűnik tartósnak, de a 6500 km-t futott autóban nem volt még nyoma komolyabb kopásnak vagy karcosodásnak. Fényes fekete, zongoralakknak csúfolt anyagot viszont csak a klímapanelen lehet találni (azon a panelen a platformtársakkal osztozik), amiért óriási piros pont jár az autó tervezőinek. A dizájnt egyébként egy középkonzolon körbefutó, kisautó mintával ellátott gumis szalag hivatott képviselni. Jópofa, játékos megoldás. Alacsony árszint ide vagy oda, a GS felszereltséghez jár a vezeték nélküli telefontöltő is a két USB-C csatlakozó mellé. A töltésre szükség is van, ha a telefonunkat vezeték nélkül csatlakoztatjuk az autó képernyőjéhez (Apple Carplay, Android Auto), hiszen ilyenkor általában jóval több energiát használ a telefon az adatátvitelhez. A klímapanel klasszikus kialakítású és teljesen jól sikerült. A hőmérsékletet, illetve ventilátorsebességet le-fel billenthető gombokkal lehet szabályozni, míg a különböző fűtések nyomógombokkal kapcsolhatók. A kormány és ülésfűtés mindkét elérhető kivitelnél külön kérhető extra, amiért 390 illetve 240 ezer forintot kell fizetni, de a csomag része a fűtőszálas szélvédőfűtés is. Apropó fűtőszál: hőszivattyú nem rendelhető a Fronterához, így a meleget mindig fűtőszállal állítja elő. Az irányválasztó billenőkapcsoló és a hozzá tartozó gombok már mindenkinek ismerősek lehetnek a Stellantis más autóiból. A körülötte lévő sötétebb és világosabb ezüstös felületek meglepően jól bírják a strapát. Kemény, ellenálló lakkréteg lehet rajtuk, és ha szerencsénk van, akkor anyagában színezettek is. A kormány egyszerű és funkcionális. Jobb oldalon a médiakezelés és a hívást intéző gombok láthatók, míg bal oldalon a tempomat gombjai láthatók. Az autóba sávelhagyás gátlás került, de sávtartás, ami folyamatosan a sáv közepén tartja az autót, nem. A kormány nem igénytelen műanyag, hanem kellemes műbőrrel borított, a mai divatnak megfelelően alul lecsapott. Hogy mekkora az autó, az a hátsó lábtéren látszik igazán. A többféle hajtásláncot kiszolgáló platform miatt a padló persze nem sík, és középen ülő lábteréből a hátranyúló középső konzol is sok helyet elfoglal, de két felnőttnek vagy három gyereknek hátul is meglepően kényelmes a Frontera. A vastag küszöböt optikailag karcsúsító műanyag burkolat kimondottan széles, amire kiszállásnál érdemes figyelni, hiszen a külső éle összekoszolhatja a nadrágunk szárát. A cikk a következő oldalon folytatódik! Tovább a második oldalra »