Villanyautó teszt: Nissan LEAF 40 kWh (2018)

2018-ra a világ élhetőbb fele már eljutott odáig, hogy az autók, amivel közlekedünk, kényelmesek, biztonságosak, ízlésesek és minden igényt kielégítenek. A vásárlók, akik sok millió forintot adnak ezekért a műszaki csodákért, elvárják, hogy a termék minden tekintetben megfeleljen nekik. Nincs ma már ebben semmi különleges, és ezt tökéletes érzékkel használta ki a Nissan, amikor a villanyautóját tervezte. Azokra a vásárlókra céloz, akik egy jó és a mindennapi életben használható autót szeretnének. Nem akarnak foglalkozni a műszaki tartalommal, az élvezeti értékkel, közlekedési problémát szeretnének megoldani, magyarul két pont között szeretnének távolságokat legyőzni, mégpedig a lehető leghatékonyabban.

Vegyük csak sorra, mit várunk egy autótól, aztán megnézzük, hogy a 2018-ban debütáló Nissan LEAF teljesíti-e ezeket.

Legyen kényelmes az ülése, lehetőleg mind az 5, ha már ez a szám szerepel a forgalmiban. Ha messzebb kell mennünk, akkor se kelljen kő-papír-ollóval eldönteni, hogy ki üljön a hátsó üléseken. Legyen odabent mindig emberi a hőmérséklet, akár kánikula, akár cidri van odakint. Legyen biztonságos, ha baj van, akkor is ugyanannyian szálljunk ki, mint amennyien beültünk. Legyen csendes, hogy kellemesen el lehessen beszélgetni az út során. Legyen egyszerű vezetni, nem született mindenki autóversenyzőnek, szeretjük ha a technika segít az autó terelgetésében. Nézzen ki jól kívül-belül, mert sok időt töltünk benne, vagy a közelében és nem árt, ha a körülöttünk lévőket nem szennyezzük vizuálisan. Legyen olcsón fenntartható, ki szeret sokat költeni feleslegesen bármire. És legyen környezetbarát, legalábbis a lehetőségekhez képest.

A Nissan LEAF 40 kWh-ás változata, ma egyet jelent a villanyautó fogalmával. Megtestesít mindent, amit egy akkumulátorral hajtott autóban szeretünk, de vajon autónak is olyan jó? Teljesíti-e azokat a követelményeket, amik az imént előkerültek? Szerintem igen!

Külcsín

Külsőre teljesen átlagos autó benyomását kelti. Beleillik a jelenlegi Nissan márkaarculatba. Nem ordít róla, hogy valami különleges modell, szinte pont olyan mint a Qashqai vagy a Micra. Olyannyira, hogy méretileg valahol a kettő között helyezkedik el. Alacsonyabb mint a gyártó SUV-je, de hosszabb és szélesebb mint a kisautója. Ha a konkurenciához kellene hasonlítani akkor valamivel a VW Golf mérete fölött de a Skoda Octavia Combi alatt helyezkedik el. A számszerű adatok a cikk végén vannak, továbbá készült már két összehasonlító teszt, az egyik a BMW i3-mal, a másik pedig a Hyundai IONIC electric-kel méri össze a LEAF paramétereit.

Ahogy említettem elsőre, nem szúr szemet az utcaképben, főleg Budapesten, ami az utóbbi pár évben tele lett új autókkal. Ha szépen lemossuk, akkor viszont előjön a forma és az utcán ballagó emberek is felkapják a fejüket. Először csak azért mert csendes, aztán meg azért mert valójában szép. Nem egy sportkocsi, ezt szögezzük le, ahhoz túlságosan magas. A spaceback forma viszont ad neki valami eleganciát, mert nem a megszokott szedán vagy terepjáró alkat, hanem egy kombihoz vagy egyterűhöz hasonlít, annál viszont jóval rövidebb és csapottabb. A magassága egyébként a kényelemre való törekvés mellett abból fakad, hogy az akkumulátorok a padló alatt helyezkednek el, a lehető legjobb helyen, a négy kerék között.

A tesztautó színe a gesztenyebarna névre hallgat, ami a naplementében jól mutat, de a kosz hamar meglátszik rajta. Az alap egyébként a legkevésbé kívánatos piros szín. Az összes többi, a fehér, a szürke, az ezüst, a vörös, a gyöngyház, a zöld-ezüst a fekete, a két tónusú gyöngyház fehér és a gesztenyebarna is feláras extra.

Az oldalnézet tehát mesteri annak ellenére, hogy nem követi a malomkő méretű kerekek divatját (az autón jelenleg nem gyári, 16 colos kerék van). Szemből a hatalmas orr részt borító hűtőmaszk utánzat a napfényben egyfajta hologramként csillog. A fényes fekete maszkot, közepén a márkajelzéssel egy krómozott V alakú díszléc fogja körül, amely a jellegzetes LEAF-es púpban végződik. A dupla kiemelkedés az előző generáció békalámpáit szimbolizálja, de sokkal diszkrétebben annál. A hátrafelé elnyújtott LED lámpák, a fordított pipa alakú helyzetjelzővel, pedig egyszerűen lenyűgözőek. A hátuljához érve aztán újra megdöbbenünk. A csapott hátsó ablak, kiegészítve a kis fekete légterelővel már-már sportos jelleget kölcsönöz ennek a szemszögnek. A pipa motívum aztán a hátsó lámpából sem hiányozhat, az egyik szára szinte ráfolyik az autó oldalára.

Itt kell megemlítenem, hogy a csinos hátsót csak addig jó nézegetni, amíg meg nem tesszük az első tíz kilométert, mert utána a világ összes pora a légterelő alatti üvegfelületen csücsül. A felfelé húzott övvonal, a sötétített hátsó ablakok, a lemezbe munkált domborodás is mind azt sugallják, hogy nem unatkoztak a formatervezők az autó külsejének megalkotásakor és sem a marketing, sem a pénzügyi osztály, de még a légellenállásügyi részleg sem húzta keresztbe ilyen irányú munkásságukat. Ha egyben már áttekintettük a kocsit, érdemes szemügyre venni az apró részleteket is.

A lámpákról és a motorháztető púpjairól már volt szó, de a hátsó oldalablakok felfelé ívelő hullámairól még nem. Elsőre azt hihetnénk hogy semmi értelme, pedig igazán jól megtöri a lemezfelületek egyhangúságát, játékosságot kölcsönözve ennek a traktusnak. Aztán ott van az A oszlop vastagságát enyhítő, látszólag méretes ablak, ha viszont jobban megnézzük, csak a közepe látszik át. Sokkal inkább dizájnelem mint funkcionális üvegfelület. A tükrök méretesek, segítik a hátrafelé nézelődést, a beépített narancssárga fény pedig a holttérben lévő jármű közeledésére figyelmeztet. A kulcs elővétele nélküli bejutást a kilincseken elhelyezett nyomógomb segíti. Ha a zsebünkben van a távirányító, a gomb azonnal oldja a központi zárat. A vezetést segítő rendszerek kamerái és szenzorai a szokásos helyeken, a szélvédő közepén fent, a tükrök aljában, a márkajelzésben és a lökhárítókban kaptak helyet. Olyan jól el vannak rejtve hogy gyakorlott szem kell a felfedezésükhöz.

A töltőcsatlakozók egy elegáns fedél mögött lapulnak, ami egy mini motorháztető benyomását kelti. Felnyitva egy Type2 és egy CHAdeMO csatlakozót találunk. Érdemes észrevenni, hogy a konnektorokat dupla gumiszigetelés és 1-1 fedél is védi az esőtől. Töltés közben a fedél félig ráhajtható a csatlakozófejre, ezzel is csökkentve a beázás okozta szivárgó áram vagy kommunikációs hiba esélyét.

Belső

Ha kigyönyörködtük magunkat az autó formájában, ideje kinyitni az ajtót és benézni a kocsiba. Amit ebben a Tekna felszereltségű példányban látunk, az pazar. Az autóban világos részlegesen bőr ülések vannak hasított bőr betétekkel, amik kellemesen harmonizálnak a bézs ajtópanelekkel és a beltér feketéivel. A fekete részek leginkább műanyagból vannak, a kormány viszont fűthető és az is bőr. A netes konfigurátor segítségével fekete és bézs színek különböző mintázatokkal és anyagkombinációban rendelhetők, a szövettől elkezdve, a szintetikus félbőrön át a teljesen bőrig.

Az anyaghasználat az árkategóriában elvárt szintet hozza. Nem egy Audi, ami sokak szemében etalon az autóbelsők világában, de ahol hozzá kell érnünk ott kellemes tapintású és puha, ahol csak nézegetjük ott kellően jó a textúrája, ahol pedig beletérdelünk, rugdossuk, ott az igazán kemény és tartós műanyagok találhatók. Az ülések kényelmesek, jól tartanak és kellően tág határok között állíthatók, kézi vezérléssel. Talán 10 millió forint környékén elvárhatnánk egy motoros, memóriás ülőalkalmatosságot, de a LEAF-ben meg kell elégednünk egy kiváló fűtőbetéttel. A minden újságíró által lesajnált zongoralakk csak egészen minimális mennyiségben van jelen, ami ebben az esetben megbocsátható, érdemes azért vigyázni rá, mert hamar karcolódik. A tárolórekeszek kérdéskörében többet is el tudnék képzelni, dicséretes, hogy mindkét ajtózsebben elfér a 1,5 literes PET palack a pohártartót pedig egy üveges Bombának találták ki, de a könyöklő felnyitásakor csalódhat, aki nagyobb méretű tárgyak elhelyezését vizionálta ezen a részen.

A könyöktámasszal sajnos van még egy probléma, amit hamar felfedez, aki nem profi kosaras. Én sem vagyok az és a kezem nem is ért el úgy a kormányig, hogy a könyököm akár csak hozzá ért volna az erre kialakított bőr felülethez. Tehát Dennis Rodman pont ki tudja használni de én csak akkor, ha hülye gyerek stílusban fél kézzel fogom a kormányt. Parkoláskor persze nem rossz, mert a kis váltópöcköt pont lehet előre, hátra kapcsolgatni ebben a testhelyzetben.

A LEAF belterének legmeghatározóbb eleme az első 24 kWh-ás verzió óta a váltógomb. Természetesen semmilyen sebességfokozattal nem áll kapcsolatban, csupán a menetirány meghatározásában és a P állás aktiválásában van szerepe. Kezelése nagyon könnyen megszokható, pont mint egy kis PlayStation analóg kezelőszerv. Ugyanezen a konzolon van még az e-Pedal és az ECO mód kapcsolója is. Ezeket viszont akár a menübe is el lehetett volna tenni, olyan ritkán van szükség a birizgálásukra. A legtöbben mindkét funkciót bekapcsolva fogják tartani örökre.

Visszatérve a három (vagy 4) küllős kormányhoz, jobb oldalon a ProPILOT gombjai, bal oldalon pedig az óra melletti kijelző menüjének gombjai vannak. A gombok feliratai egyértelműek a menürendszer struktúrája már kevésbé. Hosszas lépkedés után is csak nehezen jegyezhető meg a sorrendjük mert logikátlan, de erről majd később. Apropó, óra. Egészen profi módon kombinálták össze a Nissan (vagy valamelyik beszállítójuk) mérnökei a folyadékkristályos kijelzőt és a mutatós sebességmérőt.

Kimászva a vezetőülésből érdemes behuppanni a hátsó fotelba is, mert teljesen kényelmes. Az ülőlap nem vészesen rövid és a térdnek is marad elég hely a háttámla mögött és ami egyedülálló ebben a kategóriában, hogy hátul is van ülésfűtés. Négy ember nagyon kényelmesen elfér az autóban hosszú távon is, az ötödik emberrel viszont már közelebbi kapcsolatba kerülnek a hátul utazók. A három pontos öv természetesen ott figyel mindhárom helyen, ami elengedhetetlen a biztonság szempontjából.

Az ablakok természetesen elől-hátul elektromosak, a kapcsolóinak nagyon finom a kattanási érzete, de hogy miért csak a vezetőnek jutott automata fel-le húzás, az érthetetlen. Egyszer elárulhatná valaki, pontosan mennyit lehet ezen spórolni. A beltér részleteinek kidolgozását valószínűleg két csapatra bízták, ahol az egyik csapat a trapéz vagy rombusz forma mellett tette le a voksát a másik meg a hegyes végű ovális forma mellett, mert ez a két motívum váltogatja egymást mindenhol. Ha kiszállunk és még egyet lépünk hátrafelé, kitárul előttünk a méretes csomagtartó. Az ötödik ajtó felnyitása hatalmas lyukat eredményez, ezért ami befér, azt be is lehet tenni (nem úgy mint egy szedánba). Garázsban viszont óvatosan kell nyitogatni mert könnyen leverhetjük vele a plafonról a vakolatot. Az üreg ugyan nem egy kombi raktér, de a 435 liter elegendő lehet egy családi kiránduláshoz ésszerű pakolás mellett.

A csomagtérajtó hagyományos módon kézzel nyílik, de a kulcs nélküli technológiának köszönhetően nem kell elővenni a zsebből a távirányítót, csak oda kell menni az autóhoz és gombnyomásra kipattan a csomagtartó zárja.

Menü és extrák

A kulcs nélküliség egészen a bekapcsolásig kíséri a felhasználót, továbbra sem kell kivenni a zsebünkből, csak a féket tartva, benyomni az indító gombot és azonnal aktív lesz a műszerfal. A szokásos piktogramok felfénylenek, majd egy részük elalszik, jelezve, hogy a járgány indulásra kész. A képernyőn ilyenkor a legutoljára elől hagyott nézet fogad, de ha visszalépünk a legelső pontig, akkor egy körműszerre emlékeztető fogyasztás és visszatáplálás jelző órát kapunk, középen a becsült hatótávval. A képernyő alsó 10%-ában folyamatosan és eltüntethetetlenül láthatjuk az akkumulátor töltöttségét egy sematizált elemben és százalékosan is. Mellette az összes megtett kilométert, fölötte pedig a fokozatválasztó állását és az e-Pedal állapotát mutatja. Szintén állandó útitársunk az időmérő és a hőmérséklet kijelző. Ezek a kötelező elemek a képernyőn, a többi rész, a menüben lapozgatva változik. Lefelé léptetve a kormányon, azt láthatjuk, hogy a különböző töltöttségi szintek eléréséhez a kiválasztott töltési sebességgel, mennyi idő kell. Még egyet lépve az akku hőmérsékletét (egy számozatlan skálán), végül az akku kapacitásának visszajelzését láthatjuk (ebben az autóban még nem veszített az akkumulátor a gyári kapacitásából). Egyet oldalra lépve a zene forrását választhatjuk ki, még egyet oldalra lépve az iránytűt nézegethetjük, még egyet kattintva a fogyasztási naplót és a pillanatnyi fogyasztást kapjuk. Van még ezeken kívül két drive computer, amik nullázhatók, a ProPILOT kijelzője és a beállítások menü. Közben pedig végig megkapjuk a merítés-visszatöltés órát kicsiben. A teljesség igénye nélkül a fontosabb képernyők:

Nem lehet nem észre venni, hogy egyes mutatók, mint például az akku hőmérséklete, vagy a pillanatnyi fogyasztás, nem osztoznak egymással, pedig jócskán lenne hely a kisebb tablet méretű, egyébként jó felbontású és kontrasztos kijelzőn, de a Nissan valamiért úgy gondolta, nem teszi konfigurálhatóvá ereket a nézeteket.

A középső kijelző viszont nem ennyire vidám dolog. Az érintésérzékeny felület mögött egy szemre sokkal vacakabb kijelző lapul. A megjelenített információk sem mindig kárpótolnak a közepes minőségű megjelenítőért, mert a menüpontok sokszor logikátlanul vannak elrendezve, ráadásul a mai telefonokhoz szokott ujjaknak meglehetősen lassú. Arról ne is álmodjon senki, hogy a 10 millió forint körüli árba belefért a multitouch funkció.

A navigáció kezelése sem leányálom. Amellett még el lehet menni, hogy nem túl esztétikus a térkép, de a bevitt adat csak konkrét cím, vagy település lehet. A városok mellett ugyan megtalálja a töltőket, ha azt kérjük tőle, de az adatbázis a frissítés után sem tartalmazta a Lukoil villámtöltőit, csak az ELMŰ lassú AC oszlopait, ami egy hosszabb út során viccnek is rossz. Egy kifejezetten érdekes nézet, amikor az autó hatótávját egy kör formájában két lépcsőben a térképre vetíti, nem törődve az oda vezető utak kanyargósságával. Ennél csak az érdekesebb, hogy ha tervezünk egy utat, akkor a célállomásra érkezésre kiszámolt hatótávot is meg tudja jeleníteni az előbb említett módon, a célállomás körül. Ez akár hasznos funkció is lehetne, ha egy picit jobban kidolgozzák. A gyári navigáció mindenesetre az alap funkcióját képes ellátni, de többet ne várjunk tőle. Még jó, hogy van Carplay és Android Auto is mert így az okos telefonok alkalmazásait (már amelyik elő van rá készítve) kitolhatjuk a középső képernyőre.

A klímaberendezés is kapott egy külön képernyőt, annak ellenére, hogy a fizikai gombok nyomkodásakor ízlésesen ráhelyezi az aktuális képre ugyanazt, amit itt a teljes képernyőre rajzol. Geekek néhányszor rá fognak nézni az Energy Usage nevű egérmozira is, ami külön mutatja a motor, a klímaberendezés és az egyéb fogyasztók aktuális energiafelvételét.

Egy nagyon nagy piros pont a Nissannak azért, mert gondolt azokra a felvilágosult vásárlókra, akik 2018-ban már okos telefont használnak, és csináltak egy elsőre nagyon jónak kinéző alkalmazást, amivel ránézhetünk az aktuális töltöttségre, csatlakoztatott töltő esetén távolról indíthatjuk a töltési folyamatot, bekapcsolhatjuk az utastér temperálását, ellenőrizhetjük az utastér hőmérsékletét, útvonalat tervezhetünk és elérhetünk néhány statisztikát az felhasználói szokásainkról. Eddig minden szép és jó, de sajnos az alkalmazás leggyakoribb képernyője a „KÉRJÜK VÁRJON” feliratú lesz, mert eszméletlenül lassan dolgozza fel a kéréseinket. Természetesen mindent megcsinál előbb utóbb, de én mint a szoftveripart látott ember, többet várnék egy ilyen cég nevével ellátott applikációtól.

A távolról indított, vagy az időzített temperálás aranyat érnek, komolyan. Aki nem a prémium kategóriához van szokva, annak egészen szürreális élmény a mínusz 5 fokban beszállni egy 22 fokos autóba. Az ülés és kormányfűtés, valamint a manapság teljesen alapnak számító klímaberendezés értékét is legalább megkétszerezi, ha már érkezés előtt be tudjuk kapcsolni. Ha töltőn van az autó akkor akár két órán keresztül, akkumulátorról pedig bekapcsolásonként 15 percet üzemel a távoli klíma. Nyilván akárhányszor újra lehet indítani, ha szükséges.

További értékes extrák még a fényre sötétedő tükrök, a motoros és fűthető külső tükrök, az automatikus menetfény, az esőérzékelős ablaktörlő, a kihangosító, a minden irányba néző tolatókamera és radar, ami egy felülnézeti képet is varázsol nekünk, hogy pontosan tudjuk, milyen akadályok vannak az autó körül. Ezek nélkül természetesen lehet élni, de aki szereti a kényelmet, az hamar rá fog kapni ezeknek a használatára.

Vezetési élmény

Az indítás után a gázra lépve (vagy e-Pedal nélkül a fékről lelépve) azonnal kezdetét veszi a hangtalan suhanás. A gyorsító erő nagyon finoman adagolható ECO módban, normál módban viszont kicsit ideges az autó, nagyobbat harap a kelleténél, gyakran korrigálni kell azzal, hogy feljebb engedjük a kezelőszervet, ami miatt hamar rá fogunk szokni az ECO módra. Ilyenkor annyi történik, hogy a rendszer visszább veszi a motor teljesítményét és ugyanakkora taposásra kevésbé gyorsul a gép. Ez a kevésbé gyorsulás persze elég arra, hogy bárkit meglepjen, mert akkorát ugrik így is, ráadásul a padlóig nyomott pedálnál ismét leadja a teljes 112 kW teljesítményt, nem kell tehát állandóan visszakapcsolgatni normál módba, elég nyomni neki, hogy 7,9 másodperc alatt elérje a 100 km/órát.

A csendes hasítást körülbelül 80 km/óra környékén felváltja a finom suhogás, amit a légáramlás kelt, s a finom morgás, amit a gumi okoz. 100 fölött a kiváló zajszigetelés ellenére van menetzaj, de messze nem zavaró, csak tudjuk, hogy haladunk. A kanyarokban érezni, az autó 1500 kg-os tömegét, de mivel az akku lent középen van, soha nem fog felborulni, és nem dobja el a farát sem idő előtt. A szokásos mesterségesen alul kormányozottságra hangolást itt is érezni lehet. A futómű viszont nagyon feszes, sajnos ez a mi útjainkon lehet probléma. Nem mondom, hogy elharaptam a nyelvem, de a nagy tömegtől azt vártam volna, hogy lágyabban ringasson.

A tárcsafékek és a generátor is kiválóan fékezi a kocsit, amit az e-Pedal funkció, vagyis az egyetlen pedállal történő vezetéskor vastagon ki is tudunk használni. A gázpedált hirtelen felengedve majdnem lefejeljük a szélvédőt, pusztán a regeneratív féktől. Az autó teljes megállításához használja az üzemi féket, de olyan finoman és lágyan teszi, hogy ember nem érzi a kettő között az átmenetet. Az egy pedálos vezetésre hamar rá lehet szokni, mert a durva vészfékezéseken kívül nincs szükség rá, hogy a fékpedálra lépjünk. Az e-Pedal kikapcsolásának talán egyetlen előnye az, hogy amikor nagyon finoman akarunk betolatni a garázsba, akkor nehezebb a gázt adagolni, mint a féket óvatosan engedni.

A Tekna felszereltség sajátja a ProPILOT funkció, ami tulajdonképpen egy sávtartó asszisztens és távolságtartó tempomat ügyes kombinációja. Ezt a funkciót egyszer már kipróbáltam Budapest Balatonfüred között, akkor írtam is róla egy bekezdést. Egyszerűsége ellenére nagyon sokat tud segíteni a vezetésben, főleg az autópályán. Máshol is működik de valódi előnyét itt éreztem. A kormányt a bekapcsolt pilóta mellett is fogni kell, ha nem tesszük, lelkesen figyelmeztet. Van még az autóban egy a háttérben futó ráfutásos balesetet megelőző mechanizmus, ami először csak figyelmeztet, majd fékez is helyettünk. A figyelmeztetés érzékenysége kissé eltúlzott, mert többször is bejelzett teljesen átlagos szituációkban.

Fogyasztás és töltés

A LEAF nem sportautó, nem is ezt várjuk tőle, de nyomatéka több mint elég mindenféle szituációban. A végsebessége 143 km/órában van korlátozva ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 160-at mutat az óra és a zaj is zavaróan naggyá válik. A fogyasztás pedig olyan magasságokba kúszik, amit nem akarunk látni sem.

A tesztúton, ahol volt egy hosszabb Budapest – Kazincbarcika szakasz is, a komputer szerint 15,7 kWh/100 km-es átlagfogyasztást produkált, ami figyelembe véve, a nagy arányú autópályás használatot, szerintem szép eredmény. Ezzel a fogyasztással a bruttó 40 kWh-ás, nettó 38,5 kWh-ás akkumulátorkapacitás mellett 245 km a kalkulált hatótáv. A gyakorlatban, télen a 180-200 km az, ami biztonsággal bevállalható 100%-ról indulva és 150-170 km két villámtöltő között. Ha ennél sűrűbben vannak a töltők akkor pedig el is felejthetjük a hatótáv kérdését, mert bármeddig el lehet jutni a LEAF-fel!

Az autó töltése a korábban említett orrész fedél alatt található csatlakozókon keresztül történik. A kocsihoz jár egy 10 amperes, tehát körülbelül 2,3 kW-os EVSE és egy mindkét végén Type2 kábel. Az előbbi az otthoni konnektoros töltéshez, az utóbbi pedig a célállomás (vagy AC) töltéshez kell. A villámtöltők minden esetben saját kábellel vannak felszerelve, amelyből a LEAF a CHAdeMO végződéssel ellátottat kéri. Az autó az AC forrásokból maximum 1×32 amperrel, vagyis ~6 kW-tal tud tölteni, míg a villámtöltőkről ideális esetben 50 kW-ot is fel tud venni. Ezek szerint a töltési sebességek a következőképpen alakulnak:

Az akkumulátor teljes töltéséhez több idő kell, mint a töltési sebességgel kalkulált értékek, de általánosságban kijelenthető, hogy egy hosszú éjszaka alatt a gyári EVSE használatával is teljesen feltölthető a kocsi, ha nem 0%-kal tettük oda. A villámtöltő esetében nagyon meleg akkumulátornál, vagy 80%-fölött veszi vissza a töltési teljesítményt, de nem egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan. Érdemes tehát a villámtöltőt úgy használni, hogy 80% fölé ne töltsük vele az autót, ha nem feltétlen szükséges. A célállomás töltés esetén egy 3 órás program biztosítja a hazajutást még 120-140 km-re lévő célpontoktól is.

Felszereltségi szintek

A kocsi jelenleg három felszereltségi szinttel kapható, sorrendben Acenta, N-Connecta és Tekna. A tesztautó a legmagasabb Tekna felszereltségű volt, ezért az automata parkolást megoldó ProPilot Parkot leszámítva minden olyan extra helyet kapott benne, amit a tervező megálmodott. Az egyel kisebb N-Connectából például hiányzik a ProPILOT a LED fényszórók és az elektromos kézifék, az Acenta pedig 17 helyett 16 colos felnivel szerelt, nincs benne 360 fokos parkolókamera, hőszivattyús fűtés, fűtött kormány és ülésfűtés sem (bár extraként rendelhetők). Ha a listaárat nézzük, alig 1 millió forint a különbség jelenleg a legkisebb és a legmagasabb felszereltség között, érdemes tehát elgondolkodni, mert véleményem szerint ennyit megért az a rengeteg plusz extra, ami a Teknával jár.

A Nissan LEAF listaára a különböző felszereltségi szinteken. Forrás: nissan.hu

A 12 millió forintos árcédula sokak szemében elrugaszkodott lehet, de a hasonló méretű és felszereltségű Audi, VW, BMW, Ford, Citroen, Mazda, Toyota vagy akár Nissan típusok árai sem a földön járnak. Ma már új, jól felszerelt családi autót nehéz bruttó 8-10 millió forint alatt találni, tehát az elektromos felár 20% környékén megáll, ami az üzemeltetésen néhány év alatt teljesen visszahozható.

Verdikt

Teljesen érthető, hogy miért a Nissan LEAF jelenleg a legnépszerűbb elektromos autó a hazai piacon. Nem csak azért kedvelt, mert vagy raktárról vagy néhány hónap várakozással elérhető (Villanyautósok kupon kóddal pedig ingyen szerviz is kapható), de összességében ez az egyik legjobb ár érték (ár/üzemeltetés) arányú kompakt személyautó is a piacon. Aki ezt a kategóriát tűzte ki célul (akkor is ha hagyományos vagy hibrid meghajtásban gondolkodik) mindenképp nézze meg, próbálja ki, mert teljes értékű, a mai magyar töltőviszonyok között is jól használható, egyáltalán nem csak városi-elővárosi ingázásra alkalmas közlekedési eszköz, ami egyszerre divatos, szép, kényelmes, vagány és még környezetbarát is.

Fotók: Magyar Péter

Magyar Péter

Villamosmérnökként szakmai csodálattal tekintek minden elektromos járműre, ugyanakkor azt látom, hogy sok az ismerethiányból adódó ellenérzés irántuk. Írásaimmal ezen szeretnék pozitív irányban változtatni!