Nem várt helyről kapott támogatást a hazai szélenergia

Magyarországon ma körülbelül 320 MW szélenergiás kapacitás működik, amely a 2000-es években épült ki, ám újabb turbinák telepítése 2016 óta nem lehetséges a jogszabályi tiltások miatt. Expressis verbis ugyan nincs kimondva a tilalom, de a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet szerint beépített terület határától számított 12 000 méteren belül – a háztartási méretű kiserőműnek számító szélerőmű kivételével – szélerőmű nem helyezhető el. Több európai országban is 1200 m alatt van ez a védőtávolság, az ennek tízszeresét elérő hazai előírásnak megfelelő terület viszont egész Magyarországon nem található.

A közvélekedés szerint a tiltásnak politikai okai vannak. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2016-ban azzal indokolta a döntést, hogy a szélerőművek gyakran éjszaka termelnek, amikor kevesebb áramra van szükség, továbbá gond az is, hogy a kiegyenlítő költség a szélerőműveknél a legnagyobb. Az elmúlt évek során viszont egy másik érvelés hangzott el nagyon gyakran a kormányzat részéről: az ország rossz szélklimatikus adottságai nem teszik lehetővé a szélenergia gazdaságos kiaknázását.  Ez utóbbi azóta jól érzékelhetően át is ment a köztudatba. Ezek után egészen meglepő dolog volt találkozni a Magyar Nemzeti Bank egyik szakmai anyagával, amely a szélenergia újbóli engedélyezése mellett érvel.

„A hazai megújulóenergia-termelés finanszírozása” címen tavaly decemberben íródott tanulmány, a megújuló energiás beruházások fiskális és monetáris vonatkozásaival foglalkozik. Olyan kérdéseket vizsgál, hogy képes-e a környezetileg is fenntartható növekedést finanszírozni a hazai bankrendszer, a hitelezés szükségszerű bővülése végbe tud-e menni egy egészséges kockázatvállalás mentén, vagy hogy milyen szabályozói lépéseket kell tenni a finanszírozás élénkítésére.

A dokumentum szerint az MNB 2020 tavaszán a Bankszövetségen keresztül konzultációt kezdeményezett a kereskedelmi bankokkal arra vonatkozóan, hogy a megújulóenergia-termelés hazai finanszírozásában milyen korlátok, nehézségek adódnak, illetve milyen változtatásokra lenne szükség a szabályozásban és a finanszírozásban. A megkérdezett bankok az egyik problémát a kiegyenlítési költségek bizonytalanságában jelölték meg.

A METÁR tender győztes ajánlattevőinek az EU-s szabályozás változása miatt ma már ugyanis saját maguknak kell viselniük a menetrendtől való eltérésekből fakadó kiegyenlítési szükséglet költségeit, ami a magyar naperőművek esetében a nyugat-európai naperőművek hasonló költségeinek a többszöröse, így mindenképpen fajsúlyos eleme a megtermelhető pénzáramnak.

„A finanszírozó bankok a kiegyenlítési költségek csökkentése és a megújuló portfólió diverzifikálása végett is felvetették, hogy a szélerőművek engedélyezésében pozitív szabályozói változásokat tartanak indokoltnak” – állapítja meg az MNB anyaga. Önmagában annak elismerése, hogy a bankszektor szorgalmazza a tiltás feloldását, még nem lenne különösebben izgalmas fejlemény. Néhány oldallal később viszont az alábbi fejtegetést olvashatjuk:

„A kiegyenlítési költségek mérséklésének további módja a szélerőművek engedélyezése, mely komoly terhet vehet le a naperőművek változékony termeléséből adódó kiegyenlítési kötelezettségéből, azáltal, hogy a szélerőművek napi és szezonális vizsgálatban is jól kiegészítik a naperőművek működését. Ez a technológia diverzifikálná a megújuló energetikai beruházók portfólióját és további előnye, hogy segíthetné a magas, mintegy 58%-os energiaimportunk mérséklését (az egyes technológiák alapanyagainak, eszközeinek importfüggősége miatt ez az érték kedvezőtlenebb).”

Ezek szerint tehát abban az MNB is egyetért a bankokkal, hogy a szélerőművek csökkenthetnék a kiegyenlítő energia árát, mert a szélenergia komplementer technológiája a napenergiának, amit már mi is jópárszor elmondtunk.

A folytatásból további érdekes részletek derülnek ki:

„Szélklimatikus adottságaink alapján az ország nagyobb része megfelelőnek látszik szélenergia hasznosítására, köszönhetően annak, hogy a nagy szélturbinák toronymagassága már a 120-150 méteres kategóriába esik, amelyen az országos léptékű lekérdezés alapján magasabb szélsebességet mérhetünk. Átlagos szélsebességünk 100 m magasságban 5,9 m/s, 150 m magasságban 6,8 m/s, 200 méteren 7,4 m/s, vagyis a kapacitásfaktor jellemzően 25% körüli értéket ér el. A már kiépült hazai kapacitások esetében 2011-2018 között az átlagos kapacitásfaktor 23,3% volt, az EU átlag 22,1%, Németországban 19,2%. Ezzel szemben a hazai napelemparkok napi átlagos kapacitásfaktora jellemzően 20%, míg télen 10% körüli. Tehát a szélerőművek termelési adottságai nem rosszabbak a naperőművekéhez képest hazánkban. Ez alapján az időjárásfüggő termelői portfóliók diverzifikálása szélerőművek segítségével, jó hatással lehet a termelési profilra.”

A jelek szerint az MNB is arra a megállapításra jutott, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetően ma már Magyarország szélenergiás kapacitásai is gazdaságosan kiaknázhatóak lennének. Ebben a kérdésben a szerzők a kormányzati kommunikációval ellentétben az Energiaklub álláspontjára helyezkednek, olyannyira, hogy még a források között is megjelölték a „Szélenergia a 21. században – és Magyarországon” című tanulmányukat. Az egyik korábbi cikkünkben egyébként mi is beszámoltunk arról, hogy Észak-Macedóniában már piaci alapon épülnek szélerőművek, holott az ország szélklimatikus adottságai semmivel sem jobbak a miénknél.

Zöldülő Balkán: bezárja szénerőműveit, megújulókba fektet Észak-Macedónia

Érdekes fejlemények ezek, pedig az MNB elemzése nem tett mást, csak leírta a valós helyzetet. A valósággal pedig nem érdemes hosszú távon szembe menni, mert az ország versenyképessége fogja megsínyleni, éppen ezért véleményem szerint belátható időn belül meg fog szűnni az egyre kevésbé indokolható korlátozás.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.