Rifterrel nyaralni? Minden tervünk borult

A hétüléses autóra vágyókat nem kényezteti el a gyártók elektromosautó-kínálata. Évekig a Tesla Model X és a Nissan e-NV200 Evalia jelentette a kínálatot, árban, szolgáltatásokban és minőségben két szélsőséget képviselve. A közelmúltban megjelent néhány újdonság a piacon, például a Mercedes-Benz EQB és EQV, valamint a Stellantis kisteherautók személyautó verziói, melyek alapvetően két modellre épülnek. A nagyobb a 8-9 üléssel is elérhető busz, a kisebb pedig a 7 személyes Rifter és testvérei. Utóbbi nem tűnik praktikusnak hosszabb utakra az 50 kWh-s akku kapacitását és méretes teste miatt várhatóan magas fogyasztását figyelembe véve, viszont a töltési paraméterei igazán impozánsak. Ki kellene próbálni a gyakorlatban…

Múlt héten nálam volt egy Peugeot e-Rifter tesztautó és épp akkor rendezte Szabó András Gyenesdiáson a II. Villanyautós Családi Napot, mi pedig Miskolcon, tehát az ország másik végén élünk. Azt hiszem ez a tökéletes alkalom kipróbálni mennyire fájdalmas egy autópálya tempóban alig 150 km hatótávra képes autóval hat fővel megtenni egy hosszabb utat. Persze fel sem merült, hogy a találkozó napján hajnalban induljunk a 0-6 év közötti gyerekekkel, majd a programok után éjjel még haza is autózzunk. Ha már útra kel a család, néhány napot eltöltünk a Balaton partján.

Az eredeti terv az volt, hogy csütörtök reggel indulunk Miskolcról, Egerben felvesszük a nagymamát, ebédelni pedig már a Balaton-parton fogunk, pénteken pihenünk, szombaton részt veszünk a villanyautós rendezvényen, végül vasárnap hazautazunk.

Már indulás előtt borult a program, csütörtökön még dolgunk volt otthon, csak pénteken tudtunk utazni. Egerig azért elautóztunk csütörtök estére, ha már megcsúsztunk legalább pénteken egy órával előbb érünk célba és ennyivel kevesebbet kell majd egyhuzamban autóban ülni a gyerekeknek. Jah, csütörtök délelőtt sikerült végre szállást is foglalni Balatonbogláron, így kiderült az úti cél is.

Eger – Balatonboglár csupán 280 kilométer, ami épp az e-Rifter WLTP hatótávja, persze a Peugeot honlapja sem tagadja, hogy tartós 130 esetén ennek felére számítsunk (amely egyébként összecseng Tibor autópályás fogyasztástesztjének eredményével). Szerencsére a Stellantis autók villámgyorsan tölthetők. Ha a töltő legalább 100 kW teljesítményre képes, akkor üresről 30 perc alatt 80%-on van. Két 20 perces töltés lesz tehát, az egyik Budapesten, a másik Székesfehérvár körül (Ionity Kajászó vagy EV-Direct Velence).

Az első megállónál, amely a TEA. 70 kW-os töltője volt Budapesten a Kerepesi úton, ez a terv is összedőlt. Ne reménykedjenek a szkeptikusok, nem a töltő volt rossz. Az M3 autópályán nagy volt a forgalom, nem tudtunk gyorsan haladni, így üres akku helyett 29%-kal érkeztünk. 19 perc alatt 19 kWh energiát vételeztünk (67%), indulhattunk volna tovább. A töltés végére azonban szakadni kezdett az eső és az időjárás-jelentés nem sok jót ígért péntek délutánra, mit fogunk így csinálni a gyerekekkel a Balatonnál?

Gyors újratervezés, Tropicarium. Amíg bent voltunk az e-Rifter a Parkl AC töltőjén 98%-ra töltődött, ezúttal 18,5 kWh energiát felszippantva. Már csak 140 km volt hátra, tele az akku, sima ügy, majd nem száguldozunk. Ez a terv sem teljesült. Olyan mértékű hátszelet kaptunk az M7 autópályán, hogy végig a megengedett 130 km/h-val haladva 32% maradékkal értünk a szálláshelyre.

Szállásfoglaláskor mindig rákérdezek a töltési lehetőségre, a tulajdonos ezúttal (is) segítőkész volt. Ha nem lett volna megoldható a konnektoros töltés, akkor 2 kilométeren belül volt egy Mobiliti AC töltő, és a Plugshare szerint Balatonbogláron egy autókereskedésnek DC töltője is van.

Végül egyikre sem volt szükség, szombat reggelre konnektorból 95%-on az autó (8 amperrel, mert konnektorról, idegen helyen nem szívesen töltök nagy teljesítménnyel), irány Balatongyörök, Szépkilátó, a villanyautós családi nap találkozási pontja. Elhagyott a hátszelünk, így az előző nap megszokott 22-24 kWh/100 km fogyasztás helyett az autópályára felhajtva hamar 35 kWh/100 km-t írt a műszerfal, de a 2×60 kilométeres útra így sem kell takarékoskodnunk. A találkozó szokás szerint remek hangulatban telt, de ez egy másik cikk témája.

Késő délután ismét 30% körül került konnektorvégre a Rifter, hogy vasárnap délelőtt tele akkuval indulhassunk haza, végre csodás napsütésben.

A terv egy bő fél órás töltés (közben ebéd) a TEA. jól bevált 70 kW-os töltőjén, ami elég lesz Egerig, ott pedig annyit töltünk valamelyik DC töltőn, ami Miskolcig szükséges. Gondolom nem meglepő, hogy ez sem így alakult. Az M7 autópályán ismét hátszelünk lehetett, mert a 130-as tempó ellenére a vártnál jobban (22,3 kWh/100 km) fogyasztott a Rifter Budapestig, így üres akku helyett 28%-kal tettük töltőre.

Még el sem indultunk ebédelni, az autó már 80%-on volt, mivel először a legkisebb családtag szükségleteit kellett kielégíteni. Bár még 25 kW-tal töltött, nem szerettem volna a CCS csatlakozót foglalni ennél a népszerű töltőnél, így áttettem AC ágra, ami a Rifterrel 11 kW-os teljesítményt nyújt és végre elindultunk a szomszédos bevásárlóközpontba ebédet szerezni. Mire visszaérkeztünk az akku 95%-on, elpakoltam a kábelt, indulás. Jajj mégsem, pelenkacsere. További 10 perc parkolás, miért is húztam ki olyan gyorsan azt a kábelt?

Közben anyósom úgy döntött jön velünk Miskolcra, így nem lesz egri kitérő. Az M3 mentén szerencsére több töltő is van, igaz 50 kW a maximum. A Stellantis autók a magas akku feszültségnek köszönhetően az 50 kW-os töltők maximális teljesítményét is ki tudják használni egészen 80%-os töltöttségig. Majd megállunk valahol, amikor épp jólesik.

Jól is esett. Na nem a megálló, az eső. Alig hagytuk el Budapestet durván szakadni kezdett az eső, az autópálya lelassult, 90-100 km/h körül haladtunk tömött sorban. Mivel a töltők az M3 mentén nem fértek be a benzinkutak fedett részére, bevallom nem igazán volt kedvem megállni és kiszállni. Mezőkövesd környékén jártunk már, amikor végre alábbhagyott az eső és tudtunk volna gyorsabban haladni. Itt kötöttük a 830 kilométeres utazás során először kompromisszumot: maradtunk a 100-as tempónál, noha a forgalom már lehetővé tette volna a gyorsítást, így viszont 9% maradékkal hazaértünk töltés nélkül.

Az út során kb. 180 kWh energiát fogyasztott az autó. A töltésre fordított költség összesen 12.000 Ft volt, egy otthoni tele akkut is beleszámítva, ami kb. 3 literes benzinfogyasztásnak számít, „rezsicsökkentett” 480 Ft/liter üzemanyagárral.

A Peugeot e-Rifter remekül vizsgázott. Hat fő és hatunk csomagja kényelmesen elfért a kocsiban. A teszt előtt úgy gondoltam, hogy a bruttó 50 kWh-s akku kicsi lesz ebbe az autóba, de a hétköznapokra (otthoni töltési lehetőséggel) bőségesen elegendő. Amikor pedig hosszabb útra megyünk, akkor a gyors töltésnek köszönhetően nagyon rövid megállókra van szükség. A töltéseink a saját szükségleteink miatt rendre hosszabbra nyúltak, mint amennyi energiára a továbbhaladáshoz szükségünk lett volna. Persze télen a fűtés miatt megnövekedő fogyasztással már kevésbé lenne gyors egy hasonló utazás. Szerencsére a töltőhálózat rohamosan fejlődik. Ha minden autópálya pihenőben lesz nagy teljesítményű töltő, akkor ezzel a kis akkus, de gyorsan tölthető autóval is gyorsan célba érhetünk.

Autóvásárláskor a legfontosabb, hogy a mindennapi rutin utakra elegendő legyen a hatótáv. Ha nap mint nap nyilvános töltőt kellene keresgélni, az biztosan fájna. Ha ez csak évente néhány alkalommal történik a hosszabb utak során, az egy vállalható kompromisszum a mindennapos komfortos és tiszta közlekedésért.

A Peugeot e-Rifterről természetesen részletes teszt is készült, ide kattintva olvashatjátok el.

Nincs időd naponta 8-10 hírt elolvasni? Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, és mi minden szombat reggel megküldjük azt a 10-12-t, ami az adott héten a legfontosabb, legérdekesebb volt. Feliratkozás »

Elektromos autót használsz?

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.