Mercedes-Benz EQV 300 teszt

Néhány évtizeddel ezelőtt a személyautók többsége négy- vagy ötszemélyesként lett regisztrálva, és ezzel a legtöbb család igényeit ki is elégítették. Majd jöttek az egyterűek, kicsit később pedig a SUV-k, amikbe a gyártók szintén bepréseltek még egy üléssort, hogy 7 ülésesként is el lehessen őket adni. A kategória pedig népszerű lett, pedig a leghátsó két ülés az esetek többségében csak szükségmegoldás. A lábtér, a válltér és a fejtér szűk, a beszállás pedig macerás. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor a csomagtartó mérete szinte nullára redukálódik, így 7 személy maximum egy-egy apró hátizsákkal tud együtt útnak indulni.

Szerencsére létezik egy másik járműkategória is, ami teljes értékű ülésekkel kínál 7, 8 vagy akár 9 személy számára is helyet úgy, hogy közben a csomagok is elférnek az erre kialakított helyen. Ezek ugyan eleve nagy testű járgányok, hiszen alapjukat általában egy áruszállító kisteherautó adja, viszont ahol van több köbméternyi árunak hely, ott az utasok is kényelmesen elférnek.

A Mercedes-Benz autókínálatának elektromosításában a plugin hibrid hajtásláncé a főszerep, de szép lassan kezdenek megjelenni a teljesen elektromos modellek is. Az első típus az EQC SUV volt, amit 2019 szeptemberében a frankfurti autószalonon kiállított EQV kisbusz követett. A napokban pedig leleplezték a kompakt EQA modellt is, aminek kipróbálására remélhetőleg már nem kell másfél évet várni.

A Mercedes-Benz EQV a cég V osztályos kisbuszainak tisztán ekektromos meghajtású változata. A Mercedes nem fejleszt teljesen külön modelleket az új technológiához, az EQ hajtásláncot egy már létező jármű technikai alapjaira teszik rá. Maximum a dizájn változik egy kicsit, ahogy az EQC és az EQA esetén is láttuk. Az EQV viszont külsőre nem különbözik a V Classe példányaitól. A 6 (2-2 ülés minden sorban), 7 (2-2-3 ülés soronként) vagy 8 (2-3-3 ülés soronként) személyes változatban rendelhető járműnek létezik long és extra long változata (a V osztály compact változata elektromosan nem érhető el). Ez utóbbi 23 cm-rel biztosít mélyebb rakteret a hátsó kerék mögötti túlnyúlásnak köszönhetően.

A villanyautók terén eddig nem kényeztették el túl nagy választékkal a gyártók a vevőket, a hétüléses járművek terén pedig különösen szűk a kínálat. A prémium kategóriában 45-50 milliós ársávval a Tesla Model X sok embernek elérhetetlen álom, így akinek szüksége volt ekkora helyre és ennyi ülésre az a Nissan e-NV200 Evalia modellből választhatott.

Ez változik meg idén egy kicsit azzal, hogy idehaza is elérhetővé vált a Mercedes-Benz EQV, és hamarosan érkeznek a PSA hasonló típusai is Peugeot, Citroën és Opel márkajelzésekkel többféle méretben és akkumulátorkapacitással.

Mercedes-Benz EQV 300 Peugeot e-Traveller
Szélesség 1928 mm (2244 mm) 2010 mm (2204 mm)
Magasság 1901 mm (tetőléc nélkül) 1890 mm
Hossz 5140 mm / 5370 mm 4600 / 4956 mm / 5306 mm
Ülések 6-8 6-9
Csomagtér 1030 l ? / 550 l / 980 l
Akkuméret 100 kWh (nettó 90 kWh)  50 kWh vagy 75 kWh
(nettó ~47 kwh vagy ? kWh)
Töltés 11 kW AC, 110 kW DC 7/11 kW AC, 100 kW DC
WLTP hatótáv 357 km 230 km (50 kWh) vagy 330 km (75 kWh)

Külsőre a Mercedes-Benz EQV-t a többség valószínűleg csak a zöld rendszám alapján tudja megkülönböztetni a V osztály többi tagjától. A feliratokon, a sűrűbb bordázatú hűtőrácson, illetve az első lökhárító bal sarkára tett töltőnyíláson kívül más nem is igazán utal arra, hogy ez egy elektromos modell. Ugyanolyan elegáns, mint a V osztály, és így vakító fehéren is van egy komoly megjelenése.

Első meglepetés engem akkor ért, amikor az autóhoz léptem. Az ajtó nem nyílt a kilincs érintésére (vagy közeledésre), ahogy azt ma már szinte minden villanyautótól megszoktuk, így elő kellett vegyem a zsebemből a távirányítót a nyitáshoz. A távirányítón egyébként a hátsó ajtóhoz és a motoros oldalajtók közül a jobb oldalihoz is van gomb, amivel távolról (de persze hatótávon belülről) is kinyitható és bezárható az ajtó az utasoknak.

Ha már a csomagtartónál járunk. A méretes ajtó felnyitása nem kevés helyet igényel az autó mögött (szemben az oldalra nyíló ajtókkal, amiknek jóval kevesebb hely is elég), viszont  cserébe megvéd bennünket illetve részben a csomagtér tartalmát is az esőtől. A csomagtér látszólag nem nagy, de ez csalóka, hiszen a kalaptartó alá akár több méretesebb koffer is befér, és mivel a kalaptartó is merev arra is lehet bőven pakolni. A gyártó a 7-8 üléses long verziónál közel 1 m3-esnek mondja (1030 l) a csomagtartót, de az extra long verzióban, illetve a leghátsó üléssor feláldozásával ez jelentősen megnövelhető (akár a második üléssor is kivehető, így 4,6 m3-es rakterű kisteherautóvá is átalakítható az 5,14 m hosszú long verzió).

A töltőkábelek tárolása szinte minden villanyautóban probléma, és a gyártók erre többnyire nem is igazán kínálnak jobb megoldást, mint egy tokot vagy zsákot, amit bedobhatunk a csomagtartóba. A kábelt így ott kerülgetni kell, nem lehet tőle pakolni, de ha rátesszük a csomagokat, vagy betesszük a padlóburkolat alá, akkor a csomagtartó tartalma miatt nem férünk majd hozzá. Az EQV szerencsére megörökölte a hagyományos V osztály kétfedelű kalaptartóját, ami pont ideális ezeknek a kábeleknek a tárolására.

És mivel a tartalmához a hátsó üveg felnyitásával is hozzá lehet férni, igazán kényelmes a használata.

Az autó orrába nem került csomagtartó, az ott lévő teret a motor, az elektronika és a fűtés- illetve hűtésrendszer alkotóelemei teljesen kitöltik. Pedig B opcióként egy külön kis tárolórekeszbe akár ide is kerülhettek volna a kábelek.

Már csak azért is jobb helyen lenne itt a kábel, mert a töltőcsatlakozó is a kocsi bal első sarkára, a lökhárítóra került. Már minden töltőcsatlakozás elhelyezéshez volt szerencsém, de a legpraktikusabbnak továbbra is az orr részen való elhelyezést találom. Ebből a szempontból szerencsés a Merci kialakítása, viszont kényelmetlennek tartom, hogy ennyire mélyre kell hajolni a töltőkábel csatlakoztatásához. Az autó mellett állva például nem is látszik az a gomb, amivel a kábel kioldását lehet kezdeményezni. Pedig az is egy remek megoldás. A másik aggályom a lökhárítóba tett töltőcsatlakozóval az, hogy így a legsérülékenyebb a drága alkatrész. Borítékolható, hogy már egy egyszerű koccanást sem lehet megúszni egy műanyaghegesztéssel és festéssel, valószínűleg töltőcsatlakozót és nagyfeszültségű kábeleket is cserélni kell majd. Biztosan nem lesz olcsó mulatság.

Az autóba való beszállás egy kicsit teherautós, előre szerintem nem is igazán kényelmes. A nagy hátsó tolóajtókon viszont szinte be lehet sétálni a kabinba. A vezető üléspozíciója személyautók után szokatlan, de Mercedestől elvárható módon nagyon jól beállítható. Pillanatok alatt otthon éreztem magam az ülésben. Mindkét oldalra elektromosan állítható memóriás ülések kerültek, amelyekből nem maradt ki természetesen az ülésfűtés és az ülésszellőztetés sem. A fűtésnél óriási piros pont jár a programozóknak, akik odafigyeltek arra is, hogy a felfűtés után automatikusan vegye vissza a teljesítményt hármasról kettes, majd egyes fokozatra, hiszen a legnagyobb teljesítményre csak az első percekben van szükség. (Mondjuk nem bántam volna azt sem, ha már ilyen intelligens, hogy amikor beindítom az autót, kint -2 fok van, bent megy a fűtés, akkor feltételezze az igényemet az ülésfűtésre, és kapcsolja be automatikusan. Talán majd egy következő verzióban.)

A villanyautós körökben állandó vita megy arról, hogy mi a prémium és mi nem. A német luxusmárkák rajongói a szépen varrott bőrről és a gyönyörűen illesztett elemekről beszélnek, míg másoknak az előremutató technikai megoldások érnek meg annyit, hogy prémium árat fizessen egy autóért. Vitathatatlan, hogy a németeknek óriási tapasztalatuk van abban, hogy hogyan alakítsanak ki olyan autóbelsőt, amiben szívesen ücsörög az ember. A Mercedes természetesen az egyik legjobb példa ennek szemléltetésére, és még az inkább eszköznek mint élvezeti cikknek tervezett EQV is igényes és nagyon kellemes belterű. Pedig szinte minden kemény műanyag.

De annyira szépek az ívek, a betétek, a mintázat és a műanyag borításon lévő varrás, hogy öröm körülnézni. Nekem nagyon bejön a sötétszürke szálcsiszolt fém hatású felület a műszerfalon, amit a gyönyörű légbeömlők és az alig látható rézszínű keretek koronáznak meg. Meggyőződésem, hogy ez ráadásul még sokba sem kerül, csak egyszer rá kell állítani egy tehetséges tervezőcsapatot a dizájnnyelv kidolgozására. Ebben a német prémium gyártók tényleg nagyon erősek.

A kormány mögötti műszeregység klasszikus felépítésű, ahol csak egy kisebb, okostelefon méretű kijelző került a két mutatós műszer közé. Ezzel nincs feltétlenül baj, hiszen a sebesség, a töltöttség, a pillanatnyi energiafelhasználás/visszatöltés és a rendelkezésre álló teljesítmény így is jól leolvasható a felületről. A gondom ezúttal is az LCD kijelző tartalmával van. Egyszerre nem lehet megjeleníteni a fontos adatokat, azok között mindenképpen váltogatni kell. Ez sajnos minden autógyártónál probléma.

A műszerfal közepén lévő 10″ képátlójú képernyővel is hasonló gondom volt. Alapvető adatok között is váltogatni kell rajta teljesen feleslegesen, de a csúcs az, ahogy a Carplay megjelenik rajta. Az Apple csak a középső részét kapja meg a széles kijelzőnek, a két szélen elérhető néhány cm-es sáv üres marad. De ha bármi adatot szeretnék (akár csak kabinhőmérsékletet állítani), akkor leveszi a Carplayt a kijelzőről. Miért nem lehet okosan használni a fennmaradó helyet, ha már a Carplay nem lehet teljes képernyős?

A kijelző maga egyébként nagyon jó minőségű, gyönyörű a képe, és a grafika is tetszetős. A kezelőfelülettel a rendezetlenséget leszámítva más gond nem volt. Alapvetően logikus és intuitív. A tolatókamera képe még sötétben is tökéletes, részben a zárt kameraháznak köszönhetően.

A kamera ugyanis csak hátramenetbe kapcsoláskor bújik elő, egyébként védve van a felcsapódó kosztól. A tükrökbe és a kocsi orrába épített kamerák segítségével egyébként tolatáskor felülnézeti képet is kapunk, ami egy ekkora batárral való parkolásnál nem egy utolsó dolog. 3D-ben nem forgatható, de az nem is hiányzik. Cserébe viszont többféle párosításban is meg tudja jeleníteni a kamerák képeit.

A navigációhoz szokni kell, mint minden gyári megoldáshoz, de néhány nap alatt megtanulható. Összességében egészen jó, a pillanatnyi forgalommal is számol. Az viszont gond, hogy 2021-ben egy frissen megjelenő villanyautó még nem tervez az elektromos autó töltőállomásoknál. Nem veszi figyelembe, hogy a kijelölt cél a pillanatnyi töltöttséggel nem érhető el (bár az adott töltöttséggel elérhető területet jelöli a térképen). Simán odanavigál, a töltéssel meg foglalkozzon akit az aggaszt. Igazán összekaphatnák magukat a navigáció gyártó cégek. Nem hiszem, hogy ez akkora feladat egy olyan iparágban, ahol mindent millió dollárokban számolnak. Ráadásul a töltőadatbázis olyan töltőket is tartalmaz Budapesten, amik már akkor sem léteztek, amikor én 7 éve először villanyautót vettem. Így én biztosan nem bíznék benne.

A kormányoszlop jobb oldalára tett irányváltó kapcsoló (sebességváltó) továbbra is nagy kedvenc. Messze ez a legjobb megoldás ma az autóiparban, szerintem. Más autóból átülve persze először furcsa, hogy az ablaktörlő irányítása is a bal oldali karra van rátéve, de ennek a funkciónak az irányítására előbb utóbb már nem igazán lesz szükségünk. Majd az automata megoldja. Sokat segítene, ha a tempomat gombokat kapna a kormányon, de így a bal oldalra szerelt extra bajuszkapcsolóval is jól meg lehet oldani a beállítást.

És visszakanyarodva a prémiumságra. Nem túl gyakori, hogy a két ülés közötti pohártartó hűthető és fűthető is. Márpedig az EQV ilyet is kínál. A piros megvilágításnál értelemszerűen melegen tartja az italunkat, a kék fény pedig a hűtés működésére utal.

Nincs sok tapasztalatom ekkora kisbuszokkal, de az a gyanúm, hogy az az instant gyorsulás, amit kínál jónak számít. Elektromos személyautókkal ugyan nem veszi fel a versenyt, de egy ekkora dobozzal bőségesen elegendő a 150 kW-os motor. Így télen sokszor kívántam, hogy bárcsak lenne összkerék meghajtású. Az első kerekek gyakran kipörögtek a latyakos utakon.

 

A Merci mindig is erős volt abban, hogy a sebességérzetet elrejtse a bent ülők elől, és ez az EQV esetén sincs másképp. Legalábbis 100-110 km-es sebesség alatt. Olyankor én többnyire kevesebbnek tippeltem volna a pillanatnyi sebességet. A hangszigetelés viszont furcsa. Nem zajos, de valahogy behallatszik a környező forgalom zaja, mintha az utascella nem lenne agyonszigetelve. Egyáltalán nem zavaró, de egy villanyautóban az ilyenre jobban oda kell figyelni.

A vezetőt adaptív tempomat segíti, tehát beállított sebesség mellett lassabb járművet utolérve automatikusan lassít, de sávtartás nincs az autóban. Így ez a rendszer csak egy egyes szintű önvezetést biztosít a felhasználó számára. Sávelhagyás figyelmeztetés ugyan van benne, de az mindössze a kormányt rezegteti, ha észreveszi az elválasztó vonal indexelés nélküli átlépését. Mert sajnos nem veszi észre mindig. És nem próbálja megakadályozni, hogy átlépjük a sávot.

A gyorsításnál illetve  lassításnál, és persze a kanyarokban is jól érezhető, hogy egy közel 2 méter magas kocsiszekrénnyel manőverezünk. Sokkal imbolygósabb, mint egy személyautó, és ezen az autó aljába épített sok száz kg-os akkucsomag sem segít. A nagyobb térért és kényelemért ezzel az árral kell megfizessünk.

A fűtés, pláne így télen kardinális kérdés. A kétzónás (bal-jobb) klíma ma már nem nagy szám, és ekkora autóban az is elvárható, hogy hátul külön lehessen szabályozni (vagy akár kikapcsolni) a hőmérsékletet. Az autót 22 fokra állított fűtéssel használtam, és ez úgy kellemes is volt, ha már bemelegedett a rendszer. Viszont induláskor hosszú percekig csak hideg levegőt fújt az elöl ülőkre, ami nem igazán esett jól. Nagyon nehezen melegszik be, de utána nagyon jó bent ülni a legzordabb hidegben is. Az ülésfűtés parádés, de ebben a példányban csak az első két ülésen járt, a többiek kénytelenek voltak saját testük energiájával felmelegíteni a hideg bőrbevonatot. Ami még rendkívül furcsa, hogy a tesztautóban kormányfűtés sem volt, ami pedig már nem számít luxusnak egyetlen mai villanyautóban sem.

Nem tudom elhallgatni azt sem, hogy az utastérből gyakran volt hallható nyiszorgás, zörgés, nyekergés. Lassításnál, gyorsításnál, úthibákon, szinte bármikor. Viszont érdekes módon ezek mintha megszűntek volna, amikor többen is ültünk a járműben. Ha ez egy régi leharcolt autó lenne, akkor azt mondom, hogy a magyar utak hatása. De ebben az EQV-ben alig 3 ezer km volt csak.

Napjaink legújabb fejlesztései közül a LED mátrix fényszóróknak vagyok a legnagyobb rajongója. Ha rajtam múlna, akkor kötelezővé tenném ezeket minden autóban. Egyszerre segítik az adott autóst és a többi közlekedőt azzal, hogy mindenhova világít, csak a többi közlekedő szemébe nem. A fényszóró ugyanis nem egyetlen egy fényforrás fókuszált fényét vetíti az útra, hanem akár több száz apró LED mátrixba rendezett képét. Ezen a vetített képen pedig az egyes LED-ek le és felkapcsolásával meg lehet szüntetni egyes fénycsóvákat, amit az autó kamerájának a képe alapján a rendszer automatikusan el is végez. Általában a BMW-k fényszóróját szoktam példának hozni, mert azok nagyon szépen teszik a dolgukat, de az EQV LED mátrix fényszórói talán még azoknál is jobbak. Alig látszik, hogy működik, annyira simán dolgozik, mégsem villogott rám a sok száz km alatt egyetlen szemből jövő sem. Bámulatos. Ezt kérem az összes autóba!

Szerintem nem okozok meglepetést azzal, ha elárulom, hogy ez volt az általam eddig tesztelt autók közül a legtorkosabb. Óriási homlokfelület, doboz forma – sok jót nem jelent. Mivel más hasonló méretű autóval még nem tudtam fogyasztástesztet csinálni, így nincs viszonyítási alapom, de elsőre reálisnak tűnnek az adatok. hogy mégis tudjuk valamihez hasonlítani az alábbi táblázatban a szintén 7 személyes, de a Mercedes EQV-nél jóval kisebb és áramvonalasabb (és ezáltal szűkebb) Tesla Model X fogyasztási adatait tettem mellé. Bízom benne, hogy még idén lesz lehetőségem más hasonló méretű villanyautót (PSA?) is tesztelni, és akkor kiderül, hogy ezek az adatok mennyire számítanak jónak vagy rossznak ebben a kategóriában.

Mercedes-Benz EQV 300 (2021) Tesla Model X P100D (2017)
kint: 2 °C, bent: 22 °C
2021-02-04
(téli gumi)
kint: 4 °C, bent: 22 °C
2020-10-31
(19″-os téli gumi)
fogyasztás hatótáv fogyasztás hatótáv
80 km/h 28,5 kWh/100 km 315 km 20,2 kWh/100 km 480 km
90 km/h 30,5 kWh/100 km 295 km
100 km/h 32,0 kWh/100 km 281 km
110 km/h 34,5 kWh/100 km 260 km 25,5 kWh/100 km 380 km
120 km/h 38,5 kWh/100 km 233 km
130 km/h 42,5 kWh/100 km 211 km 30,5 kWh/100 km 318 km

A fogyasztással kapcsolatban az volt a legfurcsább, hogy ~28 kWh alá télen fűtéssel nem igazán tudtam szorítani az értéket még városban sem. Persze ez sok mindenből adódhat, gyanítom nyáron folyamatos városi használatban ennél jóval barátibb lesz az adat. A fogyasztás a sebesség növelése mellett 110 km/h-ig nem tűnik vészesnek, de szerintem az akkutávnál hosszabb utakon 110 km/h fölé nem érdemes gyorsítani, mert a megnövekedett fogyasztás miatt elveszett energiát a töltőnél nem tudjuk kellően gyorsan visszatölteni.

Bár nem mertem 0%-ra lemeríteni (nem volt segítségem a vontatáshoz), de az a gyanúm, hogy az EQV az a típusú autó, amiben nincs tartalék. A 0%-os töltöttség valószínűleg 0%-ot jelent, és ott meg is áll az autó. 50 km-es hatótáv alatt elkezd nyaggatni, hogy keressünk töltőt, 3%-nál pedig már teknőst dob. Valahol 5-6%-os töltöttség környékén a motor teljesítményének már csak az 50%-a érhető el, ami gyorsításnál érezhető is. Az autópályán ettől 110 km/h-s tempót vígan tudja tartani, és a fűtés sem állt le látványosan.

Ha a hatótáv 10 km alá csökken, akkor ez az információ eltűnik a kijelzőről, a még megtehető távot csak a középső kijelzőn előcsalogatható %-os értékből tudjuk megtippelni.

Egyenáramú töltőn akár 110 kW-tal is képes tölteni (mint az EQC), azonban ilyenből kevés van Magyarországon. A gyakoribb 50 és 75 kW-os töltőknél viszont nem fogja tudni kihasználni a töltők maximális teljesítményét, mert az akkucsomag feszültsége rendkívül alacsony. 2%-os töltöttségnél csak 335 V-ról indul, így hiába tud szinte azonnal 180 A-rel tölteni (például az AGT és az EV Direct velencei 75 kW-os töltőjén) a két szám szorzata mindössze 60 kW-ot ad ki. A töltés közben végig, egészen 86%-ig képes tartani a 180 Amperes áramerősséget, miközben a feszültség 397 Voltra nő, így eléri a 71,5 kW-os teljesítményt. A 400 V-os feszültséget csak 95%-nál éri el az akkupakk.

125 A-es, 50 kW-os töltőn 2%-nál csak 42 kW a töltési teljesítménye, és 86%-nál elért maximális teljesítmény is csak 49,6 kW lesz. 50%-nál a töltési teljesítmény 46 kW. (50 kW-os töltőn nem töltöttem, ezek a rögzített adatok alapján kalkulált elméleti értékek.)

Természetesen elvittük a 350 kW-ot Ionity töltőre is, amin egészen 75%-ig gyorsabban töltött, mint a 75 kW-os töltőn. Így 11%-ról 88%-ra kevesebb, mint 50 perc alatt töltött fel. A 10-75%-os tartomány ~40 perc alatt lett volna meg, ami 87,8 kW-os átlagos töltési teljesítményt ad ebben a tartományban. Ez 110 km/h-s tempó esetén (fenti táblázatból 34,5 kWh/100 km-es fogyasztással) 254 km/h-s töltési sebességet jelent.

Az autó fedélzeti töltője 11 kW-os, de egy fázisról 7 kW-tal is tölthető. A teljesen lemerült akku feltöltése 11 kW-on közel 9 óra, 7 kW-on inkább 14 óra. De napi 200 km városi közlekedés visszatöltése bármelyik éjszaka megoldható 7 kW-ról.

Az szerintem sejthető, hogy egy Mercedes kaliberű kisbusz nem olcsó mulatság. A hagyományos meghajtású Mercedes-Benz V osztály induló ára is 13,6 millió forint. Az EQV azonban döbbenetesen drága, alapáron 25,4 millió forint, ráadásul abban még extrából sincs túl sok. A tesztautó ára bőven 30 millió forint fölé szalad. Persze egy 100 kWh-s akkucsomag (nettó 90 kWh) nem olcsó mulatság, de az EQV még azt beszámítva is drága. Aki el tud ennyit költeni elektromos kisbuszra, vagy jól le tudja alkudni a vételárat az viszont jól fog vele járni.

Elektromos autót használsz?

Antalóczy Tibor

A Villanyatosok.hu főszerkesztője, illetve a Villanyautósok Közösségének egyik alapító tagja, e-mobilitás szakértő. 2014 óta aktív elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.