PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPWllbXVlc3FheGRrdGN1Z2hleWhxY2tpdGlzbGMvc3RwYXJhbT1ubWVwb2lnbHlsL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUdyYW5kbGFuZC1hbHdheXNvbi1WTi1HcmFuZGxhbmQtUFJPTU8tRElTLVJFUy1SRSZ1dG1fdGVybT0yMDI0JnV0bV9jb250ZW50PTEzMDB4NjAwIiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL2dkZWh1LmhpdC5nZW1pdXMucGwvaGl0cmVkaXIvaWQ9YlEwd1JJYm9pNGZlUThkbFhvZ1F4WmRTLkJrZ0ZwaTFNRWlrajJ1Y2VrMy5mNy9mYXN0aWQ9aWVtdWVzcWF4ZGt0Y3VnaGV5aHFja2l0aXNsYy9zdHBhcmFtPW5tZXBvaWdseWwvbmM9MC9nZHByPTAvZ2Rwcl9jb25zZW50PS91cmw9aHR0cHM6Ly93d3cub3BlbC5odS9hamFubGF0b2svb3NzemVzL29wZWxlbGVrdHJvbW9zdGFtb2dhdGFzLmh0bWw/dXRtX3NvdXJjZT12aWxsYW55YXV0b3NvayZ1dG1fbWVkaXVtPWJhbm5lciZ1dG1fY2FtcGFpZ249R3JhbmRsYW5kLWFsd2F5c29uLVZOLUdyYW5kbGFuZC1QUk9NTy1ESVMtUkVTLVJFJnV0bV90ZXJtPTIwMjQmdXRtX2NvbnRlbnQ9MTMwMHg2MDAnLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzEyL29wZWwtZ3JhbmRsYW5kLTY1MHgzMDAtMjQxMjA1LmpwZyIgbWVkaWE9IihtYXgtd2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTIvb3BlbC1ncmFuZGxhbmQtMTMwMHg2MDAtMjQxMjA1LmpwZyIgbWVkaWE9IihtaW4td2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PGltZyBzcmM9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTIvb3BlbC1ncmFuZGxhbmQtMTMwMHg2MDAtMjQxMjA1LmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+PElNRyBTUkM9Imh0dHBzOi8vZ2RlaHUuaGl0LmdlbWl1cy5wbC9fW1RJTUVTVEFNUF0vcmVkb3QuZ2lmP2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPWNnYnlnamduYWR4d2phaXJyd3BqbGNwYWtza2kvc3RwYXJhbT10a2dzaG9zcnlyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0iIC8+DQo= Viszonylag széles körben ismert, hogy a nagy tengerjáró hajók többségét – egészen a közelmúltig – rendkívül szennyező üzemanyag hajtotta. A szennyezés hátterében az áll, hogy a tengeri szállítmányozásban használt bunkerolajnak több mint ötvenszer magasabb volt a kéntartalma, mint a normál dízelé, így a hajók jelentős mennyiségű kén-dioxidot bocsátottak ki, ami savas esőt és légzőszervi megbetegedéseket okoz. A problémát észlelve a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 2020-tól kezdődően IMO 2020 néven jelentős szigorítást vezetett be, amely drasztikusan, mintegy 80%-kal csökkentette a hajózási üzemanyag kéntartalmát. A rendelkezés célja a nemzetközi hajózásból származó kén-dioxid-kibocsátás csökkentése volt, amit nagyobb részben sikerült is elérni. Ez egy nagyon jelentős előrelépés, hiszen ki ne szeretne tisztább, egészségesebb levegőt belélegezni, nem igaz? Ám ahogy a mondás tartja, nincsen rózsa tövis nélkül. Egy májusban a Nature című folyóiratban megjelent tanulmány azt állítja, hogy a kén-dioxid-kibocsátás visszaesése növelte a felmelegedést a nemzetközi hajózási útvonalak mentén. Ennek az az oka, hogy a légkörbe jutó kén-dioxidból kialakuló szulfát részecskék visszaverik a napfényt, így – helyileg és átmenetileg – lehűlést idéznek elő. A szulfát-aeroszolok emellett kondenzációs magként működhetnek a felhőképződésben, ami sűrűbb, tartósabb felhőket eredményez. Ezek a felhők azután még több napsugárzást vernek vissza, tovább erősítve a hűtőhatást. A tanulmányt jegyző kutatók műholdas megfigyelések és kémiai transzportmodellek segítségével mélyreható elemzést végeztek annak érdekében, hogy számszerűsítsék az IMO 2020 tengeri aeroszolkoncentrációra gyakorolt hatását. Megállapították, hogy az aeroszolok csökkenése kevesebb felhőelemet (a felhők tömegét alkotó nagyon apró vízcseppet) eredményezett, ami csökkentette a felhők fényvisszaverő képességét. Ez globális átlagban +0,2 W/m² sugárzási kényszert eredményezett az óceánok felett, ám a hatás különösen hangsúlyos volt a nagy hajóforgalmú régiókban, például az Atlanti-óceán északi részén, ahol ez az érték akár 1,4 W/m²-t is elért.PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly93d3cua2lhLmNvbS9odS9tb2RlbGxlay9ldjMvYmVtdXRhdG8vP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1jdXRvdXQyJnV0bV9jYW1wYWlnbj1ldjN2aWxsYW55YXV0b3NvayZ1dG1faWQ9ZXYzIiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL3d3dy5raWEuY29tL2h1L21vZGVsbGVrL2V2My9iZW11dGF0by8/dXRtX3NvdXJjZT12aWxsYW55YXV0b3NvayZ1dG1fbWVkaXVtPWN1dG91dDImdXRtX2NhbXBhaWduPWV2M3ZpbGxhbnlhdXRvc29rJnV0bV9pZD1ldjMnLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzExL2tpYS12aWxsYW55YXV0b3Nvay1jdXRvdXQtMDIuanBnIiBtZWRpYT0iKG1pbi13aWR0aDogNzAwcHgpIj48aW1nIHNyYz0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNC8xMS9raWEtdmlsbGFueWF1dG9zb2stY3V0b3V0LTAyLmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+ A sugárzási kényszer azt mutatja meg, hogy egy gáz adott koncentrációjú légköri jelenlétének változása mellett mennyivel változik a felszínközeli légréteg energiaháztartása. Mértékegysége: W/m2. A +0,2 W/m² sugárzási kényszer a bolygó hőfelvételében 2020 óta mért növekedés 80%-ának felel meg – állapítja meg a tanulmány. A kutatók becslései szerint ez a hatás 0,24 Celsius-fokra emeli a felmelegedés évtizedenkénti ütemét az 1980 óta mért 0,19 Celsius-fokos átlagról. A tanulmánnyal kapcsolatos kommentárok és kritikák kivonatai ezen az oldalon olvashatóak. Ezek lényegi mondanivalója úgy foglalható össze, hogy a kutatók főbb megállapításai megalapozottak ugyan, de valószínűleg túlbecsülték a kén-dioxid hűtő hatását, így a felmelegedés mértéke is kisebb lehet. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet szabályozásának fentebb említett eredményei valószínűleg vegyes érzéseket váltanak ki az olvasóban, és ez tökéletesen érthető. Ami viszont – legalábbis számomra – nehezebben érthető, az a geomérnökséget körüllengő kettős mérce. Mert hát miről is van szó? Először – a szállítmányozás melléktermékeként – a légkörbe juttattunk rengeteg környezetszennyező aeroszolt, amely globális léptékű lehűlést okozott. Majd később ezt a fajta kibocsátást nagyobbrészt leállítottuk, ami viszont globális léptékű felmelegedést okozott. Természetesen egyik esetben sem készült hatástanulmány, sőt valójában egy maroknyi tudóson kívül senkit nem foglalkoztatott a dolog klímára gyakorolt hatása, legfeljebb a környezetvédelmi-egészségügyi szempontok mentén zajlott némi diskurzus. Ezzel szemben a célzottan, tudományos kontroll mellett végzett geomérnökségnek már a koncepciója is heves vitákat vált ki, melynek során a többség még az ötlet felvetése ellen is tiltakozik. Ki érti ezt? Abban az ellentábornak igaza van, hogy a geomérnökség nem jelent valódi, fenntartható megoldást a klímaváltozásra, de ha már egyszer kivettünk a légkörből egy nagy adag aeroszolt, és ez bajt okoz, miért ne lehetne legalább elgondolkodni azon, hogy visszategyük egy ártalmatlanabb formában? Ellentmondásos kísérlet kezdődött: sószemcséket lőnek a légkörbe, hogy lehűtsék a Földet dr. Papp László (Sol Invictus)Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
