A villanyautós szekta

Biztos, hogy minden villanyautós, vagy a villanyautózás iránt érdeklődő, tájékozott olvasónk volt már ilyen helyzetben: baráti, vagy családi beszélgetés során előjön az elektromos meghajtású autók témája és előkerülnek a jól megszokott, berögződött panelek a drága és kis hatótávú autókról, a ritkaföldfémekkel teli mérgező akkumulátorokról, a nemlétező, de legalább lassú töltőkről és a szennyező erőművekről. „Majd, ha legalább 1000 kilométert megy egy feltöltéssel, 5 perc feltölteni és annyiba kerül mint egy benzines, legfeljebb majd akkor terjed el a villanyautó” – szól a téma lezárásául a tájékozottság látszatát keltő, bölcsnek ható konklúzió, amelyre mindenki bőszen bólogat az asztal körül. Ilyenkor könnyű átkapcsolni „hittérítő” üzemmódba, hogy helyrerakjuk a téves információkat, de lehet érdemes ellenállni a kísértésnek, mert többet árthat mint használ.

A vevőnek mindig igaza van

Ha villanyautósokkal beszélgetek, vagy kommenteket olvasok a neten, mindig olyan érzésem van, mintha egy szektába próbálnának beszervezni.

– így kaptam az ívet nemrég két barátomtól. Egy pillanatra nem is tudtam, hogyan reagáljak a megjegyzésre, de rögtön értettem mire gondolnak. Ha valaki érdeklődik egy téma iránt és az átlagosnál tájékozottabb benne, esetleg saját bőrén szerzett remek tapasztalatokat, akkor nyilván szívesen és lelkesen beszél róla – ha kérdezik, ha nem. Ha pedig általános félretájékozottságot is lát a témában, és egy beszélgetés során az egyik téves információt hallja a másik után, akkor különösen nehéz megállni, hogy ne próbálja meg helyretenni a dolgokat.

Csakhogy, még ha a cél helyénvaló is, fontos a miként. Mi sokszor halljuk ugyanazokat a réges-rég megcáfolt érveket, félinformációkat, tévhiteket, ezért csuklóból toljuk a „helyreigazítást”, de ez olykor úgy tűnhet, hogy okoskodunk, kötekedünk, mi „mindent jobban tudunk”. Ráadásul, mint a villanyautók iránt elkötelezettet, ismerőseink nem biztos, hogy pártatlannak tartanak minket. Ezzel ellenben, amikor valamit a mainstream médiában olvasnak, ismert autós újságírók ismétlik el újra és újra, esetleg egy nagy hírportál címlapján neves autógyártó magyar mérnöke erősíti meg a képzetet egy sokszor cáfolt konteót tényként kezelve (random, légből kapott példa, senki ne gondoljon semmi konkrétra), akkor kinek hisznek jobban? Annak a médiumnak, amelyből a napi híreket merítik és aminek állításait minden más témában is elfogadják, vagy az elvakult villanyautóhívő havernak? Ha elfogadnák, hogy a média túlnyomó része alultájékozott a témában, de ettől függetlenül lehengerlő magabiztossággal állít dolgokat, vagy hogy a megszólaltatott szakértők mind-mind a saját pecsenyéjüket sütögetik, a saját bizonyítványukat magyarázzák, akkor felmerülne az a roppant kényelmetlen, ámde logikus következtetés, hogy megannyi más témában is ez a helyzet, és nem kellene mindent készpénznek venni amit olvasunk. És persze hatványozottan igaz ez a közösségi médiára nézve is.

Craig Irwin gyakran szerepel a CNBC-n mint szakértő elemző. A Tripranks adatbázisa szerint, ha rábíztuk volna a pénzünket, akkor az elmúlt évben 1%-ot hozott volna. 47%-ban jöttek be a jóslatai – a pénzfeldobásos tippelés esélye 50%. Forrás: CNBC, Tipranks.

Azonban nem mindig csak a mások készülékében van a hiba. Villanyautósokkal beszélgetve még néha nekem is az az érzésem, hogy hiányzik az empátia. Na nem rosszindulatból, egyszerűen olyan az emberi természet, hogy a saját élethelyzetünket vetítjük ki mindenkire. Nekünk a mi szituációnk a normális és nem mindig értjük másnak miért nem az. Pedig a kereskedelemből kölcsönzött mondás, miszerint  „a vevőnek mindig igaza van”, itt is érvényes. Ezek lehetnek valós szempontok, amikre mi nem gondoltunk, esetleg valós ellenérvek amik nekünk egyszerűen nem olyan fontos szempontok, vagy tévedéseken, tájékozatlanságon alapuló félelmek. Teljesen mindegy, a beszélgetőpartnerünk szempontjából ezek mind releváns ellenérvek.

De nézzünk pár konkrétumot, amin félrecsúszhat egy ilyen beszélgetés.

Majd ha ugyan azt tudja mint a benzines 1 – avagy a töltés

Ne finomkodjunk, kezdjük mindjárt a legnagyobb mumussal. Tegye fel a kezét, aki nem a hatótávot és a töltési sebességet (időt) kapja első kérdésnek az ismerőseitől, amikor egy villanyautó kerül szóba. Na ugye!

Bár kétség kívül sok téves információ él az emberek fejében ebben a témában, butaság lenne azzal vitatkozni, hogy a hagyományos autó a legtöbb esetben ebből a szempontból még mindig kényelmesebb. Mégis, sokszor ezt tesszük, próbáljuk védeni a mundér becsületét, de ezzel csak saját hitelességünket ássuk alá.

Az egyik leggyakoribb érv, amit ilyenkor hallunk, hogy beszélgetőpartnerünk szerint körülményes és macera a töltők kajtatása nap mint nap. „Ugyan már” – jön a villanyautós válasza – „eleve minden nap egy teli tankkal indulsz otthonról, töltőt csak akkor keresel ha hosszabb útra mész!” Amit ilyenkor figyelmen kívül hagyunk, az az, hogy nem mindenki él családi házban. A KSH adatai szerint 1,7 millió olyan lakás van Magyarországon, ami 4-nél több lakásos épületben van. És persze létezik a társasházi töltés, de ez korántsem sétagalopp még ma – nem mindenkinek egyszerű, vagy olcsó megoldania – ráadásul, a mélygarázs nélküli épületeknél (belvárosi bérházak, lakótelepek) ez sem játszik. Ha beszélgetőpartnerünk ilyen helyen él és a munkahelyén sem megoldható a töltés, akkor bizony a belvárosi, vagy bevásárlóközpontoknál található töltőkre kell hagyatkoznia. Ezzel szemben hazánkban közel 1100 benzinkút van, kutanként 4-8 töltőoszloppal, ráadásul ezeket az emberek ismerik, az életük része évtizedek óta és tudják, hogy 5-10 perc alatt bármikor megtankolhatnak 600-800 kilométerre. Ez természetesen nem vállalhatatlan kompromisszum, de kompromisszum. Mindenkinek megvannak a szokásai, a kedvenc boltjai – ha a megszokott helyett ezentúl más áruházláncot kell választania, mert ott van töltő, az már kompromisszumot igényel. Ha amúgy most marhára nem lenne kedve 3 órát plazázni, de még tölteni kell, akkor már nyűg. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mi van, ha a hétvégi bevásárlásba gondosan betervezett töltésbe belecsúszik egy foglalt, vagy rossz töltő.

Sokat segít de még több kell. Olyan sok, hogy túl sok legyen és mindenki vakon bízzon az áruházi töltésben. Bárhol, bármikor, tervezgetés és „B-terv” számolgatása nélkül.

Majd ha ugyanazt tudja mint a benzines 2 – avagy a hatótáv

Hasonló a hatótáv problematikája. A végtelenségig lehet ismételgetni a statisztikát, miszerint hazánkban átlagosan évente 16 ezer kilométert autózunk, ami nagyjából 40 kilométer naponta. Ezt szinte bármelyik öreg, használt villanyautó abszolválja még télen is. Azonban el kell fogadnunk, hogy ez nem mindenkit fog megnyugtatni. Igen, lehet, hogy évente csak 2-3 hosszabb utunk van, vagy vidéki rokonok esetén legyen 15, de itthon senki nem fog tízezrekért benzinest bérelni ezekre az utakra. Meg egyébként is, autót bérelni megint csak macera. Előre meg kell tervezni, el kell menni a kocsiért a kölcsönzőbe és vissza kell vinni haza, hogy belepakoljuk a gyereket meg a kutyát. És a 3 órás autózás a nagyihoz még csak ezután kezdődik. Ezért villanyautó választása esetén mindenki a „legrosszabb” szcenárióval tervez – ha reális, ha nem.

Van  a populációnak egy jelentős része, aki például a városban nem, vagy csak ritkán, esetleg hétvégente autózik, különben tömegközlekedik, biciklizik, sétál. Csak a BKV 8,5 millió bérletet ad el évente. Ők például valószínűleg, ha autóznak, akkor pont ebben a legrosszabb forgatókönyvben vannak egyfolytában – nagyobb távokra, autópályán, télen fűtéssel, nyáron légkondival használják az autót. Nekik különösen lényeges lehet az út menti villámtöltés. Ebben, lássuk be, még nem állunk valami fényesen. Ha mondjuk CCS szabványú az autónk töltője és Balatonra megyünk, akkor Székesfehérvár után már nincs is DC töltési lehetőségünk. (Azt már inkább hagyjuk is, hogy Pestről tele aksival indulva pedig talán a 60 kilométerre lévő Fehérvár még egy kicsit túl korai is egy töltésre, hiszen hosszabb úton inkább a gyorsabb 10-70%-os sávot használnánk, hogy minél kevesebbet kelljen várakoznunk).

Ezek ma a legalább 50 kW-ra képes CCS töltők az országban. Még elég harmatos. Székesfehérvár-Nagykanizsa 150 km az M7-esen és egyetlen CCS villámtöltő sincs. 130 km/h-val bevállalod? Forrás: toltopont.eu

Megint csak, ezek nem vállalhatatlan kompromisszumok, de kompromisszumok. Az autózás egyik fontos ismérve a szabadság. Ha kedvem van, bevágom magam a kocsiba és elmegyek csavarogni, kirándulni. Vagy 300 kilométerre hazaugrom anyuhoz. Mind a két fenti problémakörnél az a helyzet, hogy kicsit az autóhoz kell igazítanom a terveimet, az életemet – a benzinesnél pedig ilyen szinte soha sincs. Elég ritka, hogy egyáltalán előre kell gondolkodni a „hol tankoljak” problémáján, hiszen tudom, hogy 40-50 kilométerenként biztosan talál majd kutat, ahonnan 10 percen belül tovább is gurulhatok. Tegye a szívére a kezét az a villanyautós, aki egy családi kiruccanáson gondolkodva nem a TöltőPont appal indít, hogy megnézze egyáltalán merre van lehetősége majd tölteni.

Benzinkutak a Balaton körül. Székesfehérvár-Nagykanizsa 150 km az M7-esen – minimum 26 benzinkút 100-200 töltőpisztollyal. 130 km/h-val bevállalod? Forrás: holtankoljak.hu

Ár, érték, választék

Valljuk be, Magyarországon viszonylag kevesen engedhetik meg maguknak az új autót. A márkakereskedők évente eladnak 130 ezer személyautót, amelynek 60-70 százaléka céges vásárlás – ezt kell viszonyítani a 3 milliós gépjármű parkhoz. Talán nem is véletlen, hogy a mai villanyautósok között olyan gyakoriak azok a bizonyos fentebb említette „tele tankkal indulsz otthonról” típusú érvek, hiszen valószínűleg felül vannak reprezentálva közöttük a jobb módúak – igen, még a használtautó vásárlók körében is, hiszen ők is 3+ milliós típusok között válogatnak. Nincs ebben mit szégyelleni, a legtöbb új technológiánál így van ez.

Aki új autóban gondolkodik, talán könnyebben meggyőzhető egy villanyautó létjogosultságáról, hiszen eleve sok millió forintot szán erre és ennek egy jó része valószínűleg valamilyen hitel konstrukció. Itt már jobban használhatók a megtakarításos érvek, hiszen tudunk kalkulálni havi 20-40 ezer forint üzemeltetési költség megtakarítással, tehát nem „baj” ha a havi törlesztő kicsit több. Persze azért még itt is előjöhet az, hogy vajon mennyire racionális döntés 9 millióért új e-Corsát rendelni, amikor a benzines 3,5-nél indul. Nem az a baj, hogy 9 millió sok egy 300 kilométeres hatótávú villanyautóért, hanem az, hogy 9 millió nagyon sok egy Corsáért. (A típus tetszés szerint behelyettesíthető, például a benzines-villany Kona páros között is duplázódik az ár, ami még akkor is sok, ha utóbbi tele van tömve extrákkal).

Szép kis autó.

Azonban a magyarok nagy része használtban gondolkodik – a kb. 50 ezer 2018-ban magánszemély általa vásárolt újautóra több mint 760 ezer használt jutott, és az emberek többsége 2 millió alatt keresgél. A legolcsóbb Peugeot Ionok 2,5, a Leafek kevéssel 3 millió alatt kezdődnek használtan. Természetesen itt is megállja a helyét az üzemanyag megtakarítás mint érv, sőt egy öreg benzineshez képest nem triviális mértékben lesz olcsóbb a karbantartás. Azonban amikor legutóbb erről beszélgettem egy barátommal, majdnem kiröhögött a Leaf példája kapcsán.

3 millióért már 3-as BMW-t kapok!

– szólt a válasz. És valóban. Ugyan racionálisan gondolkodva arra a 8-10 éves BMW-re százezreket költhet majd, na de az egy béemvé. Márpedig, ha még egyszer megnézzük a használtautó statisztikákat, relatív népszerűek azok a német prémiumok (BMW 3, Audi A4, és A6), amiket újonnan a többség soha nem engedhetne meg magának. Egy összehasonlítható, prémium anyaghasználatú i3-as pedig 5,5 milliónál indul – használtan.

Mind az új, mind a használt autóknál előkerül ugyanakkor a választék problémája is. Bár előbbieknél napról napra javul a helyzet, használt villanyosból mindössze 400 darab található a legnagyobb hazai használt autó portálon, míg hagyományosból 90 ezer. Tovább romlik a helyzet, ha a keresést a 4-5 személyes és 4-5 ajtós autókra szűkítem – ebből 280 van és ezek egy tucat modellt jelentenek csak. Még nem mindenki fog kedvére való méretű, formájú, felszereltségű típust találni.

Butaságok tárháza

Végül említsük meg röviden a téves információk témakörét is. Ennek két nagy csoportja van – a villanyautók renoméját rontó butaságokat és félinformációkat terjesztő cikkek és nyilatkozatok a médiában és a cikkek kommentjeiben, illetve azok a kegyes hazugságok, amelyeket mi magunk terjesztünk.

Számtalan cikkben foglalkoztunk már a villanyautós konteók széles tárházával – ezeket most nem venném végig. A teljesség igénye nélkül, sokszor olvasunk arról, hogy a villanyautó igazából legalább annyira, ha nem jobban szennyez mint a dízel vagy a benzines, hogy nincs az aksikhoz elég nyersanyag és ami van azt is afrikai árvák bányásszák, hogy az aksi egyébként is mérgező és 3 évente cserélni kell és kihagyhatatlan örökzöld az, hogy össze fog omlani a villamosenergia hálózat a villanyautósok miatt. Biztos van még pár slágergyanús baromság, de most ezek jutottak eszembe. Ezek megcáfolásakor könnyű azonban abba a hibába esni, hogy világméretű összeesküvésről kezdünk regélni, amiben a média, az olajlobbi és talán még Soros György keze is benne van, aminek hallatán beszélgetőpartnereink valószínűleg összenéznek, majd finoman hátrább lépnek egyet.

De azzal sem segítünk, ha a fenti felvetések egyikét másikát azzal csapjuk, le hogy van ám töltő dögivel és egyébként is az én autóm 15 perc alatt 80%-ra tölt és soha nem romlik el. A jelenlegi hátrányokat, problémákat nem elkenni kell – a kegyes hazugságok senkinek nem segítenek. Ha így teszünk, nem vagyunk jobbak mint az a dízeles aki váltig állítja, hogy ő bizony 1000 kilométert tesz meg egy tankkal, pisiszünet nélkül, 160-nal döngetve a pályán.

Most akkor ne ajánljunk villanyautót? Jó oldalon járok?!

Jól van, jól van, tessék szépen letenni a vasvillákat és kaszákat, hagy magyarázzam meg a fentieket.

Természetesen, bátran ajánljuk a villanyautókat – ennek az oldalnak is ez az egyik fő célja.

De fontos, hogy empátiával közelítsünk a másik ember élethelyzete, vágyai és szempontjai felé és észérvekkel, ne pedig arrogánsnak ható okoskodással operáljunk.

Például a belvárosi bérlakásban, társasházban, lakótelepen élő barátainknak fel lehet hívni a figyelmét, hogy a napi bejáráshoz valószínűleg még egy öreg Leafet is elég lesz hetente egyszer-kétszer tölteni. Meg lehet mutatni a töltőpont appban, hogy mennyi boltnál, plázában van már ma is töltő és hogy mennyi újat épít az Alditól a Lidlön, a Pennytől az Auchanig át szinte mindenki – sokszor a törvényi kötelezettségeket meghaladóan. Szükséges a kompromisszum? Persze, de abban kell a gondolkodást megváltoztatni, hogy városi használat során a töltés legtöbbször nem plusz idő, vagy nyűg, hanem akkor történik már ma is, amikor az autó csak vár ránk a parkolóházban.

Aki gyakran utazik hosszú távon, annak segíthetünk átbeszélni a gyakori úti célokat (víkendház, vidéki szülők, stb). és a telefonunkon meg tudjuk mutatni hol vannak a (villám)töltők az út mentén. Elmagyarázhatjuk, hogy mint minden akkumulátoros cuccnál, feleslegesen lassú 100%-ra tölteni és igazából egy 15-20 perces pihenő elég lehet ahhoz, hogy célba érjünk. Ha a célállomás pedig egy családi ház, szinte biztos, hogy a vasárnapi hazaindulásig bőven vissza tudjuk tölteni az elautózott hatótávot. (Főleg, ha van valami műhely, vagy egyéb 32 amperes áramforrás a sufniban).

Forrás: greenmountainpower.com

Nyíltan kell beszélni a téli és nyári hatótávról, vagy hogy a fogyasztásra milyen hatással van a 130-as tempó. Nem idióta az aki elvárja egy, Uram bocsá’ 10+ milliós autótól, hogy ne kelljen tereptárgyként 90-el kullogni a külső sávban. De fontos elmagyarázni, hogy ez nem valami villanyautós betegség és a benzinesnél is pocsékoljuk a 350-400 forintos benzint és hogy 110-zel is csak pár percet bukunk, de sokat spórolunk, főleg, hogy a nyári forgalomban amúgy is esélytelen a folyamatos száguldás.

És akit ez sem győz meg, annak még mindig jó alternatíva lehet egy hibrid – na nem az, amelyik 20 kilométerre elég aksit visz magával, de mondjuk egy Ampera simán megengedi, hogy az év 80%-ában tisztán villanyosként hajtsuk.

Ha pedig a médiában olvasott butaságokat kell cáfolni, nem kell rögtön összeesküvés elméletekkel érvelni, elég arra emlékeztetni, hogy a legtöbb orgánum ismeretei felszínesek a témában és itt is a szenzáció, a skandalum az ami hozza a nézettséget. Nyugodtan lehet linkelni ennek az oldalnak a cikkeit, mi legtöbbször igyekszünk komoly kutatások adataira támaszkodni és ezeket megosztani. A valóság általában sokkal egyszerűbb és prózaibb, mint a rémhírek, csak sokan nem gondolják végig, hogy a legtöbb villanyautó éjszaka tölt, amikor a nappali csúcsra tervezett erőműi kapacitás nagyrészt kihasználatlan. Ugyanígy ésszerű, de könnyű nem figyelembe venni, hogy mennyire kevéssé hatékony és mennyire környezetkárosító 3 millió kis hatásfokú motorban elégetni az üzemanyagot, ahol – relatív – filléres szűrőkkel próbáljuk megtisztítani a kipufogógázokat és ennél mennyivel jobb még a legrosszabb lignit vagy gázerőmű is, a sok százmilliós füstgáztisztító berendezéseivel és magas hatásfokával. Nem kell hozzá két PhD, hogy belássuk, a villanyautó CO2 deficitje leginkább az aksigyártás energiaigényéből adódik, de ahogy az áramtermelés zöldül ez csak javulni fog, míg a belsőégésű motorok egy 100 éves kiforrott technológia, ahol már csak deciket próbálnak/tudnak faragni a fogyasztásból.

A villanyautó és a dízelautó kibocsátása közötti különbségek az egyes országokban

Aki pedig még soha nem vezetett villanyautót, annak fogalma sincs, hogy mennyivel nagyszerűbb élmény a zaj, a rezgés, a monoton autópályás zúgás, a dugóban a kuplungozás nélkül suhanni, a gáz, akarom mondani gyorsulási pedált megpöccintve sokkal drágább autókat állva hagyni a lámpánál. Biztassuk őket, hogy próbáljanak ki egy kis villanyos Limót, kölcsönözzenek egy hétvégére egy villanyautót, vagy, ha megbízunk bennük, vigyék el a miénket egy körre. A benzinesükbe visszaülve garantáltan úgy fogják érezni, hogy lefelé váltottak.

Sok sok racionális érv van, amiket felsorolhatunk, csak ne térítsünk. Beszélgessünk.

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.