PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCIgb25jbGljaz0iamF2YXNjcmlwdDp3aW5kb3cub3BlbignaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCcsICdfYmxhbmsnLCAnbm9vcGVuZXInKTsgcmV0dXJuIGZhbHNlOyI+PHBpY3R1cmU+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtNjUweDMwMC0zLmpwZyIgbWVkaWE9IihtYXgtd2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtMTMwMHg2MDAtMy5qcGciIG1lZGlhPSIobWluLXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxpbWcgc3JjPSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzEwL29wZWwtYXN0cmEtc3QtMjQwNDMwLTEzMDB4NjAwLTMuanBnIiBhbHQ9IiI+PC9waWN0dXJlPjwvYT48SU1HIFNSQz0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL19bVElNRVNUQU1QXS9yZWRvdC5naWY/aWQ9YlEwd1JJYm9pNGZlUThkbFhvZ1F4WmRTLkJrZ0ZwaTFNRWlrajJ1Y2VrMy5mNy9mYXN0aWQ9a25hamhrbm5ob2ZweXlpanVtcHhsbmhxZWhseC9zdHBhcmFtPXhrbWZpa2R1Z3gvbmM9MC9nZHByPTAvZ2Rwcl9jb25zZW50PSIgc3R5bGU9IndpZHRoOjFweCFpbXBvcnRhbnQ7IiAvPg== Az Aurora Energy Research, mely az utóbbi időben az Ibériai-félsziget, majd Hollandia és Franciaország majdan lehetséges zöldhidrogén gazdaságát is feltérképezte, s tavaly februárban (egy nappal az orosz csapatok Kijev elleni megindulása után!) megírta, hogy Európa hidrogénpiaci vonzerejét alapvetően az fogja meghatározni, hogy Németország, Hollandia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Norvégia, Spanyolország, Olaszország és Svédország mit lépnek és meddig jutnak a zöldhidrogén térnyerésének elősegítése érdekében, most megtalálta az új, aktuális Jolly Jokert. Offshore szélfarm telepítése (forrás: Rechargenews) Tavaly azt prognosztizálta a legnagyobb európai elemzőközpontnak tartott Aurora, hogy a számításaik szerint a kilogrammonként 2 eurós zöldhidrogén termelési ár eléréséhez az EU-nak valószínűleg 2050-ig is nagyon tepernie kell majd. És hogy ehhez a legalább 200 GW EU-s határokon belül üzembe helyezett elektrolizáló kapacitás megépítése és működtetése mellett is szükség lesz importra. Így – közölte az elemzőház – 2030-ra Norvégiában, illetve Spanyolország egyes területein lesz – lehet majd – a legalacsonyabb az elektrolízis költsége. Mennyiért lesz kilója? A zöldhidrogén ipar fejlődése és növekedése olyan gyors, hogy az ezzel foglalkozó elemzők is gyakran felülírják a nem túl régi, korábbi megállapításaikat. A jelenleg 4-5 dolláros kilónkénti termelési árral kapcsolatban a WoodMackenzie 2021 decemberében azt prognosztizálta, hogy 2030-ra jelenhetnek meg az első olyan piacok a világban, ahol 1 dolláros termelői áron lehet majd zöldhidrogénhez jutni. Úgy látták, hogy bár az előállítási és gyártási költségeket rengeteg tényező csökkenti majd (például a méretgazdaságosság, a bővülő piac és az automatizálás) a drámai árcsökkenést ezzel együtt is majd csak a következő évtized közepétől lehet várni. Ezzel akár össze is csenghet, hogy az Irena 2022 májusában kiadott piaci előrejelzése szerint az igazán kedvező feltételekkel rendelkező területeken 2050-re 65 centbe, a kevésbé kedvező térségekben pedig 115 centbe kerülhet majd a zöldhidrogén kilója. Azonban 2022 augusztusában, az ausztrál Bristol Springs Project kapcsán publikáló Frontier Energy viszont már azt közölte, hogy ők már 2025-re elérnék a 2 dollár alatti egységárat, és ha a projekt bővülni fog, akkor az árak is gyorsan lefelé indulnak majd. Az európai piaci szereplők ezekben az összevetésekben és jövőképekben jellemzően nem voltak a kiugróan jó pozícióban. Az Aurora friss európai modellezése alapján azonban a tavalyi norvég, spanyol, német vezetés máris kicsit másképpen fest. A legnagyobb változást az jelenti, hogy egy évvel az oroszok háborúba indulása után átalakult európai energiatérképen már Írország tűnik a zöldhidrogén jövőjét illetően a leghatékonyabb szereplőnek. Vagyis: ahol a kiegyenlítő költségeket is figyelembe véve a legolcsóbban lehet majd ebből az energiahordozóból előállítani. A kutatók által elsőre mindenképpen gyorsnak és talán meglepőnek is tűnő változás közzétételére a Hyrogen Insight hívta fel a figyelmet; az új modellszámítások szerint az évtized végére az Ír Köztársaság állíthatja elő a legolcsóbban a zöldhidrogént az EU-ban. Ez az ár „optimális körülmények között” 3,50 euró/kg értékig tudhat majd lecsökkenni. Ez az ár nyolc százalékkal kevesebb, mint amire Spanyolország, és 35 százalékkal alacsonyabb, mint amire ugyanekkor Németország képes lehet. Erőltetni kell a zöldhidrogént – ha sikerül, évekkel hamarabb kidobható a szén Az Aurora szerint Írországban azért lehet kedvezőbb az ír környezet, mert a szigetország nyugati részén gyakorlatilag mindig munkára fogható a nagy sebességű, legalább 10 m/sec. erősségű szél, ugyanakkor a régióban emiatt elszaporodó szélfarmok a villamosenergia-hálózaton egyre inkább torlódásokba futhatnak. Ez utóbbiak kivédésére és kezelésére az elektrolizátorok rendszerbe illesztése megfelelő megoldásnak tűnik. Az elemzők szerint ez a helyzet arra késztetheti a tengeri szélenergia-szolgáltatókat, hogy fontolóra vegyék a szélerőművek zöldhidrogén iparba történő becsatlakoztatását. Az ír kormány célkitűzéseiben jelenleg már szerepel, hogy 2030-ra 2 GW offshore szélenergia-kapacitást ide kötnek majd át. Ennél valószínűleg többet is átirányíthatnak majd, ami azt jelenti, hogy jóval több, mint évi százezer tonna zöldhidrogént az írek exportálni fognak tudni. (A 2 GW-ra számolt éves zöldhidrogén termelés 138 ezer tonna, ebből az írek igénye az energiastratégia szerint 33 ezer tonna évenként.) Így válhatnak az írek nehézsúlyú zöldhidrogén exportőrökké – állítja az Aurora. Ha a számításokban nincs is hiba, azt érdemes szem előtt tartani, hogy Európának évi 100 ezer tonnánál sokkal-sokkal több hidrogénre lesz szüksége. Így, bár az olcsó ír energiahordozó persze komoly versenytársává válhat Spanyolországnak, Portugáliának, Norvégiának és Németországnak is (ennek feltétele azonban az is, hogy az írek olyan hidrogénstratégiát kövessenek, amivel le tudják szorítani és alacsonyan is tudják tartani ezeket a költségeket), a mennyiségi kritériumok és a szállítási kapacitások esetében így is az az elv fog inkább érvényesülni, hogy – ahol és amennyire csak lehet – az országok a határaikon belül állítsák elő a szükséges zöldhidrogén mennyiségüket. A spanyolok tudatosan exportőr szerepre készülnek, a német gazdaság viszont, amely az atomenergia után az orosz gázról és a szénről is lemond, biztosan a masszív importfüggő gazdaságok közé kerül majd. Így is furcsa hírt szivárogtatott ki a napokban a Tagesspiegel német hírügynökség: a kormány frissítés előtt álló nemzeti hidrogénstratégia tervének egyes részletei szerint 2030-ra Németország 50-70 százalékban import hidrogénre kell, hogy támaszkodjon. Ha zöldhidrogénről van szó, a németek Ausztráliáig is elmennek A friss becslések szerint 2030-ra 95-130 TWh energiaértékű hidrogénre lesz igény Németországban, ami a 2020-as tervszámokhoz képest (90-110 TWh) nem túl nagy elmozdulás, de az már igen, hogy a kormányzati gondolkodásban csupán tavaly év végén felbukkant kékhidrogénnek e mennyiségben már legalább 55 TWh részarányt biztosítanának. A kékhidrogén a földgázból, nem éppen környezetbarát módon előállított hidrogénfajta, és erre, mint a zöldhidrogén „hatalomra kerüléséig” szükséges, átmeneti időszakra biztosított energiaforrásra máris megvan az első beszállító: januárban Norvégiával kötött Berlin megállapodást a SEN-1 hidrogénvezeték megépítésére. Ez eleinte kék-, aztán a tengeri szélfarm kapacitások felfuttatását követően zöldhidrogént juttathat majd el a német energiahálózatba. Egymillió tonna hidrogén körülbelül 33 TWh-nak felel meg. Meglepő eredmény: olcsóbb hidrogént szállítani, mint áramot PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly93d3cudm9sdGllLmV1Lz91dG1fc291cmNlPXZpbGxhbnlhdXRvc29rJnV0bV9tZWRpdW09ZWxla3Ryb21vc2F1dG8mdXRtX2NhbXBhaWduPXJvdmF0IiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL3d3dy52b2x0aWUuZXUvP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1lbGVrdHJvbW9zYXV0byZ1dG1fY2FtcGFpZ249cm92YXQnLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA1L3ZpbGxhbnlhdG9zb2todS1ub3YtMTMwMHg2MDAtMy12ZXIyLWF1dG9tb2Rvc2l0b3R0LTIwMjQtMTEtMDguanBnIiBtZWRpYT0iKG1pbi13aWR0aDogNzAwcHgpIj48aW1nIHNyYz0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNC8wNS92aWxsYW55YXRvc29raHUtbm92LTEzMDB4NjAwLTMtdmVyMi1hdXRvbW9kb3NpdG90dC0yMDI0LTExLTA4LmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+ Szabó M. István Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
