Ha zöldhidrogénről van szó, a németek Ausztráliáig is elmennek

Első hallásra talán meglepően hangzik, de Berlin (mely három éve már közölte a világgal, hogy Európa zöldhidrogén központjává kíván válni) nagyon sok közös megvalósítani valót talált Ausztráliával (ahol szintén az a regnáló kormány célja, hogy a Föld azon részén ők váljanak e technológiában és iparágban szuperhatalommá).

Az erről frissen kiadott jelentést azonban semmi esetre sem volna érdemes félvállról venni. Már csak azért sem, mert a projektben jelenleg 56 cég és szervezet (állami és üzleti oldali résztvevők) dolgoznak együtt; köztük olyan cégek, mint az RWE, a Siemens Energy, a Thyssen Krupp, az Australian Hydrogen Council, az Arena, a Man, a BASF, az SAP és a Bosch. A HyGate projekt, ha majd a következő évtized elejére a felek tényleg a végére érnek, meglehetősen szokatlan felállásban ugyan, de az ausztrál és a német érdekeket is maximálisan képes lehet kiszolgálni. Embléma egyszerűségig tömörítve és sarkítva a két ország közti, szimbiózis-szerű elképzeléseket, a rendszer így működne:

Zöldhidrogén szimbiózis Németország és Ausztrália között (forrás: globh2e.org.au/)

Ahogyan a jelentés a Renew Economy megírta, a két ország közötti együttműködés fókusza jelenleg három zöldhidrogén termelő projekt finanszírozásán van. A két észak-queenslandi és az új-dél-walesi elképzelések is gigawattos méretűnek megálmodott rendszerek, ezek első lépéseit teszik meg az együttműködésben részt vevők. A céljuk, hogy a zöld üzemanyagok gazdasági méretű megjelenését támogassák, s úgy a gyártásukat, mint a használatukat mind jobban és gyorsabban elősegítsék.

A jelentés tehát nem álmodozásról szól, hiszem a most projekttámogatássá érő elképzelést már 2021-ben előkészítette egy kormányközi egyezmény (ami egyúttal azt is jelzi, hogy a téma már Angela Merkel kancellárságának végén napirendre került, így azt nem a mostani német zöldkoalíció találta ki).

Hatalmas hidrogéngyár épül Ausztráliában

Az Edify Energy és a Siemens Energy által vezetett konzorcium a Townsville-be építeni javasolt termelőüzemekhez például a két ország kormányától 40 millió ausztrál dollár értékű támogatást kap, de az Atco által építendő illawarrai objektumhoz is adnak 5 milliót.

Az külön is érdekes, hogy e támogatási rendszerben ezen a szinten szerepel az ausztrál Hysata projektje is. Az egyetemi professzorok által alapított cégnek 18 millió dolláros támogatást ítéltek meg, hogy a kapillárisok működési elvét felhasználó elektrolizáló technológiájukat fejlesszék. A Hysata állítása az, hogy ezzel a technológiával a 2020-as évek közepére megépíti és kereskedelmi forgalomba hozza a világ leghatékonyabb elektrolizálóját.

Zöldellésre felkészülni!

Az Ausztráliában épülő hidrogéngyártó üzemek első körben az energiatároló anyagot a kontinens ipari és közlekedési igényeinek kielégítésére használja majd fel, de a németek nem csak ebbe fektetnek be, hanem a következő lépésekben felskálázzák majd, és amint elérik az 1 GW gyártási teljesítményt, a zöldhidrogén exportra is kerül. És erre repültek rá máris a németek. Az Atco projektje – a ScaleH2 – szintén a gigawattos kapacitást célozza meg, de az évi 800 ezer tonna zöldammónia gyártása áll a beruházás középpontjában.

Brutális túlméretezéssel gyártana zöld hidrogént Nyugat-Ausztrália

A Berlinbe látogató Chris Bowen ausztrál energiaügyi miniszter, miután találkozott Robert Habeck német gazdasági miniszterrel, azt nyilatkozta, hogy „ezek a projektek demonstrálják Ausztrália világelső szerepét a megújuló energiatermelésben, csökkentve a hidrogéntermelés költségeit és megnyitva az utat az export előtt”. A Habeck mellett a tárgyalóasztalhoz ült Bettina Stark-Watzinger oktatási miniszter ehhez annyit tett hozzá, hogy a célja, hogy „az első szállítás legkésőbb 2030-ra megérkezzen Németországba”.

Németország zöldhidrogénes jövőképének aktivizálódásához van már egy másik célország is. A Norvégiával kötött deal első hallásra szintén szokatlan, de Berlin ezt is teljesen komolyan gondolja. Hogy mennyire, azt nemrég megírtuk:

Tavaly még sci-finek tűnt ez az építés, most már valóság

Szabó M. István